Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

m 1963. április 23. 4 KecM csak a Név, időpont és a helyiségnév feltüntetése nélkül álljon itt ez a párbeszéd: — Nálunk minden úgy van, ahogy az elnök mondja. Igaz, ő érti a legjobban a dolgokat... ,— Mi elég sokat vitatkozunk még a vb-ülésen is... A fenti párbeszédből könnyű kitalálni, hogy a partnerek mind­ketten a tanács dolgozói és mun­kájuk sok ezer embert érint. Sza­vuk és tetteik befolyásolják lakó­helyük életét, fejlődését. És ez így van mindenütt. Erről azért is ak­tuális beszélni, mert lassan a má­sodik hónap telik el, amióta meg­történt a választás. Akkoriban sűrűn írtunk a tanácstagok, a végrehajtó bizottságok tagjainak munkájáról, elképzeléseiről. Most néhány héttel az alakuló tanács­ülések után már kibontakozott körvonalaiban az a feladat, amit el szeretnénk végezni. Még csak néhány napja, hogy beszámoltunk lapunktfen arról, hogy hány állandó bizottság ala­kult a megyében. Az állandó bi­zottságok megalakulása magában véve még nem mond sokat, de azok az elképzelések, amelyeket az alakuló ülések jegyzőkönyvei rögzítettek, már mutatják az újat, amit e vércsere jelentett. Nemcsak megyénkben tudtuk ezt, tudták mások is, hogy bizony nálunk az elmúlt esztendőben a tanácstagok aktivitása az országos átlag alatt maradt. Nem ritkán fordult elő olyan tanácsülés, hogy határozatképtelen volt éppen azért, mert a tanácstagok közül többen nem jelentek meg. tartotta érdemesnek elmenni egy-egy ülésre. És az a fenti pár­beszéd talán ott igaz éppen, ahol mindent az elnök, vagyis a tiszt­ségviselők akartak és oldottak is meg. Ott a tanácstag nyilván nem érezte fontosnak személyes jelen­létét, javaslatait és munkáját. Márpedig az 1954. évi 10-es tör­vény, amely a tanácsokról szól, így fogalmazza meg: „A tanácsok az államhatalom helyi szervei, és egyben a dolgo­zók legszélesebb tömegszervezetei, amelyek a Hazafias Népfronlra támaszkodva a dolgozók tömeg­szervezeteivel szorosan együttmű­ködve szervezik a lakosságot tár­sadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre.” Hogy történik ez? Érdemes két példát idézni; Az első csalt néhány napja történt Békéscsabán. Az egyik utcába be­vezették a vjzet, ahol működik egy régi rossz kút. Hol adta a vi­zet, hol nem. A tanács a régi kút helyén közkifolyót akar létesíte­ni. Többen tiltakoztak ez ellen, mondván, hogy a kút „megteszi”.. Ha a tanácstag elfogadja azoknak az álláspontját, akik a régi kút mellett kardoskodnak, altkor „jó fiú lesz”. Ha szembehelyezkedik ezzel, akkor igaz, hogy népszerűt­len feladatot kell vállalnia, de né­hány héten belül, a ma még el­lenkezők is meggyőződnek arról, bogy hamarabb van víz, s a köz­kifolyó nem csöpög, hanem adja a vizet, nen> úgy, mint a régi kút. A másik eset Köröstarcsán tör­tént. Ott egy tanácstag javasolta, Érdektelenség volt ez? Bizonyára ez is közrejátszott ebben, hogy sok tanácstag nem indítsanak a faluban mozgalmat, hogy mindenki legalább egy nap társadalmi munkát végezzen. Önkéntes véradók Körösladányban (Tudósítónktól) Április 19-én véradó napot ren­dezett Körösladányban a Vörös- kereszt helyi szervezete és a Bé­kés megyei Vérkonzerváló Állo­más. Ez alkalommal példát mu­tattak a község lakói, mert ösz- szeseo 102-em adtak térítés nélkül vért. Az előkészületben és a szer­vezésben kiváló munkát végzett Indiszkréció A Parade című amerikai magazin feltűnő riportot közölt annak alapján, amit „egy magát meg nem nevező képviselő mondott el Jack Ander- sonnak”, legalábbis a képeslap cím­felirata szerint. A „magát meg nem nevező képviselő” pedig nem kisebb dolgot állított Jack Andcrsonnak, s általa a Parade olvasóinak, mint azt, bogy — bár a honatyák többsége makulátlanul tisztességes és becsü­letes —, igen sokan üzletelnek be­folyásukkal, hűtlenül kezelik a köz .rájuk bízott vagyonát, sőt olykor hamis költségszámlákat mutatnak be. Ilyen vádakat nem lehet szó nélkül hagyni. Az illetékes vizsgálóbizott­ság soron kívül tetemre is hívta Jack Anderson kollégánkat. Mr. Anderson úgylátszik komolyan vette a dolgát, pontosan meg is jelent, s készsége­sen kijelentette, hogy az „igen so­kan” gyűjtőnéven említett csaló és korrupt honatyák közül ott helyben kapásból hajlandó egy tucatot sze­mély szerint is megnevezni. A nagytekintélyű bizottság azon­ban szigorúan leintette Anderson kollégát: nevekre nem kíváncsi. Csak egy név érdekli. Annak az egyetlen­egy honatyának a neve, aki az egész szennyest kiteregette a Parade ri­portere előtt. A "többieket az igen tisztelt bizott­ság nyilván amúgyis jól ismeri . .. (sp) | Tóth Györgyné, a Vöröskereszt községi titkára, Nemes Ilona, Mar.: ton Zsigmondné és a KISZ-fia- talok is, akik közül különösen ak­tívan vett részt a munkában Ta- podi Imre. A véradásban példát mutattak az Űj Barázda Terme­lőszövetkezet tagjai. n— Búcsúzni jöttem, elbúcsúzni — ismételgette magában János, de sehogyse tudott rátalálni a szó­ra, mit is mond majd, ha Sárika belép az ajtón. Szentbe Sárika. Halványan emlékszik még a szolid kis is- kolásdányra, akin semmi külö­nös nem volt, úgy elvegyült a többi lány között. Még később is, amikor már a Vargha Pali ré­vén rokonságba kerültek. Sári olyan volt, mint a többi fiatal- asszony, legfeljebb avval vétet­te észre magát, hogy férfimódra véleménye volt olyan dolgokról is, melyeknél nem szokták meg az asszonyok hozzászólását, ösz- sze is jártak, táncoltak is együtt bálban, lakodalomban, de hogy tetszett volna, vagy érzett vol­na vele valami kicsiny megkü­lönböztetést is — még így utólag sem tudott rábukkanni. Hogyan is van ez? Az ember találkozik száz lánnyal, asszony- nyal és eggyel is százszor és egy- szercsak sejti, mint a lép sejtjei, mézzel télnek meg, fölfedez va­lamit a világból, ami addig is ott volt s mint a mesebeli gye­rek kavicsdarabja,' egyszeresük világítani kezd, beragyog min­dent és ez a fény. ez a sugárzás új színekkel, új érzésekkel tölti meg napjait. Köd van ugye? — ez volt az ő titkos szótáruknak újra meg újra visszatérő mondata. A legmodernebb gépek érkeznek a Békési Nyomdába Két ígéret tavaszra: mire á hó | olasz, svájci, nyugatnémet gépek, elolvad, megérkeznek az épülő A másik: májusra tető alá kerül Békési Nyomdába a legmodernebb | az épület is. A kép az egyik ígéret betartását igazolja. Majdnem minden­nap érkezik egy szállítmány. De a kocsik még az utcán áll­nak, a nyomda vezetői ugyanis azon gondolkodnak, hogy hova rakják a gépeket, mert az épület még nincs kész, az udvaron pedig már nincs hely. (Fotó: Kocziszky László) oooocooooooooooocx$ooooooooooooooooooooooooooocxx> Jól halad a felújítási munka a Sár ha fii Cukorgyárban szüléket Csehszlovákiából kap­^viselők Még nehéz megállapítani, hogy az egynapi társadalmi* munka mennyire változtatja meg a falu képét, de már magában véve a ja­vaslat azt is bizonyítja, hogy a ta­nácstag gondol falujára és tenni akai; azért. Most az első hetek erőfelmérése után a lehetőségek számbavételé­nél nem közömbös arra sem gon­dolni, hogy a tanácstagok munká­ja mennyire kapcsolódik a lakos­ság életéhez. Jó példa született az orosházi járásban. Ott a tanácsok mellett megalakult állandó bizott­ságok köré még 102 szakbizottsá­got hoztak létre pedagógusokból, szakemberekből, egy-egy szakte­rület ismerőiből. Ezekben a szak- bizottságokban 1282 aktíva műkö­dik közre és valószínű, hogy meg is találják a munkájukat és sokat segítenek majd a járás községei­ben dolgozó tanácsoknak. Érdemes visszaugrani az időben a jelölőgyűlésekre. A jelölőgyűlé­seken 153 707-en jelentek meg. S itt 19 150 hozzászólás hangzott el, amiből 12 064 közérdekű volt. Eze­ket a javaslatokat vétek nem megoldani! Márpedig a végrehaj­tó bizottságok egyedül erre kép­telenek, ha nem támaszkodnak a tanácstagokra, állandó bizottsá­gokra és szakbizottságokra. Az elhangzott közérdekű hozzá­szólások azt is bizonyítják, hogy nem a tanács elnökének és vb- titkárának kell a fejét törni' a megvalósítandó feladatokon, hi­szen, ha számit a tanácstagok munkájára, bizonyára jó segítő társai lesznek minden elnöknek vagy vb-titkárnak. Az elmúlt hetek megtartott ta­nácsülései, állandó bizottsági ülé­sei azt bizonyítják, a tanácstagok­ban él a tenniakarás. De ugyan­így megvan ez a készség a Haza­fias Népfront aktíváiban is, s a munka most már csak azon mú­lik, hogy a tisztségviselők meny­nyire veszik igénybe ezt. Gazdál­kodjanak jól ezzel a hatalmas értékkel, mert kamatostul térül vissza egy-egy község, város fej­lődésében. Dóczi Imre A Sark ad i Cukorgyárban ja­nuár közepén fejeződött be a cukorgyártási idény. Négy hónap alatt 23 ezer 160 vagon répát dol­gozott fel a gyár és 3 ezer 681 vagon cukrot állított elő, 276 va­gonnal többet, mint az elmúlt idényben. A leállás után nyomban hozzá­kezdtek a berendezések felújítása, hoz. .Ez a munka az előre megha­tározott ütemben halad. A répa út­jának egyes állomásain — az úsz- tatóban, létisztítónál — korszerű­sítésekre kerül sor. Az új idény­ben már nem yasrudakkal, ha­nem vízágyúval, erős vízsugárral omlasztják. mossák a répát. A főzőállomáson a meglévő nyolc cukorkristályosító készülék mellé még egyet szerelnek fel. Ezt a ké­ják. Július közepére 2 millió 600 ezer forintos beruházással ötezer köb­méteres melasztartály készül el. Eddig az iparvágány nagy terhelt­sége miatt nehezen tudták kiszál­lítani a felgyűlt melaszt. A tar­tály megépítésével megoldódik a tárolás gondja. Az üzemi konyha korszerűsíté­sére 440 ezer forintot költenek az idén. A tavalyinál 50 százalékkal több dolgozó étkeztetését tudják megoldani az új idényben. Hamarosan hozzákezdenek a 200 személyes öltöző-fürdő építé­séhez is. Ha az anyagellátásban nem lesz zökkenő, akkor még eb­ben az évben átadják rendelteté­sének. Sipos Gyula; (15.) A nagy éjszaka Emlék Bort adott at Nagyligeten, mert közeledett a szüret, szük­ség volt az edényekre és a nagy­ligeti borforgalmd vezetőjével volt valami baráti megállapodá­sa. Akkor még megvolt a nagy­darab heréit ló, a Bandi, délben indult két nagy hordóval a gu­mikerekű kocsin. Későn végez­tek és akkor— szeptember végén — már rövidültek a nappalok, holdas hűvösséggel és a réteken terjengő fátyol-ködökkel hamar jött az éjszaka. Akkor, már al­konyat táján találkoztak össze véletlenül. Sári éppen az állo­másra ment és megismerte, ő is­merte meg, mert meg kellett állnia. János éppen akkor ka­nyarodott ki az országúira, mely az állomástól egyenesen Szöllős- nek tart, ő önkéntelenül is meg­állította Bandit, az asszony meg fölszánt melléje, az első ülésre. Igaz, a vonat hamarabb hazaér, de olyan természetes volt ez a fölszállás is, a mozdulat is, ahogy a pokrócot a térdére terítette, rokoni, tiszta, emberi mozdulat ■»olt: nem megyünk egyedül. Sárika éppen a férje ügyében kutakolódott egész nap, egy ha­lott, aki él vagy élő, aki meg­halt és elfeledni mégse hagyja magát, nincs és mégis számolni kell vele, nem úgy, mintha itt lenne s a szemébe lehetne mon­dani: vége közöttünk minden­nek, szellem, aki talán nyugatra szökött és ott éli világát, vagy gyötri magát, talán jeltelen sír­ban nyugszik valahol Budapes­ten, vagy egy erdőszélen, ahol hirtelen elföldelték. Iszonyatos, nem lehet menekülni tőle, nem lehet vele szembenézni, egy em­ber, aki még eltemetni se hagyja magát. S az özvegy, a csinos özvegy vagy talán nem is az, csak ma- gáramaradt asszony, rá most minden férfi úgy tekinthet, mini a prédára. Reggeltől járta már a hivatalokat, ismerősöknél próbál­ta fölkutatni az utolsó nyomo­kat: hol lakott, mit tudnak róla, akik utoljára látták. És át kel­lett élnj a megaláztatást, hogy a barát, aki Pestről jött, aki el­tűnése előtt talán utolsónak be. szélt Palival, nem mond sem­mit, csak általánosságokat: hogy egy fröccsöt ittunk, komor volt és a forradalomról beszélt — és közben, emlékezés közben az ő térdét nézi és meg kell igazíta­nia a szoknyáját, feltűnés nél­kül és föl kell kelni, mert tudja, hogy jön az ellágyuló férfi­hang, az ajánlat, hogy mért siet, találkozzunk még egyszer és a „maga olyan csinos”, „ne gondol, jón a múltra”. És a hivatalban a hiábavaló kilincselések, a gyanakvás. És újra csak a tekintetek, a térdet kutatók, a lemeztelenítők és ci­rógatok. Hát minden férfi egy­forma? Hát mindnek csak ebből áll a világ, hogy préda a nő, akit le kell tepemi, hogy egy darab gusztusos húst rávág a hentes a mérlegere és becsomagolja, úgy nézni rá? Ennyi az egész? És az­tán másnap fröccsözés közben vagy feketézés közben összecsí­pett szemmel, kissé bágyadtan hunyorogni a cimborák előtt, ti- tokzatoskodva, vagy aljas mó­don célozgatva is: micsoda re­mek fogásom volt tegnap! Ezek férfiak? Rongyok. Mocs­kos kankutyák. Mit tudnak ezek a szerelemről? Köd van ugye? Mégis így kez­dődött, ezen az estén, minden itt kezdődött. (Folytatjuk) I I

Next

/
Thumbnails
Contents