Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
1983. április 21. 5 Vasárnap IVéprészvétel az igazságszolgáltatásban Mi less a sorsuk a csuhé-továbbítókna A nemzetközi munkásmozgalom egyik régi követelése a dolgozók bevonása az igazságszolgáltatásba. Ez olyan követelmény, amely nélkül szocialista igazságszolgáltatás nem' lehetséges. Egyes tőkés államok bíróságainak összetételében helyet foglalnak ugyan ülnökök vagy esküdtek, akik a tőkés osztályérdekeket vannak hivatva képviselni és az ítélkezésben is érvényre iuttatni. Az ülnökké, esküdtté választhatás vagyoni, nemzetiségi, képzettségi és különböző feltételei lehetetlenné teszik a dolgozó nép széles rétegének, a tőkés államok ítélkezésében való igazi részvételét. A felszabadulás után a háborús bűnösök felelősségre vonására megszervezett népbírósági, majd a gazdasági bűnözők ügyeinek tárgyalására 1947-ben felállított munkásbíróságok tanácsaiban már részt vettek a nép képviselői. Az 1949. évi XI. törvény pedig továbbfejlesztve igazságszolgáltatásunk demokratikus átalakulását, a büntető igazságszolgáltatásban bevezette a népi ülnökök részvételét Bírósági szervezetünk szocialista fejlődésében kiemelkedő jelentőségű Népköztársaságunk Alkotmánya, amely leszögezi a bíróságok működésének szocialista alapelveit és kinyilvánítja az igazságszolgáltatásban a néprészvétel elvét. A bírósági szervezetről rendelkező törvény pedig biztosítja az alkotmányban kinyilvánított néprészvétel elvének a gyakorlatban való megvalósulását. A népi ülnökök az elsőfokú bírósági eljárásban vesznek részt, mégpedig háromtagú tanácsban, amely egy hivatásos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből áll, akiknek az ítélkezésben a hivatásos bírókkal egyenlő jogaik és azonos kötelezettségeik vannak. A hivatásos bíró; a tanács elnöke és — minthogy szakképzettségénél fogva ő ismeri jobban az eljárási jogszabályokat, — vezeti a tárgyalást. A tanácsban helyet foglaló népi ülnökök azonban a vádlotthoz, a peres felekhez, a tanúkhoz és a szakértőhöz önállóan kérdést intézhetnek. Éppen ezért a népi ülnököknek éber figyelemmel kell kísémiök a tárgyalást és kérdéseikkel tevékenyen is részt kell venniök az igazságnak, a valóságos tényállásnak felderítésében. A bíróság szótöbbséggel hozza ítéletét, s minthogy a tanácsban az ülnökök vannak többségben, a hivatásos bíró állásfoglalása egymagában nem dönti el az ügyet. Ezért az ülnököknek lelkiismeretes, józan igazságérzettől fűtött, tárgyilagos és bölcs véleményének döntő szerepe van az igazságos, törvényszerű ítélet meghozatalában. A népi ülnökök élettapasztalataikkal és egészséges igazságérzetükkel nagymértékben segítik bíróságainkat a szocialista törvényesség érvényre juttatásában. A népi ülnökök és a hivatásos bírák együttműködése közelebb hozza a bíróságot a dolgozó néphez, emeli a bíróság tekintélyét és fokozza a népnek a bíróság iránti bizalmát és megbecsülését. Nagy jelentőségű az Alnökbíráskodás társadalmi hatása. Az igazságszolgáltatásban ülnökként résztvevő dolgozók ugyanis a tárgyalásokon szerzett tapasztalataikat hasznosítják és átadják ’ munkatársaiknak, a szű- kebb családjuknak s baráti környezetüknek. A tárgyalásokon szerzett ismereteik alapján őrködnek a közélet tisztaságán s így nemcsak az igazságszolgáltatásban, hanem a társadalom tagjainak nevelésében is jelentős szerepe van az ülnökbíráskodásnak. dr. Vermes Vilmos mb-einökhelyettes padt élettelen a bőre, szája sarkán nedves csík fénylik. — Látod? — mutat kifelé. Talán Sári jön, csak még • eltakarja a hordó vagy még lejjebb van az úton? János élőre- hajol az ablakban. — Látod? — kérdi újra Tibor. — Majd te rájössz egyszer — megmarkolja János vállát, jobbjával meg kimutat —, hogy minden kisebb. Nem a ház meg a vonat, fütyülök a házakra. De az rettenetesi hogy minden kisebb — tele van a szeme köny- nyel — asszony, szerető, jóbarát —* és már zo- kogástól rázkódva folytatja — az egész világ. Erőt vesz magán, de a szeme tele könnyel. — Majd rájössz, mert te okos ember vagy, hiába tetteted hülyének magad. Engem nem csapsz be. Minden kisebb. Mit csinálhatsz? Bevered a fejedet a falba? Nem segít. Aztán összezúzod magadat. Kicsire, tudod? Egész kicsire. ÍÜjra leroskad a székre s fújtat mint aki teherrel futott és most ledobta válláról. János hirtelen úgy érzi, el kellene neki mondani mindent. Hogy Sári meg ő... És lelket verni ebbe a megtört, megkeseredett fiúba, is, ők meg tudnák tenni. Mi lehetne még belőle! Műszaki rajzoló. Isten nyilát !l8-ik állása van, volt ez már minden és akármihez fogott hozzá, becsülték a munkájáért. De így hova jut? És Sári, szegény Sári cipeli még ezt is, nem elég neki a saját keresztje. — Mit lógatod az orrod? Tudok én mindent, — szúrósan néz újra Jánosra, az meg arra gondol, hogy Tibor most mégis előhozakodik Sárival és ő tagad majd és hallgat és mellébeszél. Mégse lehet evvel a részeg gyerekkel tanácskozni, megbeszélni ilyen dolgokat, akármennyire testvére is Sárikának. — Nem tudsz te semmit — mondja hát kihívón és eleve védekezőn. — Mit ijedezel? — Látszik rajtam? — tér át könnyebb hangra, de Tibor csak legyint, mintha azt mondaná, nem kell itt mellébeszélni. — Túrod a földet hatvanéves korodig, hordod a moslékot a disznóknak, közben számolod a pénzedet. Ott van — mutat az asztalon a pénzcsomóra. — Ugye, nem kell? Azért nincs harag? — kérdi engesztelőn és koccintásra nyújtja poharát, mikor látja, hogy János elmosolyodik. — Beléptél és kész. Örülj neki. Mit akarnák ezek a nagy ellenállók, mi? Járombafogni a tehenet, aztán hajtani száz évig: Mire az ügy végére értem, már-már meggyőztek a Békéscsabai Felvonógyár vezetői arról, hogy szóra sem érdemes ez a selejtügy. Minden új konstrukció kikísérletezése többletkiadásba kerül, ami végül mégis csak megtérül a szériagyártásban vagy a konstrukció használatában és — ha exportra gyártják — még az értékesítésben is. Győzködött Seres Mihály elvtárs, a gyár meó- vezetője szó szerint még azzal is, hogy „nem kell ezzel foglalkozni elvtárs”. Nagy Mihály edvtárs, a gyáregység vezetője meg ezzel intett hallgatásra: miért nem a pártbizottság érdeklődik az ügyben, miért éppen a sajtó? De nem hagyott békén a lelkiismeret. Hát feltétlenül szükséges, hogy egy újítás vagy egy újabb konstrukció annyi felesleges munkaidőt és anyagot emész- szen fel, mint az a kukoricatörőgéphez készített csuhéleszoritó (továbbító) szerkezet, amelybe belebotlottunk a Dohánybeváltó Amikor először jártam ott, s érdeklődtem a szerkezet sorsa felől, nem sokat tudtam meg Nagy elvtárstól és Seres élvtárstól. A fenti idézeten kívül zavaros válaszokat kaptam a ráfordított munkaidőt és az át nem vétel okát illetően. Sőt Seres elvtárs még azt is erősítette, hogy nem kétszáz darab selejt áll a Dohánybeváltó udvarán, hanem csupán 30—40 darab. Végül — ma sem tudom miért — azt javasolták, hogy — ha már hajthatatlan vagyok — térjünk vissza az ügyre öt, hat nap múlva... Akkor majd megbeszéljük... Az egy hét elég volt arra, hogy újra megszámoljuk, és le is fényképezzük a kidobott, rengeteg munkát magába foglaló szerkezeteket. Aztán újra felkerestük az elvtársakat, a most már kibővülve Szedoglavics Vilmos termelési osztályvezetővel és Apáti Nagy Jánosáé főkönyvelővel, többet megtudtunk. udvarán, jobb sors híján, rozsda gyomrának felkínálva? Kétszáz darab ilyen félkész szerkezet áll a talajvizes gödörben, mintha csak arra várna, hogy rászórják a sírföldet, miután a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár nem vette át. Akárhogyan is nézem, bár elnézést kérek, ha laikus a becslésem — a hegesztés és a szerelés maga is elvesz egy szak- munkás-nyolcórát. Plusz az anyag és az egyéb rezsiköltség! Nem, nem hagyott a lelkiismeret. Ez felelőtlen pazarlás, akár konstrukciós ráfizetéssel „fedezik”, akár azzal legyintenek rá, hogy: szóra sem érdemes. Szóra érdemes, hát beszéljenek a felvonógyár vezetői. ne-e-e, böcce-ne-e. Bimbó, piros ne-e-e! Megmondtam neki, a Gölöncsér Jóskának, most. amikor jöttem föl. Sír, mint a szopós malac. Ne-e-e, böcce ne-e. Megmondtam neki. — Mit szólt — kérdi János vidáman, mert mégis jobb, hogy nem Sárikával huzakodott elő és ez az egész termelőszövetkezet reggel óta, legalábbis Csekő kézszorítása óta olyan számára, mintha kívülről nézné, mintha túl volna az egészen, nincs mit kínlódni rajta. — Hogyhogy mit szólt? Mit tudom én. Nem szólt semmit. Nehézkesen föláll a székről, odabotorkál a heverőhöz. — Elfáradtam. Lefekszik úgy ruhástól, még a cipőjét se vetette le. — A tűzre nem kell tenni, hanem kicsit kinyithatnád az ablakot. — Egyetlen rántással széthúzza nyakkendőjét, úgy, hogy a felső gomb is leszakad ingéről. — Te csak igyál — nagyot sóhajt. — Elfáradtam. — Néhányszor erélyes fordulattal jobbra meg balra vágja a fejét, aztán úgy marad mozdulatlanul, ha- nyattfekve. csak a lélegzete riad meg néha, kapkodó lesz, szipogó, mint a kisgyermeké sírás után. Elaludt. (Folytatjuk) Valahogy így mondták él a gyártmányok kiselejtezésének történetét. A felvonógyárnak körülbelül 9 ezer forintos ráfizetése származott ebből. Sajnos, elsősorban a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár (a megrendelő) a hit»ás, mert megrendelte a szerkezet elkészítését (a kukorioatörő-gépeket egyébként exportra gyártották), de közben módosították a konstrukciót, s már nem volt szükségük ezekre... Persze, h'ogy minőségi ki. fogást kerestek a pestiek. Pedig most is állítjuk — mondták —, hogy azt a csekély hibát ki lehetett volna javítani... — Tehát mégis volt minőségi hiba? — Elsősorban az anyagban. Nem állt megfelelő lemez rendelkezésünkre. Az már kisebb és javítható hiba, hogy nem állt pontosan vinkliben a szerkezet lemezoldala. — Ha nem volt jó a munka, miért vette át a meós? Eléggé bosszantó Seres elvtárs felelősséget elhárító és örvendező válasza: — Kérem, még a mai napig sincs átvéve a gyártmány... Tehát hegesztették, szerelték sorozatban a munkadarabokat, de a telep meósa rá sem fütyült a minőség ellenőrzésére. Nem öröm ez, Seres elvtárs! Ha más nem, ez maga is súlyos mulasztás. Ez az sűrítve, amit elmondtak a gödörbe dobott csuhétovábbító szerkezetről a gyár vezetői. És őszintén vallották még azt is, hogy elcsúsztak a határidővel, nem készültek ei a múlt év szeptemberéig, ahogy a megrendelés, pontosabban a szerződés előírta. Az előállítási költséget sehogy sem sikerült megtudni. A főkönyvelő kimutatásaiból — ón legalábbis nem tudtam okosabb lenni, de részben objektív ok miatt — ő maga sem. Ugyanis a kuko- ricatörő-gépnek ez a szerkezete, néhányat kivéve, nem készült ól teljesen, mert a budapesti gyár képviselői gyártás közben jártak itt és kijelentették, hogy ilyen munkát ők nem fogadhatnak el. Ezzel le is állt a gyártás, s félkész állapotban maradtak a csuhé- továbbítók. Egyes részeket azonban — melyek megfeleltek — átvette a mezőgazdasági gépgyár. Így, pontosan nem tudta kimutatni .az adminisztráció, hogy az itt maradt, fel nem használható rész milyen költségbe került. Azt viszont kimutatták, hogy egy szerkezet teljes elkészítése mintegy ezerforintos költséget jelent. A 200 darab esetében ez 200 ezer forint. Ha az át nem vett szerkezet pontosan „félkész” állapotban van, akkor százezer forint, ha mondjuk „negyedkész” állapotban, akkor ötvenezer forint a kár. Az említett 9 ezer forint nekem, legalábbis — gyanús. Hivatkoztak a felvonógyáriak a mezőgazdasági gépgyár nem egészen korrekt eljárására. Az elmondás szerint ők is felelősek ezért az anyagpocsékoiásért. Tárcsázzuk csak fel Budapestet. Shönek Mátyás, a gyár kooperációs osztályának csoportvezetője van a hallgatónál: — Képtelenség, amit a csabai élvtársak mondanak. Nem volt semmiféle új konstrukció vagy újítás, s nem azért utasítottuk vissza a szerkezetet. Sajnos végtelenül primitív munkával készítette el a felvonógyár a lemezes vázat. A szögvasak görbék és ősz. szevertek, a hegesztés durva, a lemezek egyenetlenek, s az oldalak nem álltak derékszögben. Ezért nem vettük át az anyagot Egyébként nincs olyan gyár, amely beleegyezne abba, hogy egy újítás miatt ne vegye át a megrendelő a készítményt. Ez képtér lenség! Ezek szerint a mi felvonógyárunkban történt a mulasztás, a selejtes munka. A baj az, hogy sajnos, különösebben nem is zavartatták magukat a gyáregység vezetői a kár miatt. Hivatkoztak arra, hogy van ilyen eset az egész országban, Diósgyőrtől Szombathelyig. Ez a „nyugalom” az oka annak is, hogy eddig még azt sem tudják, mi legyen a selejtes gyártmányokkal, amelyek ott állnak a talajvízben, nem tudni mire várva: a kotrógépre, amely befedi majd a hanyagsággal, felelőtlenséggel, közömbösséggel körített rossz munkát; vagy a MÉH tehergépkocsijára, amely az olvasztókemence ajtajába szállítja azokat újra. Varga Tibor Érdemes házinyulat tenyészteni! Előnyös feltételek mellett nevelési szerződést köthet a Földmű vessze vetkezettel Átvételi ár: 2,51—2,80 kg súlyú nyúlnál kilogrammonként 14,80 Ft 2,80 kg feletti súlyú nyúlnál kilogrammonként 15,80 Ft Kedvezmények: Abraktakarmány j uttatás állami áron, kamatmentes előleg, nagyüzemi felár. . _____________________126
