Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-20 / 91. szám

1963. április 20. 3 Szombat 100,9 százalékra teljesítette első negyedévi tervét a Békéscsabai Forgácsoló Anyagellátási gondok a második negyedévben — Új gyártmányok — As első három brigád megkapta a ssoeialista címet A Békéscsabai Forgácsoló- és Szerszámgyárban 100,9 százalékra teljesítették az első negyedévi késztermék-tervet. Bár az első hó­napokban szállítási nehézségek miatt zavar keletkezett az öntvé­nyek ideszállításában, a tartalék­ból tudták pótolni a hiányt. Mint megtudtuk, néhány hét óta szór­ványosan kapnak anyagot, s az anyaghiány elsősorban a második negyedévben érezteti majd hatá­sát, mivel kimerültek a készletek. A vállalat igazgatója mégis úgy vélekedik, hogy az első negyedév­hez hasonlóan a második negyed­évi tervüket is teljesíteni tudják. Nem lesz könnyű feladatuk, hi­szen három új gyártmányt vezet­ték be az idén, ez átállást jelen­tett és megnövekedett feladatokat rótt a munkásokra és a műszaki vezetőkre. Eddig már legyártottak 700 motola-emelőt az új gyártmá­nyok közül, és rövidesen rátérnek a hidraulikus asztalemelő szer­kezet és gépsatu gyártására is. A vállalat megnövekedett fel­adatainak végrehajtásában sokat segítenek a szocialista brigádok. Primőrvásár A forgácsolóban 12 brigád verse­nyez a cím elnyeréséért. Az egy év óta folyó verseny eredménye­ként három brigád, a Béke-, a Mező Imre- és a Tyitov-brigád el­nyerte a szocialista címet és meg­kapták az ezzel járó oklevelet és jelvényt. Már zöldell a cukorrépa és a kender a kunágotai Petőfi Tsz-ben A napokban határszemlét tar­tott a mezőkovácsházi járási ta­nács mezőgazdasági osztályának vezetője és munkatársa a kunágo­tai Petőfiben, a termelőszövetke­zet vezetőivel együtt. Az osztály­vezető; Herceg elvtárs, a szemle után nagy megelégedettséggel nyi­latkozott a látottakról, s néhány jó tanácsot adott a még hátralévő feladatok jó megoldásához. Búcsú­záskor jókedvűen jegyezte meg: ilyen benyomásokkal szeretnék tá­vozni a többi termelőszövetkeze­tekből is. Az idén is megszervezik az állami gazdaságok és a mezőgazdasági tsz-ek nyári napközi otthonait Április eleje óta megnövekedett a forgalom a MÉK békéscsabai 7-es számú zöldséges boltjában is: azóta ugyanis kapható idei fejes saláta, retek és zöldhagyma. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetke­zeteik az idén is megszervezik a nyári napközi otthonokat, hogy dolgozóik a hosszabb idénymun­kák alatt biztonságosan elhelyez­hessék gyermekeiket. Az illetékes szervek nagy gondot fordítanak rá, hogy a gyerekek egészséges kör­nyezetben, jól felszerelt, kényel­mes otthonba kerüljenek. Nyári napközi otthon céljára csak olyan épületet lehet kijelöl­ni, amely a főforgalomtól távol esik, megfelelő nagyságú árnyé­kos, bekerített udvara van, ahol meghatározott körzeten belül semmi sem szennyezi a levegőt, s a gyerekek pihenését rossz idő esetén is biztosítani tudják. Az otthonokban a harmadik életévét elért, testileg és szelle­mileg egészséges gyermekeket ve­hetik fel. Ha mindkét szülő dol­gozik — s a gyerek gondozását egyéb módon nem tudják megol­dani — a kicsi már két és fél éves korától felvehető az otthonba. (MTI) A kunágotai Petőfi Termelőszö­vetkezetben már befejezték a ta­vaszi árpa, a zab, a borsó és a cukorrépa, a kender és a cirok vetését. A cukorrépa és a kender már zöldell. A szövetkezet és a gépállomás erőgépeinek egy része a még hátralévő 450 hold szántat- lan földön dolgozik, más részük a kukorica alá készítik a talajt, s ha az idő kedvez, április 22-én hozzálátnak a vetéshez. Ezzel is minden bizonnyal gyorsan vé­geznek, mert nagyon szorgalma­sak a szövetkezet gazdái, s a ve­zetők jól szervezték meg a tava­szi munkákat Váradi Géza „Orosz erdő“ nemzeti park létesül Moszkva közelében Moszkva A Szovjet Tudományos Akadémia Erdőgazdasági Intézetének javaslatá­ra 35 000 hektárnyi erdőséget nemzeti parkká nyilvánítanak a Moszkvától délre fekvő Szerpuhov városka köze­lében, az Oka folyó partján. A nem­zeti parkban, ahol érintetlenül meg­őrzik a közép-orosz erdők sajátos nö­vényzetét és állatvilágát, nemcsak széles körű tudományos kutatómunká­ra lesz lehetőség, hanem a moszkvai turisták ezrei új, regényes üdülőhe­lyet is kapnak. (MTI) Mezőgazdasági szakmunkások lesznek összezsúfolt épület, kevés tante­remmel — ilyen a csongrádi me­zőgazdasági szakiskola. Pedig az ország minden vidékéről járnak hallgatók a hároméves iskolába. Az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után kerül­hetnek a mezőgazdasági szakisko­lába a tanulók, miután valamelyik tsz vagy állami gazdaság szerződ­tette őket. Minden évben három hónapot töltenek az isko­lában — kollégiumi ellátásban részesülnek —a többi időt a gaz­daságban gyakorlati foglalkozás­sal töltik. Az iskola igazgatója tájékoztat arról, milyen szakot választhatnak az iskola tanulói. Indítottak szán­iszik még egy félnapig, kialuseza magát és újra megj ámborul egy-két hónaira. Mert Szenthe Tibor nem részeges. Hónapokig el van ital nélkül és akkor ő a világ legszerényebb embere. Dől. gozik három helyett is és meg­bízhatóan, fölényesen, aztán megjönnek a „napjai”. Most is, ahogy tölt a poharak­ba, bőven csurog mellé, az asz­tal gyalult lapjára. — Na, nem tetszik, sógorka? — néz Jánosra nem is kötekedőn, de árnyalatnyi gúnnyal. — Pénzt kaptam külön munkáért, külön pénzt, háromezret, és beültem a Kék egérbe egy rumos feketére. Avval kotorászni kezd a zse­beiben. A nadrágzsebből félma­réknyi aprópénz kerül elő, ki­vágja az asztalra, egy tízfillé­res gurulni kezd és egy kis in­gadozás, pörgés után János előtt állapodik meg. — Fej! — kiáltja Tibor és bi­zonytalanul kotorász tovább a többi zsebben. — Látod, még ez is tehozzád fut, tudja, hol van biztonságban. A kutya is a domb. ra csinál. Igaz, sógorka? Jánosnak az a kényelmetlen érzése támad, hogy fölénnyel néz rá ez a részeg ember, mint aki tud valamit és most mérlegeli, beszéljen-e róla. Sógorka? Más­kor is szólította így, joga van hozzá, ez a neve az ilyenfajta rokonságnak, de most mintha gúnnyal mondaná. Még egy fél­marék aprópénz kerül elő, egyik mellényzsebből meg egy gondo­san összehajtott tízes. Mert Ti­bor előrelátó férfi, az első szá­zasok fölváltása után minden zsebébe rak az aprópénzből. Mi­kor a százasok elfogynak, kez­dődik a kotorászás az aprópénz­ből. Ez már figyelmeztető is: pénzt kell keríteni valahol vagy mint a legutóbbi időben szokásá­vá vált: gyerünk Szőlősre, Sá­rikához. — Ennyi maradt — nézi a pénzt örvendezve. — Nem sok, mi? — és elveti magát a széken, úgy, hogy a lába az asztal másik oldalánál lóg ki. — Nem láttad Sárikát? Feleletet se vár, mintha magá­ban beszélne, motyog tovább: — Az én Ms nővérkém. Mi­csoda szíve van! Aranyos gye­rek. Kenyere... kenyere ... — belegabalyodik a szóba, aztán megfogja a poharat és tagolva mondja, hogy minden szótagnál Mlöttyen a bor — ke-nye-ret hoz nekem. — Ne menj, kisbogaram, nem kell mindig zabálni. Mi­kor ment el Sári, nem tudod? — néz szembe Jánossal. Igyál. Nem jó? Persze, hogy nem jó. — Én iszom? Höhö! A sze­mélyzetis azt mondja: Szenthe kartárs, maga tehetséges ember. Fényes tehetségű. Fütyülök rá­tok, azt nem ti mondjátok meg. Ez a tizennyolcadik helyem. Mind azt mondta: Szenthe kar­társ meg Szenthe elvtárs — vigyázzunk: élvtárs, aztán kirúg­tak. Na és? — széttárja karját. Igyunk. — Igyunk — emeli János is a poharát, kár ellenkezni, meg­iszik még néhány pohárral, az­tán majd lefekszik, nem aludt ez már két napja, legföljebb széken bóbiskolva. — Olyanok, mint a hüllők — mintha valami titkot magyaráz­na, közelhajol — nem halak, hül_ lök, érted? Hal is van köztük, jó eüsmerém. Bekerülnék egy vízbe, vagy lyukba, 15 fok akkor ők is 15 fokosak. Húsz fok — húsz fok. Nincs saját melegük. Megszok­ták. Azt mondják nekik: mars át a tízfokosba, belehalnak azt hiszik, vége a világnak. Nincs saját melegük. Érted? Félnek. Hüllők. Megyek, hát aztán? Szí­ve van az embernek, vére, igaz, sógorka? Én ott is Szenthe Tibor leszek. Azt mondják, maga te­hetséges ember, Szenthe kartárs. Nem tudok semmit. Én tudom — legyint keserűen. Nyúlna a kan­csóért, de János megelőzi, tele­tölti a poharakat. (Folytatjuk) tóföldi növénytermelő gépész, szőlő, gyümölcs, zöldségtermelő, szarvasmarha, sertés, baromite­nyésztő és tejházkezelő szakot. A sokoldalú oktatás előnye, hogy például a szántóföldi növényter­melő gépész hallgató nemcsak műszaki ismereteket kap, hanem ugyanolyan elméiyülten és alapo­san tanulmányozza a növénytermelést is. Így munkája nem egyszerű mechanikus talajművelés lesz — hozzáértően lelkiismeretesen, pon­tosain eleget tehet feladatának. A csongrádi iskolában találkoz­tunk néhány Békés megyei fiatal­lal is. Másodéves tejházkezelő szakos a zsadányi Illyés Rózsa. Élénk te­kintetű 17 éves kislány. Azaz nem is tudom, „lekislányozhatok”-e egy menyasszonyt, mert Rózsának néhány nap múlva lesz az eljegy­zése. — A vőlegényem is a Dózsa Tsz-ben dolgozik. Most katona. — Gyűjt staférungra? — Tavaly 11 ezer forintot ke­restem a tsz-ben. Abból ötezret félre tettem. A többin is hasznos dolgokat vásároltam. Meg ami ne­kem kellett, ruhákat, kabátot. A 11 ezer forint arra mutat, a zsadányi Dózsa Tsz-ben máris van munkája a tejházkezelő tanulónak. — Ö, nálunk is — szól közbe Pamóczai Erzsi — s olyan izgal­mas, amikor a valóságban látom, amit itt tanultunk az iskolában. Megengedik, hogy én fölözzek, főzzek. — Melyik gazdaságban? — A Bánkúti Állami Gazdaság­gal szerződtem S ha végeztem, szeretnék ott maradni. A sertéstenyésztők még elsőéve­sek. A bélmegyeri Aranykalász Tsz tanulóját, Simon Gyurit kérdezem, mi a véleménye termelőszövetke­zete állatállományáról? — Sajnos, nem elég korszerű. De terveztük a fejlesztést. Szeret­nék ebben én is közreműködni. — Mennyit kerestél? — Őt hónap alatt 167 munkaegységet. A felnőttek bérének 60 százalé­kát kapom. Oláh Pali szülei a békéscsabai Kossuth Tsz tagjai. Ö három hó­nap alatt 128 munkaegységet szer­zett. — Nálunk elég nagy a sertésál­lomány. Most ezer sertést nevel a tsz. — Hogy választottad éppen ezt a pályát? — teszem fel a kérdést Tóth Lacinak, a vésztői Béke Tsz tanulójának. — A szüleim tsz-tagok, láttam mi a sertéstenyésztő munkája, s kedvet kaptam hozzá. Ügy gondo­lom, ez jó foglalkozás lesz. — A tsz-ben hallgatnak-e rátok, elismerik-e tudásotokat? — Még nem bíznak annyira bennünk, mint ahogy szeretnénk — panaszolja Oláh Pali. — De ha jól csinálunk valamit, azt azért elismerik. Reméljük, ha többet tudunk, nő a tekintélyünk is — komolykodik. A három kistermetű, sovány gyerek látványát nem állhatom meg megjegyzés nélkül. — Bírjátok a nehéz munkát, azt, amit egy sertétenyésztőnek végez­nie kell? — Nehéz munka? Olyan nincs is — nevetgélnek. — Így meg job­ban tudunk futni a malacok után. Kádár Márta A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁL­LALAT (Műszaki Bizományi) április 23-án (kedden) Békéscsa­bán, a MÉH Vállalat, Sallai u. 6. sz. alatti helyiségében, gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. becs­lését, illetve lebonyolí+ását végzi. 33859

Next

/
Thumbnails
Contents