Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-19 / 90. szám

1963. április 19. 4 Péntek Új szalonok Békéscsabán, Szeghalmon Hogyan csökkenhet a konfekció és a méretes áru közötti árkülönbség? Sok sző esett már arról, hogy miért drágábbak a kisipari szö­vetkezetekben készült munkák és bármilyen vélemény is adódott közben, a leglényegesebb sohasem maradt el: azért, mert sokkal na­gyobb rezsivel dolgoznak, mint az üzemekben. Arra azonban keve­sen gondoltak vagy legalábbis nem elég sokat — főleg az illeté­kesek —, hogy a rezsi azért is na­gyobb, mert a méretes tevékeny­ségben dolgozó kisiparosok majd­nem ugyanolyan módszerrel ter­melnek, mint 50—60 évvel ezelőtt. A dolog persze nem ilyen egy­szerű és nem is lehetne egyértel­műen elítélni a kisipari munkát, mert valóban szép és jó minőségű árut termelnek és az is igaz, hogy a megyében két év alatt nagyon sokat fejlődött a szolgáltató tevé­kenység és ezt maga a lakosság ér. zi a legjobban. Ma már az egész megyét behálózzák a cipész ktsz- ek felvevőhelyed és kialakult a textilesek terve is a szolgáltató tevékenység me­gyei fejlesztésére. ,Űj szalonok épülnek, Békéscsabán—Erzsébet- helyen, Szeghalmon szolgáltató kombinátok adják hírül rövidesen, hogy a megye kisipari termelőszö. vetkezetei szépen tevékenykednek. Mégis a kezdeti lépések után szól. ni kell a technológiai fejlettségről is, ami nélkül a szolgáltatás csak kereteiben lenne újszerű, valójá­ban azonban nem érne sokat. A kisipari termelőszövetkezetekben már kialakult a nagyüzemhez hasonló termelési technológia, pél­dául a konfercióbam. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nemré­giben egyesített mammut ci­pészszövetkezet, ahol a műanyag cipőket szériában gyártják, ol­csón. A méretes részlegeknél azonban itt is és máshol is to­vább kellene haladni. A lakosság valóban igényli a szemnek tetsze­tős, jó minőségű öltönyöket és ci­pőket, de már ritkán szabják meg, hogy X, vagy Y szabómester ké­szítse azt el. Az emberek jót akarnak, hogy ki csinálja vagy hogyan csinálják, az végered­ményben mindegy, hátha még ol­csóbban is hozzájutnának. A specializáló« nem men­oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Ebben a házban minden műanyagból van A szovjet főváros új, szenzációs látványossága ez az ötemeletes, impozáns lakóház, amelyben, a szó szoros értelmében, a pincétől a padlásig, az utolsó szögig, minden műanyagból készült. Még szebb a tavasz Tweed kosztümben 480—700 Ft-ig ne a minőség rovására, sőt csak a hasznára válna, hiszen nem új dolog már, a legkisebbek is tudják, hogy a beidegződött, gyakorlott munka jobb, mint a kapkodás. A budapesti ktsz-ekben már régen megoldották a méretes tevékenység specializálását és vannak kezdeti lépések kétségte­lenül a megyében is. A cipészek, a szabók is lassan egy helyen végzik a szabászatot, más műhely­részben a különböző munkákat, a szalonokban, (ahol van ilyen) pró­bálnak ruhát vagy cipőt a vendé­gek. De a futószalagszerű terme­lés még „hiánycikk” a szövetke­zetekben, amit megint csak a la­kosság bukszája érez. Említettük a rezsiköltséget. Or­szágos intézkedés nélkül is lehet­ne tenni valamit ebben, hiszen a szövetkezetekben furcsa mód szá­zalékos arányban számolják a gyártási költségeket, mégpedig úgy, hogy egyenlő arányba ve­szik a konfekciót a méretes áruk­kal. De ha így van, akkor sem igazságos, mert néhány költség ép­pen a méretes munkák javára csökkenne (például nem kell min­dig anyag után menni, mert maga a rendelő hozza azt). A technológiai fejlődéssel viszont csökkenne a gyártási költ. ség is, amellyel él lehetne érni a konfekció és a méretes áru közötti árkülönbségek csökkenését. Természetesen nem közgazda- sági számítások alapján, csupán a tényék alapján említettük meg ezeket a dolgokat. A szolgáltató tevékenység fejlődése és fejleszté­se a kisipari szövetkezetek legna­gyobb feladatai közé tartozik. És hogyha nagyobb mértékű lesz, ak­kor nagyüzemin is kell ezt csinál­ni. A lehetőségek adva vannak, néhány szövetkezetnék már ta­pasztalata is van ehhez. A szövet­kezetek vezetőinek sok tennivalóik között gondolni kellene arra is, hogy a lakosság nemcsak szép, ol­csó szolgáltatást is kér. K. M. A gyufával takarékoskodjunk? A takarékosságnak egy külö­nös, nemkívánatos formáját em­lítjük meg most. Néhányan ugyanis azt hiszik, minden taka­rékosság jóra vezet és a takaré­kosság jelszava alatt sokszor pa­zarolnak. Csak néhány példát. Nemrég adták át rendeltetésé­nek a Békéscsabai Szervizállo­mást. Az új, modern szerelőcsar­nokban nem építettek szerelőak­nát. Először az a hír járta, mert elfelejtették és csak később ma­gyarázták meg, hogy elfogyott a pénz, majd jövőre pótolják. Für. csa takarékosság! Háromszor annyiba kerülhet jövőre, mint most. Népgazdasági érdek, hogy a vasút kihasználja a kocsiparkot. Nemrég arról számoltak be a vasút illetékesei, hogy néhány vállalat, közöttük a Délmagyar­országi Nagykereskedelmi Válla­lat is inkább az álláspcnzt vagy a fekbért fizeti, mert így ol­csóbb, mint a szombati vagy va­sárnapi rakodás. Lehet, hogy az ő kasszájukban több pénz ma­rad. de a népgazdaság érdekei egészen mást kívánnak. Nemrégen írtunk arról, mielőtt még nem vonták össze a megye téglagyárait, hogy a Békési Tég­lagyár munkásainak indokolatla­nul nem fizették ki az idénypót­lékot, mondván, hogy ezzel az év végi nyereségrészesedésre taka­rékoskodnak. Kétségtelen, szük­séges a béralappal való takaré­koskodás, éspedig oly’ módon, hogy felhasználása összhangban legyen a termelés eredményei­vel, gazdaságosságával. De itt nem erről, hanem az ezen túliról van szó. Ne essék folt a becsüle­ten, ilyen esetekben néha a pré­mium van e mögött és nem a megkövetelt gazdasági érdek, az anyagi ösztönzés, mely a gazda­ságpolitika egyik nagyon fontos része. Fontos a pazarlás megszünte­tése. Fogunkhoz verve adjuk ki a garasokat is, feleslegesen ne szó­ródjék az ország pénze, vagyo­na. Csakhogy egy-egy említett „takarékosság” akkor is pazar­lássá válik, ha most különösen nem számolunk utána. És meny­nyi fáradságba telne, ha a gaz­dasági vezetők jobbról-balról megnéznék a takarékosságba bújtatott kiadásokat. Nem sok­ba. De az biztos, hogy számok jönnének ki. £s akkor elmarad­na a jelentésekből is, hogy eny- nyit meg ennyit megtakarítot­tunk, holott a jelentések olyan rubrikáiba kellene ezt írni. ahol a pazarlást jelzik. Az itt jelzett példák nem jel­képesek, valódiak. De egy jel­képessel mindent érthetően meg lehet magyarázni: a gyufával úgy is takarékoskodhatunk, hogy egész nap égve hagyjuk a gázt, nem kell újra gyújtani. Csakhogy az ilyesmiből semmi jó nem származik az országnak. Semmi jó? Ebből kár lesz. Kiss Máté Eddig 600 gépkocsit javítottak a békéscsabai új szervizállomáson Májusban két műszak indul — Futójavítást soron kívül is vállalnak A március elsején átadott békés­csabai új szervizállomáson már eddig 600 gépkocsi futójavítását és szervizelését hajtották végre. Bár az új üzemben alkatrész­utánpótlásokkal volt probléma, első havi tervüket mégis 106,5 százalékra teljesítették. A gépkocsitulajdonosok sokat bosszankodnak amiatt, hogy már csak május közepétől tudnak szervizre fogadni gépkocsit, oly sok a javítanivaló. A vállalat ! vezetősége elhatározta, hogy má­jusban két műszakot indít, a gép­kocsitulajdonosok gyorsabb ki­szolgálása érdekében. Megkezd­ték a szerelőmunkások kiképzé­sét, hogy a munka zavartalanul kezdődhessék. 2831 Sipos Gyula: A nagy Emberek Két lakóépület volt itt egymás­sal szemben istállóval, ólakkal, nagy szabad térséggel a hátuk mögött. Valaha egy nagyligeti malmosé volt ez a tanya, az ő idejéből maradtak meg a nagy disznóólak, a két épületben négy vagy öt család is lakott akkori­ban, a földosztás után ketten maradtak: Bartháék, meg az asztmás Csótó, aki ötvenéves ko­rára szótlan vénemberré válto­zott. Most ugyan az alsó házban megint két család van: a na­gyobbik Csótó lány férjhez ment s a fiatalok külön-formán lak­nak, maguknak güzülnek, mert házat akarnak építeni és ilyen­kor, különösen, ahol kisebb test­vérek is vannak, jobb a külön- kassza, mint ahogy édesanyám gazdálkodja el közös kiadásokra a fiatalok szerzeményét. Maradt még így is egy na­gyobb leány, Julianna, benne van már ő is a korban, de nem­igen akad kérője, mert hibás sze­gény, jobb kezén csökevényesek, visszahajlottak az ujjai, így szü­letett. Ügyesen elvégez minden ház körüli munkát és amúgyis (12.) éjszaka tanyán erős, fejlett lány, majd szétpat­tan a blúza, de a hibája miatt gyámoltalan, alig beszél még a lánypajtásaival is. És van még két kisebb fiú a Csótó család­ban, azok meg még iskolások. Gyerekkel van áldva ez a ta­nya, Bartháéknak is van öt vagy talán hat is, egyik kicsi, másik pici, a fiataloknál is van még egy botolgó, és Csótó Juli köztük a dada, az óvó néni, a gyerekek pásztorolója. Mert Bartháné természete ép­pen olyan, mint az ura. Lompos, kövér asszony, ha nekiáll a mun­kának, némelyik férfit is meg­szégyeníti, ha meg elhagyja ma­gát, akkor mehetnek a gyerekek, amerre látnak, még enni se igen ad nekik: — ott a kenyér, vágja­tok. Az ördög se érti, hogyan tudnak ilyen erős, bumfordi gye­rekeket nevelni, nincs ezeknek soha semmi bajuk, talán még a jégeső se ártana nekik. Hogy miből élnek egész évben? Mert, ha itt van, akkor van ro- gyásig. Igaz, a szőlőmunka, ha nem is könnyű kereset, de jó ke­reset. Az is tiszta haszon, hogy italra se igen költ az ember. És Barthának biztos munkája van több gazdánál is, mert amit vál­lal, azt jól elvégzi, dolgozni, azt tud, le a kalappal előtte. Próbált is már sok mindent, jó helye volt a baromfisoknál is, könnyű mun­ka, jó kereset, mégis otthagyta, nem bírta az amerikázást. És leginkább mégis a disznók tart­ják el nriind a két családot. Meg­tanulták a malmosnál már gye­rekkorukban, hogyan kell vele bánni, innen még a beadási évek­ben is került ki disznó fölösen, szerződésre is. És Barthának Nagyligeten is vannak jó em­berei, micsoda pénz az, levágnak egy másfél, kétmázsás hízót itt a tanyán és földolgozva, füstölve viszik be a városi kamrába! Szóval megélnek. Nem is ci­gánymódra, hanem valami gyer­meki bizakodással. A munkájuk­ban bíznak, a világban, holnap is nap lesz, a fene se kuporgat, úgyis dolgozni kell holnap is, ha meg dolgozunk, fizetnek is érte. A Csótó Julianna ott áll telten, kipirosodva a Csótó-ház eresze alatt. Áll és félszegen mosolyog a vendégre, mert nem tudja, hogy idegen férfiakra nem illik moso­lyogni. Még szól is kedveskedve: — Nincs itthon a kereszt­anyám, csak keresztapa van itt­hon, most jött taxival.

Next

/
Thumbnails
Contents