Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-14 / 61. szám

W63. március 14. 4 Csütörtök GYETIMIRi ÖL Amikor először lépett be a zajos esztergám űhelybe, furcsá­nak tűinit még neki minden gép, minden látnivaló. Meg-megrebbe- nő tekintettel nézett körbe, az em­berek arcát kutatta: kikkel fog ezután együtt dolgozni. Altok ész­revették, csodálkozó pillantást küldtek feléje végigmérték tetőtől talpig, aztán visszahajoitak a munkadarab fölé. A fiatalabbak a rájuk jellemző élénkséggel ta­lálgatták: vajon tót keres, kihez jött, s egyáltalán hogy került ide ez a lány? Zavarba hozták a pillantások. Engedelmesen követte a műveze­tőt a csarnokon át a köszörűsök munkahelyéig. A füstös, olajszagú teremben katonás rendben sora­koztak a különféle köszörűgépek. Egyiket sem ismerte. De honnan és ügyesen elsajátította a köszö­rülés mesterfogásait, megismerte a különféle gépeket, megbarátko­zott munkatársaival és megszeret­te a gyárat, mely mindennap vár­ja, neveli, segíti őt. Hogy miképpen jegyezte el ma­gát a gyár életével, a köszörűgé­pek muzsikájával, arról érdemes néhány szót szólni... Nem városi leány. Nagybónhe- gyesen született, ott is járt általá­nos iskolába, szülei ma is ott él­nek, tsz-tagok. \t általános iskola után a békéscsabai Szlovák Tannyelvű Általános Gimnáziumba iratko­zott be. Négy éven át jó rendű ta­nuló volt, az érettségi jelesre si­került. — Milyen pályára készült? Mi volt az álma? egyszer kapott már prémiumot se. lejtmentes munkájáért, 100 száza­lékon felüli teljesítményeiért... — Mi történt az érettségi után? Szegedre jelentkeztem a jogtudományi egyetemre. A fel­vételi vizsga jól sikerült. Írásbeli­ből is, szóbeliből is. Felvettek, de helyszűke miatt csak az 1963—64- es tanévre. Azt mondták, hogy ha kilenc hónapig társadalmilag hasznos munkát végzek üzemben, tsz-ben vagy másutt, ha elsajátí­tom az előírt kollokviumi anyagot, s javasol az üzemem, akkor most szeptemberben megkezdhetem a tanulást. — Elkeserítette a válasz? Megütközve nézett rám. Ügy látszik, ezt nem kellett volna kér­deznem. Tavaszi bevásárlás A tavasziasra fordult idő a veteményezés megkezdésére serken­tette a körösújfalui asszonyokat is. A földművesszövetkezet bolt­jában nagy keletje van a különféle csomagolt vetőmagtasakok- nak. Tavaly nyolcszáz tasakot adott el Csüllög János boltvezető, az idén már ennél is többet vásároltak. is tudta volna, hogy mire használ­ják az egyiket vagy a másikat? Eddig diák volt, tanult, kollégium­ban lakott és csak elképzelésed voltak egy igazi műhelyről... Egy kicsit félszegen mozgott, a tájéko­zatlan ember bizonytalanságával. — Ez lesz az a gép, ahol dol­gozni fog... — állt meg a művezető a simító-köszörü előtt. A lány megsimogatta tekintetével a fur­csa masinát, aztán megnézte jobb­ról is, balról is. „Nem valami szép” — sugárzott szeméből első im­pressziója. A művezető barátságo­san folytatta: — Hamar betanul­ja a kezelését, segít magának Sár­falvi szaki. Elsőrendű mester. Ha valamit nem ért vagy valami nem sikerül, ne keseregjen. Itt min­denki szívesen segít... — mondta bátorítóan. A lánynak jó érzés volt hallani ezt. Valami Ilyesmit várt az első naptól, az eiső mun­kás-naptól. Mosolyogva bólintott: — Igyekezni fogok... Mindez 1962. szeptember 3-án történt Békéscsabán, a Forgácsoló Szerszámgyárban. A bátortalan lányt Bogár Má­riának hívják. Hónapok teltek, múltak el és Marika a köszörűsműhély egyik legjobb dolgozójává vált. Gyorsan Ezt már az albérleti lakás nap­sütötte verandáján kérdeztem tő­le a szlovák kollégium szemek gyönyörködtető épületével szem­ben, egy árával a délutáni mű­szakba indulás előtt. Itt beszélgeti tünk. — Amikor még elsős gimnazis­ta voltam, úgy gondoltam, hogy jó pedagógus lesz belőlem. Aztán történt egy váratlan esemény 1960-ban augusztus 20-án. Otthon, Nagybánhegyesen ünnepséget ren­deztünk, meghívtuk a KlSZ-szer- vezet patronáltját, a budapesti XIX. kerületi tanács KlSZ-szer- vezetét. Az egyik fiatalasszony — már nem emlékszem a nevére — nálunk aludt és sokat mesélt a hi­vatásáról. Jogtanácsos volt Egyre többet kérdeztem tőle, hogy ne­héz-e, szép-e ez a pálya, végül is úgy döntöttem, hogy az érettségi után jogásznak megyek és ha vég­zek, valamelyik üzemben vagy vállalatnál jogtanácsos leszek... Öröm volt nézni, ahogy beszélt. A tizenkilenc évesek tempera­mentuma sugárzott minden moz­dulatából. Tekintete nem nyugo­dott egy pillanatra sem. Szép ke­rek arca van, barna haja a vállára hullt. Al mazöld pulóverét és prak­tikus fekete nadrágját abból vet­te, amit a gyárban keresett, Nem­Mérlegzáró közgyűlést tart a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz Fennállásának 12. évforduló­ját ünnepli a napokban a Bé­késcsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz. Az elmúlt évben a ktsz dolgozói igen jelentős eredmé­nyeket értek el. Március 16-án, délután 4 órakor tartják évi mérlegzáró közgyűlésüket, ahol ismertetik az 1962-es év ered­ményeit. A közgyűlés határoz a nyereségrészesedésről is. A ktsz tagjai a beszámoló és a vita után közös vacsorán vesznek részt a Kossuth Étteremben. Jövedelmező szőlőtermesztés A nagyszénás! Dózsa Termelő­szövetkezet gazdái az elmúlt esz­tendőben kimagasló eredményt értek el a szőlőtermesztésben. Az értékes gyümölcsből tavaly 15 holdon közel egymillió forint be­vételhez jutottak. Az említett te­rületből 10 hold volt a borszőlő, amely 517 hektoliter bort adott a szövetkezetnek. Az idén már 31 hold lesz a termő szőlőterü­let, amelyre egymillió 600 ezer forint«; bevételt tervezitek. Az Orosházi Földművesszövetkezet a szalma felvásárlását megkezdte. Ipari búza- és rozsszalma 90,— Ft/q. Alomszalma (kom­bájnos búza- és bármilyen cséplésű őszi árpaszalma) 70— Ft/q. A fenti árak ab. telepi áron értendők. 85962 A brigád új tagja: amit — Ugyan már! — tiltakozott élénken. — Megnyugtatott, hogy felvettek. Egy évig nem árt nekem sem, hogy dolgozom. Élettapasz­talatot gyűjtök, belekóstolhatok a munkáséletbe, s ez mindenképpen jót tesz... A konzervgyárban pró­bálkoztam, de ott csak idénymun­ka akadt volna. Ide jöttem hát. a szerszámgyárba. Nem bántam meg. Egy szikrát sem. Mindenki kedves volt hozzám, segítették, tamítgattak. Kondac® Pali bácsi, a csoportvezető, aztán Őszi néni, Té­riké és a többiek mind-mind tud­ták, hogy csak egy évig leszek kö­zöttük, mégis mellém álltak. Na­gyon megszerettem őket is, a gyá­rat is. Ha majd végzők Szegeden, lehet, hogy ide, az üzembe térek vissza jogtanácsosnak. Ki tudja, — Meddig dolgozik? — Júliusig. Aztán pihenek egy kicsit, mert szeptemberben kezdő­dik az egyelem. Gyorsan peregtél: a percek, elérkezett a műszakiba induiás ide­je. Elbúcsúztam, hogy készülőd­hessen. Marikát 2 órára vért© a gyár. a gép, a kollektíva. Pallag Róbert A krumpliprizma egyik végén még rajta a vas. tag földtakaró, a mási­kon pedig szorgos asz- szonykezek válogatják. Egyúttal ledörzsöüik a gumókról a néhány nap alatt kifejlődött csirákat is. A békési Október 6 Tsz kerté­szetében járunk, Borosgyánbam. Itt már tavasz van. A meleg­ágyakban több centiméterre nőt­tek a palánták, várják a pikíro- zásí. A kertészetbe kocsiszámra hordják az istállótrágyát, meleg- talpat készítenék, hogy a koraia­kat előhajtassák. Az iroda háta mögött Bailla Gábomé, Nagy Jánosoé, Balázs Jíászióné, Apáti Gáborné, Szűcs Istvánné krumplit válogat. Ott van velük még egy fiatal lány is. Sok mindenről beszélgetnék. Balláné rövid bekecset hord, s hátat fordít az északról fújó szelnék. Nyolcgyermekes család­anya, s tavaly április 9-től, de­cember 2-ig havi átlagban meg­kereste a 2300 forintot. A kerté­szeti bugádban dolgozott akkor is és most is. Nem válik meg et­től a kis kollektívától. Szomszéd­asszonyát, Szűcs Istvármét — aki korábban a Békéscsabai Ruha­gyárban dolgozott, „agitálta be” a szövetkezetibe. Szú csíné jókedvű asszony. Két gyermek édesanyja. Fájó szívvel vált meg a ruhagyártól még a múlt év szeptemberéiben, amikor szülési szabadságra ment. De amikor meglátta, hogy BaHátne tavasztól őszig mennyit keresett, egy kicsit ugyan kérette magáit de aztán úgy döntött, hogy be­lép a békési Október 6 Tsz-be A kertészeti brigád felvette tag­jai sorába, és most BaUánév&i együtt jár dolgozni. Szűcsné, a kertészeti brigád Pannija jól határozott, amikor békési lakos lévén helyben igye­kezett elhelyezkedni, s meg is találta a módját. v.%vóv.*vő”(t kltRIGlYY 34. Színes fűzért alkottak a lá­nyok, asszonyok, hajladozó lán­cuk átvirított a kukoricaerdő zengő-pengő levelein. Törték a tengerit. De nem hajastól, ha­nem a száron mindjárt megfosz­tották. Babráló ujjuk között ró­zsává lesieti a vászonszínű hán­csa, s pucéran sárgállottak elő az ingükből kiveíkőztetett kukori­cacsövek. Teltek a kosarak, a férfiak alig győzték szekérre hordani a termést. Anti fejebúbja a szárak bok- rétás csúcsai között imibolygott, ahogy törtetett vissza az üres ko­sárral. Megállt Klári mögött. — Elég lesz mára... Vigyázz magadra... A fiatalasszony jókedvűt só­hajtott, kiegyenesítette derekát, tenyerét vastagodó hasához si­mogatta. — Ne törődj már annyit ve­lem. Tudom én, hogy mikor elég. — Az ötödik hónap vége felé járt, de csak az juttatta eszébe terhességét, hogy ruhái toldásra szorultak. A többi asz- szony próbálta kímélni, bele-be- lekaptak a sorába, lopkodták előle a munkát, nem győzött méltatlankodni. Most is, hogy csak egy percre egyenesedett föl, kopasztott szárakat látott maga előtt. Vidám neheztelés­sel formed! Antira: ■— Őket is te biztattad föl! Ide a kast, az­tán mars a dolgodra! A legény szeretettel megbá­multa, mintha az ő gyermekét hordozta volna az asszony, s amint észrevette Klári zavarét, elszégyellte magát és kamaszos hebehurgyasággal kapta vállára a teli kosarat. Amióta tudta, hogy anyaságra vár az öreg Kincses lánya, meg­változtak iránta az érzései. Nyu­galompusztító szerelme lecsilla­pult, a vonzalom testvéries jó­sággá változott benne, úgy tar­totta számon Klárit, ahogy a leg­féltettebb rokonokat szokás. Mostanában gyakran átrándult a harmadik faluiba, s itthon tud­ta már minden ki, hogy mi vál­toztatta számiára ünneppé a hét­köznapi estéket is, noha egyetlen szót sem ejtett a nagy mehet­nék okáról. Végre nyugodt na­pokat élt, nem csikorgóit a mun­ka, szépen passzolt a szó és a tett, mintha sok-sok esztendő óta közösen dolgoztak volna az emberek. Csak arra a tavaszi tevéire nem akart válasz érkezni. Már attól tartott, talán ki is nevették a pártközpontban, hogy ilyen ko­szos kis üggyel untatja a vezető elvtársakat, amikor azok az egész nép közös gondjaiért fele­lősek. Sokszor elképzelte, meny­nyi főfájással járhat egy egész országot igazgatni — még néki sem volt könnyű, pedig ötszáz lélek sem élt a faluban. Mostanában mégis gyakran el­fogta a türelmetlenség, tudta, hogy Daninak a felesége mel­lett lenne a helye, munka is akadna néki rogyásig. Cipelte a kosarat,' közben elérzékenyülten gondolt Klárira, hogy milyen keményen tartja magát, zokszót senki se hali tőle, fürge és gond­talan, mint a lányok. Kiért a tengeri szárak sűrűjé­ből, akkor látta, hogy az úton sötétzöld, bogárhátú autó köze­ledik, hűtőjén az ökörnyál fehér foszlányaival, amely olyan volt, mint a szétszaggatott menyasz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents