Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-14 / 61. szám

1963. március 14. 2 Csütörtök 9 megyei párfiiiizonság ülése VILÁG NAPTAR — 80 évvel ezelőtt, 1883. már­cius 14-én halt'meg Marx Ká­roly, a tudományos szocializmus (marxizmus) megalapítója, En­gelsszel együtt ő írta a Kommu­nista Kiáltványt (1848) és alapí­totta meg 1868. szeptember 28- án a munkásság első nemzetközi harcos szervezetét, az 1. Interna- cionálét. Fő műve A tőke (első kötet 1867-ben jelent meg), a kapitalizmus virágzásának és hanyatlásának korát analizálja. Marx már e művében rámuta­tott arra, hogy a tőkés rendszer­nek a proletariátus áltat veze­tett forradalom általi megdön­tése elkerülhetetlen. 1963. március 14., csütörtök. Marx Károly A vele kapcsolatos irodalom­ból J. A. Sztyepanova: Marx Károly című 1955-ben megje­lent könyvét ajánljuk. — 10 évvel ezelőtt, 1953. március 14-én halt meg Klement Gottwald, a csehszlovák és a nemzetközi munkásmozgalom egyik kiemelkedő vezetője. 1921-ben részt vett a Csehszlovák Kom­munista Párt megalakításában, 1929-ben annak főtitkára, majd 1938-től a fasizmus elleni harc egyik fő szervezője. Hazája felszabadulása után a kormány elnöke, 1948-tól kezdve pedig a Csehszlovák Köztársaság elnöke volt. (folytatás az 1. oldalról.) közt, hogy a MÁV-al oly módon szeretnék javítani a kooperációt, hogy komplex-brigádot kívánnak létrehozni, mert ebben az iparban • szállítás idézte elő a legtöbb túl­órát, amelynek felhasználása 1962. ben növekedett az egész iparban. Fékécs Margit elvtársnő, a Bé­késcsabai Ruhagyár párttátkára azt fejtegette, hogy bizonyos liberaliz­mus is tapasztalható. Náluk a kar­bantartóknál előfordul, hogy sor­ba veszik, ki nem túlórázott még, s azt mondják: akkor most gyere te. Lipták Pál élvtárs, az SZMT ve­zető titkára arra mutatott rá: a hibáknak az is forrása, hogy egyes műszaki vezetők az üzemszervezésben, a munka- szervezésben nemigen veszik figyelembe egy-egy műhely­rész munkásainak észrevéte­lét, sőt egyesek le is intik, ha szervezési, termelési dolgok­ban szóvá kíván tenni vala­mit. A vita után Klaukó Mátyás elv- társ, a párt megyei bizottságának eteő titkára zárszavában megálla­pította: A megyei pántértekezűet határozatainak a végrehajtását el­lenőrizzék minden üzemben és os­torozni kell azokat, akik mulasz­tást követtek él. Ezután a pártbizottság a mező­gazdaság helyzetének megvitatá­sára tért át. A napirendi pont elő­adója Zalai György élvtárs volt, a párt megyei bizottságának titkára, aki többek közt kiemelte, milyen hatással van az anyagi érdekelt­ség elvének helyes alkalmazása a többtermelésre. Taglalta, hogyan ismerik fel mind többen a szövet­kezeti vezetők közül ennék hasz­nosságát. A közös jövedelemnek 1960-ban 2,7 százalékát a prémium tette ki, átlagban egy szövetkezeti gazda 245 forintot kapott. 1962- ben pedig már a közös jövedelem­nek 7,4 százalékát tette ki a pré­mium, átlagban egy szövetkezeti gazda 895 forintot kapott. Majd azt fejtegette, hogy több helyen csak formálisan beszélnék az anyagi érdekeltség ösztönző mód­járól, egyes helyeken pedig elzár­kóznak alkalmazásától. Azt mond. Megjelent a Pártélet márciusi sxáma A Pártélet márciusi száma gaz­dag tartalommal jelent meg. Orbán László, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztá­lyának vezetője Űj lehetőségek és követelmények az agitációban és a propagandában címmel írt cikket a folyóiratban. A propagandisták munkájához ad segítséget Farkas Endre: A szocialista erkölcs tár­sadalmi szerepének jelenkori sa­játosságai című írása. Az újjává­lasztott tanácsok feladataival, pártirányításával kapcsolatban több írást olvashatunk. A „Vita, véleménycsere” rovatban a társa­dalmi aktivisták szerepéről Lévai András írt cikket. Ezenkívül a gyenge tsz-ek megszilárdításával, a szocialista brigádmozgalommal, a népműveléssel, az ifjúságvéde­lemmel és a pártsajtó terjeszté­sének tapasztalataival foglalkozik • folyóirat márciusi száma. ják: „nálunk úgyis megy a mun­ka”. Mások pedig azzal hárítják él, hogy „az csak a gyenge szö­vetkezetekben szükséges”. Akik így vélekednek, azok lemondanak a jobb munka, a nagyobb termés egyik forrásáról. Tavaly ősszel is leginkább ott maradt betakarítat- lan termés, ahol nem alkalmazták a premizálást. Majd arról szólt, hogy a mezőgazdasági termelés minden ágára szükséges kiter­jeszteni a premizálást, neveze­tesen az állattenyésztésre is. Nagyon fontos, hogy meggon­doltan dolgozzák ki a szövet­kezetek vezetői és következe­tesen tartsák be egész eszten­dőben. A gyenge szövetkezetekről szól­va hangsúlyozta: egyik legfonto­sabb feladat, hogy minél élőbb a közepesek gazdasági eredményét érjék él. Ha például tavaly vala­mennyi gyenge szövetkezet köze­pesen gazdálkodott volna, 90 mil­lió forinttal több termelési érté­ket értünk volna el a mezőgazda­ságban. A párt és állami szerveik érdemi támogatást adjanak a gyenge szövetkezeteknek, ezt egy. részt megkívánja az egész nép­gazdaság, másrészt pedig a szövet­kezetek tagjainak az életkörülmé­nyei. Aláhúzta: váljon mozgalom­má, hogy az erősebb segítse a gyengét Az állattenyésztés helyzetének taglalása után a háztáji gazdasá­gok árutermelésének jelentőségét méltatta, majd megállapította: a háztáji gazdaságok szerepe abban is van, hogy a szövet­kezeti gazdák saját ellátásu­kat tudják ezzel elősegíteni, s a közfogyasztást mentesitik. Tavaly például megyénkben 500 ezernél több hízó volt, ennek 53,7 százalékát háztájiban hizlalták, és közfogyasztásra 61,7 százaléka ment, saját fogyasztásra pedig 38,3 Bizonyságul, hogy a mennyi- ü ség egy ponton túl minő­ségbe csap át Engels idézi Na­póleont: „Két mameluk feltét­lenül felülmúlt háromszáz fran­ciát; száz mameluk egyenlő ér­tékű volt száz franciával; há­romszáz francia rendszerint fe­lülmúlt háromszáz mamelukot; ezer francia mindig visszavetett ezerötszáz mamelukot”. Mi is valahogy úgy vagyunk, mint a jól szervezett napóleoni hadse­reg a nyers erejű mamelukókkal — egymagunkban kicsik és gyengék vagyunk, de ha össze­fogunk a baráti országokkal, erőink meghatványozódnak. Nem nagy szavak ezek: a szocialista világgazdaság valóban sokkalta több, mint az egyes országok népgazdaságainak összessége. A mennyiség itt minőségbe csap át. Olykor mégis rossz straté­gáknak bizonyulnak, s a nyers erővel virtuskoaunk, s nem for­dítunk kellő figyelmet a min­dennapi munkában a belső in­ternacionalista szervezettségre. Rendszerünk ereje abban van, hogy nincs kizsákmányolás, a termelőeszközök tulaj dosona vá­roson és falun a dolgozó nép. Ez az anyagi alapja egyébként a baráti országok összefogásának százaléka. Ezért szükséges tovább növelni a háztájiban is a kocaállo­mányt. Ezek után hangsúlyozta: a jobb eredmények elérésének egyik fel­tétele, hogy a szövetkezeti gazdá­kat a vezetők rendszeresen tájé­koztassák a feladatokról, a közös gazdaság helyzetéről, mert csak így tudjak mit miért csinálnak. Felszólalt a vitában Lestyán István elvtárs, a sarkadi járási pártbizottság titkára, aki azt fej­tegette; mennyire fontos a szövet­kezeti gazdákkal teljes egyetértés­ben dolgozni, ezért a járás szövet­kezeteiben most a tavaszi mun­kákkal kapcsolatos feladatokat brigádértekezleteken vitatják meg. Győri Imre elvtárs, a mező­kovácsházi járási tanács elnöke arról szólt, hogy a rendkívüli téli idő miatt most kedvezőtlen körülmé­nyek között kezdik meg a me­zőgazdaságban az esztendőt, ezért nagyon fontos gondosan felkészülni. Majoros János elvtárs, a Mezőhe- gyesi Állami Gazdaság igazgatója azt taglalta, hogy a gyenge szövet­kezetekben a nyilvántartást pon­tossá kell tenni, mert csak így le­hetséges a gazdálkodás helyzetét felmérni, s év közben is a szüksé­ges intézkedéseket megtenni. Majd a mezőgazdasági beruházá­soknál tapasztalható rendellenes­ségekről beszélt. Külön kiemelte, hogy a nagy létesítményekkel együtt a járulékos beruházásokat is meg kell valósítani, mert ezek elmaradása sok anyagi kárt okoz. Nagy Károly elvtárs, ország­gyűlési képviselő felszólalása után a pártbizottság megfelelő ha­tározatokat hozott, majd Klaukó Mátyás elvtárs zárszavával az ülés véget ért. Cserei Pál és érdekközösségének. Így a ter­melőmunkának egyetlen célja a dolgozók szükségleteinek lehető legjobb kielégítése. A tervező­munka legfőbb feladata pedig jól felmérni a ma szükségleteit, s gondoskodni, hogy a holnap igényeit még magasabb szinten elégíthessük ki. (A műtrágyagyár építése is a ma szükséglete, ha azt akarjuk, hogy holnap több kenyér és hús kerüljön a lakos­ság asztalára.) A termelés kor­szerű tervezése azt jelenti, hogy nem állhatunk meg az ország igényeinél, szükséges számolni a baráti, sőt még más országok szükségleteivel is. És fordítva: a jelentkező hazai szükségletek kielégítését nem szabad csak a magyar ipartól várni. Jobban elégíthetjük ki a szükségleteket, vagyis gyorsabban emelkedhet az életszínvonal, ha a tervezés átlépi az ország határait, s fi­gyelembe veszi a nemzetközi munkamegosztás hallatlan lehe­tőségét. Az üzemekben, sőt a miniszte­riális és tervező intézetekben sokszor nem számolnak eléggé ezzel. A feladatok megváltoztak, s a szemlélet, a gondolkodás- mód sokban maradt a régi. A népgazdasági szintű elemzés ma RÖVID • • " Washington Februárban további hét nyugati tengeri teherszállító hajó futott be rakományával kubai kikötőbe és így harmincháromra emelke­dett azoknak a hajóknak a száma, amelyeknek vállalata — nem tö­rődve az Egyesült Államok „feke­te listájával” — vállalta a köve­telményt, hogy hajója nem kap amerikai megbízást. Bécs Kedd este egész Becsben óriási izgalmat keltő gyilkosságot fedez­tek fel a bécsi operaházban. Az operai balettiskola vérben úszó zuhanytermében holtan találták a 12 éves Dagmar Furich balettnö­vendéket. A gyilkos tizenhét kés­szúrással végzett áldozatával. Azonnal rendőrségi kordon fogta körül az operát, ahol közben a már elégtelen. Nemzetközi szín­vonalon kell a gazdaságosság és az egyéb kérdéseket vizsgálni. Az internacionalizmus — ez á politikai kategória — bevonult a gyakorlati közgazdaságtanba. Az átfogó módszereken (a nemzet­közi szintű anyagi érdekeltsé­gen, a közös beruházások telepí­tésén és finanszírozásán stb.) most munkálkodnak a KGST különböző szerveiben. De a he­lyi módszerek részletei és a a közgazdasági szemlélet aligha változnak a KGST intézkedései­re. Több objektív körülmény is * ma még erősíti az idejét múlt módszereket és szemléle­tet. Az importgépek beszerzése nehézkesebb, bürokratikusabb, a tartalékalkatrész-ellátásban gya­koriak a zavarok nemegyszer az importtermékek ára is maga­sabb a hazainál s ezzel valóság­gal ösztönzik az ipart, hogy mi­nél több terméket maga állítson elő. Az ilyen és hasonló nehéz­ségek, amelyeken szintén lehet és kell is változtatni, a minden­napi gyakorlatban tényleges sú­lyuknál nagyobb szerepet kap­nak. Ha baj van egy külföldi berendezés minőségével, máris megvan rá az orvosság: „Gyárt­suk mi!” Korszerűsíteni, újítani lehet a külföldi masinán: „Gyártsuk mi!” Ha netán késik a külföldi szállítmány, megint van rá előregyártott recept: „Gyártsuk mi”! A szomszédok hibáinak feszegetése nem éppen HÍREK Walkür előadása folyt. Valószínű azonban, hogy a gyilkos az operai folyosó labirintusán át — még a bűntény felfedezése előtt — ki­menekült az épületből. A bűnügyi szakértők, akik megállapították, hogy a kislány kéj gyilkosság áldo­zata lett, vérnyomokat fedeztek fel az operai színészbejáró ajtajá­nak kilincsén. Brüsszel Brüsszelben kedden újból meg­indultak a tárgyalások Törökor­szág és az Európai Gazdasági Kö­zösség tagállamai között azoknak az irányelveknek az alapján, ame­lyeket a „hatok” miniszteri taná­csa február 25-én Törökország tervbe vett társulására kidolgo­zott. (MTI) helyénvaló, amikor jócskán akad sepregetni való saját portánkon is a minőség ügyében, a határ­idő dolgában. A szocialista világgazdaság ” nagy tartalékainak kiak­názását mint objektív tényező, nehezíti termelésünk jelenlegi szervezete is. Amikor egy-egy vállalat vagy ország új gyártási profilját kialakítják, szükséges, a meglévő termelési hagyomá­nyokkal számolni, csak így lehet a rendelkezésre álló gépeket, szakképzett munkaerőt stb. jól hasznosítani. Ezeknek a hagyo­mányoknak az eltúlozása fékezi a fejlődést, megmerevíti, kon­zerválja jelenlegi viszonyainkat. A temérdek termékféleség elap­rózott, egyedi kis sorozatú gyár­tása, ez maga is tradíció, amely- lyel szakítani akarunk. Célunk, kevesebb termékféle, gazdaságos nagy sorozatú gyártása. Persze, nem könnyű átállni a megszo­kottból egy merőben új, gyak­ran sokkalta bonyolultabb ter­mék fejlesztésére és gyártására. Áldozatot, kitartást, sőt tandíjat is követel, mégis — nem válla­lati, hanem internacionalista szemüvegén nézve — megéri és gazdaságos. Kifejezetten szűk látókörű, nemzeti korlátoltság a görcsös ragaszkodás minden egyes ter­mék itthoni gyártásához. A mű­szaki és gazdasági „érvek” töm­kelegé látszólag az ország érde­kei mellett szól, valójában az olyan szemlélet, amely csak a r Uj feladatok — régi szemlélet, elavult módszerek

Next

/
Thumbnails
Contents