Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-10 / 58. szám

1963. március 16,

4

Vasárnap

r

Nem nagy hőstett a mezőkovácsháziaké. Csupán az történt, hogy több ezer, más községben és városban élő embertársaikhoz hasonlóan, a Vöröskereszt felhívására ők is jelentkeztek véradásra. Ezzel segítenek beteg embertársaikon, s talán életük megmentéséhez is hozzájárulnak. E nemes cselekedet emeli még inkább azzá, az, hogy a járás és a község vezetői az elsők között jelentkeztek. Képriportunkban beszámolunk a Mezőkovácsházán megtartott térítés nélküli véradó napról.

Vigh Mihály, a mezőkovdcsházi XJj Alkotmány Termelőszövetkezet géplakatos ipari tanulója a többi fiatalnak példát mutatva jelentkezett és bátorságáról adott tanúbizonyságot, amikor megkérte a műtőben dolgozó nővéreket, hogy engedjék meg: nézhesse a vérvételt.

X

Ezen a napon több mint 150-en adtak vért Mezőkovácsházán. Képünkön a jelentkezőktől próbavért vesz a megyei vérkonzerváló állomás egyik dolgozója.

— Ennyi vért adott Vincze élvtárs « mondja Vincze Jánosnak, az MSZMP járási bizottság munkatársának a műtős nővér. Vincze. elvtárs mosolyogva állapítja meg, hogy ez igazán nem sok, amivel hozzájárulhatott a beteg embertársainak gyógyulásához.

Az elsők között jelentkezett véradásra Győri Imre elvtárs, járási tanácselnök és Cseszkó Sándor elvtárs, az MSZMP járási bizottságának első titkára. Képünkön véradás után beszélgetnek dr. Rucz Lászlóval, a megyei vérkonzerváló állomás igazgató főorvosával.

Fotó: Kocziszky László K. J.

Hideg-melegburkoló, tetőfedő-szigetelő, festő-mázoló, bádogos, ács, villanyszerelő, fűtésszerelő és vízvezetékszerelő szakmunkásokat

vesz fel az É. M. BÉKÉS MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT.

Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba; Kazinczy u. 4., földszint 2. sz. alatt. 08349

Elkészül-e határidőre az Orosházi Üveggyár

avagy

rá lehet-e fogni mindent a télre

Szűcs Albert edv.társsal, az Orosházi Üveggyár igazgatójával beszélgettünk. A tervekről, az építkezés helyzetéről, a gyár jövőjéről — gondokról esett szó.

— A helyzetünk nem rózsás. Őszintén megmondom, hogy optimista létem ellenére most egy kicsit fázósan gondolok arra, hogy a terv szerint határidőre felépítjük-e az üveggyárat. Annak idején a különböző vállalatok 1965- re vállalták a gyár teljes felépítését, később az illetékes szervekkel egyetértésben lerövidítették a határidőt 1964-re. Jelenleg ott tartunk, hogy az építkezésekben jelentős lemaradás van.

— A hosszú tél miatt?

— Azért is, de szegény télre nem lehet mindent ráfogni,. mert nem is lenne igazságos. Ez az építkezés jól indult. Minden reményünk megvolt arra, hogy a határidő előtt egy évvel befejeződik az építkezés és termelhet a gyár valamennyi egysége. Tavaly nyolcmillió forinttal lemaradt a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, és az idén 100 millió forintot kell beépíteniük. Ha csak ezeket a számokat vizsgálnánk, akkor ez nem mondana sokat. Mert a nyolcmillió forint lemaradás a könyvelés labirintusaiban lett csupán ennyi, és az idei 100 millió sokkal több munkát jelent a tavalyinál, apróbb, kevés pénzt „emésztő” dolgokat kell felépíteni.

— Ön szerint mi volt a leglényegesebb hiba?

— A szervezetlenség. Nagy munkaterületet kezdtek el az építők, a létszám pedig kevés volt ehhez. Amikor az építkezések elő- rehaladitak, csak kapkodás volt, az emberek, szakmunkások és segédmunkások átcsoportosítása. Ennek azután olyan következményei lettek, hogy jelentős épületek — mint például a transzformátorház — több hónappal később épülnek fel. Az említett transzformátorháznak átadása 4 hónapnál is többet késik.

— Önök nem figyelmeztették az építőket?

— Dehogynem. Már augusztusban felhívtuk a figyelmüket, hogy vigyázni kell, mert bajok lesznek, ha ránk szakad a tél. Küldtünk egy feljegyzést az illetékes miniszter- helyettesnek is, aki személyesen megtekintette az építkezést, és bár az volt a véleménye, hogy minden a maga rendjén halad, felajánlotta az Építőipari Vállalat vezetőinek a segítségét, megígérte, hogy engedélyt ad a létszám emelésére. A vállalat erre azt mondta, hogy nincs rá szüksége, s így a miniszterhelyettes megnyugodva eltávozott. Ennek az lett az eredménye, hogy az épületeket nem húzták fel időben, és három hónapig, a legzordabb időjárás idején jóformán semmit sem dolgoztak. Pedig, ha előrelátók és megfogadják tanácsainkat, akkor nem lett volna semmi hiba, mert a szerelést végezhették volna. Ezért mondom, hogy a tél. bár nehezítette a munkát, nem egyedül hibás.

Úgy gondolom, a vállalat műszaki gárdájának jobban fel kellene készülni egy ilyen hatalmas építkezés vezetésére. Szervezettebben, tervszerűbben keld irányítaniuk a munkát, akkor nem lenne semmi baj. Tudom, hogy az évente majdnem 400 millió forintos tervvel dolgozó vállalatnak sem könnyű a helyzete. Csakhogy a terv emelkedésével nem javult a műszaki vezetés sem mennyiségben és talán minőségben sem. Ez a véleményem, s úgy hiszem, jogos.

— Mi a helyzet jelenleg?

— Néhány nappal ezelőtt egy operatív bizottságot hoztak létre

Az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Agrártudományi Egyesület március 11-és 12-én mezőgazdasági építési ankétet rendez Budapesten, a Technika Házában. Ezen elsősorban a mezőgazdasági beruházások építési politikáját vitatják meg, majd neves építészmérnökök, filmvetía minisztériumban, ahol az ipar- igazgatóságok vezetői ígéretet tettek az építkezés határidőre való befejezésére.

— Ön bízik ebben?

— Említettem már, hogy optimista ember vagyok. Senkinek a szavában nem kételkedem, de erről csak akkor érdemes nyilatkozni, ha az ember már látja az eredményt. Egyébként más területen is döcögve halad a munka. A belföldi gépgyártás, amely a kiszolgáló gépeket szállítja a gyárnak, szintén elmaradt a tervtől. Mindenesetre az ígéretet innen is megkaptuk.

Igyekeztünk szó szerint visszaadni Szűcs elvtárssal való beszélgetésünket. A tapasztalt igazgató véleménye az, hogy néhányan felelősek az eddigi elmaradásért. Mint láttuk, ígéretek is vannak szép számmal. Egy biztos: alig hét hónap múlva a gyár első egységeinek már termelni kell, és a próbaüzemelés után, 1964. január elsejétől már a termelés beilleszkedik a népgazdasági tervbe. Ez pedig azt jelenti, hogy az ország számol is az orosházi üvegre.

Tudjuk, hogy az Építőipari Vállalatnak az utóbbi évben megnőttek a gondjai. Nem az Orosházi Üveggyár az egyetlen, ahol elmaradással kell küszködniük.

Felépítették a Békéscsabai Hűtőházat határidő előtt. Máshol is építkeznek. De az Orosházi Üveggyár a legjelentősebb, ezért az ügyre még visszatérünk. Legközelebb az Építőipari Vállalat vezetőit kérdezzük meg, mondják el ők is a véleményüket.

Kiss Máté

téssel egybekötött előadást tartanaik a baromfi-, a sertés- és a szarvasmarhatartás épületedről, gépesítésükről.

Megyénkből a kétnapos tanácskozáson a Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda vezetői vesznék részt.

Mezőgazdasági építési ankét Budapesten

KItIHGlYY

31.

Az öreg élénk hangon tiltakozott.

— Dehogy vakok azok, fiam! Látják ők, amit látni akarnak! A baj ott van, hogy csak ezt látják. Máskülönben módjával kritizáljunk. Amit eddig mondtunk, az az utolsó betűig helyénvaló. De hozzá kell még tenni valamit a teljes igazság kedvéért. Sokat hibáztunk. Talán bűnök is vannak a rovásunkon, amiről még nem tudhatunk. Feltételezem, mert a politika lényege, legalább ma, élet és halál. Ilyen helyzetben nehéz határt vonni a szigorúság és a kegyetlenség között. Minden esetre van egy biztos mércéje az ítéletnek: szükséges, avagy szükségtelen. Jaj annak, aki fölcseréli a kettőt.

— Miért jaj?...

— Mert előbb-utóbb őt is felcserélik. A legnagyobb káderes az idő. Nálánál pontosabb jellemzést még senki nem adott. Ha fontos a vezetőnek, hogy mit mond róla a jövő, akkor már most érdekli a sokaság véleménye. Hiszen az értékelés mindig a jelenben készül, csak később mondják tó. Ezért a jó vezető pontosan tudja, hogy mit tartanak róla a reábízott engedelmes- kedők. Vagyis: milyen szívvel engedelmeskednék. Ez az a nagyon lényeges valami, amit a képzett marxisták szubjektív tényezőnek neveznek.

— Azt hiszem, nagyon csodálkoznának, ha hallanák ezt a beszélgetést

— Nem csodálkoznának, hanem nyomban sorolni kezdenék az ellenérveket, az objektív tényezőket. Való igaz: kegyetlenül nehéz egyszerre mindent jól megoldani. Azt hiszem, lehetetlen is. Minden porcikájában tó kell cserélni ezt az országot. Még a levegőjét is. Amellett gyorsan

kell dolgozni, hogy biztosan élet. ben maradjunk. Tizenkilenc nem ismétlődhet meg soha többé. Nincs olyan szerencsénk, hogy nyugalomban dolgozhatnánk. Ekkora acsarkodásban bizony nagy érték a hideg fej. Kapkodni, türelmetlenkedni, élvtársainkban kételkedni — öngyilkosság. Kösse föl a nadrágját, aki ma országot akar vezetni. Hogy tó hogyan kötötte föl, kiderül ha. marosan... De minél előbb derüljön ki, hogy minél kevesebb hamut kelljen a fejünkre szórni.

Különös volt, ahogy percről percre átváltozott Anti körül a világ. Mindenkelőtt azt vette észre, hogy meggyógyult a kitaszítottság kétségbeejtő érzéséből. Egyetlen vidám szót se hallott, mégis visszatért az önbizalma. A párthoz jött a városba, s íme ebben az eldugott kertben találta meg. Ez a, zavaros forgószél, amely összekavart benne mindent, lassan elcsendesült. S noha a gondok súlya nem kisebbe- dett, bátrabban mérlegelte őket, mert okukból sokat megértett.

A fehérarcú, nagyszemű lány közeledett feléjük. Finom kezei közöt cseresznyével teli kosárkát tartott. Mosolya átsugárzott a málnabokrok között, fekete haja lágyan hintázott a nesztelen lép-