Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
1963. március 10. 3 Vasárnap 244 ezer forint nyereségrészesedést osztott ki a Békéscsabai Epületkarbantartó Ktsz Március 2-án tartotta évzáró közgyűlését a Békéscsabai Épületkarbantartó Ktsz, a Csaba Szálló télikertjében. A szövetkezet elnökének és főkönyvelőjének beszámolójából kitűnt, hogy a ktsz 83 dolgozója általában véve jól dolgozott, s a tavalyelőttivel szemben főleg a kislakások építésével és tatarozásával foglalkoztak, s az ez irányú tervüket 115 százalékra teljesítették. A szövetkezet állóeszköz-állománya az elmúlt évben 200 ezer forinttal növekedett, s most már meghaladja a 345 ezer forintot. A tiszta vagyon 790 ezer forint, 250 ezerrel több, mint 1961-ben. A szövetkezet dolgozóinak többA szövetkezet nagy gondot fordít az utánpótlás-nevelésre. Most is 28 fiatal tanulja az asztalos, a kőműves, a szobafestő és a mázoló munkát. Közülük néhányan több száz forint nyereség- részesedést is kaptak. rémmel, de megfelelő telephellyel sem. Erre nagy szükség lenne, hí szén a szövetkezetnek ebben az évben 70 százalékkal nagyobb lesz a feladata, mint az elmúlt évben, s a tavalyinál még erőteljesebben látnak hozzá a kislakások építéséhez és karbantartásához. A tavaly elért 591 ezer forint tiszta nyereségből a szövetkezet 244 400 forintot osztott ki tagjai között. D kongresszusi versenyben legjobb Kondorosi Gépállomás szombaton vette át a megyei pártbizottság zászlóját Szombaton a Kondorosi Gépállomás dolgozói meghallgatták az 1962. évi munkájukról szóló beszámolót, majd átvették a legjobb gépállomás címért járó megyei pártbizottság adományozta zászlót, melyet a párt VIII. kongresz- szusának tiszteletére kibontakozott munkaverseny során nyertek el. Az elért eredményekhez hozzájárult, hogy a szövetkezetekkel jó a kapcsolatuk, mely abból is fakad, hogy tavaly is meg voltak elégedve munkájukkal a szövetkezeti gazdák. Ezt az is mutatja, hogy a körzetükhöz tartozó gazdaságokban átlagosan 11 és fél mázsa búzát, 40—45 mázsa csöves kukoricát takarítottak be holdanként. Hozzájárul továbbá a jó munkásgárda, melynek olyan tagjai vannak, mint Lad- nyik György, aki 118,1, ifjú Cseke Pál, aki 137,7. Plesovszki János, aki 118,2 százalékra teljesítette éves tervét. 51 millió cserepet és 74 millió téglát égetnek az idén a Békéscsabai Téglagyárban Hétfőn kezdik a nyerscserép-gyártást A jó idő beköszöntésével minden téglagyárban megkezdődik a nyerscserép- és nyerstégla-gyártás, illetve folytatódik a tavalyi nyerskészlet égetése. A Békéscsabai Téglagyárban pénteken és szombaton bejáratták a gépeket és hétfőn megkezdik a nyerscserép gyártását. Az idén a téglagyárban 57 millió nyerscserépből, 51 millió cserepet égetnek. Felkészültek a téglagyárié« megindítására is. Ebben az évben 74 millió téglát, mintegy hatmillióval többet égetnek, mint tavaly. A gyár a cserépen és téglán kívül öt és fél ezer köbméter közép, falazó blokkot készít az építőipari vállalatok számára. A legjobban dolgozó szakmunkások: Sajben András kőműves és Lakata György szobafestő, 3000 forinton felüli, Csizmadia László és Szatmári Mihály segédmunkások pedig 2000 forinton felüli nyereségrészesedést kaptak. sége nagy szorgalommal dolgozik, s különböző szakmai tanfolyamon növeli tudását. A szakmai továbbképzést gátolja az, hogy még nem rendelkeznek kultúrteWiand Károly raktáros nemcsak azért áll köztiszteletben, mert már 59 éves és nemsokára nyugdíjba megy, hanem azért is, mert három év óta nem volt elszámolási zavara. Ami" a Belorusz végigfdöcögött a dűlőn Megosztotta vélem a vezető, ülést. Jólesett a gyárból nem rég kikerült Belorusz meggyvörös hátát nézni a Csáki-szigeten látottak után. Nem, nem a 3500 decemberi kelésű, 40—60 dekés csibékre gondolok, mert azok nagyon szépek. Hanem az egykori urasági major rozzant, bontani kezdett épületeire, amelyek szinte lehelik a múltat. Nemcsak a régi épületek, a volt cselédlakások, hanem az is, hogy találkoztam ott egy olyan mint másfél millió sertés befogadására alkalmas korszerű férőhelyet építettünk. A gép- és traktorállomány az 1935. évi 7000 db- ról 1962-re 48 000 db-ra emelkedett. 1962-ben, tehát egyetlen esztendő alatt, több traktort kapott mezőgazdaságunk, mint amennyi az 1935. évi összállo- mány volt. Gyors ütemű a haladás az öntözéses gazdálkodás fejlesztése terén is. Míg 1939-ben összesen 24 000 kh öntözött terület volt, 1959-ben már 126 000 kh, ami 1962-re már közel megháromszorozódott. 1959—1961 között az 1 kh szántóra jutó műtrágya fel- használása is megkétszereződött. MIKÉNT TÉRÜLNEK VISZSZA A MILLIÄRDOK? A két egymást követő aszályos esztendő miatt az előirányzott tervek sajnos csak részben valósultak meg, a tervekben ugyanis átlagos időjárással számoltak, de hol vagyunk az átlagos időjárástól? Ennek ellenére sem kell szégyenkeznünk fiatal, szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk termelésének alakulása miatt. Hasonló időjárási viszonyok között az elmaradott technikájú parasztgazdaságok terméseredményei katasztrofálisan csökkentek volna. Ezzel szemben 1961-ben 11 q, 1962-ben 10,3 q volt a búza termésátlaga kh-ként. (Az utolsó 16 ér átlaga 8,5 q volt.) Ha az 1962-es 10,3 q helyett a 8,5 mázsás átlaggal számolunk, akkor 3,4 millió mázsa búzával termett volna kevesebb. A 10 év átlagához viszonyított terméktöbblet (nem tévedés) 20 ezer traktor értékével egyenlő. A közelmúltban tanulmány készült arról, hogy az utóbbi 62 esztendőben hogyan befolyásolta — áprilistól szeptemberig — a lehullott csapadékmennyiség a kukorica átlagtermésének alakulását. Megállapították, hogy 62 év átlagában 346 mm, 1962-ben viszont csak 212 mm csapadék hullott az említett hónapokban. 1947- ben, amikor 189 mm csapadék hullott 7,7 q, 1962-ben pedig kh- ként 13 q volt a kukorica átlagtermése. Ha az átszervezés előtti viszonyok között ér bennünket a tavalyi aszály, a kukorica átlagtermése nem haladta volna meg a 9 mázsát sem és így több mint 9 millió mázsa kukoricával számolhatnánk kevesebbet, amelynek ellenértéke nem kevesebb, mint 46 millió dollár. A kukorica átlagtermésének alakulása tehát már nem követi szorosan a csapadékmennyiség ingadozását. Mind a búza-, mind a ku- koricatermesztésben elért nagyszerű eredmények, a termelés korszerűsítésére fordított milliár- dok mellett, szövetkezeti parasztságunk szorgalmas munkájának köszönhető. Persze a felsorolt nem kis jelentőségű eredmények nem fedik el szemünk elől, hogy gazdaságilag meg nem erősödött termelő- szövetkezeteink is vannak, amelyek még hallatlan tartalékokat rejtenek magukban, de hogy szövetkezeteink általában egészségesen fejlődnek, azt különösen két örvendetes tény igazolja. Egyrészt a mezőgazdasági termelés az 1959 —61 évek átlagában (tehát a tömeges átszervezés időszakában!!!) az előző három esztendőhöz képest 8,5 százalékkal növekedett. Másrészt az állam által felvásárolt mezőgazdasági termények összmennyisége 1958-hoe viszonyítva lényegében több mint 13 százalékkal emelkedett. Csupán a vágósertés felvásárlás az 1955. évi 25 400 vagonról 1962-re megközelítőleg 30 000 vagonra növekedett. A felsorolt tények egytől-egyig azt igazolják, hogy érdemes áldozni a mezőgazdaság fejlesztésére s messzemenően nincs és nem is lehet igazuk azoknak, akik csupán néhány kisebb jelentőségű, bár kellemetlen tényből vonnak le messzemenő következtetéseket. A példák egyébként azt is bizonyítják, hogy nem szabad sajnálnunk szocialista mezőgazdasagunk korszerűsítésére fordítandó támogatást, mert mint ahogy már most érezzük ezek eredményeit, a jövőben még búsásabban térülnek meg. Boros Béta fiatalemberrel, akinek Sizüleit a cselédsors messze vetett a lakóhelyektől. s a fiúk úgy élt meg két évtizedet, hogy nem ült iskolapadban még egyszer sem, Zöttyent is, csúszott is a Belorusz kereke a nyálkás, sáros dűlő. úton. Közeledtünk a kövesúthoz, amelyen autók nyargaltak Sarkad vagy Keresztur felé. Eleinte csak a traktor kormánykerekét szorító erős kezeket figyeltem, de aztán a tulajdonost is, aki gyakorlottan, magabiztosan irányította gépét a rettenetes úton. Jól megtermett, vastag, erős ember, mintha a szövetkezet vezetői termetre és nem hozzáértésre választottak volna ve. zetőt a 45 lóerős Univerzálisra. — Régóta traktoros? — kérdezem minden távolabbi cél nélkül, csak azért, hogy teljen az idő, hogy beszélgessünk. — Nem rég, tavaly ilyenkor óta. — És azelőtt? — Brigádvezető voltam itt a Vörös Csillagban. Önkéntelenül is jobban a kabátom gallérjába húzódtam. Nemcsak az eső miatt, hanem azért, mert rettenet üti meg az embert ilyenkor: vajon mit követett el, miért váltották le? Nehezen tudtam megfogalmazni a kérdést, de igyekeztem vele, nehogy kiolvassa kusza gondolataimat: talán megunta a bajlódást 50—60 emberrel. — Akkor még nem gondolkoztam ezen, de azóta tudom, köny- nyebb egy ilyen géppel bánni, mint egy brigáddal. Pláne, ha úgy ismeri az ember a gépet, akár a felesége természetét. Én legalábbis ismerem, mert szeretem. No, de maga arra kiváncsi, hogy miért cseréltem fel a brigádvezétest a Belorusz vezetésével. ,Űgy történt, hogy mire tavaly télen elvégeztem Gyulán a háromhónapos gépkocsivezetői tanfolyamot, megérkezett a szövetkezetbe ez a Belorusz. Az elnök egy ideig töprengett, honnan kellene leakasztani egy vezetéséhez értő, jogosítvánnyal rendelkező embert. Mert ha már megvan a gép, akkor ne álljon, hanem hordja a takarmányt, meg ezt azt a mezei munka kezdetéig. iűgy látszik, nem talált mást, mert azt mondta nékem: Te Debreceni Lajos, ülj rá egy időre erre a gépre, aztán dolgozz vele. Ráültem, de azzal a kikötéssel, hogyha majd tehergépkocsit kapunk, akkor arra a kormánykerék mellé ülök. A tsz tehergépkocsit ugyanis jobban szeretem. Két évig jártam eggyel, itt a sarkadi Lenin Tsz-ben, kísérőként. Persze, amikor lehetett, tanultam a vezetés fortélyát. — A Lenin Tsz-nek is tagja volt? — Igen, 1955-ben léptem be három hold földdel. Nem valami jól mentek a dolgok, gyengén osztottak, ezért aztán két év múlva kiléptem és egyénileg gazdálkodtam 1960-ig. — De hiszen három hold se élni, se meghalni nem hagyja az embert... — Hát, nemigen, azért léptem be a Vörös Csillag Tsz-be, mindjárt, ahogy megalakult. Pedig én fuvaroztam is a három hold művelése mellett. Két lovam volt, jól tartott, két szép lovam, mert gyerekkorom óta bolondja voltam a lovaknak. — És most? Most már csak a gép, az autó érdekel. — No, de mi lesz a Belorusszal, kinek adja át, ha megérkezik a teherautó? — Lesz kinek, négy fiatalunk tanul a Sarkadi Gépállomáson. Most márciusban végeznek, s jönnek vissza. Azt hiszem bármelyikre nyugodtan rá lehet majd bízni ezt a gépet. Eddig tartott a beszélgetés, mert a kövesútra érkeztünk a hatkilométeres dűlőről, s elbúcsúztam Debreceni Lajostól, aki nagyon megszerette egy év alatt a Beloruszt, de alig várja, hogy megérkezzen a tehergépkocsi, mert az gyorsabb, száguldóbb jármű. —ki.—
