Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-07 / 55. szám

1963. március 1. Csütörtök l Békéscsabán most kezdik. Gyulán tovább folytatják a zöldövezet létesítését A tavasszal 240 hektárt fásítanak a megyében A felszabadulás óta és különö­Elnökcsere és sok hasznos intézkedés a dévaványai Lenin Tsz-ben Lapunk vasárnapi számában de a 383 ísz-gazdénak jelentős ré­sen a termelőszövetkezetek számá­nak és -területének növekedése óta mind nagyobb területeket ül­tettek be iával, az erdőben elég szegény megyénkben. A fásítás jó részét a társadalmi szervezetek és as ifjúság vállalta magáira. Az idén a március 10 és április 10-e között tartandó fásítási hónap al­kalmával is megmozdulnak a tár. sadelmi szervek, s az ifjúság, hogy siker koronázza a tavaszra tervezett 240 hektár fásítást. (Egy hektár 1738 tóx) Most a tavasz folyamán főleg a termelőszövetkezetek már kiala­kult majorjainak környékét fá- sítjáfc, ezenkívül zöldövezetét is létesítenek a városok körül. Gyulán már hozzáláttak a mintegy nyolcvan hektárnyi zöldövezet kialakításához, s az ebnúlt év őszéig 16 hektárt ültet­tek be. Békéscsabán az idén lát­nak hozzá a zöldövezet kialakítá­sához, s most tavasszal négy hek­tárt ültetnek be. A terv az, hogy a várost övező körgát mindkét oldalát beültetik. Fákat ültetnek a megye új lé­tesítményei köré is ez év ta­vaszán. Többek között az Orosházi Üveggyár, a Békés­csabai Konzervgyár és a hűtőház köré is. A tanulóifjúság és az úttörők számára a KISZ megyeszerte ün­nepségeket rendez a fásítási hó­nap alkalmával, hogy minél na­gyobb hírverést kapjon ez a fon­tos munka,, s minél többen vegye­nek részt benne, annál is inkább, mert az úgynevezett országfásítás­ban résztvevők munkabért is mennyi komolyság van csodá­latosan tiszta szemében. — Mondtam már, hogy a nagyapám is Zalaegerszegen vol t internáló táborban. Hátha isme­ri Kincses bácsit. Innen egyene­sen. hazamegyünk. Megkérdez­zük nagyapámat. Nem akárki. Osztályvezető a megyei tanács­nál. Minden fejes ad a szavára. Jön?... Anti't valósággal íölmosdatta aüéltságából a fekete hajú, töré­keny lány kedves biztatása. Bár­gyún és boldogan hálálkodott; — Köszönöm... — Én már ki is gondoltam valamit — újságolta izgatottan ' suttogva a lány. Közben vissza­érkezett a cukrász. Alpakka kelyhecskékben hozta a fagylal­tot, Megvárta, amíg a pocakos ember elhúzódik a pult mögé, csak azután folytatta; — Ha nagyapám is úgy tartja jónak, levelet írunk a központi vezető­ségnek. Ott igazat kell. hogy ad­janak. Pontról pontra megírunk mindent, ahogy a valóságban van. Jó lesz így?— Akkora meggyőződéssel be­szélt, hogy Anti egyszerre elfe­lejtette egész napi kétségbeesését. Azt hitte, minden utat sorompó keresztez és most ez a nagy sze­mű, halvány arcú lány tündéri bőkezűséggel ontja rá a reményt. Meghatódottságában maflán pis­logott, a pici kanállal ügyetlenül birizgálta a fagylaltok ankéten, melyen részt vettek a megyei KISZ -bizottság, a nép­front, a nőtanács, az úttörőszerve­zet, a megyei erdőgazdaság kép­viselői és a megyei tanács szak­osztályainak vezetői, olyan javas­lat hangzott el a népfrontbizottság részéről, hogy a községi tanácsok a község­fejlesztési hozzájárulásból is fordítsanak bizonyos összege­ket a községek parkosítására, a szép fasorok kialakítására, esztétikai, egészségvédelmi szem­pontból is. Sajnos megyénk né­hány községében eddig kevés gondot fordítottak a parkosításra, s az utcák jó részét is girbe-gör- be, vegyes fajtájú fák csúnyítják. Most a tavasszal mái- parkosíthat­ják az arra alkalmas terek egy- részét a községekben, ha a KISZ- szervezeték, a népfrontbizottsá- gok jól megszervezik a munkát. Megyénk területének alig négy százalékán van erdő vagy fasor, a 12 százalékos országos átlaggal szemben. Egy távlati terv szerint fásít­ják a legelők tíz százalékát. Ez év tavaszán .látnak hozzá talajelőkészítéssel és vizsgá­lattal, hogy megállapítsák, melyik területen milyenfajta fa növekszik legeredménye­sebben. Az erdészetek felkészültek a ta­vaszi fásításhoz szükséges cseme­ték és suhángok ellátására. Még a tél beállta előtt több százezer cse­metét szállítottak ki és vermeltek el a fásítandó területen, s amint az idő engedi, ismét hozzálátnak a csemeték és suhángok kiemelé­séhez és szállításához. — Jó lesz — dörmögte reked­ten. Elszorult a szíve édes-fájdai- masan, szája szögletén remegés vibrált. A bizakodás, hogy Klá­rit talán mégsem zárják ki a pártból, annyira jólesett neki, hogy akár- ei is tudott volna aludni ettől a jó érzéstől. Akik nem ismerték Cigié Mi­hályt, s először vetődték ottho­nába, tévesen úgy ítélhettek vol­na, hogy remete természetű, amolyan világra fittyet hányó ember. Ilyennek mutatta őt az egész házatája. Kint a város szé. lén hatalmas cseresznyefa ol­talmában bújt meg az alacsony, nyeregtetős épület, amelyhez hosszú orgonasövény mellett le­hetett bejutni a foghíjas utcáról. A repkény palás tű ház mögött pici, de annál bujább kert pom­pázott, lugassal a közepében. A látvány megkapó volt, noha nem a gazda jómódját hirdette, ha­nem inkább a viruló nyár és a természetszerető ember barátsá­gáról beszélt. Pásztor Anti, míg somi-rend­re elmondta búját-baját, gyak­ran kipillantott a lugasból, hogy tekintetével békét és türelmet merítsen az alkonyban fürdő gyü­mölcsfa lombokról. Cigié Mi­hály ingujjban üldögélt a repe­dezett asztal másik végén. Ügy látszott, mintha bóbiskolna. Li- kaesos bőrű, hepehupás arcán sekélyebbek lettek a ráncok a hírt adtunk arról, hogy szerkesz­tőségünk február 28-án ankétet rendezett a dévaványai Lenin Tsz-ben, a gazdálkodás fejleszté­séről. A délutáni tanácskozást ha­tárjárás előzte meg. Barkóczi Pál, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz elnöke és Szőke Molnár Lajos, az ÖRKI gazdaságának üzemgazdá­sza, Papp Ferenc, a Lenin Tsz el­nökének kíséretében határjáráson vett részt. A szövetkezet 1-es és 2-es üzemegységét, az állatszállá­sokat tekintették meg, beszélget­tek, tapasztalatokat gyűjtöttek. Kovács György, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának cso­portvezetője és Puskás Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank megyei fi­ókjának dolgozója a termelés anyagi ösztönzésének szervezését és a tsz-pénzgazdálkodást tanul­mányozta. A délutáni ankéten — ahol a termelőszövetkezet igazga­tósága és függetlenített vezetői vettek részt — Sánta Sándor, a tsz főagronómusa beszámolt a gazdálkodás jelenlegi helyzetéről, majd parázs vita alakult ki. A vita legfőbb tanulságaként elmondhatjuk, hogy az elnök cse­re néhány hét alatt is jó eredmé­nyeket hozott. A korábbi vezetés teljesen kizárta a szövetkezetie­ket saját sorsuk intézéséből. Pa­táid Ferenc — a lelépett elnök — nem szerette, ha a paraszti ész körülötte értelemre nyílt. Makacs önfejűséggel vezette a gazdaságot. Most más a helyzet. Megnyugtató Papp elvtárs higgadtsága, maga- biztossága, őszintesége. Nyíltan beszél az emberekkel, ha a hely­zet úgy kívánja, szinte mindenki­nek külön-külön megmagyarázza; hová is jutott a Lenin Tsz gaz­dálkodása. A hangulat — annak ellenére, hogy a szövetkezet mun­kaegységre keveset osztott — megfelelő. Vannak ugyan embe­rek, akik elkeseredtek, fej ükét ló­gatják, akik nem bíznak abban, hogy a gazdálkodás rendbe jöhet, nyugalomtól, csak a szája kör­nyékén sötétlett komorság. Néma maradt mindaddig, amíg ei nem apadt Anti panasza. Utána se sietett a beszéddel. Ha­talmas termete lomháin mozdult a széken, s mintha semmit se hallott volna, a távolba fürké­szett, szúrós tekintettél. Unoká­ját figyelte, aki a házat környező cseresznyefák egyikén a lombok között bujkált. Anti is látta a' cseresznyéért ágaskodó, karcsú termetű lányt. Panaszkodás he­lyett ő is szívesebben szedte vol­na a cseresznyék — Nehogy iepottyanj, kislá­nyom! — kiáltotta Cigié Mihály, olyan formán, mintha kissé bosszankodott volna. Aztán Anti felé fordította nyugodt, tömör fejét. Az asztalra könyökölt, gondterhelten, tétován méreget­te a legényt, majd fáradt tómért, seggel szólt hozzá: — Rossz hírt hoztál. Baj, nagy baj, hogy sok a rossz hír mostanában... Ha pa­naszt hallok, azon kapom magam rajta, hogy ég az arcom. Sze­gény Kincses. Megvédj ük, ne búsulj. Ott azért még nem tar­tunk, hogy a legjobbakat is el­intézzék kegyetlen kézlegyintés­sel. El kellett jönnöd. Rossz na­pot szereztél, mégis így az oko­sa’. . Megmozgatunk minden kö­vet. (Folytatjuk) sze már bizakodik, a jövőbe te­kint. Sok még a tennivalójuk. Az időközben erősen megzilálódott gazdaságot erőssé szeretnék tenni. S ehhez megvannak a feltételek. Az igazgatóság első intézkedése az üzemegységek átszervezése volt. Korábban három üzemegységre tagolódott a határ. Kettőt csinál­tak belőlük. Ezek élére igen igyekvő, szorgalmas embert állí­tottak. Azután felülvizsgálták a premizálást. S csaknem 180 fokot fordítottak a helyzeten. Korábban ugyanis az volt, hogy a tagság jö­vedelmének kétharmadát a kü­lönféle prémiumok tették tó, csu­pán agyharmada származott a munkaegység utáni részesedésből. Barkóczi Pál ezért keményen bí­rálta a tsz korábbi vezetését. A szövetkezet most visszatért a nádudvari premizálási módszer­hez. Elgondolásuk, hogy az állat- tenyésztőkben az eredményességi munkaegység-elszámolást követik, a növénytermesztésben pedig a kukorica, a cukorrépa és a napra­forgó össztermés 10 százalékát, a bérnövelésért járó munkaegység mellett, prémium címén kifizetik. A tajjúágTegy része ma két­kedéssel fogadja az említett intéz­kedéseket. Egyszerűen nem tud­ják, kinek higgyenek. Pataki Fe- rencnek-e — aki ugyan már eltá­vozott a szövetkezetből, de a ba­rátai ott vannak és szítják a han­gulatot, a mindent kiosztani irá­nyába — vagy pedig Papp Fe­rencnek és a tsz jelenlegi igazga­tóságának? A mostani veze'és a korábbi aránytalanságok ellen kí­méletlen harcba fogott. Azt tűzték maguk elé, hogy spekulációval senki se szerezhessen harmincöt forintos munkaegységet egyes munkákban való részvétellel, amikor másoknak egész évi mun­káért átlagosan még hét forint is alig jut. Jóllehet az állattenyész­tésben dolgozók sérelmezik majd a premizálás megváltozását. Korábban itt ugyanis az történt, hogy a fejőgulyás a prémiumtej mellé még korpát is kapott, ugyanúgy, mint ahogyan a szö­vetkezet kapta a tejipari vállalat­tól. De azt nem vizsgálták meg, ha a korpát prémium címén ki­osztják. miből tejelnek a tehenek? Az új helyzetben leginkább az 1-es számú üzemegység találta fel magát. Itt születőiéiben van a rend és a tisztaság. Az üzemegy­ség központjában a meleg istál­lók, a rendezett trágyaszarvasok már szemléltetik a megváltozott helyzetet. A szövetkezeteit a tsz-demofcrá- cia lép ten-nyomon való megsérté­se juttatta mélypontra. Papp Fe­renc elvtárs így jellemezte a hely­zetet; „Annyira mélyen vagyunk, hogy csak felfelé léphetünk.” És ez a felfelé lépés nem pusztán az elnök ügye, dolga, feladata, ha­nem az egész szövetkezeté. A szö­vetkezeti gazdákat megillető jo­gok gyakorlását most a köteles­ségek teljesítésével szeretnék egyenlegbe hozni. S az a sok hasz­nos intézkedés, amelyeket már eddig is hoztak, mind azt bizo­nyítják, hogy rend és fegyelem lesz a dévaványai Lenin Tsz-ben. A közösségi munkának megszer­zik a bizalmat, a munkaegység­nek pedig a becsületet. Helyet ad­nak az asszonyoknak, fiataloknak, akik eddig bizony a szövetkezeti munkákból kívülre szorultak. Az ankétlegfőbb tanulsága: az őszinte hang, a nyílt beszéd és az emberek egymás iránti bizal­mának szükségessége. Ez a moz­gató rugója annak a nagy együtt- lélegzésnek, amelyre itt Dévavá- nyán a Lenin Tsz-ben is készül­nek. Barkóczi Pál és Papp Ferenc elvtárs ezen a megbeszélésen ba­rátságot kötött. A vendég, szövet­kezete igazgatósága nevében meg­hívta a ványaiakat Füzesgyarmat­ra, győződjenek meg; a sziken is lehet jó szövetkezet. így talán még többet segíthet az erősebb a gyengének. A vita eléggé elhúzódott. Este 10 óra múlt, amikor Papp elv­társ, a tsz elnöke a nap esemé­nyeiből levonta a tanulságokat. Meggyőződéssel állította: az ed­dig hozott intézkedések teljes mértékben a szövetkezeti demok­ráciából, a törvényes rend és fe­gyelem visszaállításából származ­nak. Ez lényegében az ankét ide­jén véglegesen megszilárdult ben­ne, bizonyságaként annak, hogy amit eddig tettek, azt szívből, a szövetkezetért tették. Ök vala­mennyien a dévaványai Leninben ezen az úton akarnak tovább ha­ladni, hogy a ma még gyenge szö­vetkezet gazdag, s jó megélhetést nyújtó gazdasággá alakuljon né­hány éven belül. Dupsi Károly MEGNYÍLT Békéscsabán a Szarvasi úton a XI. számú Autójavító Vállalat szervizállomása! Vállalunk személygépkocsi szerviz-vevő­szolgálat, — futó- és középjavítást, va­lamint tehergépkocsi-vevőszolgálat, — futó- és középjavítást. Bármilyen felvilágosítást a legnagyobb készséggel adunk a 14—22-es telefonszámon. XI. számú Autójavító Vállalat békéscsabeí telepe 92 kapnak. A hét elején megtartott fásítási

Next

/
Thumbnails
Contents