Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
Bonus István: KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET kJ >| ■■ ■ "I n Nemzetközi sikerű osztrák írót vár Békéscsaba Arthur West Tavasz című drámájának csabai bemutatója elé Pesten, a Szerzői Jogvédő Iroda vezetőjénél, dr. Vas Zoltán Peteménél érdeklődünk a békéscsabai Jókai Színiháznál készülő érdekes díjat nyert, s a Teátro Argentína mutatta be A Bukaresti szimfónia című versciklusát a bukaresti VIT-en tenek. Ezalatt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Szerzői Jogvédő Iroda, a Kultúrkapcsoüaitote Iniézeesemény főszereplője, Arthur West, drámaíró látogatása iránt. A színház ugyanis áprilisban mutatja be West egész estét betöltő darabját, a Tavaszt, méghozzá Magyarországon először Beszélgetés közben adó-, dott a gondolat, hogy fel kellene hívni Bécset és magánál a szerzőnél érdeklőd, ni idelátogatása felől. Sajnos, vonalzsúfoltság miatt a bécsi kapcsolást nem volt módunkban kivárni. Mindezek ellenére, az érdekesnek ígérkező eseményről és szereplőjéről sok érdekes információt kaptunk. A Színháztudományi Intézet színdarab repertoárjában keresgélve megtetszett a Jókai Színház vezetőségének a bécsi drámaíró Tavasz című darabja; így kezdődött az érdeklődés, majd pedig a kapcsolatfelvétel. Jelenet a 3. felvonásból. Rom- váry Gizi és Székely Tamás.) Arthur West, a szerző 41 esztendős, bécsi születésű. A fasizmus üldözöttjeként 1939-ben Angliába emigrált. 1942-ben belépett az illegalitásban lévő Osztrák Kommunista Pártba, melynek megbízásából osztrák önkéntesként szolgálattételre jelentkezett az angol hadseregben. Részt vett Francia- ország, Belgium és Hollandia felszabadításában. Nős, két fiú édesapja. Irodalmi tevékenysége gyermekkorába nyúlik visz. sza. Költemények, több dráma-kísérlet után született meg Szent János harangjai című egyfélvonásosa, amely 1946-ban, Rómában irodalmi Mlszlai István, a darab rendezője munka kézben, (Zama József, Horváth Magda, Körösztós István, Mászlal István, Romvárj Gizi és Székely Tamás.) (1953) díjazták, másik ciklusa, a Nagy igazság, mely békeverseket tartalmaz, Bécsiben jelent meg. A Csabán bemutatásra kerülő Tavasz 1959—60-ban íródott és közismert bécsi színikritikusok zsűrizése alapján a „Bátorság színháza” irodalmi versenyen első díjat nyert. Az 1961-es bécsi ünnepi hetek alkalmával került először színre, Békéscsabával majdnem egyidő- ben a berlini Volksbühne (NDK) is műsorára tűzd. Mikor a szerző hírül vette a csabai színház szándékát, igen meleg levélben adott hangot örömének. „Alig vá. rom, hogy ez alkalommal Magyarországra, s a békéscsabai bemutatóra érkezhessen)” — írta. Feleségével látogat közénk Pesten átutazóban néhány napot ott tölKészül a tavasz díszlete. Rakód! iándor főíesba és a ,*nag> ecset”. te, a Színháztudományi Intézet és a Nagyvilág szerkesztősége látja őket vendégül. Megtekintik a fővárost és az Opera Bánk Bán előadását. Április 5-én érkeznek Békéscsabára, ahol a megyei művelődésügyi osztály vendégei lesznek. Kétnapos programjuk főbb pontjaként szerepel békési pedagógusokkal és irodalmárok, kai való találkozás, premier megtekintése a Jókai Színháziban és látogatás Szarvason az Arborétumban, a felsőfokú óvónőképzőben és a tanácsnál. Arthur West darabjának fordítójával; Szántó Judittal, a Színhóztudomónyi Intézet munkatárséval telefonon beszélgettünk. Az interjú során elmondotta, hogy a dráma tárgyát a szerző az ellenállási mozgalomból merítette, mégis sokkal többről van szó, mint izgalmas epizódok feldolgozáséról, és egy történelmi szakasz felelevenítéséről A szereplők viselkedése, s a dráma egész levegője olyan, hogy az ember érzi: az osztályharc kemény csatáján így viselkedett a múltban, így viselkedik a jelenben és a jövőben az osztrák proletariátus és legelszántabb képviselőd, a k ommunisták. Békéscsaba, s a megye nagy szeretettel és érdeklődéssel várja a szerzőt, s a színházi bemutatót. Huszár Rezső Ábrándozás tél utolján Fülembe karmol az északi szél, S téli színe van még a tájnak, De az égen vidám vadlibák S pufók tavaszi felhők szállnak. Jön a meleg! bezúdul egyszer, Elmenekül előle a sár.. s S várja fürge kerékpárunkat Szerelmesen a kutasi határ. Ott lakik a Békesség, a Csend: Elbeszélgetünk némán véle, S fűben heverve, kutató szemmel Nézünk a kéklő messzeségbe. S alkonytájt, ha elül pihenni Harmatként a nappali pára; Betérünk majd a kiskocsmába: Az nekünk a Boldogság vára!.., Fülembe karmol az északi szél. S foltokban fagyról álmodik a hó, De az égen már tavasz fénylik S újrakezdünk most mindent, ami jó!, s, Koncz István: Valami más Én elmúlok persze, mint mindannyian, de sokan jönnék még utánam is, akik nem énrám lesznek majd kíváncsiak, hanem arra, amit tudtam, megismertem és megízleltem pontosan mérő műszereimmel vagy botladozó buta ösztöneimmel vagy felfogtam az igazságosság antennáival vagy ami egyszerűen belém hasított: a felismerésre, ami másoké lesz; a reflexre, amit örökül hagyok; a tisztulásra, mely másokat üdít; a tapasztalatra, melyet mindenek nevében és mindenek számára szereztem akarva-akaratlanul; — mindenre, mit a szerelem közvetített hozzámig ősidőktől s amit én is a szép szerelem vezetékein adok gyarapítva tovább; mindenre, aminek én is gyűjtőpontja s prizmája vagyok csak; mindenre, amitől ember az ember. Ezért semmi értelme se volna a versnek, ha csak annyit tudnék leírni, hogy én. Nylkola] Aszejev Előtted Előtted én térdemre hullanék! Előtted én meg így hajtanék. A mozdulat lám, mily esztelen: mert istenek nincsenek, így hiszem . Előtted én termék ót, amely véled a végtelenbe fut. Mennél csak, mennél rajta egyre, A gödröket mind elkerülve. Farkas lennék erdőben én, neved a holdig üvölteném, csakhogy te azt nem engeded, hogy szép királynőnek tiszteljelek. Ebédet főzöl varrsz és két kezeddel a házat fénnyel díszíted fel; padlót mosol, ’ csillog a tisztaságtól. Mily messze ez királynők udvarától! Nem vagy királynő s farkas nem vagyak, De verseim lágy szőnyegét, Legszebbeket, mit néked adhatók, Útnak terítem szét eléd. Ssokolay Károly fordítása Akit az élet érdekel Az állvány előtt. CSÁNYI BÉLA tanár, ismert csabai festő műtermében beszélgetünk életről, munkáról.. — Ez a mi mai életünk hallatlan alkotó kedvet ad az embernek — mondja a művész. A tulajdonképpeni alkotások sora, a nép, a dolgozó társadalom műveként itt van az emberek magatartásában és a tájban. Ügy éreztem, meg kell örökítenem a gigászi mű ecsetre kívánkozó részleteit. — Hogyan indult pályafutásom? Hosszú sora van ennek. 1931-ben elvégeztem az Iparművészeti Főiskolát. Utána évekig voltam munka nélkül majd végre sikerült óraadói állást kapnom az iparitanuló-iskolában. Ez történt a felszabadulás előtt. Továbbra is eibben a munkakörben dolgoztam, közben hat esztendeig az iskola igazgatója is voltam. MŰVÉSZI ÉRDEKLŐDÉSBEN kezdettől fogva nem volt hiány, de míg 1945 előtt a megélhetési gondok miatt nem jutott ilyesmire idő, most már a komoly alkotó tevékenységnek nincs akadálya. Foglalkozásom velejárójaként az utóbbi időkben rendszeresen járam az országot, nagyszerű dolgokat látok, ezek ösztönöznek egyre jobban a rajzolásra, festésre. Ma már sehová sem megyek vázlatfüzet nélkül. Naponta újabb és újabb élmények ragadnak meg. — íme — mutatja vázlatfüzetét és a falakat borító képeit: az új hűtőház, csatornázás, iskolák, új lakóházak és még sok-sok... A festőállványra helyezett vásznon egy régi élményből táplálkozó kép körvonalai bontakoznak ki: Emberpiac Békéscsabán, 1935. — Időnként idézem a múltat, hogy még erőteljesebben ábrázolhassam a jelent, s a jövőt — jegyzi meg a festmény előtt. Csányi Béla művészete igen sokrétű: olaj, grafika, tempera, pácfestmény, az élmény, s a téma-követelte eszközök és módszerek szerint. Művészeti világszemléletről tömören így nyilatkozik: — A haladó irányzat kép-
