Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
Az ÍC8UVA, vagyis az táőtoeletelő és CmitaMom- pító Vállalat központi faliújságja Igen-igen mozgalmas képet mutatott mindig. Nem volt nap, sőt óra sem akadt, melyben ne került volna fel és le egy-egy kipellengérező, dorongoló, iricskázó, szamárfület mutató kroki, karcolat, bökvén», gúnyjirait és hasonló. Sok-sok csutak tompítatla- nul került a fogyasztókhoz és az exportcikknek számító szeletelt másodpercek, öríginál csomagolásuk ellenére Is nemegyszer hiányosan jutották a címzettekhez, mert a vállalati faliújság- cikkek és iratok örök rettegésben tartottak az egész dől gozúgárdát, a vezetőségtől a betanítatűan segédmunkásokig. Egyikük sem tudta soha, hogy mire ébred, mit kell kivédenie, mi ellen hadakoznia és miként visszavágnia úgy, hogy a másikat kóros reszketős fogja el, valahányszor epébe mártott toll után nyúl. Nyilván ez az embertömegnyi riadalom és vállalatnyi bizonytalanság eredményezte a szörnyű bicegést a termelésben és a vezetésben. felszólaló és robban az egész terem — gondolta. Es aki elsőnek szót kért maga Szupemai Tógyer voit, akit csak úgy emlegettek náluk, hogy az „izgága Szupemai”. Kaporák kétségbeesetten II leledékenység intett neki, hogy beszéljen, majd székébe roekadva, tenyerébe temette arcát. Jöjjön, aminek jönni kell. — Betelt a pohár! ordította el magát Szupemai. — Ügy van! — harsant fel a tömeg. — Am, ha betelt — fordította meglepő nyájasságára nyelvét a szónok — akkor ki kell egy kicsit löttyinteni belőle, úgy, hogy azért csepp je se vesszék kórba és máris minden a legnagyobb rendben van. Minden szem Tógyerra meredt, minden fül a szavaira fülelt; hűl mi lesz ebből a ravasz fordulatból, gondolták a jelenlévők. Ö pedig hasonló derűvel folytatta: — Mert nézzük csak kedvés dolgozótársaim; alapjában véve rosszul termel az üzemünk? Nem. Másként hogyan lehetnénk országosan a harmadikak. Lehetnénk elsők is? Miért ne. Hiszen a faliújságháborútól eltekintve, senkinek sincs oka a másikra haragudni, a vérét követelni. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy éppen az a néhány lógós és korhely fütyül a faliújságra és mindenre, akinek a dolgai inkább odavalók. Egyébként csoda egyetértésben szorgoskodhatnánk vállalatunk felvirágzásán, nemde? — Csakugyan — lebbent a fejek fölé egy átnuló hang. — Hogy erről mennyire megfeledkeztünk a nagy cikkező» közben — kontrázott egy másik. Fergeteges taps tört ki. Mindenki az „izgága Szu- pemait’' éltette. Másnap a faliújságról minden írás eltűnt, csupán egy friss kis hirdetés díszlett a középén: Idegszanatóriuma beutalómat társas- utazásra szólóval elcserélném; Csipó'klcs, meós. Persze jelentkező — ezek után — egy sem akadt Ű. R. Ilyen előzmények után virradt a nagy munkaértekezletre, melyre mindenki álmatlanul és gyomor idegeskedve készült Csipákics a meós, például egész füzetre való hibát int össze otthon az éjszaka Dorombodról, a csutak tompltóüzem vezetőjéről, aki őt a faliújságon, burkoltan ugyan, de „presezölovagnak” titulálta. És így tovább, mindenki a másikra vonatkozó baklövéseket, szócsuszaml ásókat, félreérthető megjegyzéseket, elejtett szavakat, ki- bogozhatatl annak látszó Oélzásokat és rejtett értelmet bányászott ki emlékezetének feneketlen kútjá- ból, hogy az értekezleten úgy vághassa ellenfele fejéhez, hogy arról kolduljon. Mikor az elnöklő Kaporák sápadtan felemelkedett, hogy megnyissa az értekezletet, érezte, hogy a levegő, ben vibráló feszültség szinte süt és valósággal égeti az arcát. Nem kell már ide egyéb, csak egy foszforfejű A láp kutyája fiI/WHfV&u’é •un Izgalmas szovjet filmet játszik délutáni előadás keretében március 31-én s kAtegyáni Rákóczi mozi. A film főszereplői katonák, kisfiúk és egy végtelenül okos és hűséges farkaskutya. WUWWMWWWWVWVWMWW mtWWWtWWWMWimWHWWM viselője "agyak. Az egészség«-;. modem irányzattal egyetértek, de a .moderneskedést”, a modorosko- dést elvetem. Célom mindaz, amit a szocialista élet teremt, Illetve amit ebből a gazdagságból a magam alkotó lehetőségeivel elérhetek, közérthető módon művészi formába önteni s a világ elé tárni. Azt sem felejtem, hogy pedagógus vagyok, akinek így is, és művészként is az ifjúság nevelése a feladata. Maradandót kívánok alkotni, miként azt példaképeim, a szovjet festők is cselekszik. Nagyon szeretném közelebbről is megismerni alkotásaikat és az orosz klasz- szikusokét. Ezért szeretnék mielőbb eljutni a Szovjetunióba, ami — úgy érzem — már nem várat sokáig magára. REMÉLJÜK, Csányi Béla eme vágya valóban mielőbb teljesül. Bizonyára addig sem tétlenkedik azonban. Közölte, hogy most újabb vázlatait önti formába és közben készül a megyei művelődésügyi osztály és a megyei KISZ operatív bizottság által a Kulich Gyula kulturális szemle alkalmával meghirdetett felszabadulási képzőművészeti pályázatra. A K6műves-bri_ gád, a Cséplés és az Emberpiac című alkotásait küldi be. Háló Ferenc Csányi Béla: ArafaUoaőfév munkában, Tóth Lajos: Phílippínél találkozunk U' tolsó órára csengettek ezen a napon a gimnáziumban. A ÍV. A osztály a megszokott csendben várta as osztályfőnöki órát. Máskor sincs panasz a tanárok körében az osztályra, mert Szalontal kollégájuk, vagy ahogy a diákok hívják, a szigorú Caesár vasfegyelmet tart. A csengő elhallgatott. Még harminc másodperc, és Caesar megjelenik a teremben. Éppen ennyi idő kell neki, míg a tanári szobából felérkezik az első emeletre. Szén. vedélye a pontosság. Bezzeg nem ezt csinálja Vergilius, a latin tanár, aki mindig késve jön, de önmaga kárpótlására elrabolja a szünet nagy részit. Caesar — szokása szerint — most is jó erősen becsapta az ajtót. Az osztály katonás Vigyázzba merevedett meg. Még a lányok is fesze- szesen, mozdulatlanul álltak Néhány másodpercig szúrós tekintetével végig, pásztázta az osztályt, aztán a hetes felé fordult. Varga Dzsimi kissé ének- lös, elnyújtott hangjával már jelentett is: — Tanár úr, tisztelettel jelentem, nem hiányzik senki! Caesar most sem állta meg, hogy rá ne morduljon: — Nem énekóra ez! Tanulj már meg férfiasán be- szélnil Még a lányok is kinevetnek, ha ilyen nyim- npótn módon csapod nekik a szelet! Valóban, most is moso- ~ lyogtak. Ezt azonban Caesarnak szánták, aki szigorúsága ellenért is a lányokkal elnézőbb. Piszkálja is ez a fiúk önérzetét. — Ülj lel — fordult Caesar az osztály felé. Beírta a naplót, elrendez- gette könyveit. — Van valakinek panaszai — kérdezte. Senki sem jelentkezett, csak Bakos Jutka pillantott hátra az első pádból Korom Feri felé, aki az osztály KISZ-titkára. — Akkor... —« folytatta Caesár, és már azt akarta mondani, hogy továbbhalad, amikor Feri felnyújtotta az ujját! — Jó napot! Alszol? — morgott rá Ferire. — Mi a baj? Feri röviden elmondta, hogy az alapszervezet a harmincas körzet jtlölőgyűlé- sén kultúrműsort ad Éneklő-brigádot szervezték. — Mikor lesz1 — kérdezte Caesár, mielőtt még megadta volna az engedélyt. — Ma este fél hétkor, — Rendben van. Én is Ott leszek. Ez bizony nem valami örömhír volt, mert a fiúk már elkészültek magukban egy kis estéit csavargásra. Ilyenkor nyugodtabban lehet bagózni is az utcán, hiszen nem ismeri fel őket senki. Az osztályfőnöki órán a ” választások jelentőségéről volt szó. Különösen az első választók felelősségéről magyarázott Caesár. A fejmosás ez alkalommal sem maradt el_ — Kérem, maguk közül jóformán mindenki választójoggal bir. Mindig így magázza őket, ha az egész osztályhoz szól. — Nekem csak 1945 óta van — folytatta. — Fel tudják mérni ennek a jelentőségét? Dehogy tudják! Túlságosan elkényeztetett nemzedék ez a mostani Am én büszke vagyok arra, hogy ebben a kényeztetésben nincs semmi részem. Kérem, csak a spártai keménység az, ami az ifjúból embert farag!... S ez így ment egészen az óra végéig. A hatórai gyülekezéskor Feri és Jutka kivételével együtt volt az osztály — Hit igen! — húzta el gúnyosan a száját Caesár. — Ez a mai fiatalság! Semmi felelősségérzet nincs ben. nükl Épp a főkolomposok hiányoznak!... Ah!... — csapott a levegőbe öklével. — Indulás! Az iskolaajtóban még megjegyezte úgy, hogy mindenki meghallja: Phitipplnól majd találkozunk! Ez volt a szavajárása, ha valamelyik diákra megharagudott, Talán ezért is ragasztották rá a Caesdr nevet a korábbi idők gimnazistái. Feszült hangulatban indult el az osztály. Érthetetlennek tartották, hogy éppen Feriék rontották el Caesar kedvét. Néha-néha egyi- kük-másikuk hátrapilUin- tott, amikor egy-egy villany, lámpa alá értek, de Caesár szeméből a szokottnál is nagyobb szigorúság áradt. I^Aire megérkeztek a kill- * " telfci olvasókörbe, már gyülekeztek a választók Feriék itt sem csatlakoztak hozzájuk. Caesár nem ment be utánuk, hanem kint beszélgetett néhány ismerősével. Azért fél füllel odafigyelt, hogyan sze. rcpelnek diákjai. A felcsattanó taps megnyugtatta, közben azonban az utca felé kémlelt, hátha megérkeznek Fenék. Semmi nyoma a két „mák- virágnak". — Persze! Most ki lehet jönni a kollégiumból! Egy kis romantika! — bosszankodott magában — Na, majd adok én nekik romantikát! Ilyen ez a mai fiatalság! — járt állandóan az eszében. Lassanként megtelt a terem. Már csak az előadó hiányzott, Szappanos elvtárs, a választókörzet felelőse izgatottan járt-kelt az udvaron. Caesár is észrevette Idegességét. — Valami baj van? — kérdezte Szappanostól, — Már negyed nyolc és még nincs előadó! A tanár úr nem vállalná el? Ha jól tudom, tegnap a harmincegyesben maga tartotta a beszédet. Caesár összehúzta a szemöldökét. — Kérem, semmi akadálya! — jelentette ki Szappanos megkönnyebbülésére Éppen az előadást akarta megkezdeni, amikor belépett egy idős, szemüveges nénike. Mögötte kipirult arccal Jutka és Feri. Előadás közben többször is rájuk nézett szigorú szemeivel. Bosszantotta, hogy semmi zavartságot nem lát rajtuk, hanem még oda sem mennek a többiek közé, hanem a nénike mellett állnak az ablaknál. Majd egy órahosszáig beszélt. Mintha csak az iskolában egy történelmi óra colna, úgy magyarázta a régi és az új választások közti különbséget, Mikor befejezte, láthatóan jólesett neki a nagy taps. A gyűlés végén Feriék ” karon fogták a nénikét, és kifelé vezették, Caesarral az ajtóban találkoztak össze. — Nagyon derék tanítványai vannak, tanár úr! Köszönöm, hogy ilyen emberségre nevelte őket! — mondta a nénike, és már el is indult Jutkával hazafelé. Feri lemaradt. — Bocsánatot kérünk a késésért, tanár úr! — magyarázta Feri. — Délután, mint választást összekötők, végigjártuk a körzetet még egyszer, s a néni azt mondta, hogy 6 eljönne a jelölő- gyűlésre, de már nagyon rosszul lát, és egyedül nem mer elindulni. Mi megígértük neki, hogy el is vezetjük meg haza is kísérjük. Ezért késtünk. Caesár beleharapott a szájában már félig elszitt cigarettába. Mindenre gondolt, csak erre nem. — Na!.., — dünnyögte. — Ez megbocsátható! Menj utánuk! — mutatott a lassan lépdelő nénike feli. Még akkor is furcsának tartotta az egészet, amikor odalépett az osztályhoz is sorakoztatta őket. — Elvárom, hogy Ülő komolyságot tanúsítson mindenki! Elmehetnek! A negyedik A osztály szétszéledt. /•aesár mepuárta, mig jó messze eltávolodnak tőle azok, akik arra laktak, amerre 6. Egyedül akart lenni. Elgondolkozva ballagott hazafelé a ködben. Annyira elmélyedt, hogy többször is belelépett az olvadt hólével teli járdán a tócsákba. — Különös ifjúság! — motyogta, valahányszor maga előtt látta a két tanulót, amint kísérik a kit töpörödött öregasszonyt. A másnapi történelemóra előtt igazgatói hirdetés hallatszott a mikrofonból. — Bakos Judit és Korom Ferenc negyedik A osztályos tanulókat KISZ-fiatalhoz méltó magatartásukért igazgatói dicséretben részesítem. A nevezett tanulók... Jutka és Feri lopva egymásra pillantottak. Az osztály büszkén nézett rájuk. Caesár kezében is megállt az osztálynapló a hirdetés után. Nem rontotta el ezt a napot feleltetéssel. — Majd máskor! — mondta a szemét összehúzva. — Azért Philippinél még találkozunk! Az osztálynak úgy tűnt, mintha Caesár szemében megjelent volna a nagyon ritkán tapasztalható mosoly. Talán, mintha icit-picit rá is kacsintott volna a kipirult arcú Jutkára és Ferire,
