Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-29 / 74. szám

H63. március 29. 2 Péntek A belügyminiszter lemondása újabb politikai válságot robbantott ki Argentínában Buenos Aires Ax argentin fegyveres erők ve­zetői szerdán délután kiáltványt bocsátottak ki, amelyben „az ar­gentin demokrácia védelmezői­nek” nyilvánít ják magukat és ígé­retet tesznek arra. hogy „mindent elkövetnek a diktatúra visszaté­résének megakadályozására”. A kiáltvány kilenc órával előzte meg Guido elnök tervezett rádióbeszé­dét A hadsereg vezetői nyilatko­zatukban elsősorban Peron szám­űzetésben élő volt elnök híveire céloztak, akik a június 23-i általá­nos választásokon indulni kíván­nak. A magas rangú katonatisztek támadták Martinez belügyminisz­tert is, akit azzal vádolnak, hogy a peronisták malmára hajtja a vizet Martinez ugyanis egyik fő értelmi szerzője volt annak az elgondolásnak, hogy a választások után megalakuló polgári kormány­ban peronisták is szerepet kap­janak. Ilyen légkörben került sor Gui­do elnök negyedórás rádió- és te­levíziós beszédére, amelyet min- demki feszült érdeklődéssel várt, annál is inkább, mert röviddel el­hangzása előtt nyilvánosságra hoz­ták, hogy Martinez belügymi­niszter a hadsereg nyomására be­adta lemondását. Guido elnök be­szédében kijelentette, hogy Ar­Malinovszkij indonéziai látogatásáról Djakarta (TASZSZ) Malmovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter, aki jelen­leg Indonéziában tartózkodik, csü­törtökön reggel az Irian vezér­cirkáló fedélzetéről a nyüt tenge­ren megtekintette az indonéz ha­Kommunistaellenes rendőrprovokáció Ecuadorban Guayaquil (TASZSZ) Az ecuadori titkosrendőrség mintegy hatvan embere támadást intézett a kommunista párt helyi székháza éllen. A titkosrendőrök könyveket ée brosúrákat vettek magukhoz a kommunista ifjúsági szövetség könyvtárából és pénzt foglaltak le. Pedro Saad, az Ecuadori Kom­munista Párt főtitkára az ország elnökéihez intézett táviratában erélyesen tiltakozik a rendőri ak­ció miatt Hangsúlyozza, hogy a párt székháza ellen intézett táma­dás része annak a provokáció-so­rozatnak, amely a párt ellen fo­lyik, s amelynek célja: akadályoz­ni a néptömegeknek az életkörül­ményeik megjavításáért, a demok­ratikus jogokért és a szabadságért vívott harcát. (MTI) di tengerészek gyakorlatozását. Vele volt Martadinata ellenten­gernagy, az indonéz haditengeré­szet vezérkari főnöke. A gyakorlatozás után Malinovsz. kij beszédet mondott az indonéz flotta jelenlévő tisztjei és katonái előtt. Egyebek között hangsúlyoz­ta, hogy Nyugat-Inam visszacsa­tolása az országhoz olyan tény, amelyet szívből támogatnak a szabadságszerető államok, közöt­tük a Szovjetunió is. — Biztosak lehetnek abban — hangsúlyozta beszédében a mar­sall, hogy az egész szovjet nép teljes szívével az indonéz nép ol­dalán áll abban a harcban, ame­lyet az ország függetlenségéért vív, támogatja az aktív semle­gesség politikáját. A szovjet nép arra törekszik, hogy a jövőben to­vább erősödjenek és fejlődjenek a két ország gazdasági és kultu­rális kapcsolatai. (MTI) NAPTAR gentína „a katasztrófa küszöbére” jut, amennyiben a politikai pár­tok között nem jön létre meg­egyezés a választások előtt. Az elnök beszédében védelmezte kormányának ama álláspontját, hogy a júniusi választásokon a peronisték is részt vehessenek. Várakozás ellenére az elnök egy szóval sem tett említést belügy­minisztere lemondásáról, jóllehet Martinez az elnökkel folytatott rövid beszélgetés után nyújtotta be lemondását. Érdekes, hogy Gui­do beszédét a lemondott belügy­miniszter a kormány tagjaival együtt hallgatta az elnöki hivatal­ban. Buenos Aires-i politikai mefi- gyeiők szerint az elnök beszéde hideg fogadtatásra talált. Két fon­tos politikai párt, a népi radikáli­sok és a polgári radikálisok veze­tői közölték, hogy csak később foglalnak állását a beszéddel kap­csolatban. Jorge Almada konzer­vatív beállítottságú politikus sze­rint az elnök „a felelősséget a politikai pártok vezetőire kívánja hárítani, jóllehet a két legutóbbi katonai válság oka is Guido tekin­télyének hiánya volt”. Guido elnök szóvivője csütör­tökön közölte, hogy az elnök eset­leg lemond, amennyiben a politi­kai pártolc vezetői nem tesznek eleget egységre hívó felszólításá­nak. Politikai megfigyelők a követ­kező 48 órát döntő fontosságúnak ítélik meg. Nem tartják lehetet­lennek, hogy a hadsereg közbelé­pése következtében egyáltalán nem kerül sor a június 23-i vá­lasztásokra, hanem „erőskezű” ka­tonai junta veszi kezébe az ügy ek irányítását. (MTI) 1963. március 29., péntek. Szergej Rahmamnov — 20 évvel ezelőtt, 1943 már­ciusában halt meg Szergej Ftahmaninov orosz zeneszerző, világhírű zongorista. Mint ze­neszerző az orosz klasszikus zenei, tradíciók folytatója volt. 1890-ben, mint zongoraművész tűnt fel. 1911 után az USÁ-ban telepedett le. Zenekari művei közül megemlítjük a ma is ál­landóan műsoron lévő Holtak szigetét, zongoraművei közül pedig a Cisz-moll prelűdötm — 60 évvel ezelőtt, 1903. március 29-én halt meg Daniié Pista cigányprímás és nótaszerző Dalait maga jegyezte le, de kíséret­tel nem látta el, belőlük több népszínmű zenéjét állították ösz- sze. Néhány poétikus, ma is igen népszerű dalát idézzük: Gyönge violának..., Szőke kislány, csitt, Darumadár, Eltörött a hegedűm. Emlékét Szegeden Margó Ede szobra őrzi. * KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉG. — 1100 évvel ezelőtt, 860—867-ig alkotta meg Cirill szerzetes, bátyjával, Metóddal együtt a görög nagybetűs írás jeleiből a szláv ábécét („cirillika”), amely a szláv nyelvek többségének, a Szovjetunióban élő nem-szláv néprétegek egy részének és a mongol nyelvnek ma is az írásformája. A cirill írás eredetileg az óbolgár nyelvhez készült, ezért az egyes nyelvekhez idomul­va, több helyesírási reformon ment keresztül. Szovjetszkaja Rosszija a ngo dinh diemista csapatok legutóbbi vereségéről Moszkva (TASZSZ) L. Gyemin a Szovjetszkaja Rosszija csütörtöki számában kommentálja azit a vereséget, ame­lyet a ngo dinh diemista csa­patok az Ap Rác térségében le­zajlott ütközetben szenvedtek. A cikkíró rámutat, hogy Dinh Diem fasiszta diktátor három- százezer főre rúgó fegyveres erői képtelennek bizonyultak arra, hogy leszámoljanak a terrorista rendszer ellen küzdő partizánok­kal. Az Egyesült Államok ma nemcsak a legmodernebb fegyver­fajtákkal segíti a ngo dinh die- mistákat, hanem saját csapataival is, vagyis katonai intervencióhoz folyamodott. Dél-Vietnamban je­lenleg mintegy tizenkétezer «ame­rikai katona és tiszt tartózkodik, s ezek nemcsak tanácsadói vagy instruktor! minőségben működ­nék. hanem közvetlenül részt vesznek a hadműveletekben. (MTI) Konzultáció Korunk egymás és a békés mellett élés Le a szerelemmel Dr. Ossian B. Hollis úr meg­állapította a Newsweek legújabb számában, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági éle­te és népesedési viszonyai ellent­mondásos helyzetbe kerültek. A legközelebbi öt évben, az adott munkanélküliség kiküszöbölésére. 9,6 millió új állást kellene terem­teni. Közben a lakosság 6,5 milli­óval növekszik, illetőleg ennyi új munkakereső lép a színre. Ez azt jelenti tehát, hogy az Egye­sült Államoknak öt éven belül legalább 16 millió ember számá­ra kellene munkát biztosítani. Igen ám, de eközben az automa­tizálás a már munkában lévők | közül is további milliók egzisz­tenciáját fenyegeti. Mit kellene itt tenni — teszi fel a kérdést az idézett úr? És azt mondja: Meg kell rendszabályozni a szerelmei. Ne szüljenek annyi új embert az anyák. Stop. Európai nyelven ez körülbelül így fogalmazható meg: Halál a szerelemre! Éljen a ka- pitattzimjs: Abez Ata A különböző társadalmi rend- M szerű országok békés egy­más mellett élésének politikája annyi idős, amennyi a világ első szocialista állama, a Szovjetunió. Lenin számára világossá vált, hogy a szocialista forradalom nem győz egyszerre több, vagy minden országban, ahogyan azt annak idején Marx és Engels vél­te. Lehetséges a forradalom győ­zelme egyetlen, vagy egy néhány országban is. Ebből az következik, hogy az első szocialista országnak, vagy országoknak egész korsza­kon át kell kapitalista országok mellett létezniük. A szocializmus építéséhez béke kell, a szocialista országoknak tehát azon kell len­niük, hogy együttélésük a kapi­talista országokkal békés legyen. A szocialista állam egyébként is, lényegéből folyóan is csak békés külpolitikát folytathat, mivel megszünteti a kizsákmányolást és ezzel azokat az osztályokat, ame­lyek érdekeltek a háborúkban, te­rületi hódításban, más népek le­igázásában. A békéért vívott harc különben is megegyezik a világ összes népének érdekeivel. Mind­ezeken kívül pedig: a forradalom nem exportcikk. Minden nép ma­ga dönti el, hogy milyen társadal­mi rendszerben kíván élni. A szocialista országok nem fegyver­rel, hanem építő munkájuk ered­ményeivel gyakorolnak forradal­masító hatást a világra. A két világháború között az egész világ megismerte az új tár­sadalom békepolitikáját. A Szov­jetunió kormánya szakadatlanul harcolj azért, hogy minden or­szággal normális diplomáciai kap­csolatai legyenek, azaz, hogy minden állammal békés viszony­ban legyen. Már a két világhábo­rú között javaslatot tett a Nép- szövetségben az általános és tel­jes leszerelésre. Riadót fújt, ami­kor a német fasizmus háborús veszélybe sodorta az emberiséget és szorgalmazta a népek és a kor­mányok antifasiszta összefogását a béke védelmében. Nem a Szov­jetunión múlott, hogy a német fa­sizmusnak mégis sikerült kirob­bantania a második világháborút. A békés egymás mellett élés ** politikájának leglényege­sebb eleme azonban a két világ­háború között a világ első szoci­alista államának, a nemzetközi proletariátus hatalmas forradal­mi bázisának önvédelme volt. A második világháború után né­hány évvel jelentősen módosul­tak és azóta is folytonosan vál­tozóban vannak azok a körülmé- lyek, amelyek között a világ kommunista és munkáspártjai a békeharcot, a békés egymás mel­lett élés politikáját folytatják. Az 1940-es évek végére szocialista országok egész sora jön létre és kialakul a szocialista világrend- szer. Attól kezdve már nem a Szovjetunió és az összes többi or­szág békéjéről van szó, hanem a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett éléséről. Ez az első döntő különbség a bé­keharc körülményei szempontjá­ból a második világháború előtti és utáni helyzet között. |^6ég inkább megváltozott a helyzet azóta, hogy joggal beszélhetünk a világpolitikai erő­viszonyoknak a béke és szocializ­mus javára történt eltolódásáról. Ma már ugyanis megfelelő poli­tikai, katonai, gazdasági és tö­megerő támasztja alá a szocialista országok békepolitikáját. Ez a két korszak között a másik döntő kü­lönbség. A szocializmus világrendszert alkotó országai szövetségesek egész sorával harcolnak együtt a békéért. A gyarmati rendszer széthullása következtében létre­jött fiatal, független ázsiai és af­rikai országok többsége követke­zetes antiimperialista politikát, békepolitikát folytat és együtt­működik a szocialista országokkal a háború és az imperializmus erőivel szemben. A világtörténe­lem teljesen új jelensége a száz és százmillió embert tömörítő és szinte valamennyi országra, min­den kontinensre kiterjedő népi békemozgalom. Ezeket a nagy fontosságú kö­s rülményeket vette figye­lembe az SZKP XX. kongresszu­sa, a kommunista és munkáspár­tok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete, majd utóbb a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa, amikor meg­állapította és többször is megerő­sítette, hogy korunkban nem vég­zetszerűen elkerülhetetlenek töb­bé a háborúk. A nemzetközi élet tényei ezt azóta gyákorlatilag is többször igazolták. Igaz, hogy van még imperializmus, folyik az im­perialisták által a világra erősza­kolt fegyverkezési hajsza, és le nem becsülhető háborús veszély- lyel állunk szemben. Igaz azon­ban az is, hogy az összes rendel­kezésre álló erők tömörítésével, az összes eszközök felhasználásá­val meg lehet akadályozni, hogy az imperialistáik vilógáborút rob­bantsanak ki. Azelőtt csak az le­hetett az álláspont, hogy amíg létezik az imperializmus, a háborúk is elkerülhetetlenek, a békeharc eredménye tehát legfeljebb egy tartósabb, de mindenképpen csak átmeneti béke lehet. Az erőviszo­nyok most lehetővé teszik, hogy a háborút elkerüljük, noha még létezik imperializmus, melynek természete magától értetődően nem változott. Az imperializmus­nak nem a természete, hanem helyzete változott meg. Ez törté­nelmileg új, döntő fontosságú kö­rülmény. A békés egymás mellett élés politikáját most már nemcsak azért folytatjuk, hogy elkerüljük a világháborút, hanem azért is. sőt, elsősorban azért, hogy megte­remtsük a két társadalmi rend békés versenyének feltéiateát.

Next

/
Thumbnails
Contents