Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-28 / 73. szám

1963. március 28. 4 Csütörtök Ahol a csempét gyártják A gazdaságosabb termelést nagyban elősegítené a földgáz felhasználása Hatvan évvel ezelőtt létesült az első csempegyártó üzem Oroshá­zán. Idők folyamán aztán ez bő­Lakos Imre agyagelőkészitő. Vilit, és így mód nyílott arra, hogy sokan megtanulják a kályhás mesterséget. Azóta egyesek már meghaltak közülük, többen pedig más vidékre költöztek. De még ma is van legalább 15—20 kiváló szakember'. Kályhásokban ’'tehát nincs hi­ány a városban, munkában azon­ban igen. A Vas- és Kályhaipari Vállalat Huba utcai csempegyártó üzeme az utóbbi évékben alig bő­vült, az égetőkemencéket nem korszerűsítették. A dolgozók töb­ben meglehetősen nehéz fizikai munkát kénytelenek végezni, s bi. zony ilyen körülmények közölt költséges a csempe előállítása is. A munkások azonban becsülettel, szorgalmas munkával arra töre­kednek, hogy mennyiségileg és minőségileg egyaránt ;ió ered­ményt érjenek el. A gyártás nyers, tűzálló anyag- és homokkeveréssel kezdődik. Ez ké­pezi a csempe alapanyagát. A tég­lagyárakban találunk az agyag­gyúrógéphez hasonlót, csak ez fi­nomabb masszát készít. Ezt aztán Lakos Imre 50—60 kilós hasábok, ban kézben viszi a rendeltetési helyére, a formázóíkhoz. Van mit emelgetnie, mert a gép etetésén kívül az ő feladata a for­mázok igényének kielégítése. Ez pedig nem is olyan kevés. Húsz­huszonöt mázsás tömböket állíta­nak össze a hasábokból, amit kéz­zel úgy összedolgoznak hogy ko­morad. Ebből a tömbből drótfű- résszel 2 centiméter vastagságú szeleteket vágnak, amit borítóré­teggel vonnak be és most már ki­alakíthatják a csempe nagyságá­nak megfelelő lapokat. A formázás nem kíván nagyobb erőkifejtést. Gyakorlatra, kéz­ügyességre van szükség. S ahogy látom, ez nem is hiányzik. Min­denki egyfajta munkát végez, Lő. di István például sarkot, Fejes Zsuzsa pedig lapot készít. A bor­dát külön dolgozzák bele. szikkad, lepucolják, égetésre kész állapotba helyezik. Az üzemben új, modern vonalú csempeformákat, díszítéseket ké­szítenek, hogy nagyobb legyen a választék. Az adott körülmények között is lépést kell tartani a fej­lődéssel. Az égetés a legkényesebb mű­velet, ami ebben az üzemben ha­gyományos módszerrel, elavult kemencékben történik. Ezek fűté­sére havonta 600 mázsa első oeztá. lyú fát használtak fel. Amikor Orosháza környékén gázra bukkantak, felmerült a gon­dolat : nem lehet-e majd egyszer azt az üzembe is bevezetni? Per­sze akkor már korszerűbb, na­gyobb kapacitású kemencékre lenne szükség. És nem is itt, ha­nem a Szarvasi úti telepen. így karítani, mert egy helyben lenne a tárolás és a feldolgozás, a csempe- és a kélyhagyártás. Az egész országban igen kere­sett cikk a csempekályha. Évekkel ezelőtt is szó volt arról, hogy Orosházán fejlesztik az üzemet. Most itt a gáz, ami különösen in­dokolttá teszi, hogy a szavak tet­tekre váljanak. Pásztor Bei* Rocskár János a csempeformázó lapokat vágja ki. zöttük egy cseppnyi hézag sem i évenként hatalmas összegre rúgó szállítási költséget lehetne megta­Hat szocialista brigád versenyez a gyulai MÁV-állomáson Még tavaly elhatározták a MÁV gyulai állomásának dolgozói, hogy 1963-ban elnyerik a szocialis­ta üzem címet. Tavaly az állomás az élüzem cím követelményeinek megfelelően teljesítette a tervét és a dolgozok most vállalták, hogy az idén nem maradnak alul, sőt fokozzák a tavalyi jó eredményei­ket Negyvenen vállalták, hogy a szolgálatot balesetmentesen látják el, vigyáznak az utazóközönség balesetmentes utaztatására is. Jelenleg hat brigád versenyez a szocialista címért. Egy brigád mái' büszkén viseli ezt a címét, három brigád tevékenységének értékelése pedig a napokban fejeződik be. Teljesítette „húsvéti tervét66 as édesipar A tavalyinál 6 vagonnal több csoki-nyuszi, tojás, bárány és 20 vagonnal több tojáscukor Hétfőn valamennyi édesipari gyár befejezte húsvéti tervét, s azóta az utolsó húsvéti szállít­mány is elhagyta az üzemeket. A tavalyi 12 vagon helyett az idei húsvétra 18 vágtái csoki-nyuszi, tojás, csirke és bárány került az üzletekbe, nagyobb választékban. Az édesipar nyúlcsaládja újabb fi­guráikkal „szaporodott” s több a porcelán csokifigura is. A múlt évben már jóval az ünnepek előtt élfogyott a népszerű tojás­cukordrazsé Az idén várható» nem lesz hiánycikk, hiszen 20 vagonnal többet, összesen 54 va­gon tojáscukrot adtak a kereske­delemnek. (MTI) Terven felül értékesítettek hízott sertést Néhány nappal ezelőtt áruérté- I évre nem terveztek, mégis öt má­kesítési tervének túlteljesítésével vonta magára a békési járás fi­gyelmét a csárdaszállási Ezüstka­zsát adtak él. Hízómarha-eladási tervüknek szintén eleget tettek. Harmincnégyet adtak át a felvá­lász Termelőszövetkezet. A 2190 hold szántón gazdálkodó üzem első negyedévi hízott sertés eladási terve 50 volt, 109-et értékesített. Baromfieladást az első negyed­sáridnak. A szövetkezet állatállománya minőségileg jobb a tavalyinál. Pusztán az a hiba, hogy magas az egyes áruk önköltsége. Ünnepséget rendeznek a Vöröskereszt fennállásának 100. évfordulója alkalmából Szabadkígyóson Március 2ö-én filmvetítéssel egybekötött taggyűlést rendezett á Vöröskereszt szabadit ígyósi szer­vezete. Többek között megbeszél­ték az 1963. évi feladatokat és a tisztasági mozgalomba való be­kapcsolódást. A taggyűlésen a Vöröskereszt tagjai elhatározták, hogy ünnepséget tartanak a szer­vezet fennállásának 100. évfor­dulója alkalmából. Az ünnepsé­gen a helyi KlSZ-szervezet fia­taljai műsoros estét rendeznek. Ifj. Barna Imre modellkészítő és Á. félkész gyártmányt száilító- formaöntő saját művét mutatja be állványra rakják, és amikor meg­üláírták a Dunai Szalmaceltalőzgyár két papírgyártó gépsorának vásárlásáról szóló szerződést Hazaérkeztek a Szovjetunióból a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat és a Dunai Szalmaced- lulózgyár képviselői, akik Moszk­vában a napokban szerződést ír­tak alá a Dunaújvárosban épülő papírgyár két gépsorának vásár­lásáról. A most lekötött két gépsor évente összesen 48 000 tonna író­nyomópapírt állít majd elő. Ezzel a mennyiséggel 25—30 százalékkal növekszik a jelenlegi papírterme­lés. Egy gépsor hossza csaknem száz méter és 4,2 méter szélessé­gű papírt lehet rajta gyártani. Rádió itt, rádió ott, rádió mindenütt Az amerikai rádiógyárak újab­ban miniatűr készülékeket építe­nek be a legvalószínűtlenebb he­lyekre: apró jáiékmackók hasába, sapkák fülvédőjébe, régimódi te­lefonkészülékekbe és minden el­képzelhető hordozható tárgyba, amely legkevésbé sem erre a cél­ra készült. Nem ritka például, hogy egy szép hölgy a napszem­üvegében viseljen miniatűr tran­zisztoros rádiót és miközben tár­saságban beszélget, nyugodtan meghallgassa a legújabb tőzsdei jelentéseket, hogy tájékozódjék részvényeinek árfolyamáról. Az É. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V.. Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUN­KÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Szerszám szükséges. Ta­nácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 74 Ko vács — Nagyfalusi: ÁLMOK KAPUJÁBAN 4. Aktiengesellschaft a fontos. Oberst Siegfried Kühl hangja kattogott mint a géptávíró: ha­tározott, ellentmondást nem tűrő tőmondat: — stop. Megint egy — aztán stop. Beszéd közben ma­ga volt a megtestesült mozdulat­lanság Csak két dolog mozgott rajta, az ádámcsutkája le-föl; — és a szeme jobbra-balra. Cvik- kere csillogott és szemét nem le­hetett látni, de a tekintetét érez­ték. Aubermamn, a vezérigazga­tó; Kárász, a titkár és a többi négy idegesen feszengett, ha a hideg pászma rájuk villant. Csak Honti ült egyenes háttal, de nagy-nagy szorongással. ... Az ezredes übermensch- tekintete jobbról söpörte végig a társaságot, lassan haladva bal felé. Aztán megint elölről... — Meine Herren! Die Fabrik fährt heute Nacht — nach Deutschland... Az ezredes botjával ráütött az asztalra. Honti szívébe bele­dobbant ez a három koppanás. A megmozdíthatatlan, örök-falú gyárat akarják elvinni?!... Kö­rülnézett. Látta a közömbös ar­cokon, hogy ezek nem törődnek a gyárral — nekik csak a szent Csák foszlányok értek el tudatá­ig abból, amit az ezredes mon­dott: Ma délután megkezdődik a rakodás. Két órakor érkeznek a katonák... (két botütés...) A gépeket, a készleteket elvisz- szük... Az elektromos portalamí- tót szétszedjük... A műszereket felrakjuk... A Háber-kontaktot is szétszedjük... Egyelőre elme­gyünk, uraim... Egyelőre! A né­met birodalomnak szüksége van a salétromsavra! .......A Führer­n eík kell az ammóniák!... — Heil Hitler! Heil mein Führer! — und ihr Führer!” (Sok botkop- panás az asztalon) Az ezredes szája összezárult; orra megvékonyodott... Botjával még egyszer rá vágott' az asztal­ra, aztán kibökte a végső mon­datot: ,— Herren! Ich bin fertig! — A Morse-távíró leállt. Az ezre­des kisietett az ajtón, beült au­tójába és elviharzott nyugat fe­lé. Többé nem látták... Amikor a német kitette a lá­bát az ajtón, mintha légüres tér keletkezett volna a szobában. Honti érezte, hogy verejték gyöngyözik a homlokán és az orra alatt, a borostákon. Szíve megállt egy pillanatra. Hát nem értik ezek itt — hogy ez közön­séges rablás?... > Hogy végleg el akarják rabol­ni az álmait — — az életét? Rablók! Fejében kalapáltak a szavak. Elvisszük, felrakjuk... szétszedjük, felrakjuk... elvisz- szük... Kárász, a Vezér titkára ele­gáns, tüdőbajos ember volt, nagy betegségtől és nagy alázatosságtól megtört háttal. Szárazon, mély­ről köhögött... A Vezér felemelte kövérségét a székről: — Uraim! Hallották a Társa­ság német ügyvivőjének nemes ajánlatát. — Szünetet tartott, hogy fokozza a hatást. Hatást ugyan sohasem váltottak ki sza­vai; — de ő mindig abban a hit­ben élt, hogy kiváló szónok. — Azt hiszem, fel tudják fogn az önzetlen szavakat... — Ura­im, értsék meg: a hatalmas né­metség nagylelkűen továbbmű- ködést biztosít számunkra .. Miránk, mérnökökre, szakembe­rekre is szükség lesz odakinn ... Két szót hangsúlyozott, rág­csált a Vezér: szakemberekre; és azt, hogy odakinn ... — Szükség van ránk... Én még ma útnak indulok... Fel­szólítom önöket: kövessenek. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents