Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-28 / 73. szám
J9G3. március 28. 5 Csütörtök A fél világgal levelesnek as okányi úttörők Az úttörő erősíti a népek barátságát. Ennek egyik legközvetlenebb módja a más országok lányaival, fiaival való levelezés. Ha valaki statisztikát állítana fel arról, hogy megyénk hány úttörője levelez külföldi pajtásókkal, igen tetszetős szám kerekedne ki. Ilyen átfogó adat azonban — tudtommal — nincs, ellenben él Okányban egy pedagógus, Magi János, az ottani általános iskola úttörőcsapatának a vezető-helyettese, aki részletesen beszámolt lapunknak az ő nemzetközi levelezésük keletkezéséről és ki virágzásáról. Az első külföldi levél az okányi általános iskolába 1959 decemberében érkezett. Magi János vitathatatlan érdeme, hogy felismerve ennek jelentőségét, nyomban az ügy mellé állt és lelkesen, okosan támogatta azt. A jelzett időtől kezdve minden levelet nyilvántartásba vett és más módon is arra törekedett, hogy a levelezés az iskolában rendszeressé, mondhatni szokássá váljék. Ezt el is érte. A pajtások az eddig eltelt három év alatt 4878 levelet kaptak. Minden tanév végén levélkiállítást rendeztek. Ezeket a község lakói küzül, de a járás, a megye, sőt az ország más részéből is közel két és fél ezren látogatták meg. A legérdekesebb számok is bizonyos mértékig ridegek; jelen esetben például nem sugározzák a roppant távolságokon át született igaz barátságok melegét. Van a dolognak egy másik „rejtett” oldala is. Aktív segítőszellem alakult ki a pajtások között oly módon, hogy az ügyesebbek, gyakorlottabbak készségesen támogatják a levelezés hogyanjában, mikéntjében és a nyelvtanulásban a gyengébbeket, a kezdőket. Ma már az okányi édesanyák, édesapák maguk is kíváncsian várják a külföldről érkező kedves leveleket, sőt nemegyszer ők lepik meg gyermekeiket apró ajándékokkal, kérve, hogy küldjék el kis levelezőtársaiknak. Koreai, német, szovjet, bolgár, csehszlovák, román és más fiatalokkal folytatnak az okányi pajtások írásos barátkozást A legszorgalmasabbakat a csapat megjutalmazza. A legtöbb levelet külföldről múlt évben a nyolcadikos Horváth Laci kapta, számszerűit 114-et. „Kiváló úttörő” Életkép az iskolából l^tarika és Veronika jó barát- nők. Egymás mellett laknak. Az iskolában is egymás mellett ülnek, együtt tanulnak az első osztályban. Szőke a hajuk, kék a szemük és eddig úgy tudtam: galamblelkű, csendes kis virágszálak. Marikáról azt sírta el anyukája a tanév elején, hogy csak nagyon későn tanult meg beszelni, fél hogy nem lesz majd jó tanuló a kislánya. Mari, ha nehezen indult, most már utolérte barátnőjét, aki eddig készségesen segítette gyengébb osztálytársát. Éppen ezért csodálkoztam, ami. kor az egyik reggelen Veronka felállt és durcás arccal panaszkodni kezdett: Tanító néni kérem, tegnap, amikor hazamentünk, Marika csúfolt az úton! — Állj fél Mari — szólok szi- gorúan — miért csúfolódsz te Ve- ronkával? — Ö kezdte — mondja Mari és dörgölni kezdi a szemét. Hiába, nem fakad egyetlen igaz körany— Nem is igaz, mert ő kezdte — pityereg Veronka. No, gondolom, fejezzük be gyorsan és igazságosan ezt az ügyet Mert aura fényt deríteni, hogy ki kezdett ed csúfólódni vagy verekedni, legalább olyan nehéz, mint arra, hogy a tojás volt-e előbb, vagy a tyúk? Üljetek le és szégyeljétek mind a ketten magatokat, akarom mondani, de elfog a kíváncsiság. Ugyan miket találhatnak ki egymásra ezek a kis lesütött szemű, durcás kis babák. — Mivel csúfolt téged Veronika Marikám? — kérdezem. — Hát azt mondta: Marosa! Nehezen folytam el a mosolyomat. Veronka meg várja, hogy kérdezzem. — Ö meg azt mondta nekem: „Vercsa”. Az egész tanteremben kitör a ” kacagás. „Marcsa” és „Vercsa” is nevetni kezdenek, én meg gyorsan kihasználom az alkalmat és megmagyarázom, mit jelent ez a mondás: \z egyik 19, a másik egy híján 20. kitüntetésben részesült és egy jó könyvet kapott jutalmul. Második helyezett az ugyancsak nyolcadikos Marhás Julika lett. Azok közül, akik a mostani tanévben a legeredményesebbek, egy pajtás nyári táborozáson vehet részt ingyen. Az esélyesek között szerepelnék: Egri Károly, Kincses Róza, Nagy József, Rácz Antal, Simon József, Sípos Magda, Szabó Erzsébet és Varga Sára. Jelenleg ők haladnak fej-fej mellett. De az alsó tagozatúak sem maradnak el a külföldiekkel való levelezésben. Igaz, hogy még nem tanulnak nyelveket, azonban a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában élő magyar vagy magyarul tudó pajtásokkal könnyen levelezhetnek. Magi János csapatvezető- helyettesitől azt is megtudtuk, hogy az okányi úttörők az idei tanévben az ötezredik levélig szeretnének eljutná. Azonban minden számadatnál értékesebb, nagyobb eredménnyel büszkélkedhetnék már: övék ezer meg ezer külföldi társuk testvéri szívdobbanása! csepp sem . Huszár Istvánná H. R. nagy országban nagy lehetőségek nyílnak önök előtt!... Leült és egy szivart vett elő... A többiek összesúgtak és bólogattak, mint a jól olajozott gépezet, amelynek elég egy gombnyomás. Kárász gömyedten állt fel. Fe. jót mindig lehajtotta, úgyhogy soha senki nem láthatott a szemébe. Köhécsélt. A Vezér rádüllesztette seszinű szemét: — Akar valamit, Kárász? — Aubermann úr, ha mél tózta tik megengedi ... Egy helyet az autóján... Egyedül vagyok.— Na és? Kárászból a szavak úgy jöttek, szárazon, mélyről, mint a köhögés. — Ha megengedné — bátorkodom... Ha önnel mehetnék. A Vezér leharapta a szivart erős. sárga fogaival és a csutkával együtt köpte ki a szavakat: — Nagyon sajnálom, de családos ember vagyok... Nincs hely az Ön számára... Kárász — talán életében először — felemelte a fejét. — De uram! Ne hagyjon itt?... Hiszen már... 15 éve... — kibugyíyant belőle a köhögés — 15 évig voltam a titkára!... Uram! — Aubermann úr!... Nem kapott feleletet, csak a szivarfüst szállt felé... Ügy köhögött, hogy belerázkódott minden csontja. Jobb kezét a melléhez szorította; — a ballal zsebkendőjét gyömöszölte a szája elé. Aztán hosszan nézte a piros foltot a kendőn-----------Megf ordult, és úgy ment ki a szobából, mint amikor a csirke elvágott nyakkal teszi az utolsó lépéseket... Honti sajnálta ezt az embert — de felkavarodott a gyomra. ...Látta, hogy ő itt teljesen egyedül van. Ügy érezte, ki kellene nyitni az ablakot és beengedni az udvart, a gyárat; — az eget... Nekik sokat-sokat tudna mondani. — — — De itt, benn, ezeknek: egy-két semmitmondó, közömbös szó is elég. Felállt: — A gyárat, a falakat nem lehet elmozdítani. Én sem megyek: velük maradok... — mond ta halkan. Csodálkozás és ijedtség szuronyai szegeződtek feléje. — Megölik — hallatszott egy tétova hang a sarokból. — Akkor is szívesebben halok meg itt. — öreg köpenyébe süllyesztette kezét; — és Gergelyre gondolt: — De nem ölnek meg... A Vezér felpattant: — Aki nem jön velünk, az áruló, azt elbocsátjuk az állásából! — Nagyot pöfékelt szivarjából, és így olyan volt, mint egy kis íeifuvalkodott, gömbölyű, vörös orrú Caesar, a Havanna diadalt jelentő glóriájától övezve. — Azt elbocsátom!... Az állam nem ad neki máshol sem elhelyezkedést! Honti szája szélére kis gúny ferdült: — Ez az állam már nem fog nekem kenyeret adni... De majdcsak megleszek valahogy... A Vezér még nem fogta fel a szavak értelmét. De egy pillanatra csend támadt; — és ő a csendből jól értett. . Kövér, kicsi testét, pulykaszínűre vált tokáját odahurcolta a mérnök elé;-------és lábujjh egyre ágaskodott, hogy arcába önthesse indulatát: — Áruló! Az ősz hajú mérnök nyugodtan állt — egy fejjel föléje magasodva a hangoskodónak —, lélekben mérhetetlenül megnövekedve. — El van bocsátva! — — Gyászmagyar! A Vezérnek nagyon tetszett a szó. Tologatta, ropogtatta húsos ajkai között: — Gyászmagyar!... Maga gyászmagyar! De Honti már többször nem hallotta. Friss léptekkel kiment a rossz szagú szobából... (Folytatjuk) m Cartouche Színes vásári forgatag, tolvajok, árusok, rendőrök és szép asszonyok a szereplői ennek az érdekes, színes, szélesvásznú francia filmnek, melyet a békéscsabai Brigád és a Szabadság Filmszínház egyszerre mutat be március 28-tól április 3-ig. A romantikus történetet Philippe De Broca rendezte, női főszereplője a világhírű Claudia Cardinale. I Megjött a művelődési autó Kerekibe is! Zöld teteje ott virít az országút mellett, a sofőr és a könyvtáros ügyes polcokra rakva cipeli be a könyveket az iskolába. Nem sokat kell fáradniuk. A gyerekek rohannak ki segíteni és már az úton vitatkoznak, hogy ki, milyen könyvet fog elvinni. Zsong-zsibong a terem, közel 60 gyermek zsúfolódik össze így dóltájban, amikor az első és második felváltja a harmadik, negye, dik osztályt. A Feüsőnyomási Állami Gazdaságban sok a dolgozó, sok a gyerek és nagy a kulturéhség. Különösen itt a keraki üzemegységben, amely kulturális lehetőség szempontjából hátrányosabb helyzetben Van a felsőnyomásiakkal. Könyvtárba is oda kellett eddig járni, az pedig 14 kilométer, oda-vissza. Az iskola könyvtára csak néhány bús, agyonolvasott tnesekönyvből áll. Nagy hát az öröm, a könyvtáros pedig csodálkozik. Nem lesz elég az olvasójegy! Közben folyik a válogatás. Egymás kezéből veszik ki a könyveket. Kik olvasnak és mit? Egyelőre nem lehet leszűrni semmiféle tanulságot. Felnőtt olvasóként első alkalommal csupán egy férfi jelentkezik. Jógáról szóló könyvet kér — s mivel ezt nem kaphatja meg, elvisz egy útleírást, és a „Penicilin regényét”. A többi felnőtt egyelőre a gyerekek útján kér „valamit”. A tanítók segítenek a könyvtárosnak de mindannyian dilemmában vagyunk. Mi is legyen az a „valami”? / Egyelőre még a kihozott könyveknek magas a mércéje. Aragon, Thomas Mann, Solohov; ezeknek egyelőre nincs még gazdája. I Inkább Mikszáth, Jókai, de a meséskönyv is kelendő a felnőttek között. A „valami jó szerelmest” kívánságnak nehéz eleget tenni. Az autó második látogatásának még nagyobb a sikere. A telekgerendás! könyvtár egyik „legkiválóbb” olvasója is eljön ö már biztos kézzel lapozgat a könyvekben. Egy dolgozó a feleségét küldi, gazdasági szakkönyveket kérnek. Tavasz felé járunk. Az elsősök is büszkén iratkoznak be és szótagolják le az első kölcsönkönyvtári könyv címét. ... Vége a kölcsönzésnek. A sok kis kéz készségesen segíti ki a könyveket az autóhoz. Valaki ész. reveszi, hogy a könyvtáros bácsi kesztyűje az asztalon maradt. Lélekszakadva rohan a már induló-félben lévő autó után. Csupa öröm, csupa szépet befogadni kész lélek várja, hogy elteljen a három hét és újra • megjelenjen a zöld autó. Békéscsaba szélétől mindössze 7 kilométerre, de a városi ember kultúrlehetőségeitől nagyon távol élnek Várjuk hát nagyon a mozgókönyvtárat és ábrándozunk egy állandóról. Elférne az iskolaszekrényben is! h. r. műsora Március 28-án este 7 órakor: ARANYSZÖRÜ BÁRÁNY Déryné- és szelvény bérlet. Március 28-án este 18 órakor Mezőtúron : SZERESS BELEM MÁRCIUS 28. Békési Bástya: Pinocchió. Békéscsabai Brigád: Cartouche. Békéscsabai Szabadság: Cartouche. Békéscsabai Terv: Egy pikoló világos. Gyomai Szabadság: Álomrevű. Gyulai Petőfi: Mici néni két, élete. Mezőkovácsházi Vörös Október: Lelkiismeret lázadása, ül. rész. Orosházi Partizán: Ez is szerelem. Sarkadi Petőfi: Éjjeli vendég. Szarvasi Táncsics: Münchhausen báró. Szeghalmi Ady: Feltámadás. II. rész*
