Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-28 / 73. szám

W63. március 38. 3 Csütörtök Rendezték a gépállomás! dolgozók átalánybérét Helyileg döntenek a prémiumkeret felhasználásáról (JT A KÁTYÚBÓL A földművelésügyi miniszter, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete elnöksé­gével egyetértésben utasítást adott ki a gépállomás) dolgozók bérezésének és premizálási rend­szerének szabályozásáról. A kö­zelmúltban megjelent utasítás mintegy 20 000 gépállomási trakto­rost, 1700 brigádszerelőt és egyéb nftunikásáliományá dolgozót, 1300 bogádvezefcőt és csaknem 6000 műhelymunikás t érint. A miniszteri atasítás, mint a Mezőgazdasági és Erdészeti Dol­gozók Szakszervezetének illetékes munlkatársad rámutattak, az áta- Jónybór emelésével rendezi azo­kat a problémákat, amelyek ab­ból adódna!« hogy a gépállomás! dolgozók az év bizonyos szakaszai­ban nem tudnak dolgozni. Előírá­sai szerint mind a traktorvezetők, mind pedig a moto. szerelők ré­szére — decemberben, valamint a .januártól júliusig terjedő hóna­pokban — a munkavégzés körül­ményeitől és a várható munikák mennyiségétől fűtőén difOerenci- áütam, az eddigi 351, illetve 310 forint helyett havi 400—1100 forint között kell az átalánybért megállapítani. tKc átalánybér személyenkénti megállapításakor figyelembe ve­szik a traktorosok szakmai kép­zettségét, rátermettségét, vala­mint a gépek állapotát. A szocialista bérezés elveinek megfelelően az utasítás egyidejű­leg előírja azt is, hogy az érintett dolgozók az áfcdánybér ellené­ben — a napi 8 órai munkaidőn be­lül — kötelesek elvégezni a gépállomás igazgatója által megjelölt, a bérszabályzatban időre programozott és a gép­állomás tevékenységével ösz- szefüggö munkákat, ide tartozik többek között a szak­mai továbbképzés és a különbőz» színtű tanfolyamokon való rész­vétel is, A cél az, hogy kifizetett átalánybérek mögött munka vagy valamilyen egyéb hasznos tevé­kenység tegyen. A műhely munkások bérezésé­nél: rendezésével az utasítás lehe­tőséget ad a különleges szakmun­káik kiemelt díjazására, s általá­ban is kimondja, hogy a gép. és gépjavító állomásokra megállapí­tott határok között, személyi beso­rolással kell a munkások órabérét megállapítani. A megyei igazgató­ság vezetőjének ezen túlmenően jogot ad az utasítás ahhoz, hogy teljesítménybérezés esetén 11 fo­rintos, különleges szakmamkát végző időbéres dolgozó személyi besorolásánál pedig 14 forintos ónaibért állapítson meg. Előnyösen szabályozza az hasí­tás a hri gádszerelők és a brigád- vezetők bérezését is. A brigádszerelők havi áta­lánybérét az eddigi 1450 forint helyett 1550—1650 forint kö­zött állapítja meg. Emellett továbbra is ei kell szá­molni részükre a 1,6 forint értékű teljesítménybért a hozzájuk beosztott gépek minden műszak- normájáért, illetve minden 10 órai szállítási és öntözési munkáért, valamint minden egyéb 10 órai traktor és motormunkáért. A bri­gádvezetők részére kifizethető évi átalánybér a rendelet előírásai szerint csaknem 4000 forinttal haladja meg a korábbit. Jelentős továbbá a brigádvezetők bérren­dezésével kapcsolatban, hogy az új utasítás nem tesz különbségei univerzális traktorral, illetve szántótraktorral, kombájnnal vagy egyéb motorral teljesített műszaknormák között, előírásai szerint a brigád géped által telje­sített minden műszaiknormáért, minden 10 órai szállítási és öntözési munkáért, valamint minden egyéb 10 órai traktor és motormunkáért átlagosan 4,5 forint teljesítménybért kell elszámolni a részükre. A miniszteri utasítás véget vet azoknak a vitáknak, hogy a ju­talmazási keretet miképpen kell felhasználni. A prémium összege a továbbiakban is változatlan, azt azonban világosan kimondja az utasítás, hogy a zárolt 5 százalé­kon felüli részét, tehát 95 százalé­kát az igazgató, a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben és az üzemi tanács véleményének a ki­kérésével saját hatáskörében használja fél. (MTI) Felesleges szépíteni a tényt: I a kötegyáni Vörös Csillag Tsz ta­valy kátyúba jutott. A zárszámadáskor kiderült, hogy mindössze 16 forint 9 fillért ér egy munkaegység — az állam egymillió forintos dotációja elle­nére. A tagság elégedetlenkedett, a vezetőség mentegetőzött, a falu vezetői sajnálkoztak. Az egész éven át becsületesen dolgozó ta­gokból akaratlanul is kibuggyant a keserűség: hát van itt értelme a szorgalomnak?! A hibák forrását kíkutaui nem ördöngős dolog. Annál inkább nem, mert Kötegyánban Min­denki ismeri a hibákat, még azok is, akiknek sémim közük a szö­vetkezethez. Mint az iskolás gye­rek a leckét, az emberek úgy sorolják a szövetkezetei kátyúba juttató okokat. A leromlás nem tavaly kezdő­dött, csupán tavaly ért a mély­pontra. Évekkel ezelőtt jó híre, jó munkaszelleme, tekintélye volt ennek a szövetkezetnek. A megye legjobbjai közt emlegették. A nagy fejlődés duplájára dagasz­totta a létszámot, a földet, s ter­mészetesen a gondokat is. A ve­zetőség nem tudott posztja ma­gaslatára állni, a pártszervezet erőtlennek bizonyult, a munka- szervezés döcögött, a tagság több­re becsülte a háztájit, mint a kö­zöst. Mindezek mellé súlyosbító körülményként járult két tapló­száraz nyár. I gyenge vezetés és a szorga­lom hiánya juttatta oda a szövet­kezetei, ahoi a zárszámadáskor volt. (A száraz nyár nem ment­ség mindenre.) A tavaly válasz­tott új vezetőség nem tudta jóvá­tenni azt a sok-sok hibát és mu­lasztást, amit örökölt, csupán in­tézkedéseket tudott tenni az újab­bak megelőzésére. Becsületére le­gyen mondva, ezt ideiében meg­tette. Hogy aztán mennyit érnek ezek az intézkedések, azt az idei év dönti ei. Hogy ez az év többéi adjon, s jobb legyen, mint az előzőek, azért gyötrelmesen meg kell dol­gozni. Bőven van tennivaló. Nézzük sorjában. A vezetés most meggondoltabb, stabilabb, mint tavaly volt. Buj­dosó Lajos elnök össze tudja fog­ni a tennivalók szálait, ért az emberek nyelvén. Nagy nyeresé­get jelent a szövetkezetnek Gás­pár Mihály főagronómus munká­ja- Gáspár elvtárs februárban ke­rült Kötegyánba a Mezőkovács­házi Gépállomásról. Máris meg­szerették az emberek. Állandóan közöttük van, nem parancsolgat, nem kiabál, kikéri mindenkinek a véleményét. Reggel 4 órától es­te 10-ig talpon van, szervez, in­tézkedik, s ha kell, együtt dolgo­zik a tagokkal. Szíwel-lélekkel azért munkálkodik, hogy rendbe jöjjön a te szénája. Ez tetszik a köíegyámaknate, kifest munka- kedvükre is. I legfOlltOSaM emberekkel, a brigádvezetőkkei sí* baj volt tavaly. Erélytelenek, bátortalanok voltak — kevés szervezőkészség­gel rendelkeztek. A főagronómus minden délután papíron sokszoro­sítva kiadta a másnapi teendő­ket. Nemegyszer előfordult, hogy a brigadérosok nem értettek egyet az utasítással. Ilyenkor bri­gádjuknak értésére adták: én sem értem, hogy miért ezt kell csinál­ni, de hát ez az ukáz, meg kell csinálni. Az ilyen salamoni meg­nyilatkozások láttán a tagok előtt erősen megcsappant a brigádve­zetők tekintélye, szavának hitele. Vajon az idén másképpen lesz? A papírszeletkék mindenesetre eltűntek, de a brigádvezetők ma­radtak — egy kivételével. Ha bí­zik bennük a tagság, akkor em- bereljék meg magukat, legyenek önállóbbak, gokkal határözottab- bak és ne törekedjenek olcsó népszerűségre, mert annak a szö­vetkezet látja kárát! Tavaly sem és az idén sem munkálkodott megfelelően az el­lenőrző bizottság. Csak akkor tett és tesz valamit, ha a főkönyvelő vagy az elnök szól, hogy jó lenne ezt vagy azt ellenőrizni. Egyálta­lán nem jellemzi önállóság Hajdú János elvtárs és három társa munkáját. Nem mernek határo­zottan fellépni a hibák elten, attól félnek, hogy haragosokat gyűjte­nek maguknak. Ha jobbra is, meg balra is igazságot osztanak, akkor nem tesznek semmit, nem töltik be hivatásukat. A szövetke­zeti vagyon védelme, a szövetke­zeti demokrácia tisztasága nyers őszinteséget, kiállást, határozott­ságot kíván minden esetben! H munkafegyelem lazasága sok kárt tett a szövetkezetben az elmúlt években. Mert a háztájit többre becsülték, a szövetkezet földje gazosodott, késett a beta­karítás. Vajo-n a tűrhetetlen ál­lapot vendég lesz-e az idén is? A kérdés jogos. Nem lehet határo­zott igennel válaszolni rá. Határe- zatot hoztak arra, hogy ha valaki nem teljesíti a december 29-i közgyűlésen elfogadott munka- ntírmát, akkor levonnak a háztáji földből, csökkentik a prémiumot, a hanyagok ellen eljárást indíta­nak. Ez — a háztáji terület csök­kentés«! kívül — helyes és üd­vös, csak az a kérdés, hogy az ellenőrző bizottság képes lesz-e igazságosan ítélkezni. A háztáji földet a tavaly szerzett munka­egységei: arányában kellene ki­osztani az idén, és az idén szer­zett munkaegységek arányában jövőre. Aszerint, teljesítette-e va­laki egész esztendőben a kötele­zően előírt munkaegységet vagy sem. Ha másképpen teszik, ha év közben változtatnak a gazdasá­gi év elején meghatározott ház­táji nagyságán, mégha fegyelme­zés céljából is, sok kálváriára ke­rülhet sor ősszel. Mindenki any- nyit kapjon tavalyi munkájáért, amennyit megérdemel. Ha ebben az évben igyekszik, törekszik, ak­kor jövőre többet érdemelhet ki. A szövetkezet vergődésének mindkét évben tanúja volt a köz­ségi tanács és a pártszervezet is. Hogy a tsz kátyúba jutott, azért minden tanácsi vezető és minden kommunista elmarasztalható! Sokszor csak tétlenül regisztrál­ták a helytelen intézkedéseket, baklövéseket, ahelyett, hogy ide­jében. felelősségérzettel közbe­szóltak volna: ez így nem mehet tovább! A kommunisták nem vol­tak elég bátrak ahhoz, hogy őszintén feltárják a tagság előtt (de először önmaguk előtt), a mulasztásokat, nem vontak fele­lősségre senkit. Nem csoda, ha e határozatlanság ártott a pártszer­vezet tekintélyének. Jóformán semmit sem tettek azért, hogy a tagság magáénak érezze a szövet­kezetei. Hiányzott az értelmes, felvilágosító szó. A hibák takar- gatása megbosszulta magát. Ezen a téren gyökeres változásra van szükség. Az idén a tanácsnak is, a pártszervezetnek is sokkal több felelősséggel kell egyengetnie a tsz útját. Hz Új tavasz jól kezdődött a szövetkezetben. Földben a mák, vetik az árpát, rozsot, fajtaborsót, munkával van tele a vezetőség és a tagság keze. Valami új kezdő­dött a hosszú aléltság után a föl­deken. Bízvást hisszük, hogy a fe­jekben és a szívekben is válto­zást hoz ez a friss tavasz. Pallag Róbert A vetőgépek mellett jó részét már fel­szántotta a tava­szi szél. A homo­kosabb részen jó őtt megkezdték a tavaszi árpa vetését. De egy-két napi munka utón azonban be kel­lett huzaitni a vetőgépeket, mert a 3—4 napig tartó esős idő ragadós­sá, sárossá tette a talajt. Most hét­főn, kedden újra megpróbálkoz­tak a vetéssel. Endrédtől mintegy 8 kilomé­terre az ugari részen a Búzaka­Ase endrődi határ egy héttel e lász Tsz gazdái három-három lo­vat fogtak vetőgépek élé és meg­kezdték a borsó vetését. A föld végén egy 'kis pihenőre álltak meg. Hadd fújják ki magukat a lovak. Az embereknek is kell egy kis pihenő, mert reggeltől délutá­nig sók kilométert gyalogoltak a vetőgépek utón. A pihenő alatt szívesen szóbaelegyednek. — Nem el a borsóvetés? — késett Érdeklődésünkre a- mindig vidám me^» Omiliák Mihály fogabos válaszolt. — Jobban szeretnénk, ha már kelne. De mit csináljunk? Az idő- ) nék nem parancsolhatunk. Két évvel ezelőtt február végén vetet- | tűk a borsót, s ilyenkorra már sorolt. Tavaly a március 12-e kö­rüli nagy hófúvás miatt a vetés jó részét csak áprilisban kezdtük meg. Azért jó termésünk, 140 ezer forint bevételünk volt a zöldbor­sóból. — Bírják a lovak, nem ragad a vetőgép? mjnt a mák, száraz és porhanyós, — szól közbe idős Fü. lop István. — A múlt héten árpát vetettünk a ha­tár másik részén, tavaszi szántás­ba. Ott volt dolga a csoroszlyás nak. A föld közepén is meg kel­lett állni, pucolni a csöveket, mert bedugult, nem szórta a magot Ilyen földbe mint ez, nem fá­rasztó a munka. Csak eső ne le­gyen, akkor nem lesz semmi báj. Azt, hogy hány géppel vetnek már a Búzakalász területén, nem tudják megmondani, hiszen min- * — Olyan ez a föld, den üzemegységben hozzálátták. A laposi részen tavaszi árpát vet­nék, simítózniaík, szántanak. A Pe. resi részen a műtrágyát szórják a j répa alá. Másutt fogasolnak, ké­szítik a magágyat. A rövid beszélgetésből kitűnt, hogy az endrődi Búzakalász Tsz- ben teljes lendülettel hozzáfog­tak a tavaszi munkákhoz. Reggel­től napnyugtáig dolgoznak, hogy a késői kitavaszodás lemaradásait pótolják. A szorgos munka után gyűlik a munkaegység is. A négy tsz-gazdának — akikkel beszélget- , tünk — a hónap végére 100—100- ra gyarapszik a munkaegysége, j Pedig a munkák zöme csak ezután kezdődik. Elbú­csúztunk a négy szorgalmas em­bertől. Erőt gyűjtöttek a j lovak, s mint könnyű pelyhet húzták a vetőgé-; pet, s vitte a tavaszi szól utánuk a száraz föld porát. Cs. E.I Münchenben is elszaporodtak a közlekedési balesetek. Ezért vezették be idős és beteg gyalogjárók részére a képünkön látható közlekedés-jetoö készülékeket. Ez egy igen élénk sárga lemezre festett 3 fekete pont. Azok a gyalogosok, akik jogosultak eme jelzőberendezés felmutatására, elsőbbséget élveznek az úttesten való átkelésre. Á sofőrök kötelesek fo­kozott mértékben gondoskodni tesü biztonságukról. Az újítás állítólag bevált. (MTI Külföldi Képszoigúto# OOOOCM&OOOaOGQOQGOGOOQOOOQOOQOOOOOQOOOOGQOOOOOe Közlekedés-jelző készülék

Next

/
Thumbnails
Contents