Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
Közéj: kori települések Békéssámson B és Tótkomlós határában fi %fiWm %ß m20 ff ü %M Mé{í nem járlak a Vő temetőből 1952-ben há- „ikutyafejű” tatárok Ma. rom egymáson fekvő csont- gyarországon, amikor Bé- vázat tártunk fel. A sírok- késsámson határát már há_ bői S-végű hajszorítókarika, rom falu népesítette be. A Kálmán király (1095—1116) mai község őse a mostani ezüst obolusa és I. Ferdi- íalutól északra, az Oroshá- nánd 1553-ban vert ezüst za—Békéssámsoni országút dénárja került felszínre, mentén, a Szárazér déli e sírleletek és a felszímegfigyeléseket nem végeztek. A templomot nagy kiterjedésű temető vette körül, amelynek szélénél 1959 nyarán a Viharsarok Tsz bekötő útja építésekor 16 sírt tártak fel. Az egyik sírban I. László, egy másik sírban III. KULTURÁLIS MELLÉKLET a törökök pedig házaikat felégettek úgy, hogy 1555- ben csak 2 és fél portája esett adózás alá. 1557-bee 9, 1562-ben 12, 1564-ben 20 partján terül el. A török hó- non található cserépedény- Béla király bizánci mintájú uián fizetett adót. Vég. doltság előtt azonban nem töredékek tanúsága szerint rézpénzét találtuk, melyet "* 1Knű 1 VJt Békéssámsonnak, hanem a falu a XI. században már babonás okból a halottak „Sámson”-falvának nevez, ték. Temploma a Szárazér északi partján, a lebontott lelkészlakás helyén állott. Téglából és terméskőből épült, s alapjának maradványait 1953-ban meg. A templomot középkori szokás szerint több rétegű temető vette körül, melyből 20 sírt tártunk fel. A szegé, nyékét valószínűleg gyékénybe vagy vászonba burkolták, a gazdagabbakat viszont tölgyfából ácsolt koporsóba temették el. Több sírban XI—XII. századi cserépedény-töredék, S-alak- ban meghajlított végű hajszorító karika, gótikus ízlésű ruhakapocs, valamint XV—XVI. századi pártamaradványok fodultak elő. A temető közelében egy élszántott XVI. századi lakóház maradványait is feltártuk. A ház hossznégyszög alakú volt és szoba- konyhás lehetett A leletek tanúsága szerint a falu a Xf. század végén már fennállott, a XV. század elején Békés megyé. hez tartozott és a törökverő Hunyadi Jánosé volt. 1463-ban még Hunyadi özvegye, Szilágyi Erzsébet bírta, de az 1530-as években a rác eredetű Jaksics családé lett. 1552-ben pusztult el, amikor a vidéken portyázó spahl csapatok felperzselték • falut. Ettől kezdve a török adóösszeírók Csanád megyei falvak között sorolják fel, mint lakatlan pusztát. Egy másik falu Békéssámson tói keletre, a cigándi határrészen elterülő Bogár- zó-lapos partján települt. Román stílusú temploma FiUöp József tanyája mellett emelkedő, a régi térképeken „Bödörcsök-Kiskápolna” halomnak nevezett lekopott emelkedésen állott. Romjai a XVIII. század végén még látszottak. Agyagból döngölt alapjait és a körülötte elterülő temető 17 sírját 1954 őszén tártuk fel. Több sírban faszénrögök voltak, amit babonás hiedelemből, a gonosz szellemek elűzésére tettek a halottak mellé. A sírokból S-végű bronz hajszorító karikák, és XII. századi pénzek kerültek elő. A temetőtől távolabb, Fü- Jöp András tanyájában egy XII. századi vermet is kibontottunk. Gabona tárolására használhatták, később pedig a házi hulladékot dobálták bele, amit a benne talált leletek bizonyítanak. írott emlék — tudomásunk szerint — nem őrizte meg a helység nevét. A leletek azt mutatják, hogy a falu a XI. század végén már lakott volt, de az 1241—42. évi tatárjáráskor elpusztult A harmadik falu a községtől északkeletre, a cserepes! határrészen, a Szárazér partján állott, Tót- kútas néven. Temploma a Vörös Csillag Tsz központjánál (Hajdú Bálint-féle kastély), a Szárazér északi fennállott, noha az első írott forrás csak 1437-ben említi először a falut Kuthows, majd 1447-ben Tót-Kuthas néven. Lakosai az egykori dézsmalajstromok szerint találtuk mind magyar nevűek voltak. Az 1552. évi török pusztítás után, 1553-ban 7, 1561-ben 11 portája esett adózás alá. Végleg 1596-ban Gyula vára eleste után pusztulhatott el, mert 1652-ben már mint lakatlan pusztát kapta négy szendrődvégi katona elmaradt zsoldja fejében. Tótkomlófi határában a kutatások eddig két falu helyét állapították meg. Komlós a középkorban nem a mai helyén állott, hanem a mostani községtől délre, a Szárazér partján terült el. Temploma a mezőhegyesi úttól keletre, a Szárazér déli partján emelkedő Telekhalmon állott. Terméskő alapjait 1883-ban Zsilinszki Mihály tanár és munkatársai tárták fel, de pontosabb szájába téve temettek el. A sírokból csak bronz nyakdísz és S-végű bronz hajkarika került elő. A csontvázak mellett talált faszéndarabok az ősi pogány hitvilág emlékét őrzik.. Kniaíásunk során a temető szélénél földbe vájt XII. századi külső kemencéket, a temető területén pedig részint a sírokba beásva több XV—XVI. századi vermet is kibontottunk. ső pusztulása 1596-ban következett be, amikor tatár lovasok semmisítették meg a temesvári bég parancsára. A másik falu Tótkomlóstól északra, a gyulamezői határrészen ugyancsak a Szárazér partján állott. Emlékei a Haladás Tsz tégla- égetőjénól kerültek elő, 1962 nyarán. Sajnos, a földkitermelés az előkerülő telepítési objektumokat elpusztította. A megmaradt leletekből azonban megállapítható, hogy a falu a XI—XII századtól egészen a török hóLeggyakrabban hamut, .. edénycserepeket, vasdarabo. koráig lakott volt. kát, ló-, marha-, juh- és A felsorolt falvakon d i sznocsontokaí tartalmaz- kívül ezen a vidéken több tak. A temető sírjaiból előkerült mellékletek és egyéb települési nyomok arra engednek követ'kezetetni, hogy a falu már a XI. században létezett, bár az első írott emlék csak 1415-ben említi először a falut. Lakosai 1552-ben Lippától Szolnok felé vonuló török csapatok elől elmenekültek, település is lehetett, de helyüket eddig még nem sikerült megtalálni. A hajdani falvak — mint láttuk — a tatárjárás és a török hódoltság zivataros századaiban pusztultak el. Nyomaikat ma már csak az élsárgult oklevelek és szerte a határban szántáskor előkerülő leletek őrzik. if j. Olasz Ernő «■•■■«•»■■■■■■■■■•■•■•aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«aaaaBaaaBaaaaaaaaaaaaaaaBBBaaaaaBaaaaBai Egyetemisták Körosladányban Február végén megyénk csak egyetlen gyerek négy községében, vésztőn, hittanórára. jár Eleken, Szarvasén és Körös- ladényban a Szegedi József Attila Tudományegyetem nép- ..... művelési képzésében részt "l08* létesült gimnázium el Végignéztünk egy szellemi vetélkedőt, ahol a faluban só osztályosai Tolsztojról beszeltek és Radnóti versét idézték. KISZ-gyűléseken voltunk, fiatalokat hallgat- gyaikorlaton vettek részt, tunk és velük vitatkoztunk Alábbi cikkünket az egyik a n^om, ahogy még jobbá, résztvevő egyetemista tollá- bél közöljük. vevő hallgatói, valamint az Orvostudományi Egyetem es a Tanárképző Főiskola hallgatói tíznapos népművelési még érdekesebbé lehetne „ , ,, , . . „ tenni az életet. Fiatal peda. Nagyálló után két fejken- gógusok voltak velük, KISZ_ dós parasztnéni szállt fel a vonatra. A tejről beszélgettek, a krumpliról, aztán hirtelen egy versről, amit Básti szavalt a tv-ben. Ez volt az első útraváló, amit a falu adott nekünk a tíznapos népművelési gyakorlatra Mi, négyein egy körös- menti községbe mentünk: Körösladányba. Egy tanárszakos hallgató — Bányai Zsuzsa —, egy orvostanhallgató —■ Dudás Éva —, egy joghallgató — Vida Zsuzsa — és jómagam alkottuk a csoportot, mely segít és megismerkedik a faluval. Mint kiderült, ez a tíznapos látogatás élményekben, tapasztalatokban jóval többet adott az átlagos napok éL mánygazdagságánál. Szeretném mindjárt hozzátenni, hogy nem először jártunk falun, és csodákat sem láttunk. Mégis több volt. Valahogy önkéntelenül jobban benne voltunk az életben, mint itthon a legmozgalmasabb vizsgaidőszakban. Segítettünk csinálni valamit, amiről éreztük, láttuk, hogy még sose volt ebben az országban; a szocialista falut. Ebben a községben, ahol régi munkásmozgalmi tradíciók is vannak, az 1960— 61-es tanévben még 160 gyerek tanult hittant. 1961-ben termelőszövetkezeti község lett Körösladány, új erkölcsök, új remények keltek szemináriumot vezettek. Ahogy hallgattuk őket, valahogy önkéntelenül nevetségesnek éreztük volna megkérdezni, hogy szeretik-e, amit csinálnak? Az a bizonyos, és az egyetemen oly gyakran előforduló „nem akarok falura menni” kijelentés itt értelmét vesztette. Pedig csak a hétköznapokat láttuk, ahogy az élet halad. Nemegyszer beszélgettünk barátaimmal a szűzföl. dekről, és megvallom, mindig egy kis irigységgel gondoltunk azokra, akik azt az új világot alakítják. Amikor most itt voltunk, valami hasonlót éreztünk. Nem azt a „hurrá”-fajta optimizmust, de a sok-sok küzdelmen át a jövő felé tartó út örömeit Voltunk a honismereti szakkör egyik ülésén. Végh Mihály tanár vezeti. Idős veteránok emlékeztek visz- sza azokra az időkre, ami nekik sokszor véres valóságot, abonyi internálótábort, kíméletlen harcot a fehérterrorral vagy az intervenciósokkal való küzdelmet je. lentette — nekünk már „csak” a történelmet, Né- hányan látták Lenint, mások a nemzetközi ezred ékben harcoltak, az „itthoniak” a Tanácsköztársaságot védték. Ugyanaz a lelkesedés hatotta át a szavukat, ugyanaz a tűz lobogott meg. katonái voltak akkor is, ■ azok ma is. Végigjártuk a tsz-eket, j amelyek sok nehézséggel • küzdenek. A szikesek nem j egykönnyen adják a tér- | mést meg az emberek sem : mindig akarják merni az : újat. Sok a gond és a ne- • hézség, de megoldható ne- ■ kézségek és előremutató : küzdelmek vívódnak itt. i Tapasztaltuk, hogy komoly : problémát okoz a szak- • emberhiány, amelyet gyak- ; ran még nem tudnak enyhíteni Elvvel kapcsolatban láttuk, hogy a képzés, amit az egyetemen kapunk, bizony nem mindig felel meg a gyakorlat igényednek. Túl sok, viszonylag elvont dolog szerepel a tananyagban. Joggal bízunk az elkövetkezendő egyetemi reformban, amely segít ezeknek a problémáknak a megoldásában is. Ha most utólag visszatekintünk a Ladányban el- tölött napokra, örömmel állapíthatjuk meg, hogy nem volt hiábavaló idő. Egy falu életében mindig jelentős, ha fiatal, segiteni, tanulni akarók kapcsolódnak be a munkába. Ezt tapasztaltuk mi is. Tapasztaltunk sok jóakaratot, sok segi- tőkészséget és az új felé törekvő emberek lendületét. Elnnél többet nem tehettünk ilyen rövid idő alatt és feladatunk sem volt. Persze, ahogy most visszatekintünk, sok megoldatlan kérdést látunk magunk mögött. Mégis úgy érezzük, nem volt értéktelen ez a tíz nap. Segített közelebb kerülnünk a mai falu életéhez és részt venni abban a nagy munkában, amely az új ólet megteremtéséért folyik. Traser László Új Rezső: aaaaaaaaaaaaaaaaaaajr ■ ■ \ ■ ■ 1 ■ : ■ ■ I ■ : partján volt. A mellette fék- életre. Az idei tanévben már fáradt tekintetükben. A párt IV- é- bölcsészhallgató, Szegeu A vörös tüzér — Részlet egy elbeszélő költeményből — ...Végre a Viharsarkon is tavasz kopogtatott; felengedtek a Körösök, zöldbe bújt kint a rét, mozdult a forradalmi kedv, s már hozta a hírét a táviró, hogy; — készülés! Az ellenség zöme Kisjenő, s Köröscsente közt ezidőn törne be! Megcsörrent-zörrent az egész ütegsor. — Indulás! — De ml az ott, a városon a nagy lótás-futás? Hogy a nép hallotta a hírt, egynéhány perc alatt hozzánk jött. — Lányok, asszonyok állottak sorfalat, mikor mozdult az ágyúhad, s vele a hosszú trén... ... forgattam fejem istencs’t, titkon remélve én, hogy azt a szépszemű leányt még egyszer láthatom. — Mert, ami igaz, az igaz; kívántam őt nagyon] Mióta eligazított, nem volt azóta nap, hogy ne kerestem volna őt Nem leltem nyugtomat; meg kell találnom, meg bizony, — így hittem, s most megyünk a frontra. — Ó, találkozik e még tekintetünk? Hátunk mögött a Gyulai híd, az is elmaradt, de sehol, sehol a leány, — majd a szívem szakadt... — Amott a Körgát oldalán! — Mintha ő lenne az, a régen látott kedves are, tavaszban a tavasz! Embercsokorból szép virág felém hajlik, nevet. Kapom a sapkám, lengetem; érzem, csak ő lehet! Kiáltok hozzá, — integet, rohan a soron át, s mellettem futva nyújt felém egy csokor ibolyát. — Átnyalábolnám édesen; már mozdul is a kar, hogy megölelje derekát, de mégse1. Nem kavar a fegyelembe katona efféle zűrzavart, mikor a menetszázada éppen a frontra tart. — Hát csak úgy futó ismeret szerint, amint lehet, hálálom meg az ibolyát és szorítok kezet; — én, Kaszás László köszönöm! A nevét, édesem? — Katinka, — mondja, s elpirul. — Hol lakik, — kérdezem. — Szolgáló vagyok itt... — Kinél!?... — kiáltom, mert a had gyorsabb menetre kap jelet, s Katinka — elmarad... — Szívem könnyű lesz, s oly nehéz. Mennék, nem is. — Ahogy az ellen felé törtetünk, s a táv egyre fogy, érzésbe érzés kap; — gyerünk, gyerünk az angyalát! Most egymagám is felfalom ! azt az ármádiát! llllllllUHIHnilllllllllllllllllllllllllll
