Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
L| éff nem is pirkadt. 1 1 Hajnali négy óra lehetett. A Kossuth utcában úgy rohant a szél, kergetve az apró hópihéket, mintha zimankót január lenne A város még aludt. Ahogy a toronyóra elütütte a négyet, a Vörösmarty utca jelöl fürge kopogás hallatszott, Az utcasarkon megállt egy öregember. Modem, fiatalos sísapkát, vattakabátot, ugyanilyen nadrágot és vásott bőrű, de fényesített csizmát viselt. Az előbb még maga előtt tóit kiskocsija körül sür- gött-forgott, s közben nagyokat szippantott az erős, piros Munkás cigarettából. Még félig sem szívta el, csizmája elé dobta és rátaposott. Belenézett a kiskocsiba és öt szerszámnyél közül válogatott. Kiemelte a csákányt, Letette a földre, a kocsit az árok szélére tólta, eligazgatta, nehogy a szélnek kedve kerekedjék meglódítani, aztán az út közepére ment, s lassú, de erős ütésekkel vagdosta a megfagyott földbucká- kat, amit tegnap hátrahagyott. Cél óráig meg sem állt. * Homloka verejtékezett Háromnegyed ötkor a zuhogás megszűnt. Az úttisztító kiegyenesedett, lábának támasztotta a szerszámot, aztán a tenyerébe nézett. Hatalmas, kemény daganatot látott. A jó öreg megcsóválta a fejét, végigtapogatta a hónaljig dagadt kart, aztán legyintve visz- szakocogott a kiskocsihoz. Belerakta a csákányt, s helyette két szerszámot: egy seprőt és egy lapátot vett ki. Az előbb felcsákányozott földet lapátra terelte, s az út szélén egy kis kupacba rakta. Hét óra tájban benépesült az utca. — Adj’Isten Horváth bácsi! Jó reggelt Sándor bácsi! Hogy szolgált az éjszakai nyugodalom? Ejnye, ejnye, már megint hajnalban kelt? Csak nem hagy bennünket pihenni — köszöntek, szóltak rá jobb- ról-balról a jó ismerősök. Az úttisztító mosolyogva, de egyhangúan fogadta az üdvözléseket. A legtöbbször fel se nézett, hiszen a hang. ról is jól tudta, ki a köszönő. Az ismerősök is tudták: Sándor bácsi ilyen. Hajnaltól késő estig az utcán van. Nem használ neki semmi. Javíthatatlan. Nem érti meg, hogy a munkaidő reggel fél nyolctól délután fél ötig tart. Bármilyen idő van, egész napját az utcán tölti. Ha valaki napjában többször találkozik vele, csak annyi változatosságot lát, hogy az előbb még csákány volt, most meg lapát van a kezében. Az utcák mindig tiszták, pedig a napi porció elég nagy. A Kossuth utca két és fél kilométer hosszú, de Sándor bácsi tisztogat még tizenhárom mellékutcát is. Éppen az árokban ses rénykedett, amikor tágranyilt szemekkel megállt mellette az orvos: — Sándor bácsi! — szólt rá erélyesen. — Milyen a keze? — Kicsit puffadt, az igaz, de nem tesz semmit — mondta mosolyogva, aztán kis szünet után kimászott az árokból. — No, csak jöjjön be hozzám, megvagdosom egy kicsit azt a puffadást. Az orvos már a kanyarban kerékpározott, amikor Sándor bácsi megszólalt: — Hogyan mondta? Mit csinááál? — aztán megbillentette a beteg vállát és tovább dolgozott. Ebédnél, a felesége zsörtölődött, de az öreg mindannyiszor leintette: — Ne bolondozz már Veronika, Kicsit fáj csak, hát- aztán? A férjét féltő asszony csak mosogatás közben mert újra megszólalni: — Sándor, Sándor, csak vigyázz! Még elveszik a kezedet Az úttisztító meghökkent. Megtapogatta a fájdalomszaggatta kart, s bámulta a kőkeménnyé dagadt tenyeret — Méghogy elveszik a kezemet? Az első világháborúban sem vették el. No, még csak az kellene, éppen most, hiszen béke van — gondolta magában, aztán nagy nehezen felhúzta a vattakabátot, fejébe nyomta a sísapkát és elindult. Hosszasan nézegette az utcát. A cudar szél újra olyan szemetessé tette, mintha hetek óta nem látott volna seprőt. Percekig topogott, töprengett, aztán megindult: a kórház felé. Az orvos egy vágást " csinált keresztben, egyet hosszában s nem sokkal később hatalmas pólya volt Sándor bácsi kezén. Nézegette, aztán az elébe tett beteglapot olvasta: — Azt már nem! Hogyisne? Ki se bírnám! Nem én — tiltakozott, amikor meglátta, hogy ötheti pihenőre írta ki az orvos. — Ha nem, hát nem, majd megtalálom én a módját, de nem dolgozik addig, amíg meg nem gyógyul — szólt erélyesen az orvos. — Írja nővérke a beutalót. Horváth Sándor itt marad a kórházban. — Csak... csak nem tetszik viccelni kérem... — mondta halkan az öreg, majd nekibátorodott: — Börtönbe vinni egy ilyen öreget? Mert nekem az lenne! Béres voltam én tizenhat évig. Volt sebem elég! A kutya sem mondta, hogy majd megvagdosom a kezét, meg, hogy menjek kórházba. Ki hallott még ilyet? Szabadság van! Oda megyek, ahova én akarok. Engem senki sem ítélhet semmittevésre! — mondta most már kiabálva, aztán elszántan kilépett a folyosóra. Az orvos utána fenyegetett, de az öreg csak legyintett, s jókorái szippantott a csípős, friss levegőből. A mikor visszatért a kis” kocsihoz, a szokott mozdulattal nyúlt a seprűért, de felszisszent és lehanyatlott a beteg kar. Az érzéstelenítő hatása elmúlt és Sándor bácsi tenyerébe olyan fájdalom nyilallt, hogy nem bírta tovább. Mire hazaért verejtékezett, mégis fázott. Az asszonyt nem találta otthon. Pedig, de jól esett volna most egy vigasztaló szó vagy egy dorgálás, egy meleg kézsimítás, de nem volt A hideg szobában csak úgy, ruhástól nyúlt el az ágyon. Egy darabig • kínlódott fájdalmával és el- " : : MŰTEREMSAROKBÓL ! Csányi Béla: Vitorlafeszítők (ceruzarajz) szundított. Egy bizottság közérdekű munkája A kis öregasszony vacogva lehelgette a kezeit, amikor megérkezett. Amikor a heverőre nézett, rémülten látta férjét, akit negyvenéves házasság alatt még nem látott nappal az ágyban. Szipogva törölgette szemét és csak ezt mondogatta: — Ugye megmondtam, hogy még elveszik a kezedet, csak el ne vegyék a kezedet Sándor! A halk szóra az öreg megmozdult. Arcán a fájda- lom-okozta fintor látszott, Almában beszélt. A feleségét szólította: __ \/ eronika, ne hidd... ' nem kellett nekik... Meghagyták, csak egy kicsit megvágták... ugye nem haragszol? Hát ezt is megértem... itt az ágyban most... — motyogta szaggatottan — Micsoda emberek... mostanában ilyenek... hiába mondtam nekik, pedig a seprő, ott kinn az utcán... egyedül van a kiskocsim is... Ugye nem szólsz Veronikám? Majd elmúlik... Már megyek is. Az előbb egy kocsi szalmát vittem, a szél lopkodta, odakergette a Kovácsék kerítéséhez, el kellene onnan... Nem te, nem mehetsz, majd én, cudar idő van, beteg leszel — sustorogta. Fájdalmas arcán megenyhültek a ráncok, s olyan mozdulatot tett, mintha máris seperne. Sepert is. Lázálmában. Sindulár Anna Tavaly júniusban a Film. művész Szövetségen bedül megalakult az Ifjúsági FilmbizoUsóg. Fontos feladatokat odd meg ez a bizottság, mert hazánkban az évi száznegyvenmillió mo- zinézö fede ifjúsági korosztályú. Az Ifjúsági Filmbizottság tagjai pedagógusok, művészek, a filmforgalmazás kü_ lönböző szakemberei. A bizottság tevékenysége a résztvevők foglalkozásának megfelelően, tagolódik. A gyermeklélektan szakértődnek dolga elsősorban az általános filmhatáselemzés. Erre különböző módszerek vannak. Például külföldön elterjedt a nézők infravörös sugárnál történő fényképezése vetítés közben. itt ész. revétlenül megörökíthető a kicsik legapróbb reagálása is. Nálunk szívesebben alkalmazzák a kérdőíves véleménykutatást vagy a fiatalok személyes megfigyelését. Így legutóbb megvizsgálták egy ifjúsági film, a Csapájev vetítése alatt és utána is a közönség magatartását. Észrevették, hogy a háborús jelenetek megzavarják a gyerekeket. A film vetítését követően napokig verekedtek vagy katonásdit játszottak, az iskolád oktatásokon figyelmet- lenkedtek, éjjel nyugtalanul aludtak stb. A filmha.táselem zések eredményeit felhasználhatják játékfilmjeink készítőd, kiknek több képviselője van a bizottságban. Megállapították, hogy a legutóbbi évek ifjúsági filmjei éppen az érdekeltek, a gyerekek körében arattak kevés sikert. Ennek oka az, hogy az alkotók nem ismerik eléggé közönségük igényeit. Az ifjúsági filmek nézői ugyanis nem a filmművészet sajátosságaira kíváncsiak. Az ő kívánságuk egyforma minden műalkotással szemben, legyen mese, regény, film, bábjáték vagy gyermekopera. Mindegyiktől a feszült, kalandos történetet, jó és rossz harcát, az igazság győzelmét és a cselekvő hőssel való képzeletbeli azonosulás lehetőségét várják. A tv-t néző gyerekek tavalyi Robin Hood lázát, s az Óz sikerét az magyarázza; hogy ezeknél a filmeknél a készítők figyelembe vették fiatal közönségük igényeit. Az Ifjúsági Filmbizott- ság — a különböző vizsgálatok alapján nyert tapasztalatokkal gazdagodva — sokféle munkát folytat a magyarországi gyermekfilmgyártás érdekében. Legutóbb például a filmgyárakkal karöltve széles körű ifjúsági filmforgatókönyv pályázatot hirdetett. Emellett tizenkét íróval gyereket, s a kép nyelve a kicsi korán kifejlett látáskészségén keresztül köny- nyebben is hat, mint például a beszéd. A filmbizottság közvéleménykutatás segítségével a televízió műsorát és hatását állandóan figyelemmel kíséri. Ebbe gyakorta a szülőket is bevonják. így legutóbb az 6 segítségükkel mérték fél, hogy tv-vásárlás után esák- e a gyerekek tanulmányi színvonala? Az eredmény: igen, de nem nagy mértékben. A bizottságban pedagógusok, filmtörténészek foglalkoznak a film bevezetésével az iskolai oktatásba. Iskolareformunk eredményeképpen itt a film majd helyet kap úgy is mint tantárgy, úgy is, mint oktatási eszköz. Ma még a tanításban nem használják ki eléggé iskoláink vetítőberendezéseit mert kevés a jó kisfilm, s a gyengék csak a nebulók egy részének okoznak örömet, mivel vetítéskor nincs felelés. Pedig e tanítási mód előnyei közül elég megemlíteni, hogy az emberek többségié s szemével tanul, s hogy egyes témáknál a film nemcsak ismertet, hanem érzelmeket is mozgat. Pél- • dául történelmi órán a tanár előadásából a diákok megismerik, jó kisfilm hatására meggyűlölik a fasizmust Ha az Ifjúsági Filmbizottság bármely tagját megkérdezzük munkájuk célja rrm ír« . m k wug«Awwwtfifiuy.flOQi ’ . : ■ C x h Öcsi, Peti és más mesék A magyar filmalkotóik első, egész estét betöltő rajzfilmjét mutatja be ma, vasárnap délután, matiné előadás keretében a sarkad! Petőfi mozi. A film több érdekes és ügyesen megoldott történetből áll, technikai kidolgozása 4s nemzetközi színvonalat képvisel. Az .öcsi, Peti és más mesék című magyar rajzfilmet a terveik szerint több hasonló, egész estét betöltő rajzfilm követ majd, s ezeket nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is érdeklődéssel várják, tárgyalnak ifjúsági film írása ügyében. Nagy fontosságot tulajdonítanak a bizottságon belül a tv-nek, mivel az már a járókában felkeresi a felől, a válasz egyöntetű: a filmet ifjúságunk nevelésében jelentőségének és hatásának megfelelő szerephez kell juttatni. Padányi Anna Ébli Katalin: Reggel Megtelnek az utcák medrei, — gyárszirénaként bődül fel a reggel; az utca most egy kicsit az enyém is: együtt áramlók a vonuló sereggel. A félálomban nyújtózó járdákon tűsarkú cipők és bakancsok kopognak; utcaseprők takarítják nyomát a városon átvonult csillagoknak. Kirakatok s ablakok figyelik a száz vérkörben keringő forgalmat; az emberek a fény nyomába lépni reggelente egyszerre akarnak.
