Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-20 / 66. szám
B63. március 2#. 2 Szerda Konzultáció A liberalizmus illúziója — és a valósasr Item véletlenül hozta szóba André Wurmeer, a l’Humanité tudósítója, a Kádár János elvtárssai folytatott beszélgetés során, hogy némely nyugati politikusok a hazánkban végbemenő változásokat szívesen nevezik liberalizálódásnak. Feltűnően gyakran használják mostanában védünk kapcsolat, ban ezt a meghatározást, a politikai hírverés legkülönbözőbb eszközeit használva fel terjesztésére. Legutóbb a nyugatnémet Vor- waents publicistája, Harry Schleicher tollából olvashattuk: „A magyar belpolitikai élet valóban liberalizálódó vonala ismét megerősítést nyert a nemrég tartott választáson”. Igazságtalanság lenne a liberalizáció hangoztatását kizárólag bizonyos nyugati politikai körök nyakába varrni. Határainkon belül is akadnak, akik bizonyos változásokra hivatkozva — mint például a demokratizmus növekedése, a származási megkülönböztetés eltörlésére, a nacionalista nemzeti egység kialakításának szorgalmazására stb. — különböző belső indítékokból ezzel a politikai meghatározással illetik hazánk társadalmi, politikai fejlődését. Mert az indítékok nagyon különbözőek. A határon innen is, túl is akadnak, akik csupán azért beszélnek liberalizációról, mert politikailag iskolázatlanok, politikai szótárkészletük szegényes, és fejlődésünkre egyszerűen nem tudnak mást mondani. Vannak olyanok is e nézet hirdetői között, akik egyszerűen illúziókban ringatják magukat. „Azt hiszik olyan fejlődés előtt állunk, amelyet ők szívesen neveznek liberalizációnak — mondotta Kádár elvtárs André Wurmsemek —, azt képzelik, azt remélik, hogy le fogunk térni a szocializmus alapjáról.” A liberalizáció más hangozta tói talán egy kissé a polgárság hajdani és azóta sokszorosan megtagadott forradalmiságában tetszelegnék ily módon: a szocialista forradalom vívmányaiban saját felemásan vagy soha meg nem valósított szándékaikat is felfedezni vélik. Mert való igaz, hogy a szocialista forradalom váltja valóra azokat a célokat is, amelyeket a polgárság csak többnyire kitűzött — vagy már ki sem mer tűzni — maga élé. Hogy másra ne hivatkozzunk, hazánkban is a munkásosztály takarította el végül is a fejlődés útjából a feudalizmus maradványait. No, de még így is fölöttébb bizarr ötlet liberalizációról beszólni, amikor ez a politikai jelenség egy bizonyos osztályhoz kötött, mégpedig nem a dolgozó osztályokhoz, hanem a kizsákmányolókhoz, még közelebbről a burzsoáziához. A liberalizmus a polgárság egy bizonyos rétegének, kevésbé retrográd rétegének szembenállása ugyanezen burzsoázia vagy a kizsákmányoló osztály más rétegével szemben, de egy ugyanazon kizsákmányoló társadalmon belül. Bizonyos reformocskákat akar, esetleg nagyobb szabadságot a szó burzsoá értelmezésében. Liberalizmusával azonban dehogyis menne olyan messzire, bogy esetleg a kizsákmányoló rendszer létét veszélyeztesse vele. Hogyan is lehetne hát liberalizálódás az az átalakulás, amely éppen a tőke, a burzsoázia, a kizsákmányolás ellenére lezajló szocialista forradalom. Az a forradalom, amely hazánkban tizennyolc esztendeje zajlik a politikai, a gazdasági és ideológiai küzdőtéren. Persze a liberalizmus hangoztatói között vannak olyanok is, akik nagyon jól tudják mindezt. Legalább annyira tisztában vannak vele, mint mi, hogy fejlődésünkben nyoma sincs semmiféle liberalizmusnak, s éppen ezért nagyon is tudatosan „dicsérnek” bennünket „liberalizálódásunkért”. Tisztában vannak azzal, hogy eme politikai meghatározással kitűnően ködösíthetik az igazságot Olyan ideológiai méregbe mártott nyilat repítenek felénk, amely az általa megsebzett tájékozatlan emberekben — remélik — eszmei zűrzavart okozhat. Méltatlan lenne ügyünkhöz, hogy a szocialista forradalom részletes elemzésébe kezdjünk. Elég arra hivatkozni: amilyenek a termelési viszonyok, olyanok a politikai viszonyok. Márpedig pártunk VIII. kongresszusa éppen azt jelenthette be, hogy a szocializmusért vívott több mint másfél évtizedes küzdelem eredményeképpen hazánkban általánossá váltak a szocialista termelési viszonyok, tehát a politikában nemhogy liberalizáció van, hanem éppen ellenkezőleg, a kommunista, marxista—leninista politika aratott újabb győzelmet. Jóakaróink azonban rögtön hoz záteszik: persze a liberális kedvezmények csak időlegesek, „ha azon. ban a hatalmon lévők egy szép na. pon úgy látják jónak, hogy ezeket a kedvezményeket megvonják — okoskodott például legutóbb a londoni rádió egyik politikai jövendőmondója —, akkor az égvilágon semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy újra szorosabbra húzzák a csavart”. Politikai sav ez, amellyel az em_ berek hitét, bizalmát szeretnék szétmami. Hogyan sikerülne azonban, amikor egy ország tanúskodik a párt és a kormány szilárd politikája mellett. Amellett, hogy aki a pártot követi, az nyílegyenes úton jár, s életünk változásai, a jólét emelkedése, a demokratizMeggyorsul a távfűtőhálózat építése Az erőművi távfűtés még a kezdetén tart nálunk, ez idő szerint Budapesten csupán a kelenföldi és a Révész utcai, vidéken pedig a dunaújvárosi erőmű ad lakásfű- tési hőt, a többi fűtőerőmű egyelőre kizárólag ipari üzemeket szolgál ki gőz- és melegvíz-energiával. A második ötéves terv következő szakaszában meggyorsul a lakásfűtési program végrehajtása. Vidéken Tiszaszederkényben, a TSszapalkonyai Hőerőmű bővítésével a második ötéves terv végén kezdődik a távfűtés, Pécsett ugyancsak ebben az időszakban indul az erőművi táv-hőszolgáltatás. Győr új erőmű építésével, Székesfehérvár, Komló, Kecskemét, Debrecen, Salgótarján, Tatabánya a helybeli erőmű átalakításával jut távfűtéshez, kívülük Kazincbarcika, Ózd, Nyíregyháza a közeli erőművekből kiépítendő távvezetéken kapja majd a korszerű lakásfűtést. (MTI) mus növekedése nem liberális kegy, engedmény, hanem a szocialista átalakulás vívmánya, amelyért a párt vezetésével az egész nép megdolgozott. A pártkongresszuson elfogadott, a szocializmus teljes felépítését célul tűző határozatnak is az a roppant ereje, hogy nem vágyak, hanem realitások összegezése, ősszel az egyetemi diákok nem azért lépik át az egyetem kapuját származási megkülönböztetés nélkül, mert most valamiféle liberális kedvezményben részesül a diákok egy csoportja, hanem azért, mert forradalmi fejlődésünk objektíve szükségessé tette, hogy egy olyan intézkedést, amely egy időszakban szolgálta a munkásosztály, a nép érdekeit, most hatályon kívül helyezzünk, mert most már ez szolgálja az érdekéket. Amikor arról beszélünk, hogy megszűntek a kizsákmányoló osztályok és egységes dolgozó társadalommá alakult át hazánk népessége, akkor nem egyes emberek ötletét hangoztatjuk, hanem állításunkat mérhető, megszámlálható tényekre alapozzuk. Éppen mostanában jelent meg egy érdekes tanulmány arról, hogy a munkás és alkalmazotti népesség aránya az egész népességben az 1949. évi 46 százalékról 1962-ig kereken hetven százalékra növekedett — számuk csaknem hétmilliót tesz ki, majdnem hárommillióval többet, mint 1949— ben. Országunk életének bármelyik változását vizsgálnánk meg politikád górcsőnk alatt, mindenikben hasonlóképpen kimutathatnánk a tudományos elemzést, a tények meghatározó voltát, a szocialista forradalom vívmányainak kétségbevonhatatlan jegyeit. Mindennél erősebben azt igazolják ezek, hogy országunk hajójának vitorláját nagyon kedvező szelek dagasztják. Egyszerűen nevetséges holmi liberalizációról beszélni. Sőt, elutasítunk mindent, még gondolati formájában is, ami liberalizmushoz vezetne. Népünk jelene és jövője a marxizmus—len inizmus alkotó alkalmazása nyomán épülő szocializmus. Katona István 1963. március 20, szerda. •s?r Henrik Ibsen — 135 évvel ezelőtt, 1828. március 20-án született Henrik Ibsen norvég író. Társadalmi drámái, melyek a polgári társadalomról és a benne megsemmisülő erkölcsről mondtak éles bírálatot, az európai irodalomra nagy hatással voltak. Magyarországhoz című verse a szabadságharcunk utáni időkben részvétét tolmácsolta. Nóra című darabja a világnézeti különbség miatt egy család drámáját, főműve pedig, a „Peen Gynt” az adott társadalomban az egyéniség fejlődésének lehetetlenségét mutatja be. — 145 évvel ezelőtt, 1818-ban e napon született Lenhossek József orvos, a boncolástan kiváló szakértője, több jelentős szakmunkája jelent meg. • — 85 évvel ezelőtt, 1878-ban e napom halt meg Julius Mayer német orvos és kémikus. Mint hajóorvos megfigyelte, hogy a vénás vér a trópusokon pirosabb, mint a mérsékelt égövön. 1842-ben felismerte a számszerű összefüggést a mechanikai munka és a hőmérséklet között. E két megfigyeléséből mondta ki az energia megmaradásának híres elvét. • — 65 évvel ezelőtt:, 1898-ban e napon halt meg Ivan Siskin, az egyik legkiválóbb orosz tájképfestő. Művészetével az erdei képeknek az orosz festészetben kialakult hagyományait realista derűlátással fejlesztette tovább Néhány kiváló alkotása: Tölgyes, Reggel a fenyőerdőben, Erdei messzeség. A szlovák—magyar barátság jegyében A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, a Hazafias Népfront nemzetiségi bizottsága és a békéscsabai városi tanács vb művelődésügyi osztálya rendezésében március 16-án, szombaton este Békéscsabán, a téglagyár művelődési otthonának feldíszített nagytermében jól sikerült szlovák—magyar barátsági est volt. A műsorral tarkított esten megjelent Kusnyár János, a szövetség munkatársa, Palyik György, a városi tanács vb elnökhelyettese, Gajdács Pál, a városi művelődésügyi osztály vezetője, Vasas Pál, az ötödik kerületi pártszervezet titkára és Tala- bér Ferenc, a helyi népfront titkára. Vasas elvtárs a műsort megelőzően, rövid beszédben méltatta a Tanácsköztársaság kikiáltásának közelgő 44. évfordulóját. Ezután megkezdődött a félezernél is nagyobb létszámú közönség előtt a 47 tagú tótkomlós! szlovák—magyar népiegyüttes előadása. Ennek során egy szlovák népijátékot és vidám egyfelvonásost is bemutattak. Nagy sikerrel szerepeltek a táncosok s a híres tótkomlosá ci. tera- és a bőgő-zenekar. A közel háromórás műsor minden száma után hatalmas tapssal köszönte meg a hálás közönség az együttes szereplését. A kitűnően sikerült szlovák— magyar barátsági est befejezése képpen a Hazafias Népfront kerületi bizottsága a szereplőket vendégül látta. — ő — 39. Micsoda különös, kedvetlen emberék élnek itt a bányavidéken — gondolta csalódottan Pásztor Anti és az öröm, amely egész úton türelmetlen rohanásra késztette, félénken elhalványult benne. Idegenkedve álltak véle szóba, ha kérdezősködött a Szeles-akna felől, kelletlenül legyintettek rá a betonút hosszára, hogy csak menjen egyenesen, aztán gyorsan tovasiették. Mintha ellene szóló titkot tudtak volna mindannyian, s még arra sem tartják érdemesnek, hogy a vádat a szemébe mondják. A várostól vagy három kilométerre, nyírfákkal vegyes fenyőerdőben talált rá a Szeles- aknára. Drótkerítés mögött sár- gálott az egyemeletes irodaház. Bőrsisakos, gumicsizmás emberek szaladgáltak az udvaron, sokan ácsorogtak az aknatoronynál, amelynek csúcsában két kerék forgott zajtalanul. Anti, el- bátortalanodva a rossz tapasztalattól, félénken mondta a félkarú portásnak: — A pártirodára mennék. Hivatalos ügyben. A portás gondterhelten bólintott, fél karjával az asztalra nehezedett, úgy telefonált. Igazolványt kért, kiállította a cédulát, amelynek a közepét vastag barna csík szelte át . — Nyolcas ajtó, a földszinten balra — igazította útba anélkül, hogy ránézett volna. Anti futólépésben haladt végig a nyílegyenes, keskeny betonjárdán. Két fegyveres rendőr jött vele szemben, lelépett előlük a pázsitra. Szutykosarcú, overallos fiatalember fogadta a földszint nyolcban. Bemutatkoztak, Anti itt is fölmutatta papírjait, majd szerényen magyarázta: — Maguknál dolgozik Kustán Dániel falumbéli. Jó hírt hoztam neki. Megengedte a párt, hogy hazajöjjön. Az overallos fiatalember kimerültén roskadt a székre a rendetlen íróasztal mögött. Szén poros kezébe temette arcát, remegő ujjaival a homlokát masszírozta: — Ötödik napja lent vannak a bányában. Már csak hatodmagá- vai. A fejtésnél szorultak. Reméljük, hogy még élnék ... Déli nap füröszitötte a szobáit. Porszemek milliárdjai keringőztek a fényorgiában. Az ablak nyitva volt. Valahonnan elröppent egy láthatatlan nyílvessző, s finom suttyanással verte át Anti mellét. Nem halt meg, csak kicserélték Más ember lett egy pillanat alatt. — Reméljük?... — kérdezte iszonyodva. A bánya párttitkára, aki azonos korú lehetett vele, lehunyva tartotta álmos, meggyötört szemét. Tizenkét órát segített a mentésnél, gyér világosságban bontotta az omlást, most túl sok volt a fény.
