Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

W63. március 11.

2

Vásárnál»

JELSZÓ ÉS VALÓSÁG

JlméL

egy „kötekedő" elvtárshoz"

Cgy mondat a pártikongresszus

anyagából, amely azóta is inkább kézzelfogható anyaggá válik: „Szocialista módon élni, dolgozni, és gondolkodniF

Szocialista módon!... — s ez a két szó mintegy még inkább aláhúzza azt a gazdasági-politikai definíciót, hogy hazánkban — az elmúlt években végzett nagy munka eredményeként — leraktuk a szocializmus alapjait, a szocializmus építésének útjára léptünk — egyre inkább szocialista módon kell élni, végezni munkánkat, formálni magunk és az egész közösség kultúráját, gondolkozását,

S mindez a lehető legszervesebben, legszorosabban összefügg közelgő áprilisi nagy ünnepünkkel, a szabadság ünnepével. Mert ahogy a költő írta: „szabad nép tesz csuda dolgokat” — a szabadság napfényes levegője, a szívek, lelkek felemelkedő kitárulkozása nélkül mi sem tudtuk volna e „csuda dolgokat”, a szocializmus alapjainak lerakását megteremteni. Csodálatos tavasz volt tizennyolc évvel ezelőtt: olyan rügyek pattantak ki akkor életünk fáján, amelyekből azóta is egyre szebb virágok nyílnak, egyre gazdagabb gyümölcsöt teremnek.

Megyünk egyre feljebb, egyre magasabbra. Munkánk eredményeinek számai, tényei adják ehhez a lépcsőfokokat. Élünk és dolgozunk, dolgozunk és életünk mind szebbé válik e felfelé haladásban.

Nézzük csak ezeket a lépcsőfokokat:

A párt VII. és Vili. kongresz** szusa közötti időszakban — az előirányzott tizenhárom százalékkal szemben huszonöt százalékkal nőtt a jövedelem A szocialista ipar ugyanezen időszakban — az előirányzott 22 százalék helyett negyven százalékkal növelte a termelését; ezen belül csak 1961-ben az ipari termelés tizenkét százalékkal nőtt — s ennek kétharmad része a munka termelékenységének emeléséből származik. A mezőgazdaságban a jelzett négy év alatt megké szere- ződőtt a traktorállomány; kétszeresére nőtt az egy katasztrális holdra eső gépi munka; 1959— 1961 között 8.5 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés az előző három évhez képest, s ugyanebben az időszakban nem kevesebb, mint tizenkilenc milllárdot ruháztunk be a mezőgazdaságba.

E tényék és számok önmagukban is sokat mondanak, de puszta felsorolásuk száraznak tűnhet. Látni kell mögöttük az egyre inkább szocialistává váló élet és munka pieleg szívverését. Amint a munkls gépe fölé hajol. Amint az építő elhelyezi a falon az utolsó téglát és a magasságban, mint győző körülnéz. Amint tűző napon vagy reflektorfényes éjszakán dübörgő motorral szánt a traktor. Amint sárguló kalászba szökken a búza, amint a paraszt már szívből és lélekből tudja mondani az „enyém” helyett: „mienk”. Amint asztala fölé hajlik a tervező vagy lombikja titkát felfedi a tudós.«

Amint az emberek egyre csak

kinőnek a tegnapból a mába, s megszegvén az élet mindennapi kenyerét, a holnapra tekintenek Kitárt, őszinte szívvel, bátor bizakodással.

U indemnap megszegni a ke1 * nyeret... Idézzünk csak újra néhány adatot. 1956-hoz képest mostanáig a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 34, a parasztság fogyasz'.ásánaic reálértéke több mint 21 százalékkal emelkedett. A lakosság fogyasztása az 1958. évihez képest 1962-ben húsz százalékkal növekedett. S ez a növekedés jellemző az életszínvonal alakulásának minden mutatójára. S ez is a párt helyes politikája megvalósításának eredménye. Mennyit lehetne még e mu'atók- ról beszélni? Sokat, s őszintén. Nem lenne nehéz. Mégis: hagyjuk a méltató szép szavakat, beszélnek, s beszéltek helyettük már a dolgozó emberek február 24-én leadott győzelmes szavazatai.

És ahogy haladunk előre, ahogyan gyarapszunk, gazdagodunk — mind az egész közösség, mind pedig a közösséget összetevő egyes ember — ragyog mind nagyobb fénnyel nálunk is a kultúra világa-fénye. Természe'es dolog ez. A gazdagodó életből fakad a vágy a magasabb kultúra elérése iránt. A dolgozó emberekben ez a vágy egyre tudatosabbá válik, mert megértik — álljon itt idézet a párt művelődés-politikai dokumentumából: „A szocialista építés feladatait csak akkor tudjuk megoldani, ha nagy számban vannak kiváló elméleti tudású, de a gyakorlati élettel is szorosan összeforrott tudósaink, minden új

Televízió szerviz létesült Tótkomlóson

t

iránt fogékony, a termelő munka

módszereinek tökéletesítésén bűz golkodó mérnökeink és technikusaink, jól képzett szakmunkásaink és általában, ha egész népünl technikai műveltsége, kultúrája szüntelenül mélyül, gazdagodik, lépést tart az új eredményekkel.” Idézzük közoktatásunk néhány adatát. Amíg 1938-ban a nyolc osztálynak megfelelő iskolát mindössze 34 ezren végeztél: el — 1957-ben ez a szám már 104 ezer, 1962-ben pedig 140 ezret mu at. A középiskolások száma az utolsó békeévben 52 ezer volt.

1959-ben már 145 ezer s az elmúlt évben pedig csaknem 190 ezren jártak középiskolába. Egyetemre és főiskolára 1938-ban csupán 11 700 hallgató járt; ez a szám az

1959—60-as tanévben már 38 ezer a VII. kongresszus óta eltelt idő alatt pedig további 22 ezerrel szaporodott. Mint a pártkongresszus beszámolója megállapította: ezen eredményeinkkel Európa legfejlettebb kapitalista országaival állunk egyvonalban. S ezen eredményekhez kell hozzátennünk azt is — ami a kapitalista viszonyok között ismeretlen —, hogy 1961— 62-es tanévben már több mint 218 ezer felnőtt tanult különböző köz oktatási intézményeinkben.

És az iskolán kívülf népművelés adatai? Csak néhányat közülük: 1958-ban több mint négymillió

1961-ben már hétmilliónál is több hallgatója volt az üzemekben és a falvakban tartott ismeretterjesztő előadásoknak. Népi kormányunk milliókat és milliókat költ népművelésre, művelődési házakra, egyéb kulturális intézmények létrehozására.«

1/ ell-e ezen tényék mellé még

^ kommentár? Ha igen, akkor csupán ennyi: pártunk, kormányunk helyes politikáját megvalósítva, eddigi vívmányainkra támaszkodva megvalósítjuk — egyre magasabb szinten — a jelszó1: szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni. Dolgozó embereink egyre inkább kimagasodnak a hétköznapi gondokból — hétköznapi szorgos munkájuk itt a legfőbb emelő —, s egyre élesedő elmével néznek szét a világban.

Dér Ferenc

Kedves Barátom!

Már több mint egy hét telt el azóta, hogy családi otthonod meghitt légkörében a szónak, véleménynek, ismerkedésnek szenteltünk három órát. Először jártam nálatok, idegenként mentem, és baráti

kézszorításod melegével jöttem él. A kis falura — melynek társadalmában megkötődött életed —, s beszélgetésünkre csendes örömmel emlékszem vissza. Még a lakás képei, vonalai is előttem vannak. Bár kicsi, de szép, egyszerűségében és modernségében szép az otthonotok. Remélem — veletek együtt—, hogy mihamarabb elkészül a falu szorgos népének ajándéka, a kétszobás nagyablakos állatorvosi lakás és átköltözhettek oda a tanács épületéből. Pedagógus feleséged és aranyos kislányod már nagyon várja a tágas, napfényes, új birodalom boldog meghódítását, s igazán meg lehet érteni őket. A női nem, szereti a szépet...

E kis intermezzó után szeretném elárulni, hogy miért küldöm e levelet. Elhatározásom sarkantyúja egy elejtett mondat volt. Ha jól emlékszem, akkor hangzott el, amikor a kis település hétköznapi gondjairól, a húsbolt hiányáról, a ruhaválasztók silányságáról, a fiatalok alacsony műveltségi színvonaláról pergettük a szót hol felcsapódó, hol szelídülő elégedetlenséggel.

Meglátott hibákat, fogyatékosságokat szedtél csokorba, s hozzátetted: elmondtad már ezeket nem egy párttaggyűlésen, tanácsülésen A vallomás végére mentegetőzve tettél pontot.

— N« haragúd! — mondtad —, de én már ilyen kötekedő ember vagyok. Nagyon szúrja a szememet a hiba, s nem tudok hallgatni róla.

Találkozásunk óta mindig visszqrseng. visszaleng az a „kötekedő” szó. Idézőjelbe teszem, mert félreértésre adna alkalmat, esetleg arra gondolnának, hogy összeférhetetlen, izgága, verekedésre hajlamos. provokáló vagy. holott nagyon messze állsz ettől a mentalitástól. „Kötekedsz” — jó értelemben a rossz ellen —, porolsz az emberek igazáért, a falu holnapiáért, a húsboltért, a tsz boldogulásáért, a fiatalok belátásáért, a hibák, hiányosságok száműzéséért. Teszed ezt, mert kommunista vagy, mert felelősséget érzel hivatásod mellett az emberekért, a faluért, az ú.1 rendért, amely embert nevelt belőled, paraszt gyerekből értelmiségit. Élhetnél magadnak is, csak a családodnak, a televíziódnak, könyveidnek, de nem ezt teszed. Másnak is élsz, megosztod — nagyon szerencsésen — a magánéletedet a közélettel, s ezért nemcsak én tudlak őszintén becsülni, tisztelni, de az egész falu, ez a megtartó közeg.

Jó lenne, ha minden kommunista, és egyáltalán minden ember ilyen „kötekedő”, hibát nem tűrő, rosszal szembeforduló, igazáért harcoló ember leime, mint Te vagy.

Most eszembe jutott Madách: Az ember tragédiájának Luciferé, minden bírálók őse, aki megjegyzései miatt arra ítéltetett, hogy a glóriát és az angyalszárnyat lópatával és szarvval cserélje fel. Sajnos, még nem tartunk ott, hogy nálunk ne történhessen meg modem változatú Lueifer-sors. Aki szót emel, a hitványság kicsinyesség, ge- rinctelenség ellen, helyenként még bumeránggal játszik. De már csak helyenként, s ez jó dolog. A bírálat szabadságán egyre többen és lelkiismeretesebben őrködünk, ma már nem a megtorlók, elfojtok az erősebbek.

Az asszonyod néha azt mondja, hogy minek avatkozol a köz dolgába, minek „kötekedsz”, mi értelme van ... Segíts neki is megérteni, hogy nemcsak magának, a televíziójának, a családjának él az ember, de a társadalomnak is. S ha valaki kommunista, akkor kétszeresen ez utóbbinak kell élnie. Ö szeret és melletted áll, tanítsd meg őt is tudatosan — ne csak ösztönösen — „kötekedni”, harcolni, porolni...

Ha tanácsolhatok valamit a barátság jogán, akkor azt tanácsolom neked, hogy: csak így tovább. Bírálj csak merészen és bátran,

,-kötekedj” mindig ezért a hittel vállalt világért. Melletted állunk sokan és segítünk, ha kell!

Baráti, elvtársi üdvözlettel:

Palla* Róbert

KONZÍLIUM

írta. Gombos László

A Béke-világtanács minden esztendőben felhívást tesz közzé az emberi kultúra kiemelkedő alakjai emlékének megünneplésére, Azok között, akikről az 1963-as esztendőben világszerte megemlékeznek, magyar tudós neve is szerepel. Korányi Frigyes, a fél évszázaddal ezelőtt elhunyt, a határokon túl is nevezetessé vált tüdőgyógyász professzoré. A Korányi-év alkalmából közöljük a fenti címmel készülő Korányi életrajzregény befejező részét.

A diák még mindig a nagybeteg felé fordult. Indulna kifelé, cr.ak az ajtót ne kellene majd betennie. Többször elmondta már magában a jóéjszakát, de hang nem tört ki belőle.

Meghalnak az orvosok is. Időnként úgy tűnik, különös buzgalommal suhint a halál soraik közé — gondolkodott el a diák. — Minden orvosok legderekabbjá- nak mégsem lenne szabad odahagynia katedráját, nem szabadna végképpen elmennie. Legendák keringenek a professzor előadásairól, ő maga már nem hallgathatta őt, de a professzor fia, a Sándor — most ő tanít — egyszer

így vigasztalta hallgatóit: „Valamennyien Korányi Frigyes tanítványai vagyunk.” Ügy lehet — fűzte tovább a diák a gondolatot

— minden orvos e hazában ezentúl mindenkoron.

Jó éjszakát! Megborzongott. Maga sem tudta, valóban köszönt-e vagy csak úgy gondolja. Bálint tanársegéd úr húzta be a távozó után a nyitva maradt ajtót.

A tanársegéd tett-vett az ágy

körül. A professzor, aki a diák látogatása idején mindvégig aludt

— nem szabad senkit sem elküldeni, Tanársegéd úr! —, most alig láthatóan megmozdult a takaró alatt. Arca aránylag nyugodt volt, csak ajkai nyíltak fel, hogy száját rászorítsa a levegő apadó forrására. Légszomj! A tanársegéd gyengéden Korányi feje alá pockolta a párnákat.

— Jó ... sokkal jobb, Tanársegéd úr.

— Kíván valamit, Professzor űr?

— Semmit, köszönöm semmit.

Néhány pillanatig csend volt a

szobában, majd a professzor fátyolos hangon egy szót ismételgetett; konzílium.

Konzílium? Mivégre szükségeltetne? — tűnődött a tanársegéd. A professzor jól tudja: Card alis insufficientia ... szívizom-elégtelenség. A diagnózis pontos. A vég, a jelenlegi állapotban, kétségtelen.

— A kámforinjekciót ... hány órakor kaptam? — zihált a beteg.

— Fél ötkor.

— Most pontosan öt. Tehát éppen fél órája.

A professzor igyekezett felülni. A tanársegéd támogatta.

— Ez alatt a fél óra alatt rettenetes dolog történt a hazában: meghalt egy ember, a tbc áldoza-