Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
063. március 17. 3 Vasárnap Egységes állásfoglalást kíván a tavaszi munkák sikere Kibővített ülést tartott a párt gyomai járási bizottsága — Tudjuk, hogy ez a tavasz nehezebb feladat elé állít bennünket, mint a tavalyi és az azelőtti, ezért úgy készültünk fel, hogy amint lehet, „rávetjük” magunkat a sokrétű, nagy munkára. Ez csendült ki jó néhány felszólalásból a párt gyomai járási bizottságának március 14-én megtartott, kibővített ülésén. Nem is azért hívta meg a párt végrehajtó bizottsága az állami gazdaság, a gépállomások és a tsz-ek három legfontosabb beosztású vezetőit az ülésre, mintha azt feltételezte volna róluk, hogy nincsenek tisztában a feladatokkal, hanem azért, hogy a tavaszi munkákkal, az egész évi termeléssel, a premizálással, a közös- és háztáji áruértékesítéssel kapcsolatos nézetek, állásfoglalások összhangba kerüljenek. Ezen túlmenően pedig csak haszon származik abból, ha a járás mintegy 120 vezetője kicseréli tapasztalatait, ■ olyan dolgokra hívják fel egymás figyelmét, amik felett esetleg élsiklottak volna. A kibővített pártbizottsági ülésnek csupán beszélgető-vitatkozó jellege volt, mivel mindkét napirendi pontról — a tavaszra való felkészülésről és a járási tanács mezőgazdasági osztályának munkájáról — napokkal korábban írásos beszámolót kaptak a résztvevők. Ezeket Hugyik András élvtárs, a járási pártbizottság első titkára kiegészítette, az előző napon megtartott megyei pártbizottsági ülésen elhangzott megállapításokkal. A tavaszi munkákra való felkészülést tárgyaló beszámoló nemcsal: azt taglalta, hogy a gyomai járásban hány ezer hold őszi kalászost kell gondos ápolásban, fejtrágyázásban, vegyszeres gyomirtásban részesíteni, hány ezer hold földet kell most felszántani és bevetni, hanem tömören meghatározta a miértet és a hogyant is. Például a kalászosok 23 981 holdon (ebből csaknem 10 ezer hold az intenzív-búza) későn, november elején kerültek a földbe, s így nem volt idejük arra, hogy kikeljenek, megerősödjenek a tél beálltáig. Ezért parancsolóan sürgős kiszórni a rendelkezésre álló pétisót, a hajnali fagyot is kihasználva, lehetőleg egy adagban, mert a sok más feladat nem enged időt a kétszeri műtrágya-adagolásra. A járás szövetkezeteiben ugyanis többek között 4500 hold maradt szárítatlanul, s összesen 30 ezer holdat kell tavaszi növényekkel bevetni. Ezeken kívül gondoskodni kell a szövetkezeteknek a gabonák vegyszeres gyomirtásáról, a csutkatő betakarításáról, az esetleges kelesztő-öntözésre való felkészülésről, és még egy sor más feladat elvégzéséről. A sok munka, de főleg a tavasz késése láttán egyes szövetkezetekben idegesség tapasztalható. A járás vezetői azt mondják: idegeskedjenek a szövetkezeti gazdák azon, hogy idejében el legyen vetve minden, de ne kapkodjanak, ne hajtsák rá a vetőgépet a túlságosan átázott talajra, ne kenjék bele a vetőmagot a sárba, mert azzal csak ártanak. Ha az ősszel 20 ezer hold föld betakarítása közben el tudták vetni 27 ezer hold kalászost, akkor most Is el tudnak az egyéb munkák mellett, s a lehető legjobb minőségben. Ez a cél most a két száraz esztendő után a jó termés érdekében. Azt persze senki sem tudná j megmondani, hogy ez az esztendő \ csapadékosabb lesz-e vagy a tavalyihoz hasonló aszályos. A szövetkezetek rendelkeznek már any. ! nyi esőztető-berendezéssel és be- | épített teleppel, hogyha azokat jól' kihasználják, 7000 hold körüli, főleg takarmány termő földet tudnak megöntözni az idén. A pártbizottsági ülés szinte jelszóként adta ki a minél több takarniánytermélésre való törekvést. De ne úgy igyekezzenek biztosítani a tsz-ek a közös állatállomány takarmányszükségletét, hogy nem osztanak egy- kétszáz négyszögölnyi zöldlucernát a kocát tartó szövetkezeti gazdáknak, hanem idejében való vetéssel, gondos növényápolással és a lehető legtöbb öntözéssel. A bőségesen elegendő közös takarmánybázis megteremtéséhez az segíti majd hozzá a járás termelőszövetkezeteit, ha az ötéves tervben előírtak szerint legalább 9000 holdra növekszik az öntözés, s 18 ezer holdon digózzák, meszc- zik meg a szikes földeket, s ha az egész járásban lényegesen megjavítják az eddig elhanyagolt legelőgazdálkodást. Az ez évi feladat 3544 hold talaj javítása, s a legelők öntözésére, javítására való fokozott hozzáállás, ment eddig évről évre ismétlődött az. hogy az állatok csak május 25-től június végéig tudtak harapnivaló füvet találni a legelőn, kivéve például az ecsegfalvi Egyetértés Tsz-t, ahol tavaly U)0 hold legelőt öntöztek meg. A sok felszólaló is ezekkel a fel. adatokkal foglalkozott főleg. Hangoztatták: a tsz-ek érdeke, hogy azok a teendők, amelyekre így csokorba szedve irányította ró a figyelmet a párt járási bizottságának kibővített ülése, idejében, s a lehető legjobban legyenek elvégezve. Kukk Imre Lipcsei Tavaszi Vásár 1963 m lügapsi Nagy volt az érdeklődők tömege a magyar pavilon mezőgazda sági gépei előtt. (MTI Külföldi Képszolgálat) Egy fáradhatatlan nyugdíjas agrármérnök — Bizonyára otthon találják az öregurat, tatul, vagy előadásra készül — •nondta egy idősebb férfi a körös tárcsái tanácsházán, amikor Rigler József nyugdíjas agrármérnök után érdeklődtem. öregúr... Motoszkált bennem ez a jelző. Vannak, akikről a múltbeli 30 éves egzisztencia nem múlt el nyomtalanul. Bizonyára egy kimért, kevésbé közve'.len ember ő is. Olyan, akit nem érdekéi, akit nem formál a környezete, csak a saját munkájában hisz, amit precíznek, csalhatatlannak tart. Valahogy így jelent meg „az öregúr” előttem, míg a tanácsházától a postáig értem, ahol Rigler József él feleségével. Mennyivel másabb a személyesen szerzett tapasztalat! Az egyszerűen berendezett lakásban alacsony termetű, kissé hajlott hátú idősödő férfi könyvek fölé hajolva jegyzetéi. Elnézést kértünk a zavarásért. Kedélyesen válaszolt, korát megcáfoló, gyors beszédmodorral: — Nem tesz semmit, engem soha sem lehet a munkámban zavarni. Szívélyesen hellyel kínált. faként — a professzor kínlódva, de határozottan beszélt. <— A statisztika mutatja: minden fél órában meghal egy ember tbc- ben Magyarországon. Rettenetes! — Igen, rettenetes — válaszolta a tanársegéd —, de ha elgondoljuk, óriási fejlődés! Néhány évtizede még zabolátlanul pusztított a kór, feltartóztathatatlanul szedte áldozatait. A világ elborzadva emlékezik Lipcsére, Waterloora, Magentára és Solferinóra, pedig a történelem legnagyobb csatáiban kevesebben haltak meg, mint a tüdőkór következtében, békeidőben. Akkor... — Akkor — küszködött tovább a szavakkal a beteg — az emberiség tehetetlen volt a kórral szemben, de ma tudjuk, mit kell tenni. A tudatlanság: felelőtlenség, de a tudás: felelősség! — Megtesszük, ami telik tőlünk ... — Több, több kellene. Az elégedettség: könyörtelen -ég, a megtorpanás: bűn! Márpedig mi nem bűnözők vagyunk, hanem orvosok. Orvosi tanácskozásra van szükség — professzor hangja most kissé erősebb lett. >— Konzíliumot kell összehívni! — Most már rendelkezett. — Jöjjön el mindenki, aki akar és tud tenni a tüdővész ellenébe. A szanatórium, az egyesület vezetői, profesz- szorok, orvosok. Konzílium szükségeltetik — nem egy..., nem egyetlen beteg ... százak, ezrek betegágya felett. Nem, nem engedhetjük, nem engedhetik — ha én mór ezen a konzíliumon részt nem vehetek —, hogy a tbc „magyar betegség” legyen. A professzort kimerítették az izgalmak, visszadőlt párnájára. Sokáig ismét csend honolt a szobában, mígnem a nagybeteg a tanársegédet szólította. — Segítsen rajtam. A tanársegéd nem tudta, miben segíthetne. — Egy Petőfi verssel küszködöm — mondotta Korányi. — Petőfi verssel? — csodálkozott Bálint. — Még alig hogy játszónk apáink térdén s már maholnap ott alszunk nagyapáink mellett,.. „Nem ... nem folytathatom.” „Nagyapáink mellett..Talán ön tudja Tanársegéd úr, kisegítene?... A tanársegéd lázasan kutatott emlékeiben: — „ ... Ott alszunk nagyapáink mellett...” „Csak annyi az élet...” — „Csak annyi az élet” — zihált a professzor. A tanársegéd megfogta a beteg pulzusát. A professzor kiáltani szeretett volna: tudom! Tudom a verset!... „Csak annyi az élet, mint futó felhőnek árnya a folyón ... Mint... mint ... tükrön a lehelet... A tanársegéd alig érezte a pulzust. Nem tudott uralkodni indulatain: — Mint tükrön a lehelet! Enynyi az egész? Hát csak ennyi volna?! Az ember küszködik... Vajon érdemes? A professzor kötelességének érezte, hogy feleljen a tanítványnak: — Vidéki orvos voltam, járatlan utakon, tengelyig érő sárban, mocsaras vidéken akárhányszor elakadtam, míg eljutottam egynémely betegemhez. Akkor és azóta! Sok ... sok hálás szempár melege simogatott. Érdemes volt! Szép volt! s arról beszélt, hogy az orosházi technikum kihelyezett osztályának hallgatói részére előadást tart, arra készül. Ezután rövid idő alett, filmként pergett le az idős agrármérnök élete, munkássága. 1921-ben végezte a mezőgazdasági egyetemet, attól az időtől kezdve állandóan kísérleti intézetekben dolgozott. Főleg a hazai nemesfüvek kitenyésztésével foglalkozott, de nem kevésbé szerelte a zsírfaj. tákkal folytatott kísérletezést sem. Megfakult újságlapok bizonyítják, hogy Rigler József nem rejtette véka alá kísérleteit, felfedezéseit. Az 1930-as évek elején a Gyomai Újságban arról ír, hogy van-e kilátás a gyapotnövóny sikeres termesztésére az Alföldön? A Zöldmező című mezőgazdasági szaklapban az amerikai mogyoró hazai kísérletének eredményeiről számol be. A nyugdíjas agrármér. nők több mint 40 éves munkássága alatt sok hasznos tapasztalattal gazdagította a magyair mezőgazdaságot. flz utóbbi 10-12 éve! gyakorlati munkával töltötte, agro- nómusként dolgo________ ____zott a Dunántúl k ülönböző gazdaságaiban. 1960- bam a Kömyej Állami Gazdaságból került nyugdíjba. Az élet őszén járó ember úgy gondolta, hogy a hátralévő éveit nyugodt kettesben, a felesége szülőfalujában, Köröstarcsán tölti. Hat-nyolc hónapig a csendes falusi ház kert. jóben megtalálta a szórakozását. 1961 tavaszán virágpalántát vásárolt a piacon, Sokáig nézte a helyi Petőfi Tsz kertészetéből kikerült palántákat, amelyek vékonyak, 1 sárgák voltak. Nem állta meg szó nélkül. Megkérdezte, miért ilyenek a palánták? A kertészek nem maradták adósak a válasszál. Sűrűn keltek és elnyomták egymást I — mondták. A szakértő szemét azonban nem lehet becsapni. — Ajánlom, hogy fertőtlenítsék a melegágyak talaját, mert gombafertőzött a föld, s ez tőrohadást okozhat. így kezdődött a helyi Petőfi Tsz-szel az ismerkedése. Abban az évben sokat látták az alacsony, idős embert a tárcsái határban. Nézte a vetéseket, vizsgálta a talajt. Télen előadónak hívták meg a tsz-aka- dómiára. Jól sikerült az első előadás, s nagyon megszerették az ér_ telmes, jó elöadóképességű agrármérnököt. Attól kezdve gyakran tart előadást. Azóta nem tartottak tanácsülést sem, amelyre az idős agrármérnököt meg ne hívták volna. Állandóan felszólal, tanácsol, javasol. flz I a Petőfi Tsz-ben alulmúlt kalmazták. Termés6vhon becslést végzett, staeYPgn tisztikét készített. Az utóbbit egyáltalán nem szerette. Meg is mondta a vezetőségnek, hogy rá ne bízzanak irodai munkát. Ebben az évben növényvédelmi felelősnek nevezték ki. Ennék a megbízatásnak már nagyon örült. Tavaly csak 168 holdon végeztek vegyszeres gyomirtást a ísz-ben, saz idén 1093 holdon kezdik meg ezt az igen fontos munkát az ő javaslatára. Ehhez kísérleteket, felméréséket, térképet készített, hol, mikor és milyen növényvédelmi munkát kell végezni. flz mezőgazdasági technikának nagy- nagy tisztelője a nyugdíjas agrármérnök. Az új szakirodalom tanulmányozása olyan mindennapos szükséglet nála, mint a napi táplálkozás. Azért dolgozik, fáradozik nap mint nap, még most is szű- kebb hazájában, Köröstarcsán, hogy az ott élőkkel is megszerettesse, megtanítsa, hogyan lehet jobban élni, többet termelni. Tisztelik, becsülik a községbeliek szókimondásáért, de azért, mert valamennyik boldogulásáért fáradozik, nagy-nagy szorgalommal, idős kora ellenére. Csepkó Éta újnak, a modern
