Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-16 / 63. szám
063. március 16. 3 Szombat Űj MÁV-tisztek segítenek a vasúti szállítás munkájában A téli szállítási korlátozások miatt ez év tavaszán jóval nagyobb a vasúti forgalom az elmúlt őszi csúcsidény szintjénél. Már márciusban 240 ezer tonnával több árut kell szállítani, mint az előző év hasonló időszakában, ugyanakkor pó'olni ‘-szükséges a január—februári tervelmanadásókat. A kocsik jobb kihasználását, a fordulók megrövidítését, a menetrendszerinti közlekedést csak szervezettebb munkával, kinekkinek a maga posztján való helytállásával lehet megoldani. Ennek a feladatnák könnyítésére avattak 30 új tisztet a napokban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályán, akik már állomáshelyeikre érkeztek. A Szegedi Igazgatóság különböző körzeteiben forgalmi és kereskedelmi szolgálatra jelentkezett új tisztek, együtt az illető egység vezetőivel és dolgozóival oldják meg a szállítás sokszor nehéz gondjait. Gítö lié téli tösth ut Az ácsok az első hó hullására kijavították az erdei etetőt. Ki tudja, hátha szükség lesz rá a télen? A tél nagy zenével köszöntött az idén az erdőre. Süvítő szél tördelte a fákat. Utána, mintha uszályát iiúzta volna ma. ga után. araszonként emelkedett a hótakaró. Csilingelő szán indult a hó hátán friss szénával megrakottan. Vitte az emberek ajándékát az őzikéknek, nyálaknak. Vén fa derekához simulva, hányszor elgyönyörködött a vadőr az éhezők lakomáján. Amit az őzek lehúztak a rácsos szénatartóból, azt a didergő nyíllak szedegették fel. így osztják meg az ajándékba kapott falatot az erdők mélyén az oktalan állatok. A vadőrnek feltűnt, hogy a széna gyorsan fogy. Máskor négy-öt napra is elegendő volt, most meg akár minden reggel vigyenek az etetőbe friss adagot. Az volt a gyanúja, hogy éjjel szarvasok járnak ide s azok falják fel a kisebbek ólöl az ajándékot. Nézte, vizsgálta a lábnyomokat, de szarvasnak lábnyoma nem volt a hóba belerajzolva. Tovább vizsgálódott s azt vet. te észre, hogy a szénaszálaik az etetőtől távolabb is el vannak hullatva A szénaszálak mellett ember lábnyomát figyelte meg. Csizmák nyomai a hóban. A szénaszálak az erdő szélén gubbasztó, kis tanyába vezettek. Lesbe állt Amikor ismét megrakták az etetőt az emberek ajándékával, aznap estefelé a hóba bukva várta a csizmák gazdáját. A lakmározó vadak széf rebbentek, amint egy ember közeledett feléjük. Az ember az etető elé kötelet terített és abba szedte a rács fogai közül a szénát. Aztán bekötötte és a vállára vette. Cammogott terhével a fák közt. Majdnem rálépett a hóba rejtőzött vadőrre. A vadőr felugrott és elébe állt • Igaz történet volt. Noteszembe azért jegyeztem fel, mert ilyen elvetemültséggel még nem találkoztam életemben. Kiss József Szégyellte, hogy nincs benne egyéb a kötelező sajnálatnál, megijesztette az a furcsa, kissé tétova közöny, amely érthetetlen módon hatalmába kerítette. Anyja iránt viszont gyötrő aggodalom ébredt benne, mintha idős Kustán Dániel helyett az öreg- aszonyt orozta volna el a végzet. Mihelyt átadták neki Klári táviratát, nyomban vonatra ült, hogy anyjáért utazzon, hazavigye, s végérvényesen a családjában tartsa. Idegen tájakon utazott keresztül. Most látta másodszor a nagy síkságot, a tanyákkal telehintert, számára otthontalanul nyitott Alföldet. Tavaszodott, füstfá- tyolbam rejtőzködő traktorok cammogtak a fekete földeken, néhol trágyakupacok sorakoztak takaros rendben, szakasztott úgy, ahogy valaha apja ködmö- nein a gombok. Tudta, apját már holtan sem láthatja viszont. Eltemették valahol a nóták emlegette Hortobágyon, ott, ahol több napi já- róföidre se látni dombot, ahol nincs se erdő, se szőlő, se terméskőből boltozott boros pince, amelyeket pedig idős Kustán Dániel annyira szeretett. S amelyeket rosszul, nagyon rosszul szeretett. Minden vagyonát — házát, mezejét, jószágát — úgy tekintette, mintha egyenesen neki teremtette volna az Isten. Csak azt szerette, amit birtokolhatott, s nyomban védtelennek érezte magát, mihelyt változott a szél iránya. Dani nem helyeselte, hogy öregét kiforgatták a birtokából, szekérre, majd vonatra rakták és a Hortobágyig meg sem álltak vele, de azt sem helyeselte, hogy az öreg számára ez a világ végét jelentette. Idős Kustán Dániel mértéktelen volt a kapzsiságban, a makacs hatalmaskodásban, — mértéktelenné vált a kétségbeesésben is, sorsa romlása láttán. A fiú tudta róla, hogy öngyilkos lett. Nem kötéllel, nem méreggel. Megölte a saját gyűlölete. Sokasodó dühét, haragját nem használhatta fel mások büntetésére, így magamagára rontott a bosszú, szétrongálta, megszakította azt a zord szívét. Most, hogy elcsendesült a hatvannégy éves öreg, valami szokatlan, kissé borús béke szállt a fiúra is, akit annyi belső háborúba kergetett az elmúlt két és fél esztendő. Sok-sok keserűséget nyelt a hatalom bizalmatlansága miatt, számtalanszor gyűlt benne lázongás, amiért gáncsokat vetettek jószándékú céljai elé, de legtöbbet mégis apja haragA gépesítéssel csaknem egymillió forintot takarítanak meg az idén a kondoros! Lenin Tsz-ben A kondorosi Lenin Tsz-ben három évvel ezelőtt a gépesítésről az volt az elképzelés, hogy háromnégy év alatt annyi erő- és munkagépet vásárolnak, hogy a 4400 holdas gazdaságukban a mélyszántástól kezdve a betakarításig, minden munkát saját géppel végeznek. Évekig ez csak elképzelés maradt. Minőm évben igényeltek ugyan gépeket, de alig kaptak valamit. Három év alatt összesen négy Zetort és két teherautót vettek. A csekély számú gép arra volt elegendő, hogy mentesítse a termelőszövetkezetet attól, hogy bérfuvarozásra szerződjön a gépállomással. Egyetlen hold talajmunkát sem végeztek a saját gépekkel, mert hozzávaló munkagépeik nem voltak. Ez év februárjában azonban megoldáshoz közeledett a gépesítés a Lenin Tsz-ben is. Nagy örömmel fogadták azt a rendeletet, amely arról szól, hogy egyes gépállomások gépeit átadják a tsz-nek. A Kondorosi Gépállomás részben gépjavítóvá alakult át, ezért a Lenin Tsz-ben az évekig ott dolgozó tizenegy erőgépet és a hozzávaló munkagépet megvásárolhatják. Ezenkívül öt új gépet is vásároltak, amelynek egy részét a napokban kapták meg. Így a tsz 22 erőgépet és hozzávaló munkagépet mondhat magáénak. A hirtelen megnövekedett gépparkkal új gondok jelentkeztek a tsz-ben. A legfontosabbak közé tartozik: a gépek elhelyezése, a traktorosok és szakemberek kérdése. A gépek elhelyezését egyelőre úgy oldják meg, hogy részben a gépállomáson, részben a tsz gépszínében helyezik el. De minél állomáson is. Most, hogy a gépek a tsz tulajdonába kerültek, kérték Bájer Istvánt, hogy továbbra is irányítsa, szervezze a munkát. Bájer István vállalta, jóllehet több és más irányú feladatokkal gyarapodott a gondja-baja. A traktorosok többsége is igent mondott arra, hogy a gépekkel együtt jöjjenek a tsz-be dolgozni. Hiszen a 11 gép vezetője, akik eddig is ott dolgoztak, valamennyi a Lenin Termelőszövetkezet tagja. Persze nem ment az „igen” kimondása olyan könnyen. A traktorosok közül többen megkérdezték: . Mi lesz velünk, mi hozzászoktunk, hogy minden elsején a ledolgozott műnkét bérét a borítékban találtuk. Hogyan lesz a tsz-ben? Arra biztosítékot kaptak, hogy a keresetük nem csökken. Műszaknormánként a 80 forintot a tsz is megfizeti épp úgy, mint a gépállomás, csak azzal a különbséggel, hogy a havonkénti keresetnek csak a felét teszik a borítékba. A másik felét a zárszámadáskor egy összegben kapják meg. A tsz vezetősége szeretné, ha valamennyi traktoros igent mondana. Mert nagyon meg voltak elégedve velük akkor is, amikor még a gépállomáshoz tartoztak. Persze a tsz is gondoskod'k az utánpótlásról, a szakemberekről. Jelenleg 12 tsz-tag tanul a gépállomás traktorosképző alap fokú tanfolyamán. Az az elgondolása a tsz vezetőségének, ha a gépeket megkapják, szocialista megőrzésre adják ki a traktorosoknak. Valamennyi gépnek külön kartont készítenek, s előre betervezik a várható ráfordítást. — Természetesen a gép elhasználódását is figyelembe véve. — Ha valamelyik traktoros a megengedett ráfordítást nem használja fel, akkor az év lezárásával a megtakarított összeg 25 százalékát készpénzben kapja meg. De amennyiben kimutatható, hogy a gép meghibásodása a traktoros hibájából, nemtörődömségéből adódik, akkor ráfordított összeg 25 százalékával a gép kezelőjét terhelik meg. A tsz vezetői, amikor megtudták, hogy gépeket kapnak, számolni kezdtek. Természetesen az. zal kezdték, hogy mennyivel jönnek ki olcsóbban, ha saját gépekkel dolgoznak. Figyelembe vettek minden lehetőséget. Egy normálholdnyi munka elvégzéséért a gépállomásnak 90 forintot fizettek, de saját géppel végezve, mindössze 48 forintba kerül. (Munkadíj, üzemanyag, javítási költség stb.) Az elmúlt évben 24 ezer normálholdnyi munkára kötöttek szerződést a gépállomással, és több mint kétmillió forintot fizettek ki. Az idén 33 ezer 950 normálholdnyi gépmünkára van szükség, s ez összesen — saját géppel végeztetve — 1 millió 629 ezer 600 forint költséget emészt fel. A gépesítéssel csaknem egymillió forintot takarítanak meg egyetlen évben a kondorosi Lenin Tsz-ben. Az elgondolások szépek, s sokat ígérnek. Most már csak az volna a legfontosabb, hogy minél előbb átadnák, illetve átvennék a gépeket, hogy már a tavaszi munkák kezdetén a saját géppel dolgoznának a tsz-ben, mert az évi költségvetést is ennek megfelelően készítették el. Csepkó Et* A gyógynövények szerelmese előbb központba kívánják összehozni, ezért a lehetőség szerint még ebben az évben megkezdik a gépszín és a szerelőműhely építését. A gépek irányítására brigádvezetőt jelöltek ki. Bájer Istvánt hozzáértő szakembernek, jó brigádvezetőnek tartották a gépiariásia miatt kínlódott. A szám. kivetettség, amely a hivatal felől érte, napról napra enyészett, mostanra már csak annyi hátrányát érezte, hogy a családtól távol kellett élnie. Igaz, ez a hátrány volt a legsúlyosabb, de egyébként senki más emberfiánál nem vallhatta magát kevesebbnek. A bányában, ahol nem a cifra szóbeszéd virágzik dicsőséget, ahol az emberségről csak kemény munkával lehet és kell hitet vallani, szinte a cinkosságig együtt éreztek véle társai, azok a törzsokös bányászok, akiket maga a párt nevezett a hatalom gazdáinak. S mert képes volt barátokat szerezni odalent a fekete folyosókban, egyre bizonyosabban tudta, hogy a hivatal sem tarthatja sokáig megbocsátha- tatlamnak az eredeti bűnt. A jég megtört, kivívta a jogot, hogy szüleit visszavigye a hazai hajlékba. Két nappal később — szombaton reggel akart értük utazni. Hónapokon át sietni akart az öregek szabadságával, alig tudta fékezni a türelmetlen, ségét, de arra még sem gondolt, hogy végül ennyire sürgős lesz... Apja hű maradt önmagához, nem fogadta el a békülést, bizonyára úgy halt meg hogy a fogait szorosan összezárta. (Folytatjuk) BIHARUGRÁN jól ismerik Makra Viktort. Tudják róla, hogy a gyógynövények szenvedélyes szószólója. A falu legvégén lakik, a Barackosban. A ház mögötti udvart három, hatalmas szín foglalja él. Ez a gyógynövények tárolója. Makráné éppen a csirkéket eteti. Kétszáz, háromhetes csibe csipog körülötte. A zaj perceken belül elcsitul. Jóllaknak a kis tollasok, aztán elülnek aludni. — A sárgarépában sok a vitamin, jobban fejlődik a csontozatuk. Négyhónapos korukban már tojnak a jércéim — mondja. Büszkén mutatja be a házinyúl- állományt is, a 12 darab hatalmas, öt-haitkilós anyanyulakat, és a 17 darab süldőt. Ebből száz darab átadására szerződtek. — Kifizető ezzel foglalkozni, mert a 2,5 kilogrammot meghaladó nyulat már átveszik. Állami áron takarmányt adnak a szerződőnek és 10 forint előleget, is — sorolja egymás után. — Tavaly a középső fiú négyezer forintnál többet kapott a nyúlért. Ez évben a legkisebb a nyolcadikos Tibi fog ezzel foglalkozni. A nyúltenyésztés mellékjövedelmet hozó üzemágnak igazán célszerű és követendő példa. NEMSOKÁRA megérkezik a férj, az örökvidám Viktor bácsi. A hatvanadik évét tapossa. Mikor megtudja, miért kerestem fél, felderül az arca. Cigarettára gyújt és mesélni kezd. — Idestova 43 éve foglalkozom a gyógynövényekkel — mondja Makra bácsi. — Napszámos voltam suttyó koromban a tógazdaságnál. A húszas évékben történt, hogy kezembe akadt egy gyűrött, sáros kis füzet. A gyógynövények fontosságáról szólt. Megpróbálkoztam gyűjtésükkel, s azóta csak ennék élek. A környékben lévő községekből 14 éve gyűjti össze a vadon termő és a termesztett gyógynövényeket. A helyi Felszabadult Föld Termelőszövetkezet tavaly édeskömény termesztésére kötött szerződést. Ezenkívül benedekfüvet és madár-csucsort is termesztettek. Az eredmény bizonyitofeta. hogy érdemes volt. Az édeskömény mázsájáért ezer forintot kaptak. A be- nedékfű pedig holdanként 15 ezer forintot jövedelmezett. BESZÉLGETÉS közben eszébe jut valami. Egy könyvet vesz élő. A bogyósnövények tárolása — olvasom a címet. Ebben sok hasznos dolog van — mondja. Azután a terveiről beszél és elhangzik egy panasz is. A földművesszövetkezetnek nincs tárolási helye, így 6 a saját költségén épített szellős, tágas tárolókat az udvarán. Ezt azonban nem annyira panaszként mondja mint azért, hogy segítsék az illetékesek a munkáját, hiszen a cél az, hogy minél több gyógynövényt tudjon begyűjteni, amely gyógyszernek feldolgozva emberek életót mentheti meg. MINDIG TÖBB és nagyobb eredményre vágyom és igyekszen az embereket is meggyőzni e növények fontosságáról — mondja. — Hiszen, ami bennük rejlik, az felér egy élettel, mert hiába van kórház, orvos, ha nincs gyógvszer — fejezi be Makra bácsi. Marik Mária
