Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

1963. február 14. 5 Csütörtök Februárban — félév után Minden szülő reményked­ve várja gyermekének félévi is­kolai bizonyítványát. De akadnak szülők szép számmal, akiket ilyenkor csalódás ér. Ennek min­dig a család és az iskola közötti laza kapcsolat az oka. Mi a teen­dő, hogy a szülő már eleve tisz­tában legyen gyermeke tanulmá­nyi eredményeivel? Év közben a szülők részére rendszeresített fogadóóra módot nyújt a tájékozódásra. Ámde a félévi munka Ismerésének ideje előtt mintegy két héttel ez a le­hetőség megszűnik. Azért van ez, hogy a pedagógusok minden za­varó körülménytől mentesen vé­gezhessék felelősségteljes mun­kájukat. Ez azonban nem jelent­heti azt, hogy az eddigi kapcsolat megszűnjék. Sőt, igen fontos, hogy a szülők tartsák fenn a kap­csolatot az iskolával. Különösen akkor, ha a szülők ismerik gyer­mekük gyengéit. Az ilyen szülőik — azok tudniillik, akik szüksé­gesnek tartják, hogy a gyermekük munkáját folyamatosan ellenőriz­zék — kérjék meg az egyes szak­tanárokat, hogy a tanuló ellenőr­ző-könyvén keresztül ismertessék a szülőkkel a feleletek eredmé­nyét. Minden indokolt esetben szí­vesen megteszik ezt a pedagógu­sok. Ök is fontosnak tartják a kapcsolatok fenntartását. Ennyit a megelőzésről. Nemsokára hazaviszik a tanulók a félévi bizonyítványt. Ez — általános tapasztalatok sze­rint — többnyire nem elégíti ki a szülőket. Ez érthető, hiszen va­lamennyi szülő azt szeretné, ha a lehető legeredményesebb lenne gyermeke iskolai munkája. Nos, a szülők alapvető magatartása a tárgyilagosság legyen. Ha eszerint mérlegelik a tényeket, sokkal könnyebb lesz a munka és örömöt keltőbb az eredmény. A félévi bizonyítványban lévő osztályzatok — akár számmal, akár betűvel írták azokat — egy helyzetet tárnak fel. Kérdés, ml a teendő, ha a feltárt helyzet eredménytelenségre utal? Az semmiképpen nem megoldás, ha emiatt a gyermeket bántalmaz­zák. Nem helyénvalók a különfé­le megtorlások. Őszintén kell szó­tanunk: az eredménytelenségben valamiképp a szülők is ludasok. Eleget foglalkoztak vajon a gyer­mekükkel? Számon kérték idejét, munkabeosztát? Megteremtették a kellő nyugalmat és a megfelelő környezetei a tanuláshoz? Több ilyen kérdést lehetne feltenni. A nem kielégítő bizonyítvány sok esetben a szülők „bizonyítványa” is. Nos, ha az eredménytelenség változtatásokat követel a tanuló­tól, változtatásokat követel a szü­lőktől is. Másként kell törődni a gyerekkel: többet és jobban. És ami a legfontosabb: erősíteni kell a kapcsolatokat az iskolával. Tel­jesen kizárt dolog, hogy az isko­la és a szülők összefogása ne ja­vítaná meg lényegesen az év vé­gi bizonyítványt. A félévi bizonyítvány ered­ménytelenség esetén komoly fi­gyelmeztetés arra, hogy az eddig végzett munka nem tekinthető ki­elégítőnek. Ilyenkor a szülőnek az a kötelessége, hogy forduljon bi­zalommal a nevelőhöz. Mindegyi­kük szívesen segít. Reájuk kell hallgatni: ők a szakemberek. A mi szocialista rendszerünk mély és igaz humanizmusát bizo­nyítja az a tény is, hogy az isko­lai bizonyítványok rendszere nem feledkezik meg az embernevelés követelményeiről. Az iskola a fél­évi érdemjegyeket ezentúl nem anyakönyvezi. Annak nem lesz nyoma az iskola hivatalos iratai­ban. Ez a magas fokú emberies­ség igen nagy lehetőséget nyújt arra, hogy a gyengébb eredmé­nyeket ne rögzítsék, és a mara­dandóbb anyakönyvbe az év végi jobb érdemejegyek kerüljenek. Kell-e a félévi bizonyítvány? Az élet minden területén lemé­rik időnként? a munka eredmé­nyét. A felmérés: értékelés és mi­nősítés. Nem lehet kivétel e tör­vény alól az iskolai munka sem. Nincs hát igazuk azoknak a szü­lőknek, akik a félévi értesítőt szükségtelennek tartják. A hivatásának élő pedagógus azonban nemcsak hivatalosan előírt értékelések útján tájékoz­tatja a szülőket. Arra törekszik, hogy a tanuló minden feleletéről tudjanak a szülők. Az 1962— 1963-as tanévben az iskolareform némiképp módosította az ered­mények közlését. Megszűnik az első és harmadik negyedévi el­lenőrző értekezelet, s félévkor a tanulók olyan értesítőt kapnak, amelybe csak a számjegyekkel ír­ják be a tantárgyankénti ered­ményt. Sok szülő kérdezi mostanában, „miért nem lesz félévi bizo­nyítvány?” A gyerekek ugyanis odahaza azt mondták, hogy most már a félévi munka eredményei „nem számítanak és nem lényege­sek”. Azok, akik így tájékoztatták odahaza a szülőiket, többnyire gyenge tanulók voltak. Az efféle magyarázgatások célja az, hogy a tanulók leplezzék velük ered­ménytelenségüket és mulasztásai­kat. Az a tény, hogy az eredmé­nyeket csak számmal írják be az értesítőbe, mitsem változtat a lényegen: a sikeres vagy sikerte­len murikán. Ez épp oly komoly figyelmeztetés, mint a tavalyi. Marad a végső következtetés: tisztán látni, jobban dolgozni — és az eredmény nem marad el. Dr. D. P. ff £ Egy pohár víz Színes, nyugatnémet filmet vetít a békéscsabai Szabadság mozi február 14-től 20-ig. A film forgatókönyvét és a dalszövegeket Eugene Seribe azonos című színdarabja nyomán Helmut Küutner írta. A történet 1710-ben játszódik. Már évek óta tart a harc Ang­lia és Franciaország között. A nép mindkét oldalon megelégelte már a hosszas háborúskodást és békére vágyik. De sajnos, Anglia királynője, a fiatal, szép Anna tehetetlen báb a trónon. Helyette a háborús párti Lady Churchill, Marlborugh hercegnő kormányoz, t ő éppen ellentéte a királynőnek. Számára a háború pénzt, hatal­mat jelent... Így kezdődik a film, mely mindvégig izgalmas, for­dulatokban bővelkedő. Nyitóit szemmel a várost art Különösen télen nyújtanak le­hangoló látványt azok a házak, amelyekről omlik a vakolat, s piszkos, szürke színét mutatja a házfal. Sajnos, Békéscsabán na­gyon kevés házról mondhatjuk, hogy rendezettségével, tisztaságá­val dísze a városképnek. Még mindig sok a hangulatot és sze­met rontó látvány. Ilyen a képen láthat zsidó templom is. A városban többféle találgatás­ra ad okot, mj lesz a sorsa. Sokan tudni vélik, hogy ebből vásárcsar. nők lész, sőt egyesek arról is be­szélnek, hogy sportcsarnok. gurult a malac képű asszony pa­pucsára. — Én is tudok egy történetet — mondta Klári erőtlen han­gon. Alig ismert a saját szavára. — Az egyszeri asszony elment ugyan a templomba, de mielőtt fölvette a fátyolt, minden élel­mes ember kipróbálta. Egy hó­nappal az esküvő után rátalált a kanász, amint a kökénybokrok alatt pucéran hentórgette két csendőr. Gyereke ugyan egy se született, de hogy miért nem, annak a vajákos asszony a meg­mondhatója .., Senkinek se kellett megsúgni, hogy kiről van szó. Az emberko. szőrű oly mély némaságba zu­hant, mintha befalazták volna a szájukat. A kezük se mozdult Egyedül Klári dolgozott, noha elhatározta, hogy ezen az őszön nem megy többé fosztóba A szőlővel bánó parasztember úgy megszokta az esti pincézést, mint betyár a magányt, bagoly az éjszakát, macska az egeré- szést. Könnyen lehet, hogy a szőlőt is elsősorban ezért a ti­tokzatos kedvtelésért szerette meg. Vérét ősrégi barátság kö­tötte a mámorhoz, ehhez a hor­dóban élő vadállathoz, szívesen ingerkedett véle, s az volt a fér­fi, aki'a bódulat ingoványán is bírta még erővel. Amelyik le­gényt megtűrték a tivornyákon — ahol szűz bor képében idéz­lek meg az ördögöt, az Istenre-nég akkor sem gondoltak, ha a harangszót hallották — azt a le­gényt bízvást sorolhatták már a felnőttek közé. Dani ismerte a szőlődombok valamennyi ösvényét, sokat ta­posott rajtuk hol részegen, hol józanul. Évék óta járta a pincé­ket. Behunyt szemmel is eltalált volna a zegzugos hajlatokon, de azért magéval vitte arasznyi kis viharlámpáját, hogy lefelé jövet, ha netalántán kótyagos lesz, akadjon valami gyámoiítója. Köd szitált, tömény csendességgé sűrűsödött a fekete ég. A leg­több pince kihalton komorlott a vedlett fák között, mélyükön halált lehelt az erjedő must. Ilyenkor meggyérültek a ven­dégváró pincék, csak ott világí­tott ablak a kásás estében, ahol mulatozószoba is tartozott a présházhoz. Dani látta, hogy balról, a magasban két apró ab­lak dereng. Arra indult. Tudta, hogy Kulcsár Bertalané a prés­ház, azé 4 nagygazdáé, aki apja. nak kipróbált barátja, s iránta jó szívvel van. Nem a bor kedvéért indult csatangolásra. Inni otthon is tu­dott volna, maradt elég rizling a gyászos lakodalomról. Idejét érezte, hogy megváltozott élete újra beleszövődjön a falu közös­ségébe, ráleljen a helyére, mint aki hosszú távoliét után érkezett meg. Mások tapasztalatából ,is tudta meg a maga ösztönei is figyelmeztették, hogy sorvadás­ra ítéli az elzárkózás, idegenség- be szorítja önmagát, ha nem ke. resi az utat az ismerősök bizal­mához. Vétett a közfelfogás el­len. ingyen jóindulatot nem re­mélhetett, kötelességének érez- te hát, hogy bizalmat kunyerál- jon, lehetőleg úgy, hogy büsz­kesége minél kisebb kárt szen­vedjen. Szégyellte a kényszerű­séget, mégsem tehetett mást, ha itt akart élni. Örült, hogy éppen Kulcsár Bertalannál lát világosságot. Bi. zalommal indult a hívogató ab­lakok felé Könnyebbnek érezte vastag ködmönét, homlokán föl­jebb tolta a bőrsipkát, amely nyirkos és hideg volt a szitáló ködtől. Annyira itthon volt itt, hogy még kopogtatni sem szokott. Minden alkalommal vidám meg­lepetéssel fogadták, Ujjongó za­jongással viszonozták köszönését és az volt az első, hogy borral teli poharat nyújtottak feléje egyszerre három helyről. Most is erre számított megszokásból, s mosolygott, mielőtt belépett volna. Bizakodó tekintettel, de azért egy kis té to vasággal nyitott a szobába: — Békességes jó estét mind ­nyájuknak — kö'-önt a megszo­kott módon, kicsit hangosan, ott ncsan. (Folytatjuk) • Mi az igazság? 1960. április 26-án a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága hatá­rozatot hozott a békéscsabai vá­rosi tanács végrehajtó bizottságá­nak előterjesztése alapján, hogy a város .rohamos fejlődése szüksé­gessé teszi egy vásárcsarr.c% meg_ nyitását, ezért engedélyt adnak a községfejlesztési alapból az épü­let megvásárlására. kezzen bolttal. Ezért célszerűtlen lett volna a város közepén egy vásárcsarnokot létrehozni, ami túlzsúfoltságával már eleve kor­szerűtlen lett volna. Mikor a vá­sárcsarnok létesítéséről folytak a tárgyalások, ezzel egyidőben tár­gyalás folyt a Moziüzemi Vállalat­tal is, hogy esetleg itt egy filmszín- 'tórat létesítsenek. A meglévő épület öfmil­A határozatot több tárgyalás követte, majd 1S60 júniusában a Pénzügyminisztérium is hozzájá­rult az adásvételi szerződés meg­kötéséhez, s végül a városi tanács 325 ezer forintért megvásárolta az épületet. Telt, múlt az idő, többféle hatá­rozat és többrendbeli tárgyalás után 1961-ben a városi tanács vb a templomot továbbadta a Cse­pel Nagykereskedelmi Vállalat­nak azzal, hogy ott alkatrész-rak­tár és üzlet létesüljön. Tehát az olvasó még mindig nem tudja, hogy miért nem lett itt vásárcsarnok. Mint kiderült: hogy az épület a kereskedelem feladatainak meg­feleljen, ahhoz az kellett volna, hogy több mint 2 millió Ft-ot for­dítsanak rá. Ez a nagy kiadás nem állt volna arányban a várható hasz­nossággal, hiszen köztudomású, hogy ma már egyre kevesebb he­lyen épül vásárcsarnok, egyre in­kább előtérbe kerül az üzletháló­zat minél nagyobb területi elosz­tása, hogy egy egy körzet rendel­lió forintos beruházást igényelt volna, hogy abból filmszínház le­gyen. Ennyiért pedig már sokkal korszerűbb mozit lehet létesíteni. Sportcsarnoknak sem felelt meg, mert a belső tér kiképzése a nézők elhelyezését lehetetlenné tette volna. Márpedig egy sport- csarnok csak úgy ér valamit, ha abban az eseményt is látjuk. Ezután adták el a Csepel Nagy­kereskedelmi Vállalatnak. Ma mér raktár van itt, de még mindig kérdéses, hogy az annyira szüksé­ges tatarozása munkákat mikor valósítják meg? A jelenlegi tulajdonos ígéretet tett arra, hogy itt Bács, Békés, Csongrád megye legkorszerűbb raktárát és üzletét hozzák létre, megoldják a három megye mo­torkerékpár, autó és egyéb alkat­részellátását. Ennek szívből örülünk! De an­nak is örülnénk, ha ebben az év­ben rendbe hoznák, tataroznák a ma még csúnya foltként éktelen­kedő épületet! (Dóczi)

Next

/
Thumbnails
Contents