Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-14 / 37. szám
1963. február 14. 4 Csütörtök Az öreg Széli nem állt kötélnek Leány, aki az ujjaival is „Iái" Cserzett arca van az öreg Szélinek. Mérges, durcás akar lenni, de nem megy már, látom, nem futja a vonásokból. A haragos tekintet mosolygó szárkák! bak közül tűnik elő és akármennyire is meg akar ijeszteni, a második pillanat után nincsen sikere. Fekete posztóruhában van az öreg. Térdig érő vatta- kabátja, sáros, öreg csizmája. Előre tolja a kucsmáját is, hetykén, legény esen. Túl van már az öt- renen, a hatvanhoz is közelebb áll. Szikár a termete. Talán sosem ismerte a fáradtságot. Az orosházi olajbányászok központjában találkoztunk. Nem vette komolyan — nem akarta — az újságíró közeledését — és amikor az első szó jogán faggattam a brigádjáról, akkor káromkodott; egy olyan kacs kari ngósat, amelynek még csak a jelzése sem sikerült e sorok közé. — Ebben a hidegben... litt cifrázott) az álljon oda a torony mellé, aki elrendelte. Csak később tudtam meg, hogy Széli József főfúrómester, akinek országos hírű fúróbrigádja van, azért mégis odaálK a torony mellé, minden váltáskor kinn van és fél hatkor már ott settenkedik a munkásai között. Róluk akartam írni, a Széli-brigádról. Tavaly már találkoztam a brigád egyik csoportjával, az öreget azonban most ismerteim meg. Kértem, üljön a kocsiba, s menjünk ki a fúrásihoz, nézzük meg az embereket. — Nem én, tovaris. Nem megyek. Nincs is mit írni rólunk, kár a fáradtságért. — De én mégis szeretnék... — Hát, hogy maga mit szeret, mit nem, az a maga dolga, én mindenesetre nem tudok magának mit mondani. Dolgozunk. Mindent megpróbáltam. Sikertelenül. Először azzal érvéit, hogy annyit írtak már az újságok az ő brigádjáról, hogy majd megsokaüL jáfc a többiek. Amikor ezt az érvét legyőztem, akikor az üülési gázkitörésről meg a szarvasi fúrótorony nagy bajáról beszélt: (Aznap égtek el ott a gépek). — Azok, szegények bajban vannak, rólunk meg ódákat zengjenek. Mire való ez? Amikor látta, hogy nem tágítok, oko6, legyőzhetetlen cselhez folyamodott — Legalább ebédelni hagyjanak, ez a kis szabad időm van. Ember vagyok ón is. Győzött. Nem volt appellate. Hát ilyen ember az öreg Széli. Azt hittem, bogarak ezek, nem érdemlik a szót sem. Pedig nem úgy van. Azok közé az emberek közé tartozik, akik a munkát halálos komolyan tudják venni. Nem inognak és nem mutogatnak. „Ez van, többet nem tehetünk”, de amit tesznek, azt bányászbecsülettel teszik. Azért a brigádját mégis megismertem. Jenei Zsi gmond fiatal mérnök segítségemre sietett, s bár ő is váltig mondogatta az öreg érveit, elkísért a fúrótoronyhoz. Csók István fúrómester fogadott bennünket. A zúgó, zakatoló gépek között nem értettem a hangját. De hát mit is kell itt beszélni? Az ember fellép az állványra, fölnéz az égbe szökkenő toronyba (innen belülről különösen hatalmasnak látszik), figyeli a csodálatosan erős gépek markolását, mintha pehely, könnyűek lennének a több tonnás csövek, úgy engedi le őket a mélységbe. Mit beszéljen az ember, amikor látja az emberfeletti, megfeszített munkát Agyagos sárban Az elmúlt évben nyitotta meg kapuját a nagyszénási termálfürdő és a meleg vizű strand. A jövő év végére újabb létesítménnyel gazdagodik megyénk községe. Az idén májusban megkezdik az ország legkényelmesebb, korszerű szociális otthonának építését. Érdekes építészeti megoldásban válik valóra a Békés megyei Tanácsi Tervező Iroda mérnökeinek munkája: a két részből álló épületet modem folyosó köti össze majd. A gyógyfürdő szomszédságában, a mintegy 4 holdnyi parkban felépülő egyemeletes szociális otthon két- és négyszemólyes szobáiban kétszáz idős embert gondoznak majd. Ugyanott kap helyet a jól felszerelt orvosi rendelő, a betegszobák, valamint két társalgó taposnak a munkások: Föidesi Márton, Badár János, Vas János és Blahó János, ölelik a csöveket. A kötél csöpög a sártól. Nem lehet kesztyűben dolgozni, átázna egyből. Most jó idő van, mínusz 5 fokot mutat a hőmérő, de mi lehetett itt, amikor — 22 fokot mértek! Azt mondják, olyan hideg volt a cső, hozzáragadt a kezük. Némán hajlonganak, emelik a csöveket. Van bennük valami, amiből egyből rájuk fogtam, hogy hasonlítanak egy kicsit „parancsnokukra”, az öreg SzéRre. Nem csoda. Régen dolgoznak már együtt. Néhányan, mint a fúrómester: Csőik István, már hetedik éve tapossa a sarat Széli Józseffel. Olyanok, mint ő. A munkát egyszerűen, nemesen, szó nélkül csinálják. Nem lepődnek meg az idegen ember láttán, a mérnöknek sem emelnek kalapot, mintha semmi sem történt volna. Ez a brigád 23 000 métert fúrt tavaly. Nem értek hozzá, csak a vezetőktől tudtam, hogy ez nagyszerű eredmény. Ezért híres a Szélibrigád meg azért is talán, amit itt láttam: nem akarnak híresek lenni. Így ismertem meg a brigádot két részletben. Először a marcona parancsnokot, azután a többieket. Az öreg Széli nem állt kötélnek, most egy kicsit becsülöm érte. Kis6 Máté is. Külön épületszárnyban rendezik be a villamos energiával működő konyhát, továbbá az egyben kulturális teremnek is használható éttermet. A központi fűtést & a melegvíz-ellátást szolgáló kazánt különálló épületbe szerelik, s ugyanott lesz az otthon mosókonyhája is. K). A házakhoz, ahol éppen fosztották a kukoricát a pajtáiban, tódult a nép, mesére szomjasan. Klári is szívesen tanyázgatoitt el a fiatalok között, a fogadtatással sem volt eddig még baj. Az illendőség is úgy kívánta, hogy menjen, mivel a segítség körbejárt. Megváltozott a lakodalom óta. Viselkedése zárkózó titabb, mozdulatai félénkebbek lettek, mint aki komolynak hitte a sok-sok hátborzongató históriáit. Körülötte pezsgett, ficánkolt a vidámság, a felviharzó nevetések szinte leverték a port a pajta magasan nyújtózó gerendáiról. Karbidlámpa sugározta rájuk erős, villám színű fényét, édeskés szaga idegenül terjengett a nyár illatait őrző lucerna, muhar közelében. Tüzesen virult a fosztott kukoricából való hegy, körülötte zörgött a háncs, amely cinkosan takarta el a legények matató kezét Lehettek vagy húA felvétel azt a ritka pillanatot örökítette meg, amelyről nemrégiben az egész világsajtó szenzációs tálalásban emlékezett meg — egy huszonkétéves szovjet lány ujjaival közönséges nyomtatott újságot olvasott. A lány, Róza Kulesova, akit a képen orvosával, dr. Iszak Goldberg ideggyógyásszal látunk, epileptikus bán- talmakban szenved. így került a Szverdlov klinikára, ahol orvosa felfigyelt a furcsa rendellenességre, ha úgy tetszik: csodálatos képességre, hogy tudniillik Róza az ujjaival színeket és betűformákat is tud érzékelni. Goldberg doktor, egybegyűlt kollégáinak jelenlétében izgalmas kísérlettel bizonyította ezt. A lány szemét bekötötte,. majd könyvet tett elé, találomra felütötte — és Róza folyékonyan „letapogatta” a közönséges ujjak számára érthetetlen szöveget. A kísérlet- újságszöveggel, majd fényképpel folytatódott: Róza folyékonyan olvasott ujjaival, s tüstént meg tudta mondani, hogy mit „lát” a képen. Goldberg doktor ismertette kollégáival a „csoda” előzményeit. Róza maga nem világtalan: lát, de családjában többen vakok. Kislány korában ezért párhuzamosan tanulta meg az általánosan használatos írás-olvasást és a vakok Braille-írását. Mint ahogyan „kétnyelvű” gyermek esetében is megtörténik, Róza nem tett határozott különbséget a két írásrendszer között, igy látását tapintással is tudta helyettesíteni. Vajon a Braille-írástól olyan érzékeny lett-e a tapintása, hogy már közönséges nyomtatott szövegeket is „le tud tapogatni”? Részben talán erre utal az a kísérleti tény, hogy ha az újságpapírt vékony üveglappal letakarják, az apróbetűs szöveget nem tudja ujjaival „elolvasni”, de erős világítás mellett még szán a kukoncafosztök, körbeülték a sárga gúlát mint akik melegednek és a tiszta csöveket is úgy hajigálták középre, mintha óriási máglyát tápláltak volna. Egy malac képű, behízott szemű asszony vitte a szót, most éppen valami sikamlós pletykát adott elő az egyszeri kisbíróról, aki megleste fürdés közben a jegyző feleségét, és amikor az asszony sikongatni kezdett, ijedtében a kútba ugrott. Klárihoz nem szóltak bámtóm, nem néztek rá sandán, mégis tuda, hogy valami nincs rendjén, leszakadt egy húr a citerá- ról. Máskor vele is incselkedtek, egy volt a sok közül, hévül érezhette magát azon a körön, amelyet a lányok, fiatalasszonyok szőttek maguknak titkokból, pillantásokból névtelen, de annál édesebb érzésekből. Most meg nyoma veszett ennek az ártatlan cinkosságnak, úgy vették, mintha itt se lenne. Fájt neki az alattomosság, amelyről tudta, mindig meg tudja különböztetni velük a nagyobb címbetűket Róza tapintásra tudja érzékelni a színeket is. Azt mondja, hogy a fehért simának érzi, a vöröst szemcsésnek, a kéket hullámosnak, fodrosnak. Hogy az ellenőrzés minden tekintetben hiteles legyen, a tudósok a köve'tkező kísérlettel figyelték meg Róza színreakcióit: Világoszöld kötésű könyvet vörös fénnyel világítottak meg, úgy, hogy az kékre szí- neződött. Róza pontosan megnevezte a kék színt. Amikor á vörös fényt kikapcsolták, a könyv visz- szanyerte eredeti zöld színét, c a bekötött szemű Róza arcán őszinte csodálkozás tükröződött: hogy lehet az, hogy egy könyv kötése csak úgy megváltoztassa a színét?... A tudósok megfigyelték, hogy Róza agyának elektromos hullámai megváltoznak, amikor a lány ujjaival „olvas”. Mindeddig azonban nem sikerült összefüggést találni különös képessége és epileptikus bántalmai között. A szovjet szakorvosok valószínűnek tartják, hogy Róza Kulesovának fokozott érzékenységű idegvégződé6ek vannak az ujjaiban. hogy a kertek alatt osonó pusmogás eredménye. De nem mutatta, hogy szorongatja a szívét a számíkivetós, dolgozott serényen, néha nevetett is, de hiába nevettek vele a többiek is, a jókedvben ugyanúgy magára maradt, mint a hallgatásban. Most éppen hallgattak. Egy ösztövér, szürke réWis lány kérlelte a malac képű asz- szonyt: — Manci néni, meséljen még valamit De a szerelemről. Az asszony szorosabbra húzta a csomót keszkenőjén, jóindulatúan hunyorított Klári felé, mintha előre bocsánatot kéme. Klári lehajtotta a fejét, így hall. gáttá a históriát: — Előfordult az is, hogy egy rossz lány nem akart a pap felé állni, aztán azzal büntette az Isten, hogy mindjárt az első gyerekének két feje lett. Föl is nőtt ez a szörnyeteg, az egyik szájával ugatott, a másikkal meg nyerített. Bürköt evett meg lapulevelet, aztán már ötesztendős koi-ában kinőtt a szakálla... Ezen senki se nevetett. Béna csönd telepedett a pajtára. Többen lopva Klárira sandítottak az orruk mögül. Ö meg úgy viselkedett, mintha semmit sem hallott volna. A kezében volt egy cső, nyugodtan a kupacra dobta, de úgy, hogy a kukorica átTsz-elnokölc! Ágronómusolc! Brigádvezetők! Hasznos segítőtárs a téli tanulásban, az új termelési évre való felkészülésben a hetenként megjelenő Magyar Mezőgazdaság ewivü képes szaklap. Előfizethető minden postás kézbesítőnél Az ország legkényelmesebb szociális otthona épül Nagyszénáson
