Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-12 / 35. szám

a megyei páktbizottsAg és a megyei tanács lapja 1963. FEBRUÁR 12.. KEDD Ara 60 fillér XVm. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljetek I NÉPÚJSÁG I SZik ÍS llálásabb, ha Sűrűn éri a kapa | „Milyen pályát választhatok?” | A békéscsabai üzemek jelentik | Enyhe idő Szavazzunk arra a politikára, melyet pártunk hat éve töretlenül és sikerrel folytat — Választási nagygyűlés Medgyesegyháxán — Jelöltjeink Vasárnap délelőtt; sokan igye­keztek a medgyesegyházi műve­lődési otthonba. Ide vártáik Klau- kó Mátyás elvtársait, a pánt me­gyei bizottságának első titkárát, akinek, mint megyei tanácstag és országgyűlési képviselő-jelöltnek nemrég szavaztak itt bizalmat. Tíz óra után néhány perccel vette kez­detét a nagygyűlés, melyet Ta­kács Lőrincz elvtárs, a medgyes­egyházi tanács elnöke nyitott meg. Klautkó elvtáns elöljáróban a választások céljával, jelentőségé­vel foglalkozott. Most választás előtt állunk — mondotta. Ez min­dig nagy politikai eseménye az országnak. Minden választáskor arról van szó, hogy kit választunk meg az országgyűlésbe, tanácsok­ba. Kik lesznek azok, akik a bi­zalmat élvezve legjobb tudásuk, képességük szerint, s a legnagyobb odaadással szolgálják a népet. És szavazni is kell valamilyen prog­ramra, valamilyen politikára. Szavazni, s mi azt mondjuk: szavazzunk arra a programra, politikára, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt im­már hat év óta töretlenül és sikerrel folytat. Airra a programra és politikára, mely a nép kívánságának és aka­ratának megfelelően sikeresen ve­zet bennünket a szocializmus tel­jes felépítése felé. Arra a politi­kára, amely felszámolta a szemé­lyi kultuszt, megszüntette annak káros következményeit, helyreál­lította a szocialista törvényessé­get. Arra a politikára, mely képes volt torzítástól mentesen rávezet­ni a dolgozó parasztságot a szoci­alista útra úgy, hogy a szövetkeze­tek számszerű fejlődésével együtt növekedett a mezőgazdaság ter­melése. A továbbiakban választásunk demokratizmusával foglalkozott, s hangsúlyozta: egy választás de­mokratizmusát három tényező alapján lehet megítélni: kik sza­vazhatnak, kikre adják szavaza­tukat, s milyen az a program, amit a választók elé bocsátanak. Bár­melyik tényezőt is vizsgáljuk, ki- álljuik az összehasonlítást a legde. mokratikusabbnak nevezett tőkés államokkal is. Éppen ezért ellen­ségeink ma már jóformán csak egyetlen ponton támadják válasz­tási rendszerünket. Azt állítják, hogy nálunk csak szavazás lesz, nem választás, mivél nem lehet több párt, több politikai irányzat között választani. Igaz, nálunk valóban nem ta­lálhatók különböző, egymás­sal vetélkedő pártok, de azért nem, mert létezésüknek nincsenek meg a társadalmi alapjuk. A mi államunk a munkások, dol­gozó parasztok állama, a párt a munkásosztály, a dolgozó nép pártja. A párt programja pedig megfelel valamennyi társadalmi osztály és réteg, tehát az egész nemzet érdekeinek. A tőkésországokban rendezett' választásokon a polgári pártok és azok jelöltjei gyakran élesen szi­dalmazzák egymást. A lényeges kérdésekről azonban vajmi kevés szó esik ezekben a vitákban. Ná­lunk viszont ezekről folyik az eszmecsere a választások előké­születei során, s nemcsak az elért eredményekről beszélünk, hanem a hibákról is. Mi nem az ígéretek földjén élünk, hisz könnyű volna szépet, jót mondani, rózsaszínbe öltöztetni a valóságot, de ez az út a mi számunkra járhatatlan. Ép­pen ezért, amikor az eredmények szám­adatait felsorakoztatjuk, ar­ról is szólnunk kell, hogyan tovább. Latolgatnunk kell, mit nem tet­tünk jól, mi az amin változtatni kell. Különösen sokat kell töpren­genünk és tennünk azért, hogy a VIII. kongresszus határozatai si­keresen valóra váljanak. Ezután a megye iparának hely­zetét ismertette Klaukó elvtárs. Elmondotta, hogy a megye szoci­alista iparában az elmúlt évben tervezett 8 százalék helyett 9 szá­zalékkal növekedett a termelés, örvendetesen javult a megye iparpolitikája is az utóbbi évek­ben. Üj üzemek létesültek, s nőtt a foglalkoztatottság. De további tennivalóink is vannak — mon­dotta. — A megyéből még 10—11 ezer ember jár más tájakra dol­gozni és fontos feladatunk, hogy ezeknek az embereknek is meg­oldjuk a foglalkoztatását, a megye határain belül. A lehetőségek eh­hez adva vannak. A megye ipari beruházása a tervezett 375 millió forintról több mint egymilliárdra növekszik az ötéves tervben. Ennyi ipari beruházást a fel- szabadulás óta összesen nem kapott ez a megye. Klaijkó elvtárs ezután a mező- gazdaság helyzetét ismertette. A mi megyénk — mondotta — je­lentős helyet foglal el az ország élelemmel, nyersanyaggal való ellátásában. Az ország kenyérga- boná-szükségletének 12, sertéshús­ellátásának 14, baromfiszükség­letének 22 százalékát adja Békés megye. Ez nem kevés, de úgy gondolom, mi ennél többre va­gyunk képesek. Az elmúlt évek tapasztalatai — % két aszályos évet figyelembe véve is — azt mutatják, hogy megvannak hozzá a feltételek. Soha ennyi sertésünk nem volt a megyében mint je­lenleg. Baromfitenyésztésünk is fellendülésnek indult. A kenyér­gabona-termelésünk az aszály el­lenére tavaly is megközelítette a 10 mázsát holdanként. Megvan­nak tehát a feltételek, s mivel megvannak, így mi, a megye mezőgazdasági ter­melésének növelését az or­szágosan megjelölt 22—23 százalék helyett 25—26 száza­lékban jelöltük meg. Nem kis dolog éz, hiszen búzából 15, kukoricából (májusi morzsolt) 20—22, cukorrépából 170—180 métermázsát szeretnénk termelni holdanként. Ezekre alapozva ter­vezhettük azt is, hogy a szövet­kezeti tagok jövedelme megyénk­ben 19 százalékkal növekedjen erre az időszakra. Ez a terv reá­lis, elérhető, de megfeszített munkát, odaadást követel, meg kell érte fáradni. Mi szükséges ahhoz, hogy valóra váljon ez? Tovább kell javítani a vezetés színvonalát, ápolni és állandóan erősíteni a szövetkezeti tagok és vezetők egymáshoz való viszo­nyát, fokozni az emberekben a közös tulajdon iránti megbecsü­lést, s a harcot most a közös tu­lajdon védelmében, a munkafe­gyelem megkövetelésében, a régi szokások és maradi nézetek le­küzdésében, a lazaság, a tunya­ság, a nemtörődömség elleni küz­delemben nyilvánuljon meg. Vív­juk mi vállvetve ezt a harcot, mindannyian őszintén, becsület­tel. (Folytatás a 2. oldalon.) 5 Balogh László elvtárs, a békési Egyetértés Tsz elnöke. Meaő- j gazdasági technikumot végzett. Első ízben érte őt az a bizalom, • és megtiszteltetés, hogy országgyűlési képviselőnek jelölték. • Egyébként kisparaszt volt, s mint pártonkívüli is, aktívan te­• vékenykedett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Gaz­• datársai nem bánták meg. bog / hallgattak a szavára, s most : őt javasolták, hogy szavazáskor szerepeljen a képviselőjelöltek • lista ján. Az életszínvonal emelése nem az óhajokon, hanem a tetteken múlik Választási nagygyűlés Gyulán Vasánap délelőtt az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a városi tanács nagytermét, de jutott belő­lük bőven az összenyitott kis ta­nácsterembe, sőt elég sokan hall­gatták a hangszórón közvetített beszédet a folyosókon is. Banadics Mártonnak, a Hazafi­as Népfront várbsá bizottsága el­nökének megnyitó szavai után Tóth József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága ágit. prop. osztályának munkatársa emelke­dett szólásra. Tóth elvtárs városunk dolgozói által már ismert közvetlen hang­ján beszélgetett a választásokról, a választások feladatairól. Elmon­dotta, hogy nyíltan, őszintén és becsületesen kell szólni minden­ről. A hibákról éppúgy, mint az eredményekről. A nyugati rádió és sajtóhangok elég sokat foglal­koznak választásunkkal. Ök azon­ban az igazságot elhallgatják, il­letve elferdítik. Nem beszélnek arról, hogy mi a különbség a ná­lunk lefolyt választások és a nyu­gati választások között. A mi par­lamentjeinkben és tanácsainkban munkások, parasztok és értelmisé­giek foglalnak helyet. Nálunk a nép gyakorolja az államhatalmat, úgy is, mint választó, úgy is, mint választható. Itt minden 18 éven felüli fiatal egyenjogú választó- polgár, míg Svájcban, a Nyugat álltai legdemokratikusabbnak ki­kiáltott kapitalista államban a nőknek nincs szavazati joga. A mi jogrendszerünk a népi ha­talmat védi. A nyugati, úgyneve­zett tiszta demokrácia jogrendsze­re viszont a magántulajdont vé­di, a tőkések érdekeit védi. Sokakban felvetődik a problé­ma, miért ez a nagy választási kampány? Mi azt szeretnénk, hogy a választás valóban választás le­gyen, hogy a dolgozó nép szóljon bele az állami irányító szervek munkájába azzal, hogy olyan sze­mélyeket jelöl, akik erősítik par­lamentünket, tanácsainkat. Ezt sze. retnénk azért, mert az új parla­mentre és az új tanácsra nagyobb, bonyolultabb és sokrétűbb felada­tok várnak. Gyorsabban akarunk előrehaladni. És az életszínvonal emelése nem az óhajokon, hanem a tetteken múlik. Beszélt arról is Tóth elvtárs, hogy a nehézségeinket nem sza­bad eltakargatni. Példának a szén­problémát említette meg, amely országos méretekben éreztette ha­tását. Elmondotta, hogy a szénel­látásban történt zavar, az előre nem látható súlyos tél következ­ménye volt. Hisz a népgazdasági terveket, így a bányászati tervet sem lehetett egy súlyos télre mé­retezni akkor, amikor korábban jó néhány éven keresztül enyhe telünk volt. Az illetékes szerveik, ha kicsit későn is, de megtették a szükséges intézkedéseket és rövi­desen a nehéz tél ellenére meg­szűnik a szénprobléma. Megem­lítette azt is, hogy nyugaton, szén­ben gazdag országokban: Angliá­ban, Franciaországban sokkal sú­lyosabb nehézségeket okozott C tél, persze elsősorban a kisembe­reket sújtotta. Ez a választás, amely időben elég közel került hozzánk, nagyon lényeges határkő a további előre­haladásunk útján. Pártunk politi­kája helyes. Aki a Hazafias Nép­front jelöltjeire adja le szavaza­tát, az arra fog szavazni, hogy to- vább és gyorsabban haladjunk azon az úton, amely a szocializ­mus teljes felépítéséhez vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents