Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
KÖRÖST AJ KULTURÁLIS melléklet Tóth Béla: Atya, fiú, szentlélek TA'h Béla nem ismeret- krónikása, faluja, Rónás, a Ivóként áradó népi nyelve, s len az olvasók előtt. Noha ez haladás elkerülhetetlenségét a nemes értelemben vett a regénye az első nagyobb látó gazdái meghívják a rusztikus humora., átfogóbb alkotása, váUalko- megalakulandó tsz elnöké- Qg éppTül a fentiek, me- tarsolyából már *" " * JHi ebben az értíielellen ? — Gondolat-morzsák a szocialista realizmusról — nie a kollegái, ismerősei meg nem értésével, lebecsülésével, de vállalnia kell az agitáitor- ságot, a tan y ni ár ást s ez a legnehezebb feladat, hiszen olyan ellenfelei vannak, mint őt ádázul gyűlölő, s rá puskát emelő és elsütő kegyetlen édesapja. S ott vannak a kezdés nehézségei: nincs közös gazdasági épület, nincs pénz, és főképp nagyon kevés a közös mun. kát is vállaló kéz. Kaszás írói számos remek szerkesztésű, színes meséjű, népi humorú és nyelvű elbeszélés, nagyszerű, határozott kontúrt! jellemkép került ki, s. jelent mgg a Tiszatáj és a Kortárs hasábjain. A köszörűs kádi című kisregényét két hét alatt elkapkodták.'A békéscsabai, gyulai és szarvasi író—olvasó-találkozókon személyesen is találkozhattunk vele, a Békés megyed születésű, a Somogyi Könyvtárban dolgozó, az egyik legtehetségesebb szegedi íróval. A békési és a Szeged környéki tájhoz, emberekhez való hűség jellemzi, az egyszerű embereik, a földdel bajlódó paraszt és a legkülönbözőbb foglalkozási p.sta ha keal Apaszt; hogy ágakban dolgozók minden- ^nzt szerezzen a tez_nek, napi eseményei, munkája, élete érdekli szenvedélye, sén, melyhez intuitív személyes élmény, tapasztalat párosul, S az egészet koronázza eredeti, érzékletes és szemléletes, népi nyelve, mélynek kohója a .Tisza— Maros—Körös-táj népi kul-' .túrája, s ihletője Dugonics, Tömörkény, Móra. Forrásban lévffi író, de egy-egy műve minden esetben a tisztító katalizátor szerepét tölti be, mely egyre érettebb, magas szdntűbb, maradandó művek alkotásához vezet. Ilyen mű az Atya, fiú, szentlélek is. Az írók számára egyik legnehezebb, sok buktatót tartalmazó időszakot választja a regény idejének, témájának: a manók. De hazahívják az ]yek kierrteük a regényt, ad- egyetemet végzett agronó. ják a mű árnyoldalát is. must, Dóczi Jenőt meg a Nem a szociografikus jelle- barorn fikel tetőnél dolgozó get, a részletek realitását, technikus lányt is. Kaszás igazságát vitatjuk, hiszen a egy otthon töltött éjszaka részletek hitelessége többsé- töprengése után elvállalja, s Süliben az egész hitelességet ezzel megkezdődik harca az nyújtják ebben a műben, ________ ú j életért. Szembe kell néz- azonban az egyes jól sike- _ társadalomelméleti — -•____, rült önálló részietek ősz- mely tarsauaiomeimeieti — A szocialista realizmus fogalmáról van szó. A megyénkben élő egyik képzőművész ismerősöm, mikor beszélgetés közben szóba kerültek a különféle művészeti irányzatok, „izmusok”, a szocialista realizmus említésekor ingerülten szólt közbe: — Ugyan kérem, már megint ez a hogy is hívják, amiről már sokszor elmondták, hogy még az sem érti, aki kitalálta. Mikor közülünk néhányan türelmes szóval szerették volna megértetni vele, hogy ez nem egy feltaláló ötlete, hogy felhasználja újságírói fegyverét is a személyes ellenség, a bankigazgató ellen. Baráti kapcsolatai révén nádvágógépet kap, kísérleti traktorokkal felszántana a tsz földjét. És lassan megindul a közöß élet, egyre többen dolgoznák. Május elsejét már együtt ünnepük, s felsejlik a - tanyaiközpont modem falujának jövendő képe. S amikor egy miniszteriális bizottság koholt és nevetséges vádakkal megtámadja az elnököt, már az egész tagság, mint egészséges és egybeforrt kollektíva védi meg elnökét, kollektív gazdaságát. A közösség változásával fejlődik az egyén, s a marad iságot legmarkán- gyar parasztságnak sok töp- ké pvis,slő & Ka_ rengést, belső kínlódást, de ................ ... , ,. , . szas is jo útra tér, s kibékül megnyugtató megoldást ho- ... _ , . ’ zó történelmi sorsforduló- a ^ovat_ horo fiaval- ját, a közös gazdálkodás út- A mű tehát az átváltás jára lépés időszakát. írónkat pompás dokumérituma, s láthatóan két probléma foglalkoztatja: Milyen kegyet, len lelki vívódások, rombo. ló, pusztító és egyben alkotó konfliktusok, kemény összevalóban, szószerint dokumentum. Az időszak valósága hiteles a legapróbb részletekig, s különösen az átalakulás maga, a közvetlen csapások, fojtott küzdelmek előzményed, a tsz-be lépés, s sorozatával számolják fel az új közösség első bátorta- hősei — vagy legalábbis fél- lan megmozdulásai. A meg- reállítják — a jelennek a nevezett és a névtelen hő- múlthoz való kapcsolatát, az sok, epizodisták magatartá. egyéni tulajdonhoz, földhöz »a, a lapulás, a nyílt ellenvaló ragaszkodását. A má- állás, a veszekedés, az apsik: E lelki, testi és egyéb kálvária járás és harc hozott-e eredményt és milyent? Izgalmas kérdésié1 vetések ezek, s író legyen a talpán, dóri feleletet akar és tud adni. Tóth Béla nem fenekük meg a zátonyokon, mert segíti az új, a kö^ös gazdálkodás erejében, jövőjében való állhatatos hite és paraszti hősed iránti gyermeki szeretete és bizalma. szességükben nem keltik az egységes ’egész képzeletét. És még nem is a komponálásban, szerkesztésben van a probléma. Az írás módszerének elve teremt feszültséget — a művészi ábrázolás mellett a valóság legmagasabb fokú dokumentálási szándéka. (Amennyire a dokumentációs és a művészi ■■ elhitetés között van fe- j szültség.) Ezt támasztja alá S a cselekmény jellegzetes ■ vonalvezetése, mely módot ■ ad arra, hogy egy-egy fon- * tosabb esemény bizonyítása- j ra annyi és olyan kitérővel : éljen az író, amennyivel : csak akar. A szinte végtelen S párbeszédes forma is a fen- S tieket igazolja: a kimondott I szó konkrétabb, elhitetőbb ■ hangulatú; vagy a ■ nyelvi ■ fordulatok hús-vér valló- ; sága, kimeríthetetlensége. ■ Mindezek bizonyos túlhang- ■ súlyozása az események sód- : rácának lankadásáit, az : ábrázolás egyoldalúságát, j nyelvi modorosságot idéz- • hetnek elő. • Noha a második részben “ a főhős túl zott an sokat vál. ■ lal magára, s a tsz szénája is kissé olajozottan jön rendbe, mindennek ellenére a regény végig élvezetes, kellemes * olvasmány. Az olyan epizódok, mint Kaszásnak az apjával való drámai találkozása az ági tériékor, a hívő Papp Illés és a járási párttitkár esete, Dóczi félrelépése Pöszdké- vel, az öreg Kaszás megrendülése a jövendőbeli portáján, az elnök megvédése, emlékezetes élményt nyújtanak. Tóth Béla műve a nagy átalakulás újabb irodalmi tükre. Érdemes elolvasni, érdemes felfigyelni rá. Dr. Krupa András és természetesen gyakorlati — alapja van, „mellékesen” pedig a szocialista tartalmú irodalom és művészet tömör elvi határozása — legyintett és faképnél hagyott bennünket. Az eset után egy alkalom, mai, az egyik csabai középiskola festő- és rajzszakkörébe invitáltak. A szünetben barátságos beszélgetésbe merültünk a kör 15 és 18 év közötti tagjaival. Adva a tájékozatlant, megkérdeztem tőlük, miként is érthető az, hogy „szociaüsta realizmus”. Egy pillanatra mindegyikük rám nézett, láttam arcukon, tekintetükön, hogy nem a kérdés az, ami meghökkenti őket, hanem a fogalmazás. Gondolták: ennek a bácsinak, aki úgy látszik nincs tisztában a kérdéssel, nem vethetjük csak úgy egyszerűen oda, hogy ez meg ez, hanem be kell őt vezetni a lényegbe. — Tessék csak idefigyelni — kezdte az egyik, a felvilágosítani szeretők hevességével —, ott van például Móricz Zsigmond. Ha nem is képzőművész, de a toll művésze. Ö is realista volt, de mivel a szocializmushoz még nem jutott el, csak sejtései voltak felőle, hát úgy írta meg a mű. veit, ahogyan ő a polgári társadalomban, polgári szemmel láthatta. Azt azonban maradéktalanul, torzí- tatlanul, reálisan csinálta, így tanultuk az irodalom- történeti órán. Na már most, ha valaki a társadalom életét szocialista szemmel látja és ilyen módon ír, fest, zenél, művészkedik, az szocialista realista módon cselekszik. Ugye tetszik érteni? Csak nevettem és á fejem ráztam. — Mi ebben az érthetetlen — bámultak rám csodálkozva a lányok és fiúk. Honnan tudhatták volna, hogy ingerült művész ismerősömre gondoltam és arra, hogy ő, aki a képzőművészet kérdéseiben megfellebbezhetetlennek képzeli magát, eljöhetne ebbe az iskolai szakkörbe elméletet tanulni. (H.) £. Kovács Kálmán: SZERETTÉL De nem hagytad el értem az anyád, És nem hagytad ott érteim városod. Megmarkoltad az otthon bútorát, fis marasztalt a kedvenc vánkosod, A kíscicádat sajnáltad nagyon, Szívedhez nőtt a televízió. Nem hitted el, hogy Pnsztaváradon Is megteremhet a szép és a jó. Megkötözött a régi munkahely, Kedves kollégák meghitt bűvköre, S elrettentett a messzeség, amely Az ismeretlen újnak küszöbe. Megüzented- hiába várlak, és Csak városodban lehetsz az enyém. Marcangolja a lelkemet a kés, Ettől lett költeményem ily kemény, Hogy a végén kimondja kereken: Mit annak hittél, nem volt szerelem. POMPÉJI • Ki ne ismémé a hős pompéji katona történetét? Halált megvető bátorsága, remek kötelességtéljesítése dicsfényt von ismeretlen neve köré. A hömpölygő lávafolyam már vészesen közeledett, aiki‘ tehette, menekült, csak a fegyelmezett katona maradt az őrhelyén. Kitartott utolsó leheletéig és nem hagyta él a kaput, amelyet őriznie kellett. Csodálatos történet. Méltó MŰTEREMSAROKBÓL róbb ravaszlkodásók, a munka önfeláldozó vállalása, kezdése, az új tsz és a vele kapcsolatos szervek viszonya mind-mind remek, plasztikus pillanatfelvéteaki művészi, elhitető mó- lek. Magának Kaszásnak az alakja is valószerű és társaié is. (Hány szakemberünk tért vissza falujába ilyen lelkesedéssel, javító- szándékkal!) Az író alapos ismerője, „gazdája” az eseményeknek. Iskolája, előtanulmánya volt a közvetlen Kaszás Pisla újságírót, tapasztalat, s a már megje- ald megyéje mezőgazdasá- tent Ruzsajárás. A történe- gának hol reális, hol a jó- teket, a mondanivalót hite- Síándékából fakadóan túlzó lesíti a bővérű, gazdag foBesícnyei Antal: Rég' fészek leszármazottja ő a legendás római harcosoknak! Mucius Scaevola kar-égetése kis játék volt csupán az ő kitartása mellett! A megkövesedett láva tartotta össze mozdulatlanságba merevedett csontjait, hogy örök példa legyen az ideálokért és eszmékért rajongó fiatalok számára. Azt hiszem, nincs a világon szív, amely ne dobbant volna hangosat, mikor először hallott őróla... Óh, pompéji katona! De azután mi történt? Jöttek újabb kutatások, s egyes tudósok addig bogarásztak, míg kiderítették, hogy a pompéji katona sem merő hazafiságból őrizte a reá bízott kaput... Nem, nem is Őrzött semmit, csak várt. Szerelmes férfi volt csupán, aki egy nőt lesett... A kedvesét, hogy egy kellemesnek ígérkező éjszakát töltőn el vele. De a szeretett nő a láva tanulsága szerint már nem érkezett meg hozzá. Vagy a saját életét próbálta másfelé menteni vagy a halál martaléka lett, mielőtt a randevú helyére érhetett volna. Természetesen a felfedezés után parázs viták keletkeztek. Szabad-e széttépni egy hősi glóriát? Szabad-e egy világhírű névtelen hőst egyszerű szerelmesként, hétköznapi áldozat-. ként feltüntetni? S valóban mi az igazság? A kaput őrizte-e a pompéji katona vagy csak szerelmével akart találkozni? Szerény véleményem szerint a pompéji katona mindenképpen hős! Sőt, ha nem a kaput őrizte, hanem csak egy nőre várt, akkor még nagyobb hős.! A kaput kötelességből keUett volna őriznie, de a nő miatt csak becsületből állt ott... Óh, egekig szárnyaló szent kitartás! Gondoljunk azokra a férfiakra, akik napjainkban várakoznak utcasarkokon, mozik és színházak előtt... vajon, mit tennének, ha hirtelen kitörne fejük felett egy tűzhányó és önteni kezdené a lávát? No mit?... Pompéji katona, nagyon me^érdemled a glóriát! Szabó Ibolya
