Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-07 / 31. szám

JL963. február 7, 2 Csütörtök Választási nagygyűlés Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról.) dalmi adottságait és a szocialista nemzetközi munkamegosztásból fakadó kölcsönös előnyöket. Ezután az ipar fejlődéséről szólít, majd szerkezetének, korszerűsíté­sének szükségességét taglalva a kővetkezőket mondta: A megye az utóbbi 10—12 esztendőben mint­egy háromnegyedmilliárdos beru­házást kapott iparfejlesz ésre. En­nék során épült fel az utóbbi idő­ben az Orosházi Ruha- és Üveg­gyár, a Békéscsabai Kenyér- és Konzervgyár és a Hűitőház. A beruházások egy részét — helyesen — a műszaíki fejlesztésre fordították. A sarkadi és a mező- hegyesi cukorgyáraikban beépítet­ték a „J” diffúziót, amely a cu­korgyártásban jelenleg a legfej­lettebb technikai szintet képvise­li. A baromfifeldolgozó iparban megvalósították a szalagszerű fel­dolgozást, a húsiparban a felfüg­gesztett szárazvágást. A megye szocialista ipara a múlt évben 12 százalékkal növelte termelését, ami nagyon jó. A kis­ipari termelőszövetkezetek 101,7 százalékra teljesítették termelési tervüket, ugyanaikkor azonban a lakosság szükségleteinek kiszolgá­lására irányuló tervüket csak 97 százalékra. Ez azonban már nem jó, ez a lakosság szükségleteinek bizonyos mértékű elhanyagolását tükrözi* amin véleményem sze­rint változtatni kell. A népgazdaság egészséges fej­lődésének másik alapvető fő kér­dése: a munkatermelékenység sza­kadatlan növelése. Ez döntő fel­adatunk. 1962-ben az ipari terme­lés növekedésének 63 százaléka származott a termelékenység nö­vekedéséből. Ez már kedvezőbb a korábbi évekhez képest, de még mindig nem kielégítő. Az ötéves tervtörvény előírja, hogy a beter­vezett többtermelés mintegy 70 százalékát a munkatermelékeny­ség növekedéséből kell biztosíta­ni. Ha a békéscsabai ipar helyzetét vizsgáljuk ebből a szempontból, azt látjuk, hogy a múlt évi terme­lésnövekedés döntően, sőt majd­birkanak biztosítaná a takar* • many szükség 1 étét. A hozamok ugrásszerű növelésé­nek a gazdálkodás belterjesítésé­nek egyik leghatékonyabb eszkö­ze az öntözés. Öntözéssel aszályos időben meg lehet kétszerezni a termelést. A terméshozamok növelésének másik legfontosabb eszköze a gépi technika A gépállomások fejlesztése mel­lett az állam továbbra is hathatós segítséget ad a termelőszövetke­zeteknek saját gépparkjuk növelé­sére, részben az újonnan beszer­zett gépekből, részben pedig egyes gépállomások gépeinek eladásából. Mind az új gépek, mind a gépál­lomás! gépek egy részének eladá­sával, az erre alkalmas termel ő- nem kizáróan a munlkáslétszám szövetkezetek teljes gépesítését számszerű növeléséből és nem a munkatermelékenység növekedé­séből származott. S ez bizony nem egészen jó, nem egészséges, nem felel meg gazdaságpolitikai célki­tűzéseinknek:. Véleményünk sze­rint nemcsak ott lehet a munka termelékenységét növelni, ahol miiszaki fejlesztésre be­ruházást kapnak, hanem min­denütt: megfelelő munkaszer­vezéssel, a dolgozók szaktudá­sának állandó növelésével, mindenekelőtt pedig a mun­kafegyelem javításával. A mezőgazdaság fel lendítése a bel terjesztéssel valósítható meg A falu szocialista átszervezése, pártunk agrárpolitikája szellemé­ben e megyében is egészségesen, sikeresen megtörtént. Szövetkeze­ti gazdaságaink napról napra erő­södnek. A szövetkezeti földek a múlt évben megyeszerte szépen meg voltak munkálva. A javufó vezetés, a tagok öntudatának erő­södése mellett nagy szerepet ját­szik ebben az is, hogy a jobb mun­kára serkentő különböző anyagi ösztönzők szélesebb körben elter­jedtek a megyében. Az aszály a múlt évben különö­sen sújtotta a búzatermést, csak 9 mázsa lett a megyed átlag. A rossz időjárás ellenére azonban kukoricából — mivel tavalyelőtt lényegében teljes egészében elvé­gezték az őszi mélyszántást — megyei átlagban tavaly 181 má­zsás szemtermést értek el. Ez igen szép’ A nasvüzemi szocialista mező- gazdaságban szépen fejlődik az ál­latállomány. A sertésállomány a múlt év tavaszán érte el az eddi­gi legmagasabb szintet. Nőtt a juhállomány is. A baromfiállo­mány pedie a múlt évben megha­ladta az 1965. évre előirányzott szintet. Az aszályos időjárás miatt a növénytermesztésben beköve ke­zeit jelentős kiesések ellenére a tsz-tagók közösből származó át­lagjövedelme előrelátljatóan az idei zárszámadáson sem les-' keve­sebb az egy évvel ezelőttinél. A gyenge termelőszövetkeze­tek gazdálkodásának a köze­pesek színvonalára való mi­előbb emelése a megyei, járá­si párt- és állami vezetésnek, s a szóban forgó termelőszö­vetkezetek vezetőinek és egész ta«rsá"nnak is IeveIsőhbror,dű politikai és gazdasági fel­adata. Sppen ezért csak támogatni és he­lyeselni tudjuk a megyei vezetés­nek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a beruházás nagyobb hánya­dát s a szakembereket elsősor­ban ezekbe a termelőszövetkeze­tekbe kívánják irányítani. To­vábbá: a rendellke^sre álló beru búzások — építkezés, talajjavítás, nek. Részben amiatt, mert a hosz- szan tartó szárazság miatt főleg a Tiszántúlon csak ősz utolján kelt ki a búza és nem tudott megerő­södni. Továbbá amiatt, mert no­vember második felében még min­dig vetettek, s ezek a növények sem tudtak megerősödni. Részben pedig korán beköszöntött a tél, a decemberi fagyok hótákaró nélkül érték a vetéseket, s nagyon meg- csigázták azokat. A rövidesen megkezdődő tavaszi munkák közül csupán egyet eme­lek ki: az őszi vetések télu'.ói, ko­ra tavaszi ápolását. A hosszú ke­mény tél után ez most különösen fontos. Az idén legalább kétszer kell az őszi vetéseket fejtárgyázni. Ha ezt mineden búzatáblán elvé­geznék, holdanként legalább egy bet kell felszántanunk. Az őszi I mázsával .javíthatnánk meg a ter- vetéseink rosszul indultak a tél- | mésíkilátásakait. Hlunkánk célja a nép jólétének emelése igyekszünk előmozdítani. t Kedves Barátaim! Az új esztendőben több tekintet­ben hátránnyal indul a mezőgaz­dasági munka. Az ősszel felszán­tandó területnek — ebben a me­gyében is — mintegy háromne­gyedén végezték el csak az őszi mélyszántást, tehát tavasszal töb­öntözés, gépek — eddiginél na­gyobb hányadát kívánják ezekbe a járásokba összpontosítani. At továbbiakban a helyes anyagi ösztönző módszereket taglalta, majd így folytatta: A mezőgazda- sági termelés erőteljes fellendíté­se a gazdálkodás határozottabb belterj esitése, a hozamok lénye­ges növelése 1 útján valósítható meg. A megye megtette az első kezdeti lépéseket a nagyüzemi mezőgazdaságban a termelés bel- terjesítésére. Reálisnak mondha­tók azok a célkitűzések, amelyek szerint az ötéves terv végére me­gyei átlagban búzából 15, kukori­cából 20—22, cukorrépából 170— 180 mázsás termésátlagot kíván­nak elérni. E program megvalósí­tásában egyik legnagyobb gond a megnövekedett állatállomány és a megyei szűkebb takarmánybázis közötti összhang mielőbbi megte­remtése. A megoldás természete­sen nem az, hogy az állatállo­mányt csökkentsék. Sem pedig az, hogy újabb területeket vegyenek igénybe takarmánytermesztés cél­jára, mert nincs miből. Sem a kenyérgabona, sem az ipar; növé­nyek ve'ésterületét nem lehet to­vább csökkenteni. Egyedül járha- [ tó út: a terméshozamok minden* eszközzel való növelése! Ehhez a megyének egyre in- jj kább, megvannak a szükséges jj anyagi eszközei. így például a nyári őszi mélyszántást feltétlenül !• el kell végezni, minden évben ar kukorica alá. Hibrid vetőmagot { már az idén szinte a teljes vető- f területre tudunk adni. Biztosítani j kell — a talaj táperejétől függő- < en — az optimális tőszámot, s le- j galább háromszor kell megkapál- J ni a kukoricát, kétszer sorjában a* silókukoricát, s ez elsősorban a í célnak megfelelő anyagi öszitön-1 zők bátor alkalmazásának kérdé- j S0Í El kell végre kezdeni az eddigi- J nél sokkal határozottabban a le- j gelők karbantartását, kezelését. A : megyében több mint 110 ezer hold ! rét és főleg a legelőterületek. f Ha csak néhány mázsával nő- ! vélnék a legelők holdanként: 5 szénahozamát, ez több ezer 1 szarvasmarhának, sok ezer « Ezer és ezer országos és helyi példával lehetne bizonyítani hogy maradéktalanul érvényesül pár­tunk és kormányaink politikájá­nak alapelve, mely szerint a szo­cializmus építése az egész társada­lom boldogabb életét szolgálja. Munkánk, erőfeszítéseink célja és értelme: a dolgozó nép jólétének, kultúrájának emelése. Hogy egy ország lakossága hogyan él, azt elsősorban az élelmiszerfcgyasz- tás tükrözi. A Horthy-Magyaror-’ szágon 1936-ban a népesség fejen­ként és évenként 78 kijogramm kenyeret, 80 liter tejet, 18 kilo­gramm húst, 12 kilogramm cukrot fosvasz'ott, Budapest nélkül az or­szágos cukorfogyasztás négy kilo­gramm volt. Ezzel szemben a népi Magyarországon 1962-ben — elő­zetes adatok szerint — az egy la­kosra jutó fogyasztás kenyérgabo­nából (lisztértékre átszámítva). 135 kilogramm, húsfélékből 49 kilo­gramm, zsiradékból — vajjal együtt — 23 kilogramm, tejből — tejtermékkel együtt — 145 liter, cukorból 29 kilogramm volt. Fehér elvtárs ezután a mezőgaz­daság áruértékesítéséről, az álla­mi felvásárlásról szólt, majd így folytatta:: Az ország lakosságának 94 szá­zaléka társadalombiztosított. A termelőszövetkezeti parasztolt is SZTK-tagok. Amiért a szá­zad elején az agrárproietárok küz­döttek, az ma megvalósult. A má­sodik ötéves tervben az előirány­Apja a szőlősorok végében piszmogott a birgepaprikással. Szokása volt harminc esztendő óta, hogy ő főzze meg a szüreti báránypörköltet. Fontoskodva hajlongott a fűszerildatú füstben, annyira odafigyelt a dolgára, mintha a világot készült volna újrateremteni. Erős csonté, derék ember volt az öreg, széles háta alig hajlott meg, fekete bár- sonynadrágja legónyesen fe­szült a combjára. Térdét is csak azért tartotta beroggyantva, mert a szolgafáról mélyen füg­gött alá a húszliteres bogrács. Hosszú nyelű fakanállal kala- molt bele a halkan rotyogó pap­rikásba, majd tavaszi venyigét tűzdelt a bogi-ács alá. Letérdelt, kérges ujjaival parazsat csípett a rézkupakú pipára. Mintha raj­ta kívül nem lenne más se égen, se földön, kihúzta magát komó­tosan, nagy élvezettel szopogat­ta a pipát,és úgy tekintett szét a tájon, mint akinek köteles szá. mot adni a természet megérde­melt gazdagságáról. Bent a szőlőbokrok csipkés le­velei között kacarásztak a szü­retelő lányok, mint boldog ma­dársereg. Világos keszkenők, fénylő arcok villantak elő, s idŐ6 Kustán Dániel olyasmire gon­dolt, amit nem illik kimondani, amikor az egyik szőlősorban szoknyát látott feszülni a put­tonyt emelő lány tomporán. A pipát kivette fogai közül, meg­nyalta a szája szélét, penészes bajusza csáléra állt az alattomos mosol vtól. Hiába tartotta a köz­mondás, hogy az öreg kecske is megnyalja a sót, tudta, hogy eh­hez neki aligha lehet már remé­nye. Hanem a fiának szívesen választott volna menyecskét. Hiányzott a házából az a fajta egészséges levegő, amelyet nem az erdők lélegeznek ki, nem a zápor mos tisztára és nem a fagy frissít meg, hanem csak a fiatal fehércseléd tud párázni N»evon kellett neki az ilyen közelség, talán jobban. | zott 25Ö ezer lakásból eddig fő­épült összesen 130 ezer. Kisebb részben állami, zömében magán­lakás. A kormány legutóbbi ülé­sén e lakásépítési programot 300 ezerre emelte fel. Túlzás nélkül el­mondhatjuk azt is: Magyarország mindinkább tanuló ország. Az is­kola a gyermekek második ottho­na. Az elmúlt őszön az általános iskolát végzett tanulóknak 43 szá­zaléka iratkozott be középiskolá­ba. Ha e számhoz hozzávesszük még az ipari, mezőgazdasági és ke­reskedelmi tanulóiskolákba, to­vábbá a gép- és gyorsíró iskolák­ba, valamint a továbbképző isko­lákba beiratkozottakat, akkor azt látjuk, hogy az általános iskola nyolc osz­tályát elvégzettől, mintegy 88 százaléka tanul tovább. Nagy az előrehaladás a nép mű­velésében országszerte és e me­gyében is. Mindnyájunkat csak lelkesíteni tud az a nagyszerű fejlődés, hogy öt község kivételé­vel Békés megyében mindenütt működik már kultúrotthon, az szer lélekszámúnál kisebb falvaik­ban is van könyvtár, minden köz­ségben van mozi. A szentesi adó­állomás felépítése óta rohamosan nő a kereslet a televízió iránt. A rádió, s még inkább a televízió nagy lehetőségeket nyit meg e megyében is a város és a falu kö­zött ma még meglévő jelentős kulturális különbségek fokozatos megsz' ültetésére. Fehér Lajos elvtárs ezek után külpolitikai kérdéseket taglalt, majd nagy tetszéssel fogadott be­szédét így fejezte be: Erőnk tudatában bizakodva né­zünk a jövőbe. A Hazafias Nép­front jelöltjei világos platform­mal: a párt és kormány kipróbált, a VIII. kongresszus által jóváha­gyott politikájával, következetes békepolitikával, a szocialista társadalom teljes felépítésének programjával indulnak a válasz­tásokon. Erre a politikára és ragyogó programra kérem a magam, 6 va­lamennyi jelölttársam nevében Békéscsaba és az egész Békés me­gye választópolgárainak igenlő szavazatát — jóváhagyását. mint a vén kandúrnak a kemen­ce melege. Újra megkavarta a paprikást, najd a fia felé ballagott pipáz­hatva. — Tudod-e, hogy még az idén szeretnék táncolni a lakodalma­don? — mondta és kajánul a fiára nevetett. Dani hirtelen elengedte a prés rúdját, boldog csodálkozással meredt az öregre. — Hiszen akkor egyet aka­runk, édesapám!... Négy lány lépett ki a szőlőből, ringón hozták a puttonyt, kö­nyökük hegyesen-peckesen el­állt, ahogy fogták a puttony szí­ját. Érett mellük előreduzzadt a vékony blúz alatt, lábikrájuk in­gerlőn feszült meg a kaptatótól. — Van itt fognivaló — nézett gyönyörködve az idősebb Kus­tán a közeledő lányok felé. — Csak aztán jó helyre nyúlj. A legény nem szólt, csak této­ván mosolygott. Megvárta, amíg a lányok kiborítják a puttonyt, s visszahúzódnak a szőlőbe. — Szépek ezek is — pillantott utánuk merengőn — de másnak szépek. Az enyém máshol szüre­tel. Az öreg Kustán ólmélkodva döbbent rá a legény furcsa nézé­séből, hogy a fia máris szerel­mes. Pipáját erősen a markába szorította, a hangja meg számon, kérő lett. — Aztán hol?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents