Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-05 / 29. szám

(MR. február 5. 5 Kedd Változó világ „Ki mit tud?” megyei döntő Tanfolyam oh, előadások a békéscsabai tsx-ekben Évmilliárdokkal ezelőtt ten­ger hullámzott a békési tájon, ős­hüllők kergették egymást, halacs­kák járták a vízitáncot, aztán volt tenger, nincs tenger: a hömpölygő víz helyén zöld növények nőttek, s virágpompába öltözött a termé­szet... Megint elteltek évmilliók, és máris sárga búza hajladozott a szélben, ott, ahol egykor mélyten­geri szörnyek hadakoztak... Vajon számít-e valamit néhány esztendő, ha kissé — úgy, ahogy előbb — kitágítjuk az idő hori­zontját, és éveinket hirtelen per­ceknek érezzük csupán? — De még mennyire! — nevet rám Tikász István tanár, aki 1929 szeptembere óta tanít Békésen, és most a gimnázium fiú-diákottho­nának főhivatású nevelője. Már régóta — talán egy órája —, hogy egyetlen tömör mondat­ban megkérdeztem tőle: Válto­zott-e a világ, tanár úr? Először sok mindenről beszélt nekem, megismertem az életét és ami­kor azt mondta, hogy 1929 óta ta­nít, nem tudtam megállni, hogy közbe ne szóljak: Nekem is élet­rajzi pontom az az év. Akkor szü­lettem, amikor tanítani kezdett... Lám, mégis milyen érdekes is az idő. Lépten-nyomon 'bekopogtat az emberhez, hol így, hol úgy, most kettőnkhöz azzal, hogy ő 34 éve tanít, én meg... de ez mégsem tar­tozik ide. Ha skiccedet akarnék ké-^í. teni, hogy valahol visszaadjam Ti­ltasz István szavait, azt, amiről előzőleg mesélt, így rögzíteném: „1929, szolgálatom kezdete, Béké­sen. Aztán a háború. Hadifogság. Hazaérkezés... Nagyon szeretem a kultúrmunkát. Csinálom azt is. 1949—1952-ig elvégeztem a peda­gógiai főiskolát, és földrajz-bioló­giai szakon oklevelet kapóit. Ké­sőbb felcserélem a katedrát a kul- tdrigazgatód munkakörrel. Nen> megy jól a kultúrház élete, az emberek legtöbbje csak egymás vagdalásával van elfoglalva. 1956, minek részletezzem? Újra tanítok: Bőkés tar hoson, közben a tanyai iskolákban helyettesítek, majd 58 óta megint Békésen, a Ifi. sz .iskolában köszöntének reg­gelenként a gyerekeit. Nagyon sze­retem őket, azért vállaltam el a fiú-diákotthonban is azt a mun­kát... Igen, 1958 hozta egyéni éle­W0l0»0*0*0t*******0*0*0****0* tembe a legnagyob változást; megválasztottak a községi nép­front-bizottság elnökhelyettesé­nek. Azóta az vagyok, illetve most az elnöki tennivalókat is ellátom, mert az elnökünk beteg. Gondol­hatja, most a választások előtt mennyi dolgunk van! És milyen sok érdekeset tapasztal az ember, amire pontosan ráillik a szó: vál­tozás.” ... És mire illik rá ez a szó? — Nyugodtabbak az emberek. Bizalom van, ezt érezni minde­nütt. Egymás iránti bizalom és ez nagy szó! A tantestületekben nyoma sincs a régen divatos acsar- kodásnak. Nem, nem festjük ró­zsaszínre a képet, persze, nem let­tünk mi angyalok, de ha a válto­zást kérdi, akkor olyan nagy a vál­tozás, amiben — évekkel ezelőtt — nem mertünk talán hinni sem. És nem így a jó?... Tudja, én is­merem a község értelmiségi köre­it. Harmincnégy éve élek itt Egyet mondhatok: sokan, nagyon sokan átértékelték már az életük egy-egy időszakát. Van, aki szinte jelentkezik, hogy mit tehetne, mert buzog benne a tettváey. Probléma? Van. Például a peda­gógusok lakáshelyzete. Nem va­lami rózsás. MOfkállS arcélén a kinti fehér hóról visszaverődő napfény ját­szik. Rágyújt, komótos, nem sie­tős, nem ideges mozdulatokkal. Magabiztos ember gyújt rá így — apróság, de meg kellett örökíte­nem. — Hát ezért mondta az előbb: De még mennyire, hogy számít né­hány esztendő is! A mi utóbbi 4— 5 évünk különösen serirat hozott, az ne számítana? És otthon? — kérdezem. — Mi újság? — Élünk. A kislányom most kezdte az egyetemet Szegeden, kémia-biológia szakon. De erről ne írjon, nem kell ebből nagy dolgot csinálni... Őszintén cseng a kérés és már majdnem azt mondom, hogy jó, nem írok, amikor átcsap egy má­sik témára, és így felment az ígé­retadás alól. — Most úgy vagyok, hogy a diákotthonban is, meg a III. sz. általános iskolában is van elfog­laltságom bőven, emitt a gyere­kek nevelése, amott heti 10 óra földrajz. És ha elég amit elmond­tam, már mennék is. Nem tartóztatom. Elmegy, de itt hagy még egy nagyon kedves, nagyon szép mon­datot: — Fiatalabbnak érzem magam, mint bármikor! Sass Ervin A vetélkedő megkezdődött és a zsűri nagyon szigorú. A zsűri tagjai: Vass Károly, dr. Rossa Ernő. Sárhelyi Jenő, Nyíri La­jos és Petrov .,zki István. A komoly zene kategória első he­lyezettjével, a 10 éves H. Kovács Benedek szarvasi kisfiúval beszél* get Gazsy Endre, a vetélkedő já­tékmestere. Pedagógusklub A Pedagógus Szakszervezet szarvasi járási szervezete a közel­múltban nyitotta meg a Tessedik Sámuel pedagógusklubot. A klub vezetősége már ki is dolgozta terveit, melyek szerint a klub fő célja — a tagok szórakoztatá­sán kívül — a továbbképzés, és egy olyan egységes nevelői köz­szellem kialakítása, amely egy- ré-7* harmonikus egységbe gyűjti a község különböző iskolatípusai- .. k nevelőit, másrészt kihat az egész község kulturális életére. A klub programjában — e cé­loknak megfelelően — előadások, rendezvények és szakköri mun­kák szerepelnek. Tervezik pé’dá- ul, hogy irodalmi, pedagógiai, természettudományi, népművé­szeti, iskolavezetői és zenekedve- 900*0*000*0*0*000000000*0000 f:Vl/14AVvV4P^> A Földről jött ember lói szakköröket hoznak létre. Az irodalmi szakkör egyik feladata lesz a szakszervezet járási lapjá­nak, a Pedagógus Híradó-irak szerkesztése is. A szakkörökben havonta 1—2 előadást tartanak a munkába vágó legfontosabb és legfrissebb kérdésekről. A klub vezetősége azt is szorgalmazza majd, hogy tagsága minél hatá sosabban bekapcsolódjon a szarvasi és a járás területén levő termelőszövetkezetek kulturális életébe, különböző lehetséges for­mákban. Fontos programpontjuk a szarvasi iskolák haladó hagyomá­nyainak ápolása, a pedagógus elődök emlékének megörökítése emlékiratokban, emléktáblákon, tanulmányokban. Tervezik, hogy ez évben —a Szarvasi I. sz. Álta­lános Isfkola fennállásának 100 éves jubileuma alkalmából — fel- j állítják az iskola egykori tanárá­nak, a kiváló ornitológusnak. Molnár Bélának emléktábláját. Szerepel még programjukban különböző nec’r zósiai pályázatok kiírása, kirándulások a környék ipari és mezőgazdasági üzemeibe, névadó ünnepségek, eljegyzések, névnapok megrendezése. A szarvasi pedagógusok klub­jába a megnyitás óta máris — minden klubnapon — sokan járnak, a község pedagógusai egyre jobban megkedvelik a szó­rakozás és a továbbképzés lehe­tőségeivel gazdagon kínálkozó klubéletet. .Sajti Emese gyulai kislány, a táncdalénekesek vetélkedőjének győztese. Nagy tapsot kapott. Nagyon tetszett a közönségnek —■ bár nem lettek elsők — mezőhegyes: MTH pengetés zenekara. Felvételünkön ezt zenekart mutatjuk be. (Fotó: Kocziszky) A békéscsabai termelőszövetke zetekből a dolgozók esti általános iskolájának felső oktatására kilen cvenkét dolgozó jelent­kezett Ebből 12 a nő. Ezen­kívül a termelőszövetkezetek ve­hetői közül 15-en mezőgazdasági , technikumi levelező oktatáson ta- J rmlnak. Hat termelőszövetkezetben nyolc i ezüstkalászos tanfolyam működik j 210 hallgatóval. Február elején a Kulich Gyula Termelőszövetkezet­ben is megkezdődött egy ezüstka­lászos tanfolyam. Ezeken ■ tanío | lyamokon növénytermesztési, ál- f lattenyésztési szakképzettséget szereznek a hallgatók. Ezenkívül tsz-akadémia működik a Petőfi, a Kossuth és a Dózsa Tsz-ekben, melyen átlagban 30 hallgató vesz részt. Ahol tsz-akadémia nincs, mint a Magyar—Csehszlovák Ba­rátság, a Május 1, az Előre és a Kulich Gyula Tsz-ekben ism-uret­er jeszdő előadásokat tartanak. A gépállomáson 45 dolgozó rész­vételével 12 hetes traktor, és von tatóvezetői tanfolyam működik amely március elejéig tere FEBRUÁR 5. Békési Bástya: A Főidről jött ember. Békéscsabai Brigád: Visszavárlak. Bé­késcsabai Szabadság: Egyiptomi tör­ténet. Békéscsabai Terv: Bék­lyók. Gyomai Szabadság! Ran­devú Koppenhágában. Gyulai Er­kel: Zsuzsanna és a fiúk. Gyulai Petőfi: Az édes élet. Mezökovácsházi Vörös Október: Bolondos halászfalu. Orosházi Béke: Senki nem tud sem­mit. Orosházi Partizán: Egy csepp méz. "arkadi Petőfi: AM átmegy a falon, tarvasi Táncsics: A harmadik fiú. -.eghnlTui Ady: Monte Christo grófid^ t, U. rész, Be az utópisztifeus csehszlovák filmvigjáték 500 évvel későbbi korba viszi a nézőt A film hőse, a „Föld. öl jött ember”, a mi korunkból csöppen a jövőbe és önző magatartása összeütközésbe kerül a jö­vő emberének tiszta erklöcsi magatartásával. Mulatságos ötletek, ismert színészek teszik szóróhoz'atóvá ezt a filmvígjátékot, melyet a békési Bástya mozi mutat be február 5 én.

Next

/
Thumbnails
Contents