Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-27 / 48. szám
W#3. február VI. Szard» (/(j(il)l) sikerekért Tervtárgyaló közgyűlésen adta 'át Sarkadi István élvtárs a megyei pártbizottság zászlaját a kongresszusi versenyben győztes békéscsabai Petőfi Termelőszövetkezetinek. Zsilák Márton eüvtáms, a termelőszövetkezet elnöke a zászló átvétele után ismertette a közgyűlésen részt vevő szövetkezeti gazdákkal, hogy országos többtermelési verseny indult, s amennyiben hozzájárulnák, a Petőfi Termelőszövetkezet is benevez. A válasz egyöntetű kézfelnyújtás volt. Ezek a kezek szorgalmasan forgatják majd a kapót, s a különböző szerszámokat, hogy a kongresszusi versenyhez hasonló sikert érjenek él ebben az esztendőben is. Kéíszázhuszonöt holdon hat fajta magot termelnek a nagyszénás! Lenin Tsz-ben A nagyszénási Lenin Termelőszövetkezetben 225 holdon termelnek különböző növényt magfogásra a Magtermeltető és Ellátó Vállalatnak. Fajtaborsót 100, különleges babfajtát 40, dinnyemagqt 10, virágmagot 10, hagymamagot 15, tököt 50 holdon termelnek. Irány a kommunista világgazdaság Közös haszon A nemzetközi munkamegosz^ tós nélkül aligha fejlődhetett volna hazánk ipara jelenlegi színvonalára. Vizsgáljunk meg közelebbről bármilyen terméket, szinte alig találunk köztük olyat, amelynek kiinduló anyaga ne külföldről származna. Országunk közismerten szegény nyersanyagokban behozatalra szorulunk vasércből, kokszból, fából,, gyapotból, nyersgumiból stb. E nyersanyagok zömét a Szovjetunió hosszú lejáratú szerződések alapján szállítja, s mi ezekért munka- igényes kész termékekben fizetünk. így azután a Szovjetunió tízszer annyi tonna súlyú árut szállít nekünk, mint amennyi a Szovjetunióba exportált magyar termékek súlya. A kapitalista világban nincs ilyen példa, hogy egy hatalmas gazdag állam legyen egy kis ország nyersanyagszállítója. Van viszont egy természeti kincsünk, amelyben világviszonylatban is igen gazdagok vagyunk, ez a bauxit. A bauxitból előbb timföld készül, majd pedig kohósítás útján az alumínium a magyar „ezüst”. Ez az értékes színesfém sok mindenért kárpótol bennünket. Hiszen korunk egyik legfontosabb nyersanyaga az alumínium, amelynek kis fajsúlya, nagy szilárdsága, kémiai ellenállóképessége, alakíthatósága stb. különös rangra emel a technikai forradalom mai időszakában. %/an egy értékes természeti " kincsünk, kiaknázását viszont fékezi, hogy minden tonna alumínium kohósításához körülbelül tizenhatezer kilowattóra elektromos áramra van szükség. Országunk pedig nem dúskál energiában. Amit nyerünk az olcsó bauxittal, azt ráfizetjük a drága árammal. Ezt az ellentmondást oldja fel a nemzetközi munkamegosztás, a múlt évben aláírt szovjet—magyar alumíniumegyezmény. A szerződés szerint egyre növekvő mennyiségű, végül 1980- ban 330 ezer tonna timföldet szállítunk a Szovjetunióba, amelyből igen olcsó vízienergiával 16 ezer tonna alumíniumot kohósítanak. (Ilyen tömegű timföld kohósításá- hoz a jelenlegi villamosenergiatermelésünk negyven százalékára lenne szükség.) Ez a kooperáció a Szovjetunió számára is előnyös. Hazánk viszont teljes egészében visszakapja a Szovjetunióban ko- hósított tömbalumíniumot, amely immár sok millió kilowattóra villamosenergiát tartalmaz. Sok példa van rá, hogy ennél nagyobb Aki egy évvel ezelőtt ment el a gépállomástól szövetkezeti traktorosnak Élénk vörösre festett új Mal- wurt traiktorra lettünk figyelmesek a békéscsabai Kuli eh Gyula Tsz központi irodájának udvarán. — Oj szerzemény? — érdeklődtünk a szerelőműhelyben. — Igen, egy hete kaptuk, s most ismerkedik vele ezutáni vezetője, Banyár Lajos — magyarázta Elender Mihály, a szerelőműhely vezetője. — Talán neki is új még a vezetés? tefc a kopár fák, kérgükről enyheség oldotta le a fagy görcsét. Kemény kékből bordóra lágyult az éjszaka színe, a hold fátyol mögött utazott és az útjáról alá. permetező ezüstpára már nem hült dérré a háztetőkön. Idebent az indulat melege gőzölgőit, dohos szagú gubák hányódtak a priccsen, horpadt kucsmák sötétlettek az edényszárító polcokon, mintha óriási • mérges gombák nyütak volna ki a száraz deszkából. A parasztokat valami nyugtalan láz izzasz- totta, arcuk ragyáin kristállyá gyűlt a lámpafény, szemük mécsesében tompa tűz pislákolt, szinte füstölgőit a tekintetük. Komoran szánták rá magukat a döntésre és nem tudták, hogy mi vár rájuk. Egyetlen biztosítékra építettek: Kincses József hitére. Erre is csak azért, mert a rokkant kommunista még soha nem csapta be őket. Amit régen be- . szélt a jövőről, az úgy lett valóság a jelenben, s a téli esték holnapot idéző vitáiban lassan, meg-megtorpanva barátkoztak össze a majdani jelennél. Ha Kincsest egyszer is tetten érik a lódításban, tovább hiába bölcsei, kedett volna, szavait nem fogadja be többé a bizodalom. Az öreg Kincses elszótlano- dott a győzelemtől. Sok-sok éu után elcsitult a türelmetlensége, próbálta fölmérni, mit is jelent, hogy mások akaratává változtak a saját gondolatai, szándékai. Mától kezdve a falu sorsának gazdája lett. Vezető, aki arra yaló, hogy benne lakjon a felelősség. Céltábla, akire rá lehet mutatni, ha romból a bal- szerencse. És apja mindenkinek, pártatlan jóbarát, akit csak akkor boldogít a munka haszna, ha az valamennyi ük örömére válik.'Eszébe sem jutott, hogy elnöknek választhatják. Tiltakozott, de rátámadtak: ha tudod a módját, akkor mutasd meg! Elnémult, mert joggal vádolhatták volna, hogy csak szájhős, a maga kotyvasztotta kását mások, kai etetné meg. Ügy látszott, nincs miről beszélni tovább, a végszót kimondták, indulhatnak haza. De a bokrosfülű Kozma Albert vállalón meredt Kincsesre: — Biztos, hogy igazat beszélsz?.. Ha olyan kedves a paraszt, akkor miért hurcolták világgá Kustán Dánielt? Te becsületes ember vagy, rosszat jó embernek még nem akartál. De az is igaz ám, hogy fölfelé gyenge a szavad. Megkérdeznének felőlünk, ha ránk 1» sanda szemmel néznének? ... Az agyagszínű arcok olyanná váltak, mintha valamennyi paraszt édestestvér lett volna. Vonásaikat a közös ké'elkedés tette hasonlóvá, mohó tekintetükben egyforma volt a kívánság, hogy nyugtató választ kapjanak. Pásztor Antit váratlanul érte az aggodalmaskodás. Kicsit meg is szeppent Türelmetlenül leste Kincsest, hogy az öreg milyen nagy alázattal békíti meg az embereket. Kincses azonban hallgatott. Látni lehetett nyugodt arcán, hogy ráérősen, gondosan válogatja össze gondolatait Anti nem tudta tovább tűrni a hallgatást. Rosszallóan, csaknem kihívóan kérdezett rá Kozmára: — Miért néznének ránk sanda szemmel, Albert bácsi? — Azt a pártodtól kérdezd, ne tőlem — bólintott felé tiszteletet parancsolóan a bokrosfülű paraszt. Izgéfkonyan mocorgott helyén az egyik libaorrú, szögletes szemöldökű gazda. Ö is kommunista volt. Katonás hangon vitázott Kozmával. — Más a kulák, más a középparaszt, megint más a szegényparaszt. Mikor tartoztál te Kustán Dániel cimboráihoz? Be se fogadtak volna. A kulák ellensége a rendszernek, de te nem vagy az. A kuláknak az volt a jó, amikor árverezték a földeket. Te meg akkor sírtál. Elsoroljam tenéked, hogy hány hóttszegény nadrágszíjából állt össze a Kulcsár Bertalan birtoka? — Tudjuk nélküled is — mordult feléje a ráncos halántókú Tímár Szilveszter. (Folytatjuk) — Nem, dehogy, régi, gyakorlott traktoros már, egy éve került hozzánk a Békéscsabai Gépállomásról. — És nem bánta meg? — kérdeztük arra gondolva, hogy a békéscsabai és a megye még egy sor gépállomásáról most a napokban több száz traktoros kerül gépével együtt a tsz-ekbe, s nem árt nehány megnyugtató szóval bátorítani őket, hogy nyugodtan menjenek. mert ha szorgalmasan dolgoznak majd, nem éri csalódás őket. — Én nagyon meg vagyok elégedve a tavalyi keresetemmel — válaszolta Banyák Lajos, összesen 332 munkaegységem gyűlt össze, ha ezt 28,2 forintjával számolom — mint a szövetkezet vezetői —, akkor csaknem 23 396 forintot kerestem. Ennek majdnem fele készpénz volt. Csakhogy azt, amit tér. mészetben kaptam, többek között 23 mázsa búzát, 13 mázsa árpát, 20 mázsa csöves kukoricát, s más egvebet, nem adnám oda 15 ezer forintért sem. Ráadásul a háztáji földemről is betakarítottam 32 és fél mázsa csöves kukoricát. — Mit üzen azoknak a traktorosoknak. akik most mennek a gépállomásokról a termelőszövetkezetekbe? — Azt, hogy menjenek nyugodtan, mert ha lelkiismeretesen és jól dolgoznak, megtalálják a számításukat ott is. K. I. távolságra olcsó víziúton timföldet, illetve alumíniumot szállítanak. De először fordul elő a világon, hogy fém formájában visz- szakapja teljes nyeranyagát a timföldet szállító ország. A százhatvanötezer tonna alumínium, (mely háromszorosa a jelenlegi termelésnek) érték nyolcvan millió dollár, de ennek sokszorosát kaphatjuk a világpiacon, ha tovább feldolgozzuk félkészgyártmányokká, majd pedig kész terméket, alumínium autóbuszt, vasúti személykocsit, hajót, alumínium burkolatú kábelt, alumínium hidat, csomagoló anyagot stb. exportálunk. 1/ülőnős előny számunkra, hogy a Szovjetunió fedezi az alumíniumkohók és erőművek sok milliárdos beruházási költségeit, s mi összes anyagi erőinket, a bauxittermelés. a timföldgyártás és az alumíniumfeldolgozó ipar fejlesztésére összpontosíthatjuk. A termelés hatalmas méretei lehetővé teszik nemcsak azt, hogy messze magunk mögött hagyjuk a legfejlettebb tőkés országokat is az egy főre jutó alumíniumtermelésben, hanem azt is, hogy alumi- niumtermelésünk a világon a legkorszerűbb legyen. A bauáxitbá- nyászat és timföld termelés ma is korszerűnek mondható, de Ajka mellett például olyan hatalmas, teljesen automatizált timföldgyár épül, amelyben a termelékenység a jelenleginek ötszörösére emelkedik., A leginkább azonban a félkészgyártmány termelése fejlődik. Székesfehérvárott olyan nagy automatikus vezérlésű hengersorok épülnek, hogy a pillanatnyilag megmunkált 100—150 kilogrammos tömbök helyett másfél-, kéttonnás tömbök is igen termelékenyen feldolgozhatóak lesznek. Nehéz lenne a nagyszerű távlatokat mind felvázolni. S a számok, a méretek szinte hihetetlenek, pedig nincs ezekben nagyzo- lás, tódítás. Nem úgy mint régen, amikor arról beszéltünk, hogy a vas és szén országa leszünk, holott köztudott, se szenünk, se vasércünk nincsen. iia a szocialista világgazdasági rendszer valóban le akarja hagyni a kapitalista világot a gazdasági élet minden területén, ez azt jelenti, hogy alumíniumtermelésében, kutatásában és széles körű, korszerű feldolgozásában — a baráti országokkal szoros együttműködésben — nekünk kell bátran az élre törnünk. S eljön az idő, amikor a legfejlettebb tőkés országok nem lesznek már számunkra mértékadóak, mert majd ők igazítják hozzánk lépteiket, ha nem akarnak mesz- szire elmaradni. Kovács József Esőtől, hótól, erős napsütéstől óvja lakását. Készíttessen ablakára esslingeni faredőnyt. Megadott méretre két hónapon belül szállít a Szegedi Szerszánikovács Redőnykészitő és Müköszörüs Ktsz. Szeged, Kígyó u. 3. sz. Telefon: 22—41. 13948
