Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

IMS. február 27. 4 Szerda Termelési tömegmunka textilipari üzemeinkben Január végén és február ele­jén a Textilipari Szakszervezet megyei bizottságának megbízásá­ból széles körű bri gád vizsgálatot tartottak megyénk textilipari üze­medben. A vizsgálatnak az volt a célja, ^íiogy felderítse a termelési tömegmunka fogyatékosságait és orvoslást, segítséget nyújtson megszüntetésükhöz. E vizsgálódás praktikussága helyénvaló, hiszen már ismeretesek a tavalyi terme­lési tervek teljesítésének adatai, a szocialista munikaverseny ered­ményei, hasznos és megszívlelen­dő következtetéseket lehet levon­ná az idei termelési tömegmunka buktatóinak elkerüléséhez. Tavaly e munka gerincét az exporttervek határidős teljesítése, a biztonsági tartalék és termelési költségszint csökkentése, a terme­lékenység növelése, s a különféle vállalások teljesítése érdekében tett erőfeszítések alkották. A szakszervezeti bizottságok időiben kidolgozták munkaprogramjukat, az aktívák pedig felkészültek meg­bízatásaik teljesítésére. Munkájuk, igyekezetük mégsem járt teljes sikerrel. Az éves vállalások értékelésénél kiderült, hogy a Békéscsabai Kö­töttárugyár kivételével, minden üzem teljesítette adott szavát. Ez nagyszerű fegyvertény, ám még kecsegtetőbb eredmények­ről is be lehetett volna számolni, ha az üzemekben mindenütt meg­történik a vállalások lebontása brigádokra, dolgozókra, gépekre, s az értékelést nem kezelik hol­mi mellékes tényezőként. I kötöttárugyárban nem a munkásokon múlott a lemaradás, hanem a gyakori átállásokon, késlekedő diszpozíciókon, s az ezekből következő szervezetlen­ségen. A Békéscsabai Pamutszö­vőben még a felemelt tervet is teljesíteni tudták, holott az előző években elmaradással bajlódtak. A figyelemre méltó „huszárvá­gást” a szövőgépek korszerűsíté­sével, a technológiai előírások be­tartásával, jó munkaszervezéssel érték eL A Mezőhegyest Kender­gyár dolgozói a vállalt december 26-a helyett már december 7-én teljesítették éves tervüket. Jó mi­nőségű munkájuk ékes bizonyíté­ka, hogy termelésük 80 százalékát exportálásra vették át A termelési tömegmunka ered­ményességének igen fontos mér­céje a termelési tanácskozások hatásossága. Örvendetes tény, hogy amióta kis gépegységenként tartják üzemeinkben ezeket a tanácskozásokat, többen szólalnak fel, mondanak bírálatot, adnak tanácsot, ötletet a munkához. Az üres szavak pufogtatásának he­lyébe a hibák őszinte feltárásá­nak hangja került. A műszaki ve­zetők építenek, számítanak a dol­gozók javaslataira. Leginkább a Milyen főszámmal adja a kukorica a legnagyobb termést? A Martonvásári Mezőgazdasági Ku­tató Intézetben évek óta folytatnak tenyészterület-kísérletezést a hibrid kukoricákkal annak megállapítására, hogy mennyi az optimális holdankénti tőszám. A kísérleti eredmények sze­rint a jó vízgazdálkodású mezőségi vályogtalajon a 25 000—28 000 holdan­kénti tőszám adta az 1961-es és 1962-es aszályos években is a legnagyobb ter­mést: holdanként 35—40 mázsa szemet. A jó vizgazdálkodású, tápanyagokban nem szegény talajokon tehát a kuko­rica tőszáma holdanként 25 000—28 000- re fokozható; ez esetben lehet a leg- jaagyobb termésre számítani. Békéscsabai Pamu tszövőben van ez így. A szocialista versenymozgalom eredményed minden szónál szeb­ben beszélnek. Ám nincs helye a megnyugvásnak, tennivaló itt is akad. Az egyéni versenyekben rejlő lehetőségek nincsenek ki­használva és ugyanezt lehet el­mondani a párosversenyekről is. A Békéscsabai Pamutszövőben ta­valy párosversenyt indítottak a szövőnők az álló gépórák csökken­tésére, a gépek jobb kihasználá­sára, egymás segítésére. Sajnos, a verseny csak rövid ideig élt az il­letékesek segítségének hiánya miatt. Egészséges jelenségek tör­nek felszínre a szocialista brigád­mozgalomban. Különösen említés­re érdemes a tapasztalatcserék szervezése. Tavaly a megye leg­jobb textiles szocialista brigád­ja a Szegedi Textilművékben és a Magyar Posztógyárban tett láto­gatást. Ha lehet így mondani: tömött tarsollyal érkeztek haza és hozzáláttak a jó módszerek hasz­nosításához. Ma már maguk írják állóóráikat, amit eddig a műveze­tő végzett el, dolgoznak a brigád munkájának minősítésén és a „becsületasztal” bevezetésén. A Szocialista műhely címért indított mozgalom még gyermek­cipőben jár, s hogy nem erősödik megfelelően, az az egyes üzemve­zetők közömbösségének az oka. A Békéscsabai Kötöttárugyár szo­cialista brigádjai kezdeményezték a „szocialista műhely” versenyt, de úgy reagáltak erre, hogy túl korai még a kezdeményezés. Pe­dig a feltételek már adottak. A verseny értékelése és nyilvá­nossága egyedül a Mezőberónyi Szövőüzemben van megoldva, máshol nagyon rapszodikus. Az idén sokkal több gondot kell az értékelésre fordítani. Ugyancsak több törődést érdemel a „Szakma ifjú mestere” mozgalom is. Az idei termelési tömegmuntoa fő feladatai nem sokban változ­nak a tavalyihoz képest. Továbbra is elsőrendű feladat az exportter­vek időbeni teljesítése, a minő­ség javítása, a termelékenység emelése, a takarékossági mozga­lom erősítése, a műszaki propa­gandamunka és a szocialista ver­senymozgalom minőségi eredmé­nyének gyarapítása. MindCZt csak úgy lehet ered­ményesen elősegíteni, ha a szak- szervezeteink, üzemi vezetőink, a tavalyinál jobban igénylik a dol­gozók véleményét, segítségét, szer­vezettebben és céltudatosabban munkálkodnak. V. R. Építkezések a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezetben A kondorosi Dolgozók Termelő­szövetkezet az idén is több épü­lettel bővíti gazdaságát. Rövide­sen befejezik a tavaly megkezdett 96 férőhelyes, korszerű itatásos borjúnevelő építését. A borjúne­velő belső berendezését és az itt szükséges munkákat gépesítik. Építenek egy 600 férőhelyes hiz­laldát is, melynek költségeit ál­lami segítségből fedezik. Ugyan­csak az idén felépül két darab hi­deglevegős szónaszárító és két, egyenként 30—30 férőhelyes lóis­tálló. Ezenkívül átépítik és 70 fé­rőhelyessé bővítik a szarvasmar­ha-istállót. Az idén jelentős ősz. szeget fordítanak a kertészet kor­szerűsítésére is, és 100 hóid öntö­zésére csőkutas berendezést biz­tosítanak, melyhez két kútesopor- tot fúrnak. Szeptemberi szerelem A kunágotai Üj Barázda mozi mutatja be február 28-tól március 1-ig, a Szeptemberi szerelem című, magyarul beszélő NDK filmet. A film izgalmas, bűnügyi történet keretében egy szép, lírai szerelem történetét meséli el. Orosz nyelvi szép kiejtés és társalgási verseny volt Békéscsabán A Magyar—Szovjet Baráti Tár- a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Művelődésügyi Mi­nisztérium közoktatási főosztálya és az Országos Pedagógiai Intézet országos versenyt hirdetett orosz nyelvi szép kiejtésre és társalgás­ra. A versenyen középiskolák ne­gyedik osztályosai vehetnék részt. Külön versenyeznek a gimnáziu­mok és külön a technikumok ta­nulói, mivel az előbbieknek jóval nagyobb anyag alapján kell fel­készülniük. Az iskolai és a me­gyei versenyek után, március vé­gén Budapesten, országos döntőn mérik össze tudásukat a megyék Pécsi őt évvel van in­nen a nyugdíjon és ti­zennyolccal túl a felsza­baduláson. Régi káder, jó szakember. Ez volt az általános vélemény róla annak idején, mikor egy­re felelősebb posztra ál­lították. Ám az idő mú­lásával és a felelősség növekedésével arányban valami más is virulás- naik indult benne. To­vábbra is régi káder, jó szakember hírében állt, de a munkatársaihoz, beosztottjaihoz való ma­gatartásának csúnya fattyúhajtása nőtt; fölé­nyeskedés, ledorongoló^, semmibevevés, a kö­nyöklők és hízelgők megbecsülése és hason­lók. A közügyekben való gyors fáradékonyság és az egyéni kedvtelések fáradhatatlan hajszolása kezdte jellemezni őt. Mindezt azok mondták el, akik az általa veze­tett területen képtele­nek voltak ilyen irányí­tó mellett és „alatt” lel­kesedéssel dolgozni. No­ha elsősorban nekik lett volna módjuk Pacsit a hibáira figyelmeztetni, mégis úgy alakult, hogy én lettem az első fecske. Ez akként adódott, hogy köszönő viszonyban vol­tam vele. Az utóbbi idő­ben azonban ez az ud­variassági dolog nanyon egyoldalúvá lett. Nem­Jól megjártam, ha-ha-ha!... rég megelégelvén semmi­bevevését, mondom neki az utcán: — Ügy veszem észre, Pócsi elvtárs, hogy ter­hére van a köszönésem. Nem tudom az okát, de legalább annyit mondjon, hogy „ne fáradjon töb­bé” Turbókám. Rám bámult, elmoso­lyodott, majd barátsá­gosan hátbaverve invi­tált a presszóba, egy duplára. Ostoba feledé- kenység az egész, nyug­tatott szakadatlanul, ká- vészürcsölés közben. — Már megijedtem, hogy azok a tünetek mu­tatkoznak Pócsi elvtár­son is, mint az ürögsajó- szörcsögi vattafehérítő­gyár lebukott vezetőjén — válaszoltam, ő is úgy kezdte, hogy nem fogad­ta mindenki köszönését, aztán kényuraskodásért és egyebekért meg kel­lett köszönni neki eddigi tevékenységét. Szerény, szorgalmas, öntudatos káderből így lett kiski­rály. Mert úgy van ez, kedves Pócsi elvtárs — lendültem a mondókám- ba —, hogy vannak még köztünk nagyképűek, gőgösek, akiket gyorsan megszédít a magas be­osztás vagy a munkában elért siker. Gyakran fel kell lépni olyanokkal szemben, akik több jo­got követelnek maguk­nak, vagy akiket gyenge eszmei edzettségük mi­att megfertőznek a régi társadalom szokásai. Sajnos akadnak még, akik elérkezettnek lát­ják az időt arra, hogy csak személyes kényel­mükkel foglalkozzanak, s erkölcseik nem eléggé szilárdak. A kommunis­ta vezető példamutató, nem vizet prédikál és bort iszik, hanem sze­rény és hozzáférhető az egyszerű dolgozó számá­ra. Erkölcsében élet­módjában nem a kispol­gári életformát tekinti követendőnek. Minden körülmények között alá tudja vetni magát a párt érdekeinek. Van­nak olyan kádereink kedves Pócsi elvtárs, akik azt hiszik, hogy a rangjukkal együtt a te­kintélyt is megkapják, s gyorsan elfelejtik, hogy kiemelésük az adott posztra csupán az irán­tuk tanúsítóét, gyakran előlegezett bizalom je­le... — Elég! — csapott sorául az asztalra Pócsi, hogy csak úgy csilingel­tek a kávéskanalak. — Miért? — bámul­tam rá döbbenten. — Mert brosúrát idéz és jói tudja, hogy milyen gyászos korszakot eleve­nít fel az efféle biflázás, magasodott fölém múlt­ba mélyülő tekintettel. — Én idézek? Hiszen szívem legmélyéről kri­tizálok. — Ha-ha! A szívéből... Nem onnan, hanem brosúrából van az! A Magyar Szocialista Mun­káspárt munkastílusának főbb vonásai; Kossuth Könyvkiadó, 55. oldal, utolsó bekezdés. Az ám maga, maga — sztálinis­ta! És Pócsi úgy ottha­gyott, mint egy senkifi­át. Kifizettem az ő feke­téjét is és rohantam, a könyvesboltba. A bro­súrából még volt egy példányuk. Az ötvenötö­dik oldal utolsó bekez­dés szinte szó szerint azt tartalmazta, amit Pa­csinak a régi, jó káderek elkutyuló típusáról mondtam. Lám, az igaz­ságról csak egyfélekép­pen lehet szólni. tij Rezső és a megyei jogú városok odake­rülő legjobbjai. Az első helyezett jutalma egy szovjetunióbeli uta­zás, a továbbiak között lemezját­szót, fényképezőgépet és más ér­tékes, hasznos jutalmat osztanék ki. Mindezt Pribojszky Mihálytól, a csabai Rózsa Ferenc Gimnázium orosz-szakos tanárától tudtuk meg, aki tanártársával, Tövisfalvi Bálint szakfelügyelővél együtt szervezte és vezette az iskolai ver. senyt, zsűrizte a résztvevőket. A továbbiakban elmondotta, hogy az iskolán belüli verseny már véget ért. Február 21-én tartották. „A” és „B” csoport vett» benne részt. Az előbbibe a nem orosz tagozatú osztály legjobbjai kerültek. Ebben az osztálytípusban a tanulók heti három órában, míg a másikban, az orosz tagozatúban, heti hat órá­ban tanítják a nyelvet. A versenyfeltételek nem voltak könnyűek. Nagy anyaggal kellett; készülni, melynek egy része az eddig tanultakban nem is szere­pel. Versmondás, prózai anyag, magnóról hallott szöveg, művészi reprodukciónak kötött idő alatt történő ismertetése és hasonló fél. adatok szerepeltek az öt verseny­számban. A résztvevőknek ily módon kellett bizonyságot tenniük arról, hogy tudnak-e folyékonyan oroszul társalogni, szép kiejtéssel beszélni, s mindehhez rendelkez­nek-e megfelelő nyelvtudással, szókinccsel, általános műveltség­gel. Az iskolai versenyen összesen 12 tanuló vett részt. Ebből a nem orosz tagozatnak száma nyolc volt. A jelentkezők előzőleg szak­tanárok előtt tettek orosz nyelv­tudásból próbát. Közülük került ki a 12 lány és fiú. Az elérhető maximális pont­számot, azaz 40-et, Botyánszki Mihály kapta, utána Szabados Éva következett 38 ponttal, őt 35 ponttal Bácskai Márta követte. Mindhárman a IV/f osztály ta­nulói. A IV/b legjobbjai: Ancsin Mária (36 pont), Madari Irén (35 pont) és Seresi Ilona (34 pont). Könyv és oklevél volt a jutalom. A kéttagozatú verseny legjobb­jai jutnak a megyeire. Ezen mérik össze tudásukat március 14-én Bé­kés megye többi középiskoláinak legjobbjaival. Az országos döntőre március végén kerül sor. H. R.

Next

/
Thumbnails
Contents