Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-26 / 47. szám

1963. február 26,

4

Nagy munka volt

Üzemegységenként ismertettek a zárszámadást az újkígyósa

Aranykalász Tsz-ben, s ez csaknem két hetet vett igénybe. El lehet képzelni, mennyi időbe került, amíg Szilágyi Mihály főkönyvelő és segítői elkészítették a több minit 60 millió forintos mérleget, s a tavalyi eredményeket összehasonlították az azelőtti év eredményeivel. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a hatalmas kárt okozó jégverés és szárazság ellenére az állóeszköz-érték több mint hétmillióval, vagyis 28 mii. lió 385 653 forintra növekedett. A több mint 1500 szövetkezeti gazda múlt évi keresete meghaladta prémiummal együtt a 17 millió forintot.

Egymillió Sorint bevétel lucernamagból

Jól sikerült a lucemamagfogás az elmúlt évben a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ben. A terv szerint 414 hold lucernából 200 holdat akartak megfogásra hagyni, amelytől 160 mázsa magot vártak. Az elmúlt évi száraz időjárás azonban kedvezett a lucernára, s a 200 hold helyett 260 holdat hagytak magfogásra. A meghagyott területiről 285 mázsa magot gyűjtöttek be, b a 608 ezer forint helyett egymillió forintnál többet kaptak a kiváló minőségű magért.

Ebben az évben 300 holddal növelik a lucernaterületet.

Irány a kommunista világgazdaság

Világszínvonalon álló vegyipari központ épül

„Szatócsmódszerek”

A nemzetközi munkamegosztás a termelőerők fejlődésének szükségszerű velejárója. A munkamegosztás, amely természetes ma már az ipar és a mezőgazdaság, és az ipar különböző ágai között (mert nem termelhet mindenki kenyeret, golyóscsapágyat és mindent saját szükségletére) edőbb-utóbb kilép megszokott nemzeti keretei közül s nemzetközi méretűvé válik. Vagyis az egyik ország kielégíti mások szükségleteit is bizonyos termékekből, s cserébe azt kap, amit maga nem termel.

Hazánk eddig ás részt vett a nemzetközi munkamegosztásiban, hiszen sok nyersanyagban, energiahordozóban behozatalra szorulunk." De nemcsak azért exportálunk, hogy beszerezhessük a hd-1 ányzó anyagokat — bár ez is a nemzetközi munkamegosztás egyik fontos, s hazánkban nélkülözhetetlen területe —, hanem egyre inkább azért, hogy a legkorszerűbb gyártmányokat, a leggazdaságosabb sorozatnagyságban ter»gy racionális nemzetközi minden fontos területén ?

mákét csak saját szükségletre termelni. A gépkocsi iparban — a

technikai fejlődés mai színvonalán — 600 ezer darabnál kezdődik igazán a gazdaságos gyártás. Körülbelül hasonló sorozatnagyságra van szükség a hűtőszekrény, a mosógép termelésben is. Autóbuszból már 5—10 ezres sorozat is gazdaságos lehet. Műszerek, speciális nagy pontosságú szerszámgépek közép- és kissorozat- ban gyárthatók gazdaságosan.

A szakosítás a feldolgozó iparban sem szorí tkozik csupán a készés komplett termékre. Noha az autóbusz gyártása már 5—10 ezres sorozatban is gazdaságos, annak egyes szerelési egységeit, fődarabjait (motort, sebváltót, stfo.) és kisebb alkatrészeit (csapágyakat, villamossági cikkeket) 100 ezres, vagy milliós tételben lehet csak olcsón, korszerűen gyártani. A nemzetközi szakosításnál ilyen „részkérdésekkel” is szükséges számolni.

Uazánk, amely nyersanyagban, energiában szegény,

szakosítás a termelés

fogunk és mindent gyártunk, hiszen ahhoz a kutató- és szerkesztő- mérnökök százezreire lenne szükség.)

Cajnos, ez a szemlélet — bár** mily furcsán is hangzik — kimondva vagy hallgatólagosan, de ma is kísért. Mindenki örül az olyan hírnek, hogy hazánkra pro- filozták a KGST-ben a D4—K típusú traktort vagy a nagy pontosságú koordináta furateszterga, félautomata másolóeszterga gyártását. Azt viszon t már sokan nehezményezik, miért keli átadnunk egyik vagy másik — nem is mindig korszerűtlen termék — gyártási jogát baráti országoknak. Pedig nem is csak arról van szó, hogy „valamiért valamit” —, létkérdésünk ez az országos szintű „profiltisztítás”. Mert ahogy egy üzemet a sokféle termék vegyes- kereskedéssé változtat, úgy egy kis országot is „szatócsmódszerekre” kárhoztat az erejét meghaladó sokféle termék előállítása.

Kovács József

Borsod megyében a Tiszai Vegyi

Kombinát és a Borsodi Vegyi Kombinát részben működő, részben épülő üzemeket foglal magában. Harmadik társukkal, a BeNépgazdaságunk több milliárd forintot fordít ennek a vegyipari központnak a megteremtésére, ahonnan iparunk elsősorban műrentei Vegyi Művekkel együtt az

ország egyik legkorszerűbb, világszínvonalon álló vegyipari bázisát képezik majd.

anyagokat, mezőgazdaságunk pedig nitrogénműtrágyát vár hatalmas mennyiségben.

melhessük.

f^rszá.gunk is a technikai for- radálom küszöbéhez érkezett. Célunk a komplex gépesítés, majd az automatizálás, amely parancsolóan megköveteli a tervszerűen szervezett nemzetközi munkamegosztást Mert a korszerű berendezéseket csak nagysorozatú gyártásban lehet gazdaságosan kihasználni. Kis országunk fogyasztása, belső piaca viszont nagyon véges. Ha mégis olcsón és nemzetközi színvonalon — tehát nagy sorozatban — akarunk termelni, akkor a gyártás szervezése, az igények számbavétele túl kell, hogy lépjen az ország határain.

A termelés nemzetközi szakosítása nem egyforma súllyal jelentkezik a különböző iparágakban. Ipari termelésünk kisebb része

helyi jellegű szükségletet elégít

ki. Nyilvánvalóan minden ország csupán saját szükségletre is korszerű színvonalon termelhet sok élelmezési és ruházati cikket, bár ezeknél a termékeknél is ésszerű bizonyos fokú nemzetközi együttműködés a fogyasztói választék bővítése végett. Vagy: nem lenne gazdaságos például cementet és más nagy tömegben felhasznált építőanyagot egyik országból a másikba szállítani, hiszen bizonyos távolságon túa az utaztatás többe kerül, mint a gyártás.

De aligha képes a 10 vagy 20 millió lakosú ország minden gépet, finommechanikai és vegyi terabbam érdekelt, hogy a nagy munkaigényű és viszonylag kis anyaghányadú termékek gyártását fejlessze. A 20 éves tervben körvonalazott elképzelések szerint a gépipar termelése nyolcszorosára, a műszeré viszont harrmcszorosá- ra fejlődik. Ez is szemlélteti, minden ország számára előnyös a KGST-agyüttműködés. Lehetővé válik, hogy a dolgozókat mindenütt azokban az iparágakban foglalkoztassák, ahol a munka hatékonysága a legnagyobb. így olyan internacionalista termelőerő jön létre, amely lényegesen több mint az egyes szocialista országok termelőerőinek összessége. Ily módon a szocialista nemzetközi munka- megosztás a termelékenység emelésének egyik nélkülözhetetlen eszköze. Elősegíti minden ország gyors fejlődését és az életszínvonal emelését

A viszonylag kis belső fogyasztó piacú országok, köztük hazánk is, tehát ha gazdaságosan, korszerűen alkar termelni, nem tehet engedményeket a sorozatnagyság rováséra. Amiben mégis különbözni fognak olyan fejlett és hatalmas országoktól, mint a Szovjetunió és az USA, az, hogy lényegesen kevesebb termékfajtát gyárthatnak. Az 50-es évek önellátásra törekvő gazdaságpolitikája nem számolt ezzel és sok kárt okozott. (Nemcsak a sorozatgyártás, de maga a gyártmány sem lehet korszerű, ha mindenbe bele2«.

Anti a némák sejtelmes merengésével bólintott rá a kérdésre.

£s egyszerre idézték föl azt a rothadtra ázot: őszi napot, ami- ke«- megjelent a faluban két csendőr és elvitték Rosenberg „urat”, a göthös szatócsot, vörös kontyos feleségével, meg három gumi csizmás lánykájával együtt. Anti apja kukoricaszárat szekerezett végig az egyetlen utcán, s odakiáltotta a csendőröknek: „Maguk is jód csinálják. A kicsiknél kezdik, a nagyoknál meg abbahagyják. Ha megkapják a hóhérpénzt, legalább cukrot vegyenek annak a három gyereknek.” Pásztort a szuronynyal akasztották le a szekérről és azóta senki se látta. Internálták, mint a faj védelem destruá- lóját és egy idegen írta meg a hírt, hogy a nyilasok agyonlőtték a Bakonyban.

Tudta az öreg, hogy miféle kétségek rongálják a legényt. Segíteni akart neki, noha a maga baja is elég volt. Lelkiismeretét

kínvallatásra fogta, ismerni akarta a pontos okot, amiért elvitték a három kulákot. Sok-sok érv kínálkozott nyugtatónak. Megjárta Oroszországban a nagy forradalmat, ölnie kellett, mert sok válogatnivalót nem hagyott a kényszer. Látott mindenre elszánt kulákbanditákat, akik szíjat hasítottak a vöröskatonák hátából. A magyar kulákök jámborságát sem merte volna esküvel igazolni. Néha, hol az öreg Kustán, hol a vastag Kulcsár szeméből kapott el egy-egy olyan pillantás*, amelyben benne volt a halál ígérete. Holmi jóhiszeműség tehát nem késztette sajnálatra. Lelke mélyén mégsem ítélte becsületesnek az eljárást. Elegendőnek tartotta a hatalom erejét ahhoz, hogy az otthonok megbolygatása nélkül is parancsolni tudjon. Számításba vette kivételes helyzetüket is: az országhatár közvetlen közelében laktak, baljós bizalmatlansággal figyeltek rájuk odaátról, magányos lövések intettek, hogy csak tetszhalott a háború. A világ

kavargó bonyodalmai sokkal nagyobb terekre terjedtek, mint amekkora horizontot láthatott, s akármilyen elszánt igyekezettel kutatta az igazságot, józan gondolatai elől alig-alig hátrált a bizonytalanság.

így hát bármennyire szerette volna világosságra eszméltetni Antit, egyelőre nem találta meg a világitó szavakat.

Álltak, hallgattak, más-más felé néztek, mint akik nagyon várnak valakit és örülnek, hogy kínzó türelmetlenségüket lassan elzsibbasztja az idő. Anti elcsigázottan ereszkedett le a padra az asztalra könyökölt és tenyerébe hajtott arcát félig eltakarta ujjaival.

Kincses a kelleténél is jobban sajnálta, hisz majdnem a fia volt, ő nevelte kommunistává .De éppen ezért nem tudta és sem is akarta vigasztalni. Inkább a korholásra érzett hajlandóságot, amiért a legény ilyen hamar összeroppan, megijed, ha a szeme láttára nyújtja ki a kezét a pucér erőszak. Hátát a búboskemencének vetette, arca amely annyiszor elkomorult már a sokfajta embertelenség láttán most a böcsesség türelmét sugározta. Mintha mesélő kedve támadt volna, szelíd, ráérős hangon beszélni kezdett.

— Ha nem tudnád fiam, úgy hívják a mi hatalmunkat, hogy proletárdiktatúra. Mi is ácsolunk akasztófákat, meghagyjuk