Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

1963. február 3.

2

Vasárnap

Amíg felépül a spricc-f olyosó

Elfárad az ember, amíg végig- b a'■ar goi ja a Békéscsabai Konzervgyár több mint húszholdas te- «■’3tét: betekint a hatalmas raktárba, elsétál a matematikai pontossággal felrakott konzerves üvegépületek között, megbámulja a modem hagymaszárító nagy gépelnék működését, átballag a huzatos szeletvágó- és mosórészlegen, megmustrálja a piramis alakú láda- és göngyöleghegyeket, melyek között szabad ég alatt halad a munka vagy éppen az új épületrészben időzik, amelyben szerelők, kőművesek dolgoznak, s készítik elő a nyári gyártás megkezdését. Még felsorolni is sok, amit láthat a vendég az új gyárban. De ami a legmegkapóbb az egészben:

egyszerre épül és termel a gyár.

öt—tíz év múlva, amikor a mai fiatalasszonyok, lányok mint Törzsmunkások visszagondolnak majd erre az időre, ezt fogják mondani az akkori ipari tanulóknak:

—... bizony, 11 él sem képzelitek, milyen nehéz körülmények között kezdődött a termelés a mi üzemünkben. Az volt ám a hősi korszak! Felnőttek voltunk már, de a megyében úttörői ennek az iparnak.

S míg az akkori KISZ-tegok egy része hitetlenül csóválja a fejét — a törzsmunkások szavai nyomán felelevenedik majd a konzervgyár működésének ez a korszaka.

— Sokat beszéltünk akkoriban az ésszerű beruházásokról. Valószínű nálunk is volt hiba ebben, hiszen mint mondották: a külföldi megrendelőkkel már ezer vagonra meg volt kötve az üzlet, amikor könnyűipari kormányzatunk elhatározta, hogy Békéscsabán építik fel ehhez a konzervgyárat. Nem is tudjátok elképzelni, mennyire örültünk ennek, hiszen kétezernél több munkás foglalkoztatását jelentette az új gyár. De sokat számított az országnak is a valuta, amit kaptunk a konzervért. A felépült üzemrészekben már termeltünk, de mellettünk kopácsoltak, dolgoztak az építők, újabb és újabb üzemrészeket húztak fel: nagy színeket, a hagymaszárítót stb. Minden pénz arra ment, hogy minél hamarabb teljes

kapacitással dolgozzon az üzem. Közben bizony megfeledkez'ek arról, hogy abban már az első évben 2200-an dolgoznak majd, s a munkásoknak öltöző is kell. „Elfelejtették.” betervezni az öltözőt. Csupán 80—100 embernek csináltak, így mondták akkor sokan; „elfelejtették”. De az igazi oka, mi tudtuk akkor is, az volt ennek, hogy a fő beruházást a termelés fejlesztésére kellett fordítani. így lehetett csak később mindenünk. A pártszervezet és a gazdasági vezetőség azért hamarosan megoldotta ezt a problémát. Más gyárak'.ól kértünk rudakat, egyéb anyagot, s egyetlen vasárnap modem fogas-öltözőt építettünk 1700 ember részére. Fürdő is lett meg zuhanyozó.

— Már az első félévben — 1962 'ebru ártól decemberig — kevés híján ezer vagon konzervet gyártottunk.

Az 1S63-0T8 tél

bizony nagy nehézségek elé állított bennünket is. Ti nem emlékeztek arra, még kicsik voltatok... A 18—20 fokos fagy bejárta a raktárakat, a rakodókat, a hagymaszárító termeit. Hideg betonon álltunk, úgy végeztük a munkát. Nem volt farács a lábunk alá. Valamelyik bürokrata a minisztériumban meg akarta spórolni ennek a költségét. Ügy mondta: mi üvegekkel dolgozunk, s a farács csak növeli a balesetveszélyt. Képzelhetitek, nem volt kis dolog nyolc árán át a metsző hidegben betonon állni.

— S lassan-lassan az egyéb fogyatékosságok megoldása is napirendre került az üzemünkben. A szakszervezet az üzemi orvos javaslatára például gondoskodott arról, hogy a hagymavágók (ne Tsfpje ki kezüket az erős sav) gumikesztyűt kapjanak. Az üvegmosók úgyszintén, hiszen ők is marólúgban tisztították az üvegeket. A rakodóknak a bérszabályzat szerint csak pufajka járt a nagy hidegben. Ha esett az eső, köpeny. Ezen a télen mindkettőt egyszerre megkapták, s meleg teát is, hogy ne akadjon fenn a szállítás. A vállalat egymillió helyett 1,2 millió

forintot költött erre a célra, meri így hozták a körülmények.

— Bizony gyerekek... Ti az égig vagytok, ha csak egy napig is késik a tiszta munkaruhátok. Akkor

sokszor két hétig ugyanabban a göncben kellett dolgozni, mert még nem volt saját mosodánk, gőzmángorlónk, ruhaszárítónk, hanem a Patyolat tisztította ruháinkat, sok esetben nagy késéssel. „Majd megoldódik ez is, és minden” — mondotta Huszár elvtárs, az akkori párttitkárunk. Arra emlékeztetett bennünket, hogy az első hónapokban még ennyink sem volt. Az egész nagy telepen csupán egy kisteremben fűtöttek, s mi vállaltuk: akárhogy is, de

dolgozni akarunk.

Az államnak nem volt annyi pénze, hogy élőbb teljesen felépítse a gyárat, s mikor már a legutolsó zuhany is, minden kész, akkor indítsa meg a termelést. Akkor csak álmodtunk még arói, amit ma már veletek együtt mindannyian élvezünk... Mert tudjátok meg, az az épület, amelynek a KlSZ-termé- ben most beszélgetünk, Közép- Európa egyik legmodernebb szociális épülete, és 13,5 millió forinttal épült fél, miután mi megteremtettük rá a pénzt. Ma, ha bejöttök az üzembe, az első öltözőben anyaszült meztelenre vetkőztök, átmentek a spricc-folyosón, ahol oldalról, felülről jön rátok a meleg víz, végigsétáltok a szárítólégfolyosón, majd a második öltözőben felveszitek tiszta munkaruhátokat, s innen közvetlenül a munkahelyetekre mentek. Mint az orvosok az operáció előtt, úgy öltöztök fehérbe, hiszen élelmiszerrel dolgoztok. Mi erről csak álmodtunk öt évvel ezelőtt...

•

Csöppenjünk vissza a mába. Kinn még mindig nagy a hideg, s a hatalmas termekben sem sokkal kellemesebb az idő. De a konzervgyári munkásnők derekasan helytállnak a kemény télben is. Túlteljesítik dekádterveiket, hogy mindaz, amit elmondtunk valóra váljon,

V. D.

A két világrendszer versenytábláj a

Négyszáz esvetim' hallgató utazik vidékre

A jövő hét eilején a budapesti, a debreceni és a pécsi egyetemekről és főiskoláidról 400 hallgató utazik egy hétre az ország különböző termelőszövetkezeteibe, hogy — az elmúlt évekhez hasonlóan — tanácsaikkal segítsék az ottani KTSZ-szervezetrk munkáját. Megbeszélik a falusi és termelőszövetkezeti KlSZ-szervezetek munkájának tapasztalatait és további feladatait. Segítik a politikai foglalkozások megszervezését. Ottlétük alatt közösen feldolgozzák az MSZMP VIII. kongresszusának anyagát. (MTI)

Motorszerelőt, villanyszerelőt és kovácsmesteri

felveszünk.

Kossuth Tsz

Békéscsaba.

33

A második világháború óta megváltozott történelmi körülmények között világrendszerré fejlődött a szocializmus, melynek tábora több mint egy milliárd emberből áll, gazdasága pedig az egyetemes fejlődést mindjobban befolyásolja. Az imperializmus ezzel fordított arányban egyre inkább összezsugorodik, bár hatalmas erőt képvisel ma is. A vele szemben folytatott harc útja: a szocializmus diadalra juttatása az egész világon. Ennek reális módjává pedig a békés gazdasági verseny vált. E gazdasági verseny a szocializmus forradalmi osztályharcát jelenti az imperializmussal szemben. Célja: az egész világ előtt gyakorlatban bebizonyítani, hogy a szocializmus az egy főre eső termelésben a társadalmi termelőerőik szüntelen fejlesztésével, a munka mind magasabb termelékenységével jóval többet képes nyújtani az embereknek, mint a kapitalista rend. A kommunizmus az, mely az emberiség aranykorát hozza el soha nem látott jólétet biztosítva mindenkinek, aki dolgozik. A kommunizmus jelenti az ember igazi felszabadulását a kényszerből a legteljesebb emberi szabadság birodalmába, ahol mindenki kifejlesztheti szunnyadó képességeit a tudomány, a technika, a kultúra, a művészet egyre szélesülő mezején, s ahol minden új vívmány az ember életét teszi könnyebbé, szebbé, gazdagabbá.

Tehát a szocialista világrend- szer szilárdítása egyben forradalmi osztályharc, s eszköze az imperializmus felett aratott győzelemnek. Ebből következik az a teendő, hogy külön-külön mindegyik szocialista ország állandóan fejlessze népgazdaságát, s együttvéve túlsúlyba kerüljünk a kapitalista országokkal szemben az abszolút termelés tekintetében. Ezután pedig túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre eső

ll|ú helytörténeti kutatók napja a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban

Figyelmet érdemlő kezdeménye.

és színhelye volt pénteken délelőtt a Békéscsabai Rózsa Ferenc Általános Gimnázium 11. számú előadóterme. A Békés megyei Népművelési Tanácsadó tapasztalat- csere megbeszélést rendezett a gimnázium KISZ helytörténeti kutatószakkörének február elsejei foglalkozása után, meghívott vendégek, pedagógusok, megyebeli múzeumigazgatók, történészek, népművelési szakemberek részvételével.

Dr. Virágh Ferenc tanár, a szakkör vezetője nyitotta meg az ösz- szejövetelt, majd dr, Berlda Kálmán kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Töránettudo- mónyi Intézetének munkatársa A történeti kutatások levéltári forrásai címmel tartott igen érdekes előadást. A neves történész, bejárva Európa több híres levéltáráit, tapasztalatairól beszélt a diák helytörténeti kutatóknak, módszertani tanácsokat adott a fiataloknak és válaszolt konzultációs kérdéseikre. Értékes előadásában többek között elmondotta, hogy az írásos és a nem írott, az ásatásokból előkerült történelmi emlékek kiegészítik egymást. Napjainkban egyre jelentősebbé válnak az írott emlékek, amelyekből az élet a valóság pontosabban megrajzolható. A levéltári kutatás elsősorban az oklevelek kutatását jelenti, a mindennapi élettel kapcsolatos iratok, leveleik, jegyzőkönyvek, számlák és egyéb írások tanulmányozását.

Az előadó figyelemre méltó tanácsokat adott az ifjú hallgatóságnak levéltári kutatásaikhoz. A levéltári kutatóknak bizony gyakran száz felé is keresniük kell az egy ügyre vonatkozó iratokat. Ezt Békés megyei példáikkal is érzékeltette. A magyar jakobinus- mozgalomban részt vett Réz József gyulai szemorvos történelmi adatainak összegyűjtése például nem egyszerű feladat, mert Gyulától fővárosunkon át Becstől Párizsig nyúlnak a szálak a különfélpari és mezőgazdasági termelés minden ágában.

A szocialista tábor valamennyi országa kivétel nélkül óriási hátránnyal indult ebben a versenyben, melynek háttere a történelmi körülményekben, a gyarmati, félgyarmati függés okozta késői iparosodásban keresendő. Mégis a fel- szabadulás óta eltelt másfél évtized alatt éppen a szocialista út kibontakoztatásának lehetőségei hatalmas iramban vitték előre országaink fejlődését. A szocialista tábor részaránya a világ ipari termelésében 1917-től napjainkig a következőképpen alakult:

1917 3 százalék

1937 10 százalék

1950 20 százalék

1955 27 százalék

1981 37 százalék

Az ipari termelés üteme 1937-től háromszorta gyorsabb volt, mint a kapitalista országokban. A mi táborunk óriási nyersanyagkészlettel rendelkezik, s így helyzetünk szilárd a gazdasági versenyben. A mi táborunk rendelkezik a világ összes bauxitkészletének több mint felével, szénkészletének 60, kálisó és mangánérc bányáinak 75

le hivatalok, intézmények és családok levéltárainak rengetegében. Valóságos nyomozás ez, amely alapos felkészültséget kíván a kutatóktól. Jól kell ismerniük a közigazgatás történetét és a levéltári rendet. Sokfelé kell „csápjaikat” kitárni, hogy mindent megtudjanak. S'előfordulhat az, hogy hetekig eredménytelenül kutatnak, nem találnak lényeges adatokat. Mindezekkel számolni kell.

Dr. Benda Kálmán vázolta a

magyar levéltárak szervezetét, s azt hangsúlyozta, hogy a történetíró tulajdonképpen ott kezdődik, amikor kritikával nézi a feltárt anyagot. Részletesen megvizsgálja, hogy ld, milyen képzettségű, milyen körülmények, környezet között élt ember írta a történelmi forrásnak vélt emléket, honnan szerezhette értesüléseit, stb. Megemlítette, hogy Horthy Miklósnak nemrégiben megjelent emlékiratai, melyeket emlékezetből írt, például szépítik és meghazudtolják a valóságos tényeket, amelyeket dokumentumok igazolnak. Lényegesen fontos az adatok történelmi megszólaltatása is.

A nagy érdeklődéssel kísért előadást követően az ifjú helytörténészek közül többen beszámoltak kutatómunkájukról. Bácskai Márta, öz Piroska, Rácz Mária, Sebő Júlia, Hídvégi Péter, Kővári Ernő Péter, Lehoczky Miklós és Topperczel András girrmázis- ták beszéltek a szünetben is folytatott helytörténeti gyűjtésekről, kérdéseket tettek fel.

Az útmutatást nyújtó tapasztalatcsere Rácz Mária zárószaval- val fejeződött be. Ezután dr. Szakmán) Gyulának, a TIT megyei történelmi szakosztálya elnökének meghívására a szakosztály és a megyebeli történészek képviselőivel találkozott dr. Benda Kálmán, s az eszmecserén a jelenlevők kérésére igen érdekes részleteket közölt a magyar jakobinus- mozgalom történetének és II. Rákóczi Ferenc diplomáciai kapcsolatainak új fejezeteit feltáró történeti munkájáról.

(B. L.)

százalékával, erdeinek a felével, a Szovjetunió szénben kétszeresen, vasércben hatszorosan, az erdőkben háromszorosan, a vízierőforrások tekintetében négyszeresen, a vetésterületek nagyságában pedig másfélszeresen múlja felül az Egyesült Államokat.

De a szocialista tábor nemcsak ütemben, hanem egyes alapvető termékfajták termelésének abszolút, növekedésében is megelőzte már a tőkés rendszer országait. Így például: a szén, a nyersvas, az acél és a cement termelésben. Az egész világ termeléséből pedig 1965-ig a következőképpen alakul a szocialista országok részaránya: villamosáram 36, acél 45, szén 59, nyersvas 45 és cement 47 százalék. Ami a mezőgazdasági termelést illeti, 1965-ben részarányuk a szemestermékek termelésében eléri majd a 66 százalékot, a gyapottermelésben az 55, cukorgyártásban pedig a 41 százalékot.

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogyan állunk egyes termékfajták egy főre jutó termelésében a kapitalista országokhoz viszonyítva. Az elmaradás gyors ütemű csökkenésének jobb szemléltetése miatt két