Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

ML Január ÍJ. 7 Tasáma* Nagy esemény előestéjén... Tudósítónk jelenti Berlinből Csőmbe Észak-Rhodesíába menekült — A katangai diktátor amnesztiát kér cinkosai számára — llinden túlzás nélkül elmond­hatjuk, hogy ma az egész vi­lág ismét Berlinre tekint és fe­szülten várja: mi történik néhány nap múlva a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusán. Miről fog beszélni N. Sz. Hrus­csov: hogyan foglalkozik majd a német kérdéssel, érinti-e a nem­zetközi kommunista mozgalom­nak, a szocialista országok kap­csolatainak időszerű kérdéseit? Korán reggel első teendőim közé tartozik a nyugat-berlini lapok át­böngészése, délután meg a nyu­gatnémet újságok olvasása veszi el leginkább két órámat. Egyszó­val: le a kalappal e lapok előtt, mert amit ezek a legutóbbi na­pokban Hruscsov berlini látoga­tásáról össze-vissza irkáinak, az nem közönséges. Ha valamire el lehet mondani, hogy kávézaccból való jósolgatás, akkor ezekről a cikkekről ezt nyugodt lelkiisme­rettel kijelenthetem. Nem követem példájukat, nem akarok jósolgatni. Az NSZEP VI. kongresszusának van viszont né­hány olyan jellemvonása, amely máris világosan kitűnik, s ezek­ből levonhatunk egy-két olyan következtetést, amely okvetlenül helytálló és reális. Hz első dolog mindjárt az a " tény, hogy N. Sz. Hruscsov vezeti az SZKP küldöttségét. Hruscsov már korábban is járt Berlinben, ez lesz az NDK alapí­tása óta hatodik látogatása. Az NSZEP legutóbbi, 1958 nyarán tartott V. kongresszusán is ő volt az SZKP küldöttségének vezetője. De itt, Berlinben különösen lehet érezni, milyen különleges súlya van a jelenlegi nemzetközi hely­zetben Hruscsov mostani látoga­tásának. Egyes nyugati lapok ugyanis a kubai válság után na­gyon elvetették a sulykot, teljesen félremagyarázván a helyzetet ab­ban reménykedtek, hogy a Szov­jetunió már nem tartja olyan lé­nyegesnek a szocialista tábor ér­dekeinek védelme szempontjából az NDK támogatását. A legvér- mesebb nyugatnémet ultrák már ismét az NDK bekebelezéséről ál­modoztak. Acheson, az amerikai ultrák egyik szószólója pedig a westpointi katonai akadémián tar­tott előadásában nemes egyszerű­séggel az egyik határmenti kis vá­roskáról, „Helmstedt-vonalnak” nevezte el az NDK — és az egész szocialista tábor — nyugati hatá­rait, s kijelentette, hogy ezt a vonalat a Nyugatnak nem kell ok­vetlenül tiszteletben tartania. Nos, Hruscsov elvtárs berlini lá­togatásának puszta híre most egy­szerre kihúzta a talajt az ilyen fe- lelelőtlen politizálgatás alól. Az a tény, hogy az SZKP küdöttségét személyesen N. Sz. Hruscsov vezeti az NSZEP kedden megnyíló kong­resszusára, önmagában is mutatja, milyen nagyra értékelik a Szovjet­unió vezetői az NDK kormányá­nak és az NSZEP Központi Bizott­Franc'a lapok a szovjet—amerikai tárgyalások újraleivételéről , Párizs Párizsi hivatalos körökben tar­tózkodással fogadták azt a wa­shingtoni jelentést, amely szerint a közeli napokban újabb szovjet— amerikai tárgyalások kezdődnek az atomrobbantási kísérletek be­szüntetéséről. A francia kormány e napokban szögezte csak le új­ra, hogy folytatni kívánja atom­robbantásait. Hivatalos helyről származó hírek ugyanakkor meg- erősítik. hogy Franciaország új atomrobbantási központot készül kiépíteni a Csendes-óceánon. Egy esetleges szovjet—amerikai meg­egyezés ilyen körülmények között Franciaország ellen hangolhatja a világ közvéleményét. (MTI) ságának a német kérdés békés rendezésére és a szocialista tábor közös érdekeinek védelmére irá­nyuló tevékenységét. Cőt, ezeknek a szélsőséges po­** litikusoknak azt is tapasz­talniuk kellett, hogy a Szovjetunió mostanában élesebb hangot hasz­nál velük szemben, ha a német kérdésről van szó. Elég itt utal­nunk Hruscsov elvtársnak Ade- nauerhez intézett legutóbbi levelé­re, Hruscsovnák a Daily Express számára adott újévi interjújára, s a Pravdának a német békeszerző­dés megkötésének szükségességé­ről és a nyugat-berlini kérdés ren­dezéséről szóló cikkére. Ezt persze Nyugaton is érzékelik és ők ezt úgy fejezik ki, hogy „fokozódott a Szovjetunió nyomása a német kérdésben”. A dolognak persze az a lényege, hogy a Szovjetunió és az NDK továbbra is a német kér­dés békés, megegyezéses rendezé­sének szükségességét vallja, de persze ugyanilyen magatartást vár a másik féltől is, elvégre — hogy a régi magyar kifejezéssel éljünk — kettőn áll a vásár. Nem kétsé­ges, hogy az NSZEP VI. kongresz- szusá nagy nyomatékkai foglal­kozik majd a német kérdés ilyen, kompromisszumos megoldásának lehetőségeivel és várható, hogy a kongresszus szónoki emelvényén elhangzó beszédek közelebb hoz­zák majd a megoldáshoz ezt a roppant bonyolult és a nyugati fél által szándékosan még jobban ösz. szekuszált problémát. Nagy jelen­tőségű kongresszus lesz ez az egész német nép jövendője szem­pontjából. Berlinben és az NDK-ban “ egyébként nagy az öröm, hogy ismét szabad német földön üdvözölhetik Hruscsov elvtársat. Az SZKP küldöttségének prog­ramja még nem ismeretes, ezért most mindenütt abban reményked­nek, hogy éppen hozzájuk fog el­látogatni Hruscsov elvtárs. Ezt minden üzem vagy mezőgazdasági termelőszövetkezet nagy kitünte­tésnek tartaná. Pinczési Pál Az utóbbi napokban megélén­kült a nemzetközi politika színte­re. Kongóban folytatódott az úgy­nevezett ENSZ hadművelet, melyet azonban továbbra is a nagyfokú következetlenség jellemzett. En­nek következtében vált lehetővé, hogy Csőmbe katangai diktátor, aki pár napja még arról nyilat- kozgatott, hogy aláveti magát az ENSZ egyesítési tervének, most újra a rhodesiai határon szervez­kedik. A hírügynökségek heves harcokat jelentenek Dél-Vietnam- ból, ahol a nép partizánalakulatai egyre súlyosabb csapásokat mér­nek az amerikaialt támogatta die- mista katonaságra. Eredményes tárgyalásokat folytatott a Kínai Népköztársaság fővárosában Ban- daranaike asszony, Ceylon minisz­terelnöke és Subandrio, az indo­néz első miniszterhelyettese, kül­ügyminiszter. A tárgyalásokról ki­adott közlemények szerint a felek egyetértettek abban, hogy a kínai­indiai határvitát a bandungi érte­kezlet szellemében, azaz békés tárgyalások útján, haladéktalanul rendezni kell. Brazíliában népsza­vazás zajlott le, amelynek során a választók nagy többsége állást foglalt az elnöki rendszer vissza­állítása mellett. Az elmúlt héten lezárult a Ka- rib-tenger térségében kialakult válságnak az a szakasza, amely egy időben a termonukleáris há­ború kirobbanásával fenyegette az emberiséget. A Szovjetunió es az Egyesült Államok ENSZ-meg- bízottai levélben tudatták a világ- szervezet főtitkárával, az utóbbi hetekben folytatott tárgyalások eredményeként olyan helyzet ala­Elisabethville Csőmbe, a katangai szalkadárok vezetője a pénteki nap folyamán eltűnt Elisabethvilleből és szom­baton a Reuter-iroda jelentése szerint Észak-Rhodesiában buk­kant fel. ENSZ-körökben erősen tartanak attól, hogy Csőmbe, mi­után kikerült hatáskörükből, vég­rehajtja „felperzselt föld politiká­ját”, amivel korábban fenyegető­zött. Elisabethvilleben egyébként bi­zonyos diplomáciai körökben azt a hírt is terjesztik, hogy Csőmbe bi­zalmas ajánlatot tett volna a vi­lágszervezetnek: „Biztosítja” az ENSZ-csapatok akadálytalan be­vonulását az Elisabethvilletöl északnyugatra fekvő Kolwezibe, ha cserébe megtarthatja tartomá­nyi elnöki hivatalát, kormányá­nak tagjai, hivatali főnökei, csend­őrségének és hadseregének fegy­veresei pedig teljes amnesztiát kapnak a központi kongói kor­mánytól. Az ENSZ-nek — e hí­resztelések szerint — egyelőre az az álláspontja, hogy ebben a kér­désben a döntés a központi kon­gói kormány joga. A katangai ENSZ-csapatok kü­lönben Jadotvilleből kiindulva pénteken körülbelül 50 kilométer­nyire megközelítették Kolwezit. Az ENSZ tábori csendőrsége eköz­ben több katangai fehér zsoldost ejtett fogságba, akiket a központi kongói kormánynak szolgáltatnak ki. Az ENSZ kezén lévő elisabeth- villei rádió péntek esti híradása szerint a Kolweziben összpontosí­tott katangai fegyveresek már- már azon vannak, hogy megadják magukat az ENSZ-erőknek. Egye­sek eldobálják fegyvereiket, pol­gári ruhát öltenek és elmenekül­nek. New York Az ENSZ központjából jelentik: U Thant főtitkár és az Egyesült Államok küldöttsége lépéseket kult ki, amely nem indokolja, hogy az ENSZ Biztonsági Taná­csa továbbra is napirenden tartsa ezt a kérdést. A szovjet—amerikai megegye­zés hírét világszerte nagy meg­könnyebbülései és helyesléssel fogadták az emberek. Igaz, hogy a tárgyaló felek még nem minden kérdést oldottak meg, de ennek ellenére világosan bebizonyoso­dott, a nemzetközi konfliktusok egyetlen célravezető megoldási módja a békés tárgyalás. S az is az igazsághoz tartozik, hogy a világ közvéleménye teljesen tuda­tában van annak, hogy a békés rendezésért a Szovjetuniót és sze­mély szerint Hruscsov szovjet mi­niszterelnököt illeti az elismerés és köszönet. Ha voltak emberek, akik korábban nem voltak e'éygé meggyőződve a Szovjetunió béke­akaratának őszinteségéről, ezeket mindennél jobban meggyőzte erről mindaz, amit a leghatalmasabb szocialista ország a karibi-válság során azért tett, hogy megmentse az emberiséget a nukleáris pusz­tulástól. Ezért üdvözli a békesze­rető emberiség a kubai kérdésben elért megegyezés hírét és tekinti e rendezést olyan precedensnek, amely rendkívül hasznos lehet a Kelet és a Nyugat közötti kapcso­latok jövőjét illetően. Az elmúlt héten feltűnően, ta­lán túlságosan is feltűnően meg­tett, hogy Adoula kongói minisz­terelnök az elisabethvillei belga és angol konzul kiutasítására vo­natkozó döntését változtassa meg. Az ENSZ több afrikai tagálla­mának — Ghana, az Egyesült Arab Köztársaság, Tanganyika, Guiena, Dahomey és Kamerun — képviselői pénteken felkeresték U Thant főtitkárt. A megbeszélé­sen, mint a Reuter-iroda jelenti, szóba került annak lehetősége, hogy a kongói helyzet megvizsgá­lyondon Macmillan miniszterelnök pén­teken nem volt hajlandó fogadni Thomas Kanzát, az Adoula-kor- mány londoni ügyvivőjét, aki egyenesen Leopoldvilleből hozta a kongói központi kormány üze­netét. A levél szövegét még nem hozták nyilvánosságra, de jól tá­jékozott körök úgy tudják, hogy az üzenet még Derek Dodson eli­sabethvillei brit konzul kiutasítá­sa előtt íródott és felszólítja az angol kormányt, tartózkodjék a kongói belügyekbe való beavatko­zástól. Dodson kiutasítása meglepetés­ként érte Londont. Itteni értesü­lések szerint erre a nem várt lé­pésre az Adoula-kormány azért szánta el magát, mert a katangai brit konzul tevékenyen részt vett Csőmbe újabb szökésének meg­szervezésében. A konzul egyéb­ként az angol külügyminisztérium utasítására egyelőre nem vesz tu­domást a távozást követelő dön­tésről. A magyarázat: a központi kongói kormány, amelynek még nincsenek hivatalai a katangai fő­városban, döntését nem közölte a élénkült a helyzet a legnagyobb nyugati NATO-országok főváro­saiban. Ennek az az oka, hogy to­vább terjedt az a vihar, amit Kennedy és Macmillan nassaui tárgyalása indított el, pontosabban az Egyesült -Államok ama elhatá­rozása, hogy — ha tetszik nekik, ha nem — Polaris rakétákkal lát­ja el angol és francia szövetsége­seit. Macmillan, aki meglehetősen szorult helyzetben volt, kénytelen­kelletlen elfogadta az amerikai koncot, De Gaulle tábornok azon­ban nem tanúsított különösebb lelkesedést az ügyben, sőt, ahe­lyett, hogy igazi francia elegan­ciával lemondott volna önálló nukleáris erejének kiépítéséről, a legfrissebb hírek szerint arra ké­szül, hogy felrobbantsa első hid­rogénbombáját. Korántsem eny- nyire rátartiak a nyugatnémetek, akik. viszont kézzel-lábbal, foggal és körömmel hadakoznak azért, hogy ők is kapjanak a polarisok- ból. így azután az önálló NATO- atomütőerő megteremtésének hí­vei egymás után kelnek vándor­útra, érvelnek és alkudoznak, igyekeznek szövetségeseket szerez­ni egymás ellen, tengelyeket ki­alakítani. Ma már nyíltan beszél­nek annak lehetőségéről, hogy a nukleáris fegyverek birtoklásáért folyó hajszában a Bonn—Párizs- tengelv mellett kialakult a Róma —London-tengely is. Washington lására ismét összehívják az ENS5S Biztonsági Tanácsát. A küldöttek felszólították U Thant-ot, hogy ae ENSZ használja ki előnyös hely­zetét és rendezze a katangai prob­lémát. ENSZ-forrásokból származó hit szerint az Union Miniere belga bányavállalat megegyezést kötött a központi kongói kormánnyal. Ennek értelmében a társaság meg­osztja jövedelmét a leopoldvilleí kormánnyal. (MTI) formáiknak megfdlelő írásban It Dodsonnal. London most kétségbeesett erő­feszítéseket tesz, hogy elérje m kiutasító végzés visszavonását. Hi­vatalos körök azonban nem sok re­ményt fűznek Dodson elisabeth­villei „ülősztrájkjának” sikeréhez, mert úgy vélik, hogy a leopold- villei kormány Washington jóvá­hagyásával, sőt sugall m ázására hozta meg radikális döntését. Londonban általános az a véle­mény, hogy Dodson kiutasítása az angol kormány kongói politikájá­nak megalázó mélypontja. A kül­ügyminisztériumhoz közelálló Da­ily Telegraph szerint Nagy-Brl- tannia a két szék között a pad alá esett helyzetébe került Kongóban. A Spectator című konzervatív hetilap megállapítja, hogy az an­gol kormány súlyos hibát követett el a katangai helyzet megítélésé­ben: erősen túlbecsülte Csőmbe rendszerének ellenálló erejét. „Vé­gül is az amerikaiak ragadták meg a kezdeményezést és Anglia tilta­kozását figyelmen kívül hagyva, szabtak irányt az eseményeknek* — állapítja meg a Spectator. (MTI) mindezt némi szkepticizmussal szemléli és bízik benne, hogy si­kerül ráerőszakolnia erőskezű ve­zetését marakodó szövetségeseire. Hogy valóban sikerül-e, az a leg­teljesebben nyitott kérdés. Világszerte nagy érdeklődést váltott ki a napokban megjelent Pravda cikk, amely korunk fő problémáival és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel fog­lalkozik. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának központi lapja is­mételten kifejti, hogy korunk fő kérdése a háború és béke kérdé­se, hogy a szovjet párt továbbra is rendíthetetlenül vallja, az atomvilágháború többé nem elke­rülhetetlen, s hogy a szocializmus világméretű győzelmét békés esz­közökkel, a békés verseny és a békés együttélés körülményei kö­zött lehet igazán megvalósítani. A Pravda rámutat, azok, akik nem hisznek a békés együttélésben, el­vesztették bizalmukat a néptöme­gek erejében, olyan útra tévedtek, amely ellenkezik a nemzetközi munkásmozgalom egésze által el­fogadott és követett helyes lenini politikával. A cikk első visszhang­ja Keleten és Nyugaton egy­aránt az, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja ismét tanúbizony­ságát adta, senkinek a kedvéért nem tér le a békés együttélés Le­nin megjelölte útjáról. Ezért üd- vözlik ezt a cikket a világ kom­munistái. a kommunista és mun­káspártok. a békeszerető emberek százmilliói, mindazok, akik szá­mára a béke nem frázis, hanem életcél. Éliás Bélm Két szék kozott a pad alatt Az angol kormány kongói politikájának megalázó veresége NEMZETKÖZI SZEMLE Megélénkült a nemzetközi politika

Next

/
Thumbnails
Contents