Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
IMI. január 13. 8 Vasárnap A gyulai Bedeaux-sztrájkról harminc év múltán A* emíékaket megrostálja az idő s felírja a történelem. Már kellő rálátással szólhatunk a Kolumbia Textilipari Részvénytársaság gyulai üzemében dolgozó munkásnők 1932. június 6—október 25-ig tartó nagy sztrájkjánál ■ ezt követően az 1933. november 23-án véget ért bírósági eljárásról, de sokat kell még dolgoznunk az esemény táj, illetve országos történeti keretbe helyezése érdekében. Csak a teljes horizont látása óv meg a részletek téves megítélésétől. Jelen írásunkban viszont csak az események kronológiáját rögzíthetjük. Munkában a fináncpolitikus Az 1929—33. évi világgazdasági válság szétroncsolta a magyar textilipar talált kereteit is. A budapesti Hitelbank három textilgyárat tart részvénybirtokosként kezében a válság kezdetén: a Budapesti Kolumbia Textilipari R. T-t, az Első Gyulai Kötött Szövött Iparáru gyár R. T-t és a Veszprémi Szövő- és Kötőgyárat. A bank Budapesten állított fel közös áruraktárt és itt működött a főkönyvelőség. A vázolt kereten belül önálló igazgatóság vezette az egyes üzemeket A gyulai vállalat igazgató. Ságénak élén, elnöki minőségben találjuk Lukács György dr. nyugalmazott minisztert, valóságos belső titkos tanácsost', országgyűlési képviselőt, a Békés megyei Takarékpénztár Egyesület igazgatósági tagját és a Gyulai Képkeretléc- és Faiparárugyár Részvénytársaság elnökét. Amikor a túltermelési válság miatt a Hitelbank egyik üzemének bezárását határozta él, Lukács György igazgatásági elnök és Gyula város országgyűlésé képviselője megmentette a vállalatot s a veszprémit zárták be. A bank átszervezte életben hagyott textilipari szervezetét. 1931. február 23-án beolvadt a gyulai üzem a budapesti Kolumbiába. Leépítették a gyulai üzem festödéjét s helyébe a bezárt veszprémi üzemből hoztak köt- szövő gépeket. Ebből az alkalomból viszont kárpótolta Lukács György Gyula városát.' Wekerle pénzügyminiszter hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben Budapest vá. ros csak 40 százaléknyi részesedést kapjon a gyulai üzem forgalmi adójából amiért ez igénybe veszi a központi raktárt, holott eddig 50 százalékot utaltak át ide. Most már Gyulán 60 százalék forgalmi adó maradt. Itt kell megjegyeznünk, hogy Veszprémben parázs az elégedetlenség a Hitelbank lépése miatt. A város protektorát, Óváry Ferenc felsőházi tagot veti csatába, de alulmarad. Négyszáz munkást szélnek eresztenek Veszprém egyetlen jelentősebb üzeméből. Közülük néhányan átjöttek Kardos Mihály művezetővel együtt Gyulára, ahol a sztrájktörők áldatlan szerepét játszatták velük. Sefcsik István írásba foglal A gyulai köt-szövő gyár tehát tipikus fináncvállalat 1932-ben, részvényeinek 85 százalékát a budapesti Hitelbank tartja kezében. A világgazdasági válság éveiben fokozott bérpraktikát folytat, hogy a kapitalista versenyben a munkások hozzanak áldozatot. Az uralkodó munkaviszonyokról Korossy György főispán saját kézzel írt jelentése tájékoztat minket. A napi 12 órai munka ellenére gyakorta fizetés napján közölte a gyár vezetősége a munkásokkal a visszamenőleges m u rakabér csökkentés t. A létbizonytalanságnak ezt az egyhangúságát egy félelmetes újság fűszerezte 1932. június elején: a Be- deaux-munkamódszer. A francia mérnök eszelte ki az idő- és darabbérrendszer kombinációjából adódó modem tókés prémiumos bérezés e különösen munkásnyúzó fajtáját. A legjobb munkás 1 perc alatt végzett legnagyobb teljesítményét tekintette alapteQjesít- ménynek, melynek hatvanszorosát kellett egy óra alatt teljesíteni; ennek eléréséért prémium járt, amely azonban degresszív (lefokozott) jellegű volt, azaz nem volt arányos a túlteljesítés százalékával, hanem annak legfeljebb háromnegyed részét érte el csupán. : A gyulai üzem e munkamódszer ' bevezetésével kivánta csökkenteni | a termelési költséget, a kb. 400 munkásnő egynegyedét fokozatosan tervezték elbocsátani, hogy a vissza tartottakat, hátuk mögött a stopperrel hajthassák. De a tervet keresztülhúzta 1932. június 6-a. Az első 21 fős csoportot elbocsátották, köztük Krasznai Katalint, Nagy Ferencnét, Müller Terézt, Müllek Józsefnét, Gyepes Jolánt, Keresztes Antalnét és másokat. Az él nem bocsátottakat áthatotta a felelősség. A gyöngén táplált, fáradt munkásnők tudták, hogy az eddig is bizonytalan bérük tovább csökkenne, nem bírnák a leheletlenül magas termelési követelmények teljesítését, » ezért az orsózó üzemrész 18 munkásnő- je szolidaritási sztrájkot kezdett. A termelés láncolatában ők a kezdet kezdetét jelentették, ezért — fonal híján — megbénult a gyár. Elenyészően kevés tagja van e pillanatban a Magyarországi Tex. tilmunkások- és Munkásnők Országos Szövetsége csoportjának. A kevesek közé tartozott Krasznai Katalin, aki az első perctől jelentős szerepet játszott. Az akkor még ívelő Erdődi Lajos dr-tól is kapott bátorítás hatására vezette a munkásnők egy csoportját a főispánhoz. A főispán jelentést tett a kereskedelemügyi miniszternek. Jelentésének alapmotívuma, hogy sürgős megoldást találjon, különben az eddig könnyen kezelhető, szervezetlen tömeg a szociáldemokrata pártnál keresve pártfogást könnyen a falhoz szoríthatja a helyi hatóságot. (Igen félt a szolidaritástól a tőke és rendszere!) Kéri a minisztert, az üzem budapesti vezetősége útján bírja jobb belátásra a gyulai vezetőséget, vonassa vissza a Bedeaux- rendszert Közben június 6-án délután egy órakor dr. Sóherer Ferenc, gyulai üzemigazgató telefonon értesítette a történtekről a városi rendőrkapitányságot. A rendőrség gyulai kapitánya jelentést tett a főispánhoz a sztrájkról, s Ígérte, hogy biztosítja a közrendet és megakadályozza a sztrájk tovább, terjedését Gyula más üzemeibe. Másnap (június 7-én) a részleges sztrájk általánossá vált. „Ma reggel a munkásság megjelent ugyan munkahelyén, de egyhangúlag kijelentették, hogy a munkát fel nem veszik és sztrájkba lépnek. A munkásság mindegyike otthon, családja körében tartózkodik, sztrájktanya nincs, sőt arról sem lehet beszélni, hogy a munkásságnak sztrájkbizottsága lenne. A munkásság magatartását éber figyelemmel kísértetem, s erős megfigyelés alatt tartom a gyulai szociáldemokrata párt vezetőit” — jelentette a főispánnak július 7-én a gyulai rendőrkapitány. Persze nem is a szociáldemokrata párt helyi vezetői, akik inkább oldalról figyelték ezeket az eseményeket, s beérték a rokon- szenv-izgalmakkal, de a textilipari munkások szövetsége vezeti a sztrájkot. Hogy milyen szerepet játszottak, miként vannak jelen ebben a sztrájkban is a Kommunisták Magyarországi Pártja illegális szervezetének dr. Madzsar József és dr. Sándor Pál által szerkesztett Társadalmi Szemlé-i és a moszkvai rádió kedd esti magyar nyelvű adásai, akkor láthatók meg, ha e sztrájkot majd megyei, illetve országos keretben sikerül bemutatnunk. A sztrájk megszűntetése ügyében kezdett tárgyalásba a június 9-én bekapcsolódott Salamon Oszkár, a Kolumbia R. .T budapesti vezérigazgatója is. Félórás beszédet tartott a sztrájkoló munkásnők előtt. Mivel azonban a Bede- aux-módszerről nem volt hajlandó lemondani, az összmunkásság elhagyta a gyárat a beszéd után ! kb 9 órakor. Ettől kezdve napon- ■ ként gyülekeztek a munkások kisebb csoportjai a Városház utca 9. sz. alatt a Munkásét” o ■ Egyesület helyiségében. Június 11-én megjelent itt körükben Botyánsz- ky Pál né, a Magyarországi Textil- munkások és Munkásnők Országos Szövetsége békéscsabai helyi csoportjának vezetője. Miközben felvilágosító beszélgetést folytatott a munkásnőkkel a szervezkedés és a bérharc módszereiről, egy kisebb csoport az utcán tüntető sétát rendezett szidalmazva a Be- deaux-módszert és béremelést követelt. Sefcsik István, a rendőrség gyulai kapitányságának detektív csoportvezetője, beépített emberei útján a munkásság minden lépését figyelteti. Június 13-án az1 alábbi jelentést küldte helyi fe-' lettesének: „Folyó hó 11-én du. I 1 óra 30 perckor megjelentem a Városház u. 9. alatt levő munkás- otthon helyiségében, ahol mintegy 00 főre menő kötőgyári' munkás- nőt találtam. Már előzőleg szerzett bizalmas értesülésem alapján tudomásom volt arról, hogy Bo- tyánszkyné, békéscsabai munkásnő az egybegyűltek előtt a szervezkedés fontosságáról és az ösz- sze tartásról beszélt. Megjelenésem pillanatában az udvaron állt tömegből értesítést adtak az épületben tartózkodó Botyánszkyné- nak, akit a munkásnők álruhába öltöztetve a tömeg közt kiszöktettek. A helyszínen többeket megkérdeztem az összejövetel céljáról akik elzárkóztak a válaszadás elől s csak annyit közöltek, hogy a munkásotthon tagsági igazolványait váltják ki. Arra vonatkozólag, hogy Botyánszkyné miről tartott gyűlést — minden valószínűség szerint — a pártfegyelem hatása alatt megtagadták a felvilágosítást.” Virágh Ferenc Rendkívüli kiadás Minden baj akkor kezdődött, ami kor Albert kéthetes nyári pihenőjéből hazafelé tartva, motorkerékpárjával megállt egy faluban, hogy az éjszakát a camping-táb orban töltse. Itt találkozott Fran- coise-zal, ezzel a hóbortos, szép fiatal lánnyal, aki egyszerűen elhurcolta magával azon a címent h ogy megmutatja, merre van a tábor. Francoise szépen berendezett kastélyba cipelte a csodálkozástól szóhoz sem jutó Albertet, mi közben ■ sietve elmondta, hogy árva, és nagyszüleivel él ebben az unalmas fészekben. A végén a lány szobájába kerülnek, ahol... tg y kezdődik ennek a szellemes francia filmnek meséje, melyet január 10—14-ig a békéscsabai Szabadság mozi mutat be. Színházi jegyzet egy M iller-bem utalóról JANUÁR 13. Békési Bástya: Esős vasárnap. Békéscsabai Brigád: Münchhausen báró Békéscsabai Szabadság: Rendkívüli kiadás. Békéscsabai Terv: A francia nő és a szerelem. Gyomai szabadság: A viharok bolygója. Gyulai Erkel: Felmegyek a miniszterhez. Gyulai Petőfi: Hátha mégis szerelem. Mezőkovácsházi Vörös Október: Angyalok földje. Orosházi Béke: Pinocchió. Orosházi Partizán: Kertes házak utcája. Még elevenen rezonál bennem két Miller-dráma, amelyet nemrég láttam: a Pillantás a hídról és az Ügynök halála. Közben a televízió megörvendeztetett a Salemi boszorkányok közvetítésével is, és most a mi színházunk kínálja az újabb élményt, műsorra tűzve az író kezdeti korszakának egyik alkotását, az Édes fiaim-at. Arthur Miller valósággal hazai szerzőnkké válik; persze, korántsem sokalljuk drámáinak szinte egymás utáni bemutatóit, hiszen színművészetünknek Van mit törlesztenie vele szemben is Hátrányunk — az európai színvonalhoz mérve — tetemes, sokat kell tehát „behoznunk” ahhoz, hogy utolérjük Európát, hogy utolérjük korunk minden égtáj felőli tükrözését. Természetesen lehetne vitatkozni azon, hogy ehhez a nagy, és kibontakozó erőfeszítéshez a mi színházunk miért éppen ezzel a Miller-darab bal próbál adni valamit, és miért nem újabbat választott, időben-eseményben közelebbit. Hogy nem így történt, annak feltehetően olyan okai voltak, melyek nem engedtek más választást — kioszthatóság stb. így az örömben az üröm csupán ennyi, elenyésző, nem is túlságosan lényeges. Az Édes fiaim lassan húszesztendős, problémája is inkább kapcsolódik a 11. világháborúhoz, mint az utána következő korszakhoz, mégis számtalan fonásában, kicsengésében a ma emberét újra és újra rádöbbenti a háború borzalmaira, a kapitalizmus embertelenségére, az üzlet mindenhatóságának torz következményeire. Egy hadianyag-gyáros a háború alatt repedt hengerfejeket szállít a hadseregnek. A hibás alkatrészeket beszerelik, a repülőgépek egymás után zuhannak le, pilótáik szörnyethalnak. A gyáros egyik fia szintén repülő, a fronton értesül a rettenetes hírről. Menyasszonyához írt levelében kétség- beesetten vádolja apját, bajtársai gyilkosát. Aztán felderítő útra indul, és ő sem tér vissza. Miller félreérthetetlenül érzékelteti, hogy a tragédiák oka a kapitalista Keller mérhetetlen önzése, az üzlet. Az üzlet, mely nem ismer emberi érzéseket, mely lábbal tiporja a barátságot is: Joe Keller szemrebbenés nélkül löki maga helyett a börtönbe ártatlan, csak látszólag bűnös barátját, a család szomszédját, gyermekei pajtásának apját. A per után úgy látszik, hogy a nyugalom hónapjai következnek, ez azonban csak a felszín. A lelkek mélyén örvények kavarognak és amikor az ártatlanul elitéit ember fia megtudja a valóságot, a kavargás kitör, robban, összezúzza a hamis illúziókat, a tudatos hazugságokat, és Joe Keller, miután Chris, a másik fiú is eltaszítja magától, öngyilkos lesz. Mennyi nagyszerű lehetőség, milyen ragyogó alkalom rendezőnek, színésznek egyarántl Máté Lajos igyekszik mélyen elemezni a drámát és úgy építeni fel az előadást, hogy elejétől a végéig megteremtse azt a feszültséget, mely állandó kontaktust biztosít a közönséggel. Érdeme, hogy néhány egészen kiváló színpadi percet teremtettmelyekből azt is érezni, hogy korszerűségre, újra törekszik. Az összkép azonban kissé egyenetlen, erre a megállapításra egy-két gyengébben sikerült alakítás miatt kellett jutnunk. Körösztös István és Szoboszlay Sándor (Joe Keller és Chris Keller) a figura lényegébe hatolnak, és meglepő egyszerűséggel, eszköztelenül hozzák azokat. Körösztös, Joe Keller belső összeomlását érzékelteti művészi erővel, Szoboszlay yr a Chris-ben tomboló feszültség fontos elemzésével és ha? tásos — de reális l — váltásokkal az apjából kiábránduló, környezete embertelenségét gyűlölő fiatalember j<5Z sikerült jellemrajzát adja. Szendrey Hona a harmadik. akire a rendező biztosan ‘számíthatott, különösen a harmadik felvonásban nyújtott emlékezeteset; ők hárman tartják az előadás „pilléreit”. Szentirmay Eva Ann De wer szerepében nem mozog eléggé otthonosan, több szív van ebben a lányban és ezzel adósunk marad. Sajnos George Dewer összetett, bár alapállásában eléggé szimpla, törtető figurájával Zana József nem tudott úgy megbirkózni, hogy Joe Keller lelepleződése valóban olyan vihart kavarjon, mint amilyet ki kell, hogy robbantson a második felvonásban, a drámának ßzen a fordulópontján. A továbbiakban Horváth Magda és Rajna Mihály nevét jegyeztük még fel; a kis Bert néhány mondatos szerepét ifj. Bánffy Frigyes ügyesen j át szott a-mondta el. Ezúttal a díszlettervező Suki Antaltól sem kaptuk meg a tőle megszokott színvonalat, nehezen hihető, hogy a dúsgazdag gyáros, Joe Keller ilyen szegényes házikóban élte profit-haj szoló életét. Az említett hibák ellenére nem rossz ez az előadás, ezt le kell szögezni és ■feltétlen örömünkre szolgál, hogy színházunk Arthur Millert is megszólaltatta ebben az évadban. Sass Ervin ¥
