Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

1963. január 13.

2

Vasárnap

Jelöltnek, programnak bizalmat szavaztak

I térimben elcsitul* a raj sa.

bemarad az annekdótázó szövetkezeti paraszt mondókája, a víg- kedélyű asszonyok kacárózása. A bütykös ujjú „bűvész* kártyamutatványa is csattanó nélkül marad, mert a népfront választási megbízottja csendre inti a jelenlévőket. Egyszerűen, tömören vázolja a medgyesegyházi Béke Tsz tagjainak az összejövetel célját: miszerint követeket ajánlanak most az országgyűlés) képviselők, megyei tanácstagok, járási tanácstagok jelölőlistájára. A járási tanácstagok listájára Herczeg Zoltánt javasolja a népfront községi bizottsága — koppan az elnök hangja, s az emberek kisvártatva helyeslőén bólintanak. Ismerik valamennyien. A járási tanács mező- gazdasági osztályának vezetője. Medgyesen lakik, csaknem mindennapos ember a szövetkezetben. Együtt fundálta velük eddig le. miként, hogyan lépjenek át azokon a buktatókon, amelyek az új élet, itt- ott még rögös útján elé- bük akadtak.

— bármily ismerős is — enyhe pírt varázsol a gyűlés atmoszférája, melyet hamar elis oszlatnak a biztató tekintetek, a hangzavarból egységesen kivehető igenlő szavak.

Ú«ra csendre int az elnök

hangja. Az emberek várakozásteljesek. Ki lesz az újabb jelölt! kit talált alkalmasnak a népfront az országgyűlési képviselői és a megyei tanácstagi jelöltségre. Az elnök már mondja is:

— Mindkét listára Klaukó Mátyást, a párt megyei bizottságának első titkárát ajánljuk.

az ember, melyek szavakban is megelevenednek. Egy fejkendős asszony és több férfi személyes ismeretség alapján javasolja elfogadásra. Mások — akik talán most látják először —, azért, mert hallottak róla vagy újságokban olvasták írásait, sorsdöntő vitákban a jobb élet előmozdítására tett felszólalásait, állásfoglalásait, s ezek 8 szavak nemcsak pusztába elhangzottak voltak, mert itt Medgyesen is győzelemre jutott a szövetkezeti gazdálkodás, változott, s jó irányban az emberek élete, a szavak,

A héten fejeződött be a sarkad! járási művelődési házban tartott ötnapos téli tanfolyam, melyen elsősorban a művelődési otthonok igazgatói vettek részt. A közel egyheti foglalkozás során értékelsz állásfoglalások a gyakorlatban öltöttek testet

Íz érvelérek, a pártolások

meggyőzőek. De mégis — ilyenkor követjelölés idején — ott motoszkál az emberekben kimondva és kimondatlanul a kérdés: vajon ki fia, leánya? Halljunk bővebben is róla? No és milyen • programja van? Mit Ígér nekünk, választóknak és hogyan látja az ország, a megye, benne az ember jövőjét, gondját — baját? Ügy illik hát, hogy a jelölté legyen a szó.

•

Lassan, szabatosan fűzi mondanivalóját, szól a családfájáról, életútjától, amely sokakéval azonos: az úri világban küzdelem a puszta létért. Majd a „fundamen- tumot*' hozza szóba. Jelöltek és választók közötti megértés alapját: a bizalmat, ami kölcsönös. Szolgálni híven a népet, amely őt e fontos posztra emelni készül, szolgálni, ha a választás során bizalmát osztja vele és úgy képviselni érdekeiket, hogy az összhangban legyen a nép írta alkotmánycserében összevetik gondolataikat.

ÉS a program ?Igen. A programról is szólni kell. Igaz, sokakban már tisztázott, megértett, de újra kell ismételni, sokszor aláhúzni, mert talán még nem mindenki értette meg. Pedig róluk szól. Igen. Róluk. A szél- és napcserzett arcú, kérgeskezű szövetkezeti parasztokról s a fiaikról és leányaiktól, az öregekről és a munkabírókról. Azoktól, akik nap, mint nap „rohamra” indulnak a szántóföldeken, s hadakoznak a „nehézfejö” emberekkel, küzköd- nek nyűggel, bajjal, aszállyal.

gá váló dologról, a szocializmus teljes felépítéséről. Programról, melyet a párt VIII. kongresszusa formált meg, s az emberért íródott á* az emberek alkotásai révén, s az egyre szorosabbá váló nemzeti egységben valósul meg.

A hallgatóság érdeklődéssel figyeli, hiszen múltja, jelene, jövője csillan meg a beszéd hallatán. Múlt jelenik meg előtte, amely tele volt röggel és csetlettünk- botlottunk rajta, a jelen, melynek közvetlen tennivalóit a gyűlés előtt is vitatták a szövetkezet vetők a munkát, melyet a művelődési otthonokban az ifjúság nevelése érdekében, művelődésének rendszeressé tétele céljából végeztek a pedagógusok, és az ifjúsági vezetők.

zetői, gazdái, a jövő, melyet nem csillogó aranybetűkkel, hanem szerényen írunk történelmünk lapjaira.

fiz p'ftbb?, ígéret. -ígéret a párt, j a kormány, a jelölt. S az itt egybegyűltek ennek megvalósulását a maguk módján már érzik is. A program megvalósulása tükröződik az özvegyi nyugdíjak felemelésében, a szülési szabadság meghosszabbításában, a kórházi gyógyszerellátás költségeinek mérséklésében, az új évi árleszállításban.

Igaz, több is lehetne. Nagyobb anyagi támogatás kellene a munkában megöregedett embereknek. Valahogy így fogalmazta meg ezt az egyik választó és a felelet nem könnyelmű ígéret, hanem fordítottja: kérés, őszintén, noha ez nehezebb, de becsületes. És a jelölt szavai nyomán országos és megyei tervek grafikonjai jelennek meg az emberek képzeletében. Tervek, melyek célratörőbb vezetést, szervezettebb és állhatatosabb munkát, s e munka nyomán pedig több, jobb, olcsóbb mezőgazdasági termékeket követelnek. Megelevenedik előttünk szűkebb hazájuk Medgyes, annak gazdag földje, kö. zösségük, a Béke Tsz. Ez az elevenen lüktető kollektíva és ők maguk a tervek megvalósítói, akik maguktól kell, hogy várjanak, hogy maguknak követeljenek. Hisz’ elsősorban őrajtuk, a szövetkezeti gazdákon, a választókon múlik, s a majdnem megválasztott képviselőjükön, hogyan lesz több a nemzeti jövedelem, hogyan valósul meg a programba foglalt jövő ígérete.

•

Mézem az élet edzette férfi- és asszony-arcokat. Ügy tűnik, homlokukon az érdeklődés vájta barázdák símulóban vannak. Nézem a munkától kérges magasba lendülő kezeket, melyek szentesítik: jelöltnek, programnak bizalmat szavaztak. Deák Gyula

I 93 I

— Karlsiuste bombázásában is az orosz fedderitők keze van. —■'

— Seifert gázt adott, s a kocsi elindult.

— Nem tudom megmagyarázni

magamnak, mi céljuk van ezzel az oroszoknak! — Aszker vállat rántott. — Ahogy én sejtem, nekik iratok kellenének és nem hamuvá égett papírhalmaz.

— így van — mosolyod ott el Upitz. — De ha egyszer nem tudják megszerezni az archívumokat, akkor előnyösebb megsemmisíteni az egészet, mint hagyni, hogy az ellenség kezére jusson.

— Itt van a kutya eltemetve

— felelte Aszker.

— Mikor tud érintkezésbe lépni Tedderrel? — kérdezte Seifert.

Ácsokat alkalmazunk

Téli időszakban, fagyszabadságon lévő ácsokat is foglalkoztatunk. Bérezés: darabbér. Munkásszállás és ebéd biztosítva. Jelentkezni a békéscsabai vasúti felüljáró munkahelyen lebet.

Hídépítő Vállalat

08044

A fal mellett ülő jelölt arcára

nyal, annak törvényeivel. A választó pedig úgy ápolja legjobban a bizalmat, ha nyíltan elmondja véleményét, ha kölcsönös eszmeA füstben úszó termet egy pillanatra csend üli meg. A cserzett bőrű arcokról érzelmeket olvas le

Arról beszél, hogy neki milyen programja van. Alomból valóságVéget ért a KISZ téli tanfolyam Sarkadon

Munkásvezetők

„Elkerültél tőlünk, úr lettél. Meg sem látod már hajdani sors. társadat”. Így mondják-e vagy másként, most lényegtelen. De elhangzott ezerszer, műhelyben, utcán, vendéglőben, hivatalban, vagy akárhol, ha régi munkatársak összetalálkoztak, s közülük egy „kiemelt” ember. Hogy miért? Mert néha igaz is a kiszólás, néha meg hebehurgyán ítélünk meg dolgokat.

Munkásvezetők. Ezt a szót így helyesebb használni vezetők. Mindenki tudja miért nem vesztegetünk most időt társadalmi alaptörvényünk magyarázására. Arról inkább érdemes beszélni, s a választások előtt kell is beszélni, amit az első sorokban leírtunk. Említettem, hogy néha hebehurgyán ítélünk meg dolgokat, könnyelműen ítélkezünk, egyszerűen csak azért, mert nem tudunk mást mondánk

A vezetés egész embereket kíván. Munkások, akik tanultak, rátermettek arra, hogy fontos beosztásban szolgálják a munkáshatalmat, nyilvánvalóan sok. sok gonddal küszködnek. Vezetni, s közben állandóan tanulni, nem egyszerű dolog. A felelősség súlya ránehezedik az emberre és hányán lesznek ezért mogorvák, Ingerlékenyek vagy más rossz tulajdonsággal rendelkezők. De ebből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy elszakadtak az osztálytól, hogy ■rak lettek, és nem érdekli őket a munkások élete. Dehogynem. Talán éppen • gondok miatt olyanok, amilyenek. Persze jobb a kiegyensúlyozott ember, nem is mentegetem az előbb említetteket, de ezek tények.

Van azonban egy másik dolog, amiért néha Igazuk is van a bírálóknak. Nem akarok most

—- Holnap hajnalban.

— Átadhatja neki: Upitz késedelem nélkül Karlslusteba megy. Odarendeltük a gépkocsikat is, amelyek a rejtekhelyen lévő iratokat elszállítják majd.

— Mikorra lesz ott Upitz úr?

— Holnap délután már ott vagyok — válaszolta a Gruppenführer.

— És a gépkocsik?

— Azok később jönnek, az éjszaka folyamán.

— Teherautók lesznek?

— Igen. A vasútról le kell mondanunk. Az oroszok bombái teljesen használhatatlanná tették a Karlslusteból nyugatra vezető vasútvonalat, felrobbantottak két hidat, úgyhogy nincs más választásunk, mint a teherautón való szállítás.

— Karlslusteban két nagy garázs van. És mind a kettőt porig rombolták az oroszok. Legalábbis így írták az újságok. Honnan veszik a kocsikat?...

— Önök túlságosan kíváncsi természetűek, Aupel úr, nem gondolja? — Seifert mogorván nézett végig Aszkeren.

— Mit tehet az ember. — Aszker mélyet sóhajtott. — Ez a szakma már ilyen. A rejtekhelyért fjedig a fejemmel felelek. Lenyúzzák rólam a bőrt, ha a maguk teherautóit megelőzik az oroszok repülőgépei.

— Nyugodjék meg — felelte Upitz. — Hamburgból rendeltünk gépkocsikat.

eseteket felsorolni, lehetne találni sokat. E rövid írás szóljon csupán arról az elvről, amit már egyszer jó lenne megváltoztatni. Azt szoktuk mondani: Jó a kapcsolat X vezető elvtárs cs a mun- kásbk között. Bosszantó nagyképűség ez. Akárki mondja, s akár miért is mondja. Bosz- szantó ennek az elvnek meg a szóhasználata is. Miféle kapcsolatról beszélünk mi, munkások és munkások között? Egy vezető nem kapcsolatból viseli szívén a munkások gondját, hanem azért, mert ő is az. Munkás, közülük került ki, azért tették arra a helyre, ahol van, mert arra alkalmasnak találták. És végül is kik találták alkalmasnak? A munkások. Vagy a munkásokért dolgozik, vagy nem. S ha csupán a kapcsolat van fe< a közöttük, akkor már sok jót nem mondhatunk el erről. Kapcsolatból nem lehet megélni, csak eggyéforrott gondokból, örömökből és eggyéíorrott gondolatokból.

Mondom, néha magunk is úgy vagyunk, hogy megfeledkezünk az alapvető törvényekről és be- szélünk-beszélünk, nem is tudjuk, mit akarunk mondókánkkal elérni Néha elveket is szülünk, újakat, amelyekről soha sem volt szó, s amelyek nem is kellenek Ilyen ez a kapcsolat is. És ha sokat emlegetjük, akkor lehetőséget adunk az ilyen .kiszólásokra: Ür lettél, ránk sa nézel már.

Azért kellett szólnunk erről, mert rövidesen vezetőket választunk. Bizalmat a régieknek vagy bizalmat az újaknak. S ez a választás nem a kapcsolatokért lesz, hanem alkotó, teremtő együttműködésért.

Kiss Máté

— Ez a világos beszéd. — Aszker megtörölte a homlokát. — Most már fél lehet hívni a főnököt.

— Adja át neki, hogy holnapután hajnalra már biztonságos helyen lesznek a karlslüstéi rejtekhely archivanyagai.

—,Jól van. Nem vinnének el engem az állomásig?

Seifert bólintott. Néhány perc múlva az állomás előtti téren fékezett a kocsi. Aszker fürgén szállt ki az autóból.

— Minden jót, uraim — mondta. Aztán Upitz felé fordulva még hozzátette: — Holnap esetleg fölkeresném magát Karlslusteban. Hol találom meg?

— Az Abwehr ügyeletéhez telefonáljon. Ö feltétlenül tud majd rólam.

A gépkocsi tovább indult.

*

Két órával azután, hogy Aszker találkozott Seiferttel és Upitzzal, táviratot kézbesítettek Tamara Stirevának.. .A szöveg a lehető legszokványosabb volt, de Ljulko századost mégis izgalom fogta el. Összeállított egy rövid rejtjeles szöveget, amelyet a Moszkvával előre megbeszélt időben Tamara leadott a rádión. Ljulko ezután kabátot vett, és elment.

Néhány óra múlva, késő éjjel a Varsó melletti repülőtérről három nehéz szállító-repülőgép emelkedett a magasba. A szállítógépekhez bombázórepülők csatlakoztak a levegőben. A gó-