Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-11 / 8. szám
Január ti. 3 Péntek A Gyulai Baromfikeltető Állomáson felnevelik a visszamaradt csirkéket Á Gyulai Baromfikeltető Állo- aaáson az át nem vett kisebb súlyú, de életerős csirkéket nem üoftjáfk le, hanem fehérje és vitamindús takarmánnyal felnevelik.. Tíz hét alatt hasonló gyarapodást érnek el, mint az egyébként nagyobb testsúllyal született csibéknél} Seigeti Gábor- a keltetőállomás vezetője egy ilyen saját nevelésű jércét mutat. Kőrösladúny sokat fejlődött a% elmúlt négy év alatt (Tudósítónktól.) Az elmúlt négy év alatt igen sokat segítették a községi tanács munkáját a tanácstagok. Rendszeresen megtartották a beszámolókat, melyeken összesen 8160-an vetítek részt.. Ezek a beszámolók igen aktívak is voltak, s az 1990 hozzászólás közül 1128 közérdekű bejelentés volt Többek között ezek a számok is bizonyítják a tanács és a község lakossága közötti kapcsolatot. A falu fejlődését nagyban elősegítették a tanácsüléseken elhangzott javaslatok. Ennek nyomán épült fel 2 300 000 forintos költséggel az új művelődési otthon is. A lakosság szívesen vesz részt a művelődési otthon rendezvényein. Jelenleg hét különböző szakkör működik. Ezenkívül rendszeresen tartanak összejöveteleket, a termelőszövetkezetekben pedig megszervezték az ezüstkalászos gazdatanfolyamofc Igen jelentős volt a négy év eseményeiből, hogy Űjladányban kigyulladt a villany, melynek bevezetése 780 ezer forintba került. Üj piactér is épült Körösladány- ban az elmúlt években 220 ezer forintos költséggel. Ebben az évben kezdik meg a gimnázium építését is, melynek átadására 1964- ben kerül sor. nyárik mellett közvetlenül amerikaiak laktanyája volt, a 24. amerikai hadosztályé. Sokszor vittek át bennünket oda takarítani. Egyszer az egyik amerikai tizedestől a faluban három cipőpucoló gyerek cigarettát akart venni. Az amerikai átvett a gyerekektől öt dollárt, aztán anélkül, hogy bármit is adott volna érte, gyorsan odébb- áilt. A mi századunk, amely éppen aznap volt soros az amerikai laktanyában udvart seperni, minderről csak később értesült. Akkor csak arra lettünk figyelmesek, hogy a tizedes beszalad a kapun, az őrség pedig három rongyos koreai gyereket kegyetlenül ütlegelje tuszkol a fogda felé. Aztán azt » megtudtuk, hogy a tizedes a parancsnokhoz ment és jelentette, hogy a faluban megtámadták. A parancsnok erre elrendelte a háromszáz lakosú falu „megbüntetését”. A hadosztály nyolc vari fős tábori csendőr százada megrohanta és feldúlta a falut. Sok embert megsebesítettek, hetvenet fogdába hurcoltak. Akkor határoztam el, hogy átszököm. Karácsony éjszakáján, amikor az amerikai őrök a szokottnál alaposabban néztek a pohár fenekére, végre alkalom nyílott rá. őrségben voltam a demarkációs vonalnál, hat kilométernyire a 38. szélességi foktól. Sötét, csillagtalan éjszaka volt és úgy fegyveresen elindultam északra. Két napig bújkáltam a hegyekben, amíg végre találkoztam a koreai néphadsereg őrjáratával. — Szökése miatt nem lesz kel- denoatiensége odaát szüleinek? A fiatalember egy pillanatra el- komorodik, de nyugodtan válaszol. —• Falunk mellett 1950-ben a2 amerikaiak repülőteret építettek. A parasztoknak ott kellett hagyniuk hazájukat, földjüket. Sokan, közöttük mi is, nem akartuk. Ránk gyújtották a szalmatetőt. Akkor bementünk Teguba. Apám teherhordó kuli lett, de a szíve csak két évig bírta. Anyám azóta Tegu utcáin koldul. Ugyan mit csinálhatnánk még, ami ennél is rosszabb? De megfelelő képet kaphatunk Dél-Koreáról a számok száraz tükrében is. Dél-Korea iparának termelése ma éppen fele annak, mint 1945 előtt volt. Az utolsó három évben 4000 kis- és középüzem ment tönkre. A munkanélküliek száma hatmillió fölött van, ez az egész lakosság 28 százaléka. Dél- Koreábam, ahoi mindig kétszer annyi gabonát termeltek, mint északon, ma egy főre éppen felényi rizs jut, mint északon. A háború előtt Dél-Korea évi 12 millió mázsa rizst exportált, ma nyolcmilliót hoz be. Az iparcikkek 87 százaléka szintén behozatal. Északon bizony más világ fogadta a Japánból hazatérőket. Újjáépült városok, rohamosán fejlődő ipar és mezőgazdaság, munkaerő — különösen szafcnvunkáshi- ány, tömeges építkezés, rengeteg munkaalkalom. Minden hazatért család lakást, mindenki kívánságának és szakképzettségének megfelelő munkát kapott, a fiatalokat középiskolák, tanműhelyek, egyetemek fogadták be. A szövetkezeti gazdák számvetése Január a szövetkezeti gazdák számadási hónapja. Mérlegre teszik: hogyan dolgoztak tavaly, ami magában foglalja a tervezést, a vetést, a kapálást, a betakarítást, az állatok gondozását, továbbá az igazgatóság, az ellenőrző bizottság, a brigádvezetők és minden szövetkezeti gazda munkáját. Ki-ki a maga helyén mit tett, hogy minél többet takarítsanak be, minél több hízót, tejet, baromfit adjanak ÓL Más szóval: hogyan sáfárkodtak gazdaságukkal. És ebben nem lehetnek semmiféle kitérők, a valóságot a maga meztelenségében kell feltárni, mindenki lássa meg ha sokat, ha keveset tett. Mert ez a magja mindennek. Hiába replikái valaki reggeltől estig, tavasztól őszig, ha keveset mozdul, amikor mozdulnia kellene, hiába mondja, hogy kevés jutott a zsákba, ha csak a markát nézte, amikor a kapanyelet kellett volna fognia. Ilyenkor vessen számot és azzal az akarattal lásson neki az új esztendőnek, hogy úgy dolgozik, ahogyan illik, ne legyen szégyellnivalója sem kapáláskor, sem cukorrépaszedéskor. Aki pedig sokat tett, serkentsen másokat is erre, mert csak úgy lesz mindenkinek jobb és neki is még több, ha egy darabka földön sem virít a gaz, ha minden cső kukoricát idejében letörnek, ha minden jószágot pontosan etet- nek-itatnak, ha minden szál takarmányra úgy vigyáznak, mint a boltos a cukorra, amikor méri. U dolgok igy önmagukban egyszerűnek tűnnek, pedig milyen sok számítás rejlik mögöttük. Mennyi sok összefüggő tényezőt szükséges figyelembe venni, amíg megalkotják a szövetkezet munkarendjét, s nagyon sok türelmet igényei ennek napról napra való megértetése, s néha bizony figyelmeztető, dorgáló szavakat is. Az 1962-es esztendőt mérlegelve mondhatjuk, hogy a szövetkezeti így történt tehát, hogy a hazatérők két egymástól nagyon különböző világot találtak hazájukban. A demarkációs vonaltpl északra lázas építőmunka, rohamosan növekvő termelés. emelkedő életszínvonal, délre pedig nyomor és gonoszság, amerikai megszállás és atomágyúk, páratlan méretű munkanélküliség és irányítható lövedékek. Napjaink történelméhez tartozik még, hogy a kivándorlás Dél- Koreából most sem szünetel. Évenként átlag 5—6000 paraszt veszi kézbe a vándorbotot és hajózik el a jobb élet reményében. Papírjaik ezúttal nem Japánba, hanem Brazíliába szólnak. Ültetvényekre és dzsungelírtásra. Közülük sokan mégis partraszállnak a legközelebbi japán kikötőben. Aztán sürgősen felkeresik a koreai hazatelepítési bizottságot és jelentkeznek hazatelepülésre — északra. A Phenjan utcáin kezdetben még kisbé idegenül mozgó emberek tehát nem egyszerűen új színfoltot jelentenék a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába^ hanem ennél sokkal többet. Azt a mérhetetlen különbséget, ami a két világ, dél és észak — az amerikai megszállás alatti Dél-Korea nyomora, erkölcsi fertője és politikai ingoványa, valamint a szocializmust építő Észak- Korea szilárd, derűs, biztos jövője — között van. Fábián Ferenc gazdaságok a megyében nem vallottak szégyent. Az aszályos idő ellenére is 16—17 mázsa májusi morzsolt kukoricát takarítottak be holdanként, amelyhez hozzájárult, hogy nem volt olyan kukoricaföld, amelyet kétszer ne kapáltak volna meg. Természetesen a termés különböző volt járásonként és községenként, a talajviszonyoktól, a talajerőtől függően is, hol kevesebb, hol több. Nincs szégyenkeznivalójuk a szövetkezeti gazdáknak az állatlétszám miatt sem. Baromfiállományuk meghaladja az egymillió 200 ezret, a sertés pedig a 650 ezret. Ennyi sertés a felszabadulás óta nem volt a megyében. Az állatállomány száma is különbözően alakult járásonként, községenként és szövetkezetenként, ami a gazdasági adottságokból is fakadt szintén. De mindjárt itt szükséges megemlíteni, hogy nemcsak a gazdasági adottságok befolyásolták a gazdálkodási eredményetKet, hanem a vezető garnitúra rátermettsége, hozzáértése, akaratereje. A jó talaj adottságokkal bíró mezőkovácsházi járásban előfordul, hogy határos szövetkezetekben a legfőbb gazdasági mutatóban olyan eltérés van, hogy az egyikben az egy munkaegységre jutó jövedelem 22, a másikban 40 forint. Pedig az egész járás egy egységre jutó átlagjövedelme eléri a 35 forintot, természetesen beleszámítva a prémiumként kiosztott értéket is. Amennyiben minden egyes szövetkezetben a vezető gar- nitúra azonos rá termet tség ^ei, hozzáértéssel, akaraterővel dolgozott volna, nem lennének :zekaz eltérések, s az átlagjövedelem magasabb volna. Hasonló eltérések vannak a gyenge talajadottságokkal bíró járásokban is. Ennék olyan oka is van, mint a szeghalmi járásban, hogy a premizálást több szövetkezetben nem a többtermelés ösztönzésére használták. Csak beszéltek a nádudvari példáról, azonban eltorzították. Jóváírták a teljes munkaegységet és még az össztermés 20 százalékát adták prémiumként. Holott a nádudvari példa lényege az, hogy az egyes munkáért járó munkaegységre bizonyos százalékot jóváírnak s ezenkívül a betakarítás után az össztermés 20 százalékát természetben adják oda. íme ez is együk példája, hogyan lehet rosszul gazdálkodni, íriszen a szeghalmi járás több szövetkezetében a premizálás torzított formája nem ösztönzött több- termelésre, pedig ez volna a magva. Ennek íredig nem más az oka, mint a vezető garnitúra, hiszen minden erejével azon kellene fáradoznia, hogy a helyes elvek a gyakorlatban úgy valósuljanak meg, hogy több legyen a kukorica, a hízó, a tej és így tovább. Minden bizonnyal nem a szüzanya okozta azt sem, hogy helyenként jó néhány gazda nem dolgozta le a kötelező munkaegységet sem. Pedig a munkaerő jó elosztása, igénybevétele sarkallatos pontaj a jó gazdálkodásnak. Ezért a veze- 'tésnek olyan oldalait is szükséges erősíteni, mint az ellenőrző bizottság, amelynek joga a gazdálkodás bármely ágát vizsgálni és észrevételeit a szövetkezeti gyűlés elé terjeszteni, s megfelelő intézkedéseket javasolni. Szeretnénk hangsúlyozni: a zárszámadó közgyűlések munka- értekezletek, s mint ilyeneknek fő feladatuk az 1962-es esztendő elemzése, s a gazálkodás további javításának a meghatározása. Ennek kell alárendelni mindent. Bizonyos dolgok persze másként merülnek fel a jó szövetkezetekben és másként a gyenge szövetkezetekben. Az, azonos, hogy a közgyűlés a belső helyzetet részletesen elemzi és fejlődést biztosító határozatokat hoz. De a gyenge szövetkezetekben a fő figyelmet a többtermelésre fordítsák, a jó szövetkezetekben pedig már az önköltség-számításra is. Mondjuk az éléki Leninben nemcsak azt. szükséges meghatározni, hogy az eddig tervezett 30 mázsás átlag kukoricatermés helyett 35 mázsát szükséges tervezni, hanem azt is, hogyan csökkentik az egy mázsára jutó termelési költséget. A szeghalmi Békében pedig többek közt olyan határozatot szükséges hozni, hogy a premizálást úgy használják fel, hogy az a több- termelést segítse élő. Igaz, hogy a tervek részletes jóváhagyása még hátra van, de az 1963-as esztendőre való felkészülés legfőbb dolgait megvitatják, s a határozatokban ezt szükséges rögzíteni. Így válnak a zárszámadó közgyűlések munkaértekezletekké, így válnak a szövetkezeti gazdák évi számvetései az 1963-as esztendő kiinduló pontjaivá. Cserei Pál A húsbaromfi-termelést ezer vagonnal, a tojástermelést százmillió darabbal növelik Mint a Földművelésügyi Minisz. tórium kisállattenyésztésd osztályán tájékoztatásul közölték — az idei fejlesztési tervekben főleg a húsbaromfi-nevélés és a tojástermelés előirányzatait emelték az előző évekéhez képest. Eszerint az idén országosan 1000 vagonnal több húscsibét adnak majd közfogyasztásra, illetve feldolgozásra a termelőüzemek. A vágóbaromfi állami felvásárlása 500 vagonnal emelkedik. A tojástermelésben 100 millió darabos termelési és 50 milliós felvásárlási növekedést ír elő a terv. A fokozott árutermelési igényekhez az állam megadta, illetve megadja a szükséges támogatást. Az idén 45 termelőszövetkezetben építenek egyenként 5—10 ezer tyúk befogadására alkalmas korszerű tojóházat. Ezekbe a gazdaságokba mintegy 200 ezer az idén Leghorn jellegű hibrid jércét. tyúkot összpontosítanak étkezési tojás termelése céljából. A tojótör- zsek kiszállítását máris megkezdték, s tavaszra teljes kapacitással megkezdik működésüket az új szövetkezeti „tojásgyárak”. Néhány község háztáji tenyészetét: úgynevezett egyhasznú tojóhib- ridekfeel javítják fel. Ezekből a speciális fajtákból egyelőre 20 ezret adnak át a termelőszövetkezeti tagoknak, cseretaikarmány ellenében pedig 1000 vagonnyi különleges tojótápot is rendelkezésükre bocsátanak. A húscsibe-nevelés fellendítése érdekében egymillió Lohmann-faj_ ta húsbaromfit adnak ki nevelésre. A rendkívül gyors fejlődésű újfajta naposcsibét nagyobb reszt állami gazdaságok, kisebb részt termelőszövetkezetek kapják. (MTI)
