Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-11 / 8. szám
WB. Januar 11, 2 Péntek Külpolitikai jelentéseink Ellentétes hírek Kongóból — U Thant utasítására házi őrizetbe vették Csombet — New York Az ENSZ New York-i központjában szerzett értesülések szerint, az ENSZ kongói rendfenntartó erői — U Thant főtitkár utasítására — Eüsabethvilleben házi őrizetbe vették Csombet, a kongói Katanga-tartomány szakadár elnökét. Hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ szóvivője korábban közölte a sajtó képviselőivel, hogy U Thant ENSZ-főtitkár behatóan tanulmányozta Csőmbe két legutóbbi nyilatkozatát. Mint ismeretes, Csőmbe kedden azt állította. azért tért vissza Elisabeth viliébe, hogy „a további vérontás elkerülése végett” végrehajtsa az ENSZ-főtitkárnak Kongó egyesítésére kidolgozott tervét, szerdán viszont visszatért korábbi álláspontjára és ismét a „felpereseit föld” politikájával fenyegetőzött. A nyugatnémet kormány eltűri a jugoszláveilenes tevékenység fokozódását a Német Szövetségi Köztársaság területén A jugoszláv külügyminisztérium szóvivőiének nyilatkozata Belgrad (MTI) i Azzal kapcsolatban, hogy tavaly december 29-én Münchenben megtartották az úgynevezett Hor- vát Nemzeti Bizottság közgyűlését, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatot tért. Nyilatkozatában leszögezi, hogy az úgynevezett Horvát Nemzeti Bizottság, amelynek közgyűlésére Nyugat-Németországból és más európai államokból körülbelül 40 küldött érkezett, olyan szervezet, amely a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság integritása ellen felforgató- és terrorista tevékenységet folytat. Vezetőségében olyan usz- tasa árulók is helyet foglalnak, akiket háborús bűnösöknek nyilvánítottak, s akiknek kiadatását Jugoszlávia a nyugatnémet kormánytól már több ízben követelte. A Horvát Nemzeti Bizottság — hangzik a nyilatkozat — ennek ellenére más jugoszláveilenes áruló szervezetekhez hasonlóan az utóbbi években zavartalanul, a hatóságok jóváhagyásával folytatja tevékenységét a Német Szövetségi Köztársaságban. Sőt, mi több, az 1926-ban megrendezett tüntetéseken — amelyeket be kell lett volna tiltani — felolvasták a Német Szövetségi Köztársaság Kennedy és Kuznyecov találkozója Washington Hírügynökségi jelentések szerint Kennedy amerikai elnök fogadta Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettest és egyórás megbeszélést folytatott véle. A találkozó az amerikai elnök kérésére jött létre. A Fehér Ház szóvivője a találkozó után kijelentette, hogy a tárgyalások „igen szívélyes légkörben zajlottak le”. A két politikus a kubai kérdésről a múlt héten tartott tárgyalások eredményét vitatta meg és kicserélte nézetét több más nemzetközi problémáról, köztük a berlini kérdésről. A megbeszélés után Kuznyecov mosolyogva közölte az újságírókkal: „New York-l tárgyalásaim befejeződésének jegyében az elnök meghívására látogatást tettem nála. A találkozón több olyan problémát vitattunk meg, amelyek kölcsönösen érdeklik a két felet”. A szovjet külügyminiszter-helyettes csütörtökön Rusk amerikai külügyminiszterrel villásraggeli- zett és eszmecserét folytatott vele. Két és fél napos washingtoni tartózkodás után pénteken tér vissza New Yorkba, majd innen hazautazik Moszkvába. (MTI) legmagasabb rangú képviselődnek üdvözlő táviratait is. így tehát azzal a ténnyel kell szembenéznünk — hangsúlyozza a külügyi szóvivő nyilatkozata —, hogy a Német Szövetségi Köztársaság felelős hatóságai még Mom- csilo Popovics meggyilkolása és a jugoszláv kormány ezzel kapcsolatos jogos követelései után is megtűrik a jugoszláv állam integritása és szuverenitása ellen irányuló áruló-tevékenységet, ami szöges ellentétben van az érvényes nemzetközi egyezményekkel és a Német Szövetségi Köztársaság kormányának hivatalosan vállalt kötelezettségeivel. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya — állapítja meg befejezésül a nyilatkozat — továbbra is ilyen ellenséges magatartást tanúsít és ilyen ellenséges gyakorlatot folytat. kizárólag öt terheli a felelősség azokért a következményekért, amelyek ebből származnak. U Thant, az idézett Csombe-nyilatkozatokban mutatkozó ellentétek miatt szükségesnek látta kiadni az utasítást az ENSZ kongói rendfenntartó erői Elisabeth viliében tartózkodó egységeinek, hogy helyezzék házi őrizetbe Csombet Az utasítás hangoztatja, a házi őrizetbe vétellel „meg kell akadályozni Csombet további felelőtlen akciók végrehajtásában”. A szóvivő egyidejűleg ismertette U Thant nyilatkozatát is, amely hangoztatja, Csőmbe gyakorlati bizonyítékát adhatja többször hangoztatott jóakaratának, ha lehetővé teszi, hogy az ENSZ-csapa- lok bevonulhassanak Kolwezibe. A nyilatkozat szerint az ENSZ csak akkor mérlegelheti a Csomóéval folytatandó tárgyalások lehetőségét, ha Csőmbe határozott nyilatkozatban hozza nyilvánosságra végleges álláspontját Csőmbe elhagyta Elisabethviliet London (TASZSZ) Jóllehet korábban olyan jelentések érkeztek, hogy Csombet U Thant ENSZ-főtitkár utasítására házi őrizetbe vették, a katangai diktátor csütörtökön elhagyta eli- sabethvillei palotáját. Mint a Reu- ter-iroda jelenti, Csőmbe fel fegyverzett katangai csendőrök kíséretében a rhodesiai határ felé indult, ahol az ENSZ fegyveres erői „korlátozott hadműveleteket” terveznek. hogy biztosítsák a szabad közlekedést az Elisabethville és Sakania városa közötti útvonalon. A tudósító jelentése szerint Csőmbe azért utazott az említett területre, hogy „megakadályozza a harcokat”. (MTI) Valami új Az ENSZ katangai jelentésében most először használták ezt a kifejezést: „fehér zsoldosok”. Már tudniillik Csőmbe légionistáiról szólva. A svájci Neue Zürcher Zeitung rettentően meglepődik, s azt állítja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, személy szerint U Thant főtitkár, faji uszítást követ el ezzel, a fehérek ellen. De a Csőmbe elleni akció úgy látszik, olyan széles körben és olyan mélyen felkavarja az érzelmeket, hogy más oldalról is érkeznek szemrehányások. Egy nyugatnémet lap kifejti, hogy az ENSZ a gyarmatosítók hagyományait követi, hiszen Kongó jelenlegi határait Lápot belga király vonta még meg, s azzal, hogy Katangát most a Kongói Köztársasághoz csatolják, tulajdonképpen a belgák teremtette gyarmatot állítják helyre. Sok mindent írtak már, de ez válóban új'; S mindebből az következik, hogy csak azok lehetnek derék emberek, akik nem nevezik fehér zsoldosoknak a fehér zsoldosokat és nem akarják Kongó egységét. Ilyen ember pedig Csőmbe. S mert szinte egész Afrika megveti Csombet és Kongó egységét akarja, tehát az af- rikaik nem derék emberek, sőt gyarmatosítók. íme, gyarmatosítani akarják saját földrészüket feltér zsoldosok nélkül. Felháborító! T. I. Etiópiái ENSZ-katona ütege mellett Eüsabethvilleben, az követően, hogy a várost ENS/-katonák elfoglalták, (MTI Külföldi Képszolgálat) Egy ország — két világ Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság teljesen újjáépített fővárosának szép sugárútjai a legutóbbi hónapokban új érdekes színfolttal gazdagodtak. Az oly kedvelt népviseletben, a bokáig érő bő szoknyában és rövid mellénykében járó nók között sűrűn tűnnek fel európai divat szerint öltözött lányok, asszonyok. A férfiak körében a ruházat nem eny- nyire eltérő, de a beszéd idegenes kiejtése vagy éppen idegen nyelv, a japán használata utal valami újszerűségre. Ama koreaiak tízezrei közül valók ezek, akik a legutóbbi két esztendőben térnek haza Japánból Koreába. Hosszú a története annak, hogyan szakadtak a koreai nép gyermekei japán földre. Legtöbben négy-öt évtizeddel ezelőtt a kínzó földinség, a szörnyű nyomor, a nyomasztó munkanélküliség és a fenyegető éhhalál elől menekülve vették kezükbe a vándorbotot. Persze a felkelő nap országának amúgy is agyonzsúfolt szigetein még kevesebb volt a föld. De a Koreából Japánba vándorolt százezrek nem is paraszti munkára kellették. Ügyes építési vállalkozók és hirtelen meggazdagodó gyárosok várták őket tárt karokkal és — fél Munkabérrel. Ugyan hova mehetne panaszra a koreai? Talán a szakszervezethez? Hiszen a nyelvet sem érti! Ha meg nem áll be ennyiért, fel is út, le is út. Mehet vissza Koreába. Hiszen, ha az olyan egyszerű lett volna. A napi tál rizs kellett. Dolgoztak hát a Japánba szakadt koreaiak vasútnál és gyárépítésnél, kikötőben és százféle segédmunkán — félbérért. A vállalkozónak ez kétszeresen jó volt. Neki magának több maradt, a japán munkásnak pedig kisebb lett a hangja. Hiszen, ha valamiért sztrájkolni merészelt, akadt ezrével az éhezéstől csonttá fogyott koreai, aki a helyére állt. Ez lett volna az eredete a japánok ellenszenvének a koreaiakkal szemben? Vagy ez már csak járuléka volt a kegyetlen japán gyarmatosító urak és a rabigába hajtott koreai nép kölcsönös gyűlöletének? Ki tudná ezt már évtizedek homályából kideríteni? Mindenesetre tény, hogy ezt az ellentétet a japán urak gondosan ébren tartották és szították később is, amikor a Japánba vándorolt koreaiak és gyermekeik már némileg gyökeret vertek, nyelvet, mesterséget tanultak, szakmunkásokká lettek. Ha munkás-elbocsájtásra került sor (s Japánban, ahol a teljes és részleges munkanélküliek száma mindig több millió, bizony sokszor került erre sor) — először a koreaiak kapták ki a munkakönyvét. S ha valamely gyár munkásai bér. vagy egyéb követeléssel léptek fel, a munka nélkül ténfergő koreaiak tízezrei közül mindig könnyebb volt sztrájktörőket verbuválni. Évtizedek keserve és küzdelme folytán azonban a koreai és a japán munkások egyre inkább szót értettek egymással. Egyre inkább rájöttek, hogy nem ők ellenségei egymásnak, hanem az urak ellenségeik mindkettőjüknek. S két esztendővel ezelőtt, amikor az első csoportok Japánból hazakészülődtek Koreába, megértették, hogy a japán munkást is éppen ott szorítja a cipő, ahol őket szorította ... A Japánból- hazatértek statisztikájának van egy meglepő és meghökkentő érdekessége: több mint 90 százalékuk annak idején nem északról, hanem Korea nagyon sűrűn lakott, elsősorban agrár jellegű déli részéről vándorolt ki. Korea közepén a Sárga-tengertől a Japán-tengerig ma egy oszlopokkal jelölt képzeletbeli vonal húzódik. Egy vonal, amellyel erőszakosan metszette ketté egy ugyanazon nyelvet beszélő, egy azon soYsú, érdekű, kultúrájú népiét, valamint földrajzilag és gazdaságilag szervesen összetartó hazáját. Egy vonal amely egy országot a közepén két világra oszt: a szocializmust építő Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra és az. amerikai megszállást nyögő Dél-Koreára. Mi az oka, hogy a Japánból hazatérők, akiknek túlnyomó zöme délen látta meg a napvilágot, északon keresi és találja meg újra ha-, záját? Világosabb választ kapunk, ha a kérdést nem a hazatelepülőknek, hanem egyenesen amazok egyikének tesszük fel, akiknek nagyon szigorú határzár ellenére sikerült Dél-Koreából északra a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba átszökniük. Akár a demarkációs vonalnál Panmindzson környékén, akár másutt Észak- Korea városaiban sűrűn találkozni velük. Jan Man Szók vékony, soványarcú, huszonhatesztendős fiatalember. Szülei Tegu környéki parasztemberek. Hárman vannak testvérek. A másfél hektár föld nem adott elég rizst ötüknek. Tizenhétéves volt, amikor Szöulba ment szerencsét próbálni. Rengeteget nélkülözött, míg húszéves korára sikerült egy gyárban állandó munkát kapnia és havi nyolcezer hvan bért. Egy kiló rizsért ötszáz hvant fizetett, egy kiló húsért ezerkétszázat, egy pár cipőért tizenkétezret, egy mozijegyért nyolcszázat. Lakásért semmit, mert lakása nem volt. Ennyi pénzből ilyesmire nem gondolhatott. Megtette egy gyékény is a kültelki sátortáborban. Hogy milyen élet volt ez? — Még mindig sokkal jobb, mint azoké, akiknek egész családot kellett ennyiből eltartani — válaszolja. — Azokról nem is szólva, akiknek ennyiük sem volt. A másfél milliós Szöulban háromszázötvenezer a munkanélküli. Ott azon a sátortelepen is, ahol én laktam alig múlt el nap öngyilkosság nélkül. — 1957-ben azután behívtak katonának — folytatja. — Lakta-
