Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-10 / 7. szám
1903. január 10. 5 Csütörtök Jobb /esz a gyógyszerellátás Négyszeresére emelkedett a forgalom — Kilencvenöt új gyógyszertár nyílt — Az Egészségügyi Minisztériumban tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát gyógyszer- ellátásunk eddigi eredményeiről és a fejlesztési tervekről. — A gyógyszertárak államosítása óta több mint négyszeresére emelkedett a gyógyszerforgalom. 1962-ben a kórházakban felhasznált gyógyszereken kívül több mint 1,8 milliárd forint értékű gyógyszert vett igénybe a lakosság. — A rohamosan megnövekedett forgalom szükségessé tette a gyógyszertári hálózat korszerűsítését és bővítését. Hatszázötven gyógyszertárat korszerűsítettünk, 95 új gyógyszertárat nyitottunk. A közforgalmú gyógyszertárak száma 1391, egy gyógyszertárra ,,7200 lakos jut”. Ez az arány nemzetközi viszonylatban is igen jó. Ezért a jövőben új gyógyszertárat főleg új ipari városokban és ellátatlan falusi körzetekben építünk, másutt inkább a meglévőket korszerűsítjük. Az elmúlt évben mintegy száz olyan falusi ingatlant vásároltunk meg, ahol jelenleg elmaradott körülmények között működik a gyógyszertár, ezeket az épületeket helyreállítjuk, bővítjük. További 300, főleg vidéki gyógyszertár felújítása már nem gazdaságos. Ezeket folyamatosan új épületben kell elhelyezni. — Továbbra is megoldásra vár a gyógyszerraktározás. A jelenlegi, meglehetősen nagy költséggel átalakított megyei raktárak zömében nem felelnek meg a korszerű gyógyszertároiás igényeinek. Űj raktár eddig három megyében épült. Az ötéves tervben további öt raktárai szándékozunk átadni rendeltetésének. — Lényegesen fejleszteni kíván, juk az intézeti gyógyszertárak hálózatát, amelyek az illető terület szakmai vezető-intézményei lehetnek. BEMUTATÓ ELŐTT Előszó egy színpadi alakításhoz — A gyógyszerellátás egyik legfontosabb tényezője a magasan képzett, hivatásának tudatában lévő gyógyszerész. Arra törekszünk, hogy gyógyszerészeink a fokozódó követelményeknek megfelelően tudják betölteni a jövőPinocchio Walt Disney, a világhírű amerikai rajzfilm-rendező sok évvel ezelőtt készítette Pinocchio című filmjét. Ez a film akkor világsiker lett és még ma is szívesen nézzük meg a bájost fordulatos történetet, mely felnőttnek, gyermeknek egyaránt felüdülő szórakozást nyújt. (Az orosházi Béke mozi vetíti január 11—16-ig.) Materialistakor a Békéscsabai Közgazdasági Technikumban kJ em titkolt izgalommal fogok tollat, hogy e számomra szo- katfan kifejezési eszközzel élve, beszélni kezdjek a soron következő színpadi munkámról. A színész területe a színpad. Azt szokták mondani, amikor a függöny fölmegy, minden kiderül. Az alakítás hitelességét és színvonalát nem pótolhatja sem cikk, sem tanulmány. Tudnék ugyan felsorolni híres pályatársakat, akik jelentős írásokban fejtegették a szakma titkait, de azt hiszem, nagyképűség lenne ebben Louis Jouvet, Jean Vilar, Laurence Olivier vagy akárcsak Básti Lajos példájára is hivatkozni. Nem is annyira az alakítás „helyett” készülnek ezek a sorok, hanem, hogy a nyilvánosság előtt is beszéljek gondjainkról, melyek töb- bé-kevésbé minden mai színészt izgatnak. Mindannyiunk nagy problémája, miként lehetünk korszerű színészek? Hogyan tudjuk a mai ember lelkivilágát minél jobban megragadni? Nem felejthetjük el, hogy a ma élő ember — függetlenül társadalmi helyzetétől és műveltségétől — igen gyors felfogású és eleven érdeklődésű. A mai ember tudatvilágát meghatározza, hogy a rádió élménye után évek alatt megbarátkozott a televízió titkával és napok alatt „szokta meg” az űrrepülés „csodáját”. Ennek a mai embernek sem a máról, sem a tegnapról vagy történelmi korokról nem játszhatunk konvencionális eszközökkel, nem untathatjuk lassú és feszültség-mentes színházi előadásokkal. U a szabad így neveznem, az * * egész színházi „szakma” a korszerűség igaz útjainak keresésében ég, és legjobbjaink is televannak bizonytalansággal és kételkedéssel, már csak azért is, mert keveset tudunk munkánk belső folyamatáról és bizony kicsit le is maradtunk Kelet és Nyugat friss drámai élményeiről egyaránt... Sajnos, a magyar színházak műsorpolitikája lassan cammog európai színvonal dolgában, nemcsak Párizs, és Moszkva, hanem akár Varsó vagy Bakarest után is. Mostani feladatom némi áthida. lás lehet a múltba-ragadás és a ma útja között. Arthur Miller Édes fiaim című drámájának bemutatójára készülünk, mely 1947- ben játszódik Amerikában, de máig érvényes gondolatokat mond el az Egyesült Államok társadalmáról, a kapitalizmus eiemberte- lenítő hatásáról. Christ játszom a darabban, a fiatal, 27—28 éves fiatalembert, aki a II világháborúból visszatérve érzi, hogy háborús áldozataik hiábavalók voltak, „itthon semmi sem változott, annyiba sem vették az egészet, mint egy autóbuszbalesetet”. A dráma Miller egy korai darabja, melyben még nem jutott el addig a kiábrándulásig, mely későbbi műveit annyira jellemzi. Érdekessége Chris figurájának, hogy egy kicsit a fiatal Miller gondolatainak személyes képviselője is, filler csehovi és ibseni hatá1 1 sokra épülő dramaturgiája szívesen borítja el a cselekmény fővonalát az itt is, ott is felbukkanó mellékmotivumokkal. Ezek világos érzékeltetése és a fővonal egyértelmű kiemelése nagy felada. tot rótt a rendezőre. Ez a dramaturgiai sajátosság azonban megmutatkozik az író figuraalkotásában is. Chris nem olyan egyértelmű hős, ahogy a sematikus drámák szerencsétlen korszakában megszoktuk. Egyértelmű jóra törekvése és idealizmusa mellett, vannak emberi fogyatékosságai is. Ezek apró mozaikkockákként egészítik ki Chris jelleménék alapvonásait. A lényeges és lényegtelenebb vonások elegyítése, a sokszor leplezett belső feszültség érzékeltetése és a gyors váltások biztos megoldása teszi nehéz feladat, tá Christ. És ha ezt sikerül mara- déktalnul megoldanom, azt hiszem elmondhatom, hogy tettem egy lépést a korszerű színjátszás felé. A közönség ítéletében bízva, a kritika segítségére támaszkodva sok belső izgalommal és nagy fe- felelősséggel készülünk a bemutatóra, mellyel híven szeretnénk kifejezni Miller gondolatait, és aktívan szolgálni egy új színházkultúra kibontakozását. Szoboszlay Sándor ben is hivatásukat és egyre nagyobb mértékben váljanak az orvos egyenrangú segítőtársaivá. Lényeges feladat még, hogy a gyógyszerésziképzés további fejlesztésén kívül minél nagyobb számban adjunk a gyógyszerészek mellé jól képzett gyógyszertári asszisztenseket. A gyógyszerészek tehermentesítésére távlatban él szieretnők érni, hogy egy gyógyszerész mellett két asszisztens dolgozzék a gyógyszertárban. (MTI) Érdekes és figyelemre méltó kezdeményezésről tudósított bennünket néhány nappal ezelőtt Gycrky Éva, a Békéscsabai Köz- gazdasági Technikum negyedikes tanulója. Iskolájukban — elsőként a megyében — materialista-kör alakult az új tanévben és sikeresen működik. A KISZ-szervezet tagjainak jelentős része látogatja a havonta megtartott előadásokat. Legutóbb filozófiai vonatkozásban a világ keletkezéséiül, valamint a materializmus és az idealizmus harcáról volt szó. Az előadást Pét. rovszki István elvtárs, a KISZ megyei bizottságának munkatársa tartotta. A kör következő összejövetelén a Darwin-elmélet alapos tanulmányozására kerül sor. ■wVNftAAArtOAAVVrO^AVWVVVWVVVtfO/yS/VWVVVVWWVVW/VVWVWVVVWVWVWVVVWV«- Te vagy a Lugos Bandi? — lépett komor tekintettél a férfi a kapufélfát támasztó siheder korú fiú elé. A kérdezett, aki most is azon törte a fejét, hogy milyen csínytevéssel fejezhetné be a napot, megrezzent, félszegen kihúzta magát, s kényszeredetten felelte, hogy igen, ő az. Aztán várta a pofont, melyet rég elkönyvelt magában, noha fogalma sem volt, hogy ki áll előtte. De már any. nyi rossz fát tett a tűzre, hogy szinte hiányzott a megtorlás. Igaz ugyan, hogy csínyjel nem jártak emberhalállal; felnőttek gúnyolása, kisebbek elverése, pokoli lármázás mások ablaka alatt meg egyebek. Ám, ha belegondolt, hogy osztálytársa, a csendes kis Timók Feri hányszor kapott ro- vót, mert óra alatt titokban rajzolgatott, akkor 5, viselt dolgaiért... Nos, itt áll előtte ez a bácsi, aki, ha lekenne neki egy irtózatos nyaklevest, az mindenért gyenge előleg lenne csupán. Tettlegesség helyett azonban az ismeretlen beszélni kezdett I- Úgy I első ha- gondoltam | jól élagyabugyállak. Aztán, hogy megcsendesed. töm, élkacagtam magam; hiszen ha megtennem, ha verekednék, miben különböznék tőled? De az ügyet, Bandi fiam, mindenképpen rendezni kell. A könyvtárról van szó. Arról a kis házikóról a falu közepén, hiszen jól ismered. Telefirkáltad frisson festett falait, az CÁZ. £jQ,ll£ZJLÍq, ablakát csúzlival megre- pesztetted, a cserepét kövekkel megrongáltad. A könyvtáros néni sírva panaszolta, hogy befütyülsz, berikoltozol az ajtón, csúf megjegyzéseket kiabálsz és még fel is biztatsz náladnál kisebbeket hasonló rosszaságokra. Hallatlan ilyesmit csinálni egy nénivel, aki korban a nagyanyód lehetne és rongálni az épületet, amelyik az egész falué. Képzelheted, mennjdre felháborított mindez. Nyomban elhatároztam, hogy felkereslek. Egy kis olvasó a könyvtárból, az vezetett idáig, de mikor meglátott, elszaladt. Mondd csak Bandi, miféle dicsőség az olyan, hogy félnek tőled és gyűlölnek? Hát nem szebb és jobb tisztességesen viselkedni? || I reménye, hogy néhány nyakle. _____[ vés árán megszenvedhet csínyjeiért és utána tiszta lappal, nyugodt szívvel követhet el újabb rosszaságokat, kezdett hervadozni. — Ez sem tud egyebet, mint lelkifröccsöt adni — gondolta lenézően. Gyávának tartott mindenkit, aki csak megfedte, de nem mert hozzányúlni egy ujjal sem. Azonban hirtelen felkapta a fejét és kíváncsian tekintett megrovójára, aki így folytatta: — Mától pedig véget vetünk garázda1 kodásaidnak, kisköreim, méghozzá nagyon egyszerűen. Mivel a magadfajta Lugos Bandik rosszalko- dására senkinek sincs szüksége, elhatároztam, hogy elmegyek az iskolába, ahol tanulsz és megkérem az igazgató bácsit, engedje, hogy az osztályfőnök bácsi, a tanulótársaid, a könyvtáros néni, te meg én közösen megvitassuk viselt dolgaidat és azt, hogy mitévők legyünk. A szüléidét is felkeresem egyik este. Bizonyára nem is sejtik, hogy amíg ők dolgoznak, fáradoznak érted is, te, a sok okos és hasznos foglalatosság helyett milyen haszontalan, méltatlan szórakozással töltőd az időd. Ha ezek után sem tudnánk dűlőre jutni, akkor ... — Ne, ne tessék ilyenekbe rántani engem! Inkább verjen el a bácsi, ahányszor csak akar — kapaszkodott riadtan vádlója karjába a Bandi gyerek.- Hát akkor mitévők legyünk, ifjú _________barátom? Te a blakot törhetsz, gyermekeket ütlegelhetsz, felnőtteket csúfolhatsz és én ezt mind-mind hallgassam el? A bűnrészesed legyek, ezt akarod? — Ne, nem, dehogyis... — Ez se meg az se? így nem lesz jő. De várj csak! Van egy harmadik megoldás is! Most, itt, nyomban ígérd meg nekem. hogy fnlhegvsz durva csínyeddel örökre, énnvi ió és szén irtű+öltés akad. Tanulj, barkácsolj, fogj össze pajtásaiddal, állj közibük, vegyél részt sok nemes versengésükben, kirándulásaikban. A könyvtárat se kerüld el, de oda csak könyvekért járj ezentúl. Itt a kezem, csapj bele, s akkor minden feledve lesz, Bandi elismerően tekintett „ellenfelére” aki ilyen ügyesen sarokba szorította. Ö legalábbis párviadalnak tekintette az egészet, melyben az ügyesebb, erősebb győzedelmeskedett. Belecsapott hát a feléje nyújtott tenyérbe. Meg is hatódott kicsit, mert a bácsi kézszorításából érezte, hogy az komolyan gondolja a dolgot. — Tehát megegyeztünk, Bandikám — karolta át egy pillanatra az ismeretlen, majd barátságos búcsút intve, elsietett. Az első utcasaroknál megállt, visszanézett ... Lugos Bandi már nem volt a kapuban. — Akárcsak egy orvosi kísérlet, olyan ez. No, majd meglátjuk — mormogta magában, aztán továbbindult. * TeWeV, I a napok, a he. múltak lt:. Eg^zer a ________[ könyvtáros n éni némi aggódással a hangjában, érdeklődött a Bandi gyerek felől. Tán csak nem beteg? Erre megfordult a? egyik könyvesnolcnál böngésző férfi, az, aki a fiúval az eevezséget kötötte és mosolyogva nyugtatta meg: — A M7Pnvr\ITl n Lpcros Bandi még soha ilyen egészséges nem volt. Űj Rezső
