Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-10 / 7. szám

1953. január 10. 6 Csütörtök Egy apának négy leánya . ^Kovács Imre büszke a leányaira, bár ezt szóban nem mond­ja ki, a tekintete azonban, ahogyan megpihen rajtuk, elárulja. — Dolgos mindegyik — csailc ennyit mond, s aztán az életé­ről, a nehezen megkeresett fillérekről beszél, amikor még Győrbe járt az építőkhöz. Kunágöfár6IT~az alföldi kis falu- ból, a Dunántúl távoli városába járni éveken át, havonként, kéthetenként utazgatni 500 kilométereket, bizony keserves kenyér volt. EjTjottek a gyerekek is. s az első négy mind lány, ez még jobban elkedvetlenítette az apát. Mert hát ugye a fiú, az „mégiscsak férfi a háznál”? Lehet rá számítani idő­vel, hogy megossza a kenyérkereset gondját A lányok azonban bebizonyították, hogy egyenlő értékűek a férfiakkal. Fordult egyet a család életének a kereke. Az asz. szony belépett a termelőszövetkezetbe. Ök pedig dolgoztak becsülettel, s a Bercsényi Tsz-ben hamar megkedvelték az ügyes kezű Kovács lányokat. ^Amikor az apa hazajött a tá- voli varosból — úgy vasárnaponként — boldogan könyvelte el a hallott dicséreteket. 1960-ban aztán ő ls~ itthon maradt* S egy év múlva megválasztották a 60 tagú brigád vezetőjévé Hogy élnek most, mik a terveik, ezt firtattukTamikor meg- látogattuk a Kovács, családot és a négy lányt, akiket most be is mutatunk. Magdi fodrász lesz ifíagdi, a legkisebb, mutatjuk be először. A dolog úgy kezdődött, hogy' Magdi beviharzott a kisszobába, s a korábbi, kissé feszélyezett han­gulatot egy csapásra megváltoztat­ta. Elevensége derűt árasztott, ma. ga körül. Amikor meghallotta miről beszélgetünk, gyorsan köz­bevágott; __ — Ä , én megelőzöm őket, ha­marabb férjhez megyek! — csak úgy félvállról vágta oda a meg­jegyzését, s amikor általános de­rültség követte szavait, maga is jót kacagott rajta. Arcán egyszeri­ben kis gödröcskék jelentek meg, barna szeme ragyogott a jókedv­től. „Magdi még iskolás, de ahogy Később megismertük, határozot­tabb tervei vannak nővéreinél. Igazi mai gyerek, eleveiw—bizako- dá,.„aki tudja, mire_épí4_Határo- zottan kijelenti, hogy ő -fodrász lesz, bár már azt is tudja, hogy a faluban ezt a tervét nem lesz könnyű véghezvinni, mivel új ta­nulót nem vesznek fel a szakmá­ban. Még azt is vállalja, hogy el­megy máshová, csak a vágya tel­sor kerül rá, a várható 15 000 fo­rintból, a zárszámadás után telik majd erre is. A lányok megérdem­lik. Margit félen is munkát vállal A lányok a 600 munkaegy­ség megszerzése mellett négy hold cirok vágását is vállalták, s Margit, a legidősebb, a télen sem pihen. Már évek óta a helyi cirok- üzem törzsgárdájának tagja. Ha- 900—1000 forintot keres. Ezzel segít a nyolctagú család gondján, mert rajtuk kívül még két fiú is van, ók a legkisebbek. Meg is van mindenük. A két legidősebb lány új bútorának szekrényeiben rengeteg ruha, cipő, kabát, csak a karácsonyi ajándék több mint hatezer forintjába ke­rült a családnak. Nincs ok tehát panaszra, mégis talán többet kel­lene törődni a lányok fejlődésével, jesülhessen. A tupírozás mestere máris, gyakorolja ezt néha a nagylányok frizuráin. Kitűnő ta­nuló, az úttörőcsapat tagja, és né­pi táncos. Élete teli van vidám­sággá, élménnyel. Sokat jár az úitckő-TögTai ko/Ssokra és a leg­jobban az üveges-táncot szereti, így is állt a lencse elé. Bori, az álmodozó Magdi elevenségét talán Bori ellensúlyozza a legjobban. Csen­des, álmodozó, halk szavú '*Tány. se, ezekből is a romantikus mese­világ érdekli. Szórakozás, tánc, művelődés? A mozi és.a kisven­déglő, ahova eljárnak. Ritkán. — Hát a KISZ? A válasz késik. Egymásra néz­nek Klárival, aztán ... — Oda nem járunk. Furcsa hallani, pedig az ifjúsági előadások, a klubdélutánok színei sek, érdekesek és vonzók. Lehető­ség van itt a művelődésre és a szórakozásra is. Hogy miért nem járnak a KISZ­be, annak okát nem mondják ki, de kimondatlanul is ott van a vá­lasz. Sok falusi családnál még idegenkednek ettől, „féltik a lá­nyokat” az újtól, amit a KISZ- ben hallanak. Bár a ruházkodás merőben új, divatos — a Kovács lányok is csőnadrágban, velúr­pulóverekben, nyújtott orrú diva­tos cipőkben járnak —, s így kül­sőségekben megmutatkozik a ro­hamos fejlődés, a tudat átformá­lódása azonban lassú. S ez nem egyedi. A KISZ ilyen irányú mun. káját sokszor gátolja a rosszin­dulat, a pletyka is. Ennek enged­ve és hitelt adva, sok szülő kije­lenti; nem engedem a KISZ-be, ott csak elrontják. Pedig sok fia­tal szívesen eljárna oda. Lemezjátszó—televízió Klári, ez a fekete hajú, modern gőndotKödasú~tány is vágyik más szórakozásra, szeretné megismerni közelebbről a KISZ-életet, az if­júsági mozgalom számtalan ér­dekességét. Eljárna a klubdélutá­nokra, az ifjúsági estekre, .csak hát... Nem, ő nem lázadozik. Talál magának elfoglaltságot a hosszú féli estéken. Rajzol, kézimunká­zik, s érdekes mintákat, faldísze­ket készít gipszből. Ezeket aztán szórakozásával és művelődésével. Hiszen ez ma már természetes. Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László a saját ízlése szerint ki is színezi.! Ám azért neki is van vágya, ki- j vánsága, ami teljesíthető. Ki is 1 mondja: 1 — Ha lenne televíziónk és le-] mezjátszónk, itthon is elszórakoz-j nánk. Erre az apa válaszol: talán! Meséltem magunkról Mili néni egyik, nap harsány rokoni szeretettel viharzott nekem az ut­cán. ~ Csakhogy téged is látni lehet! Gyere, mesélj valamit magatokról! Igazán meghatott kedvessége és már éppen ki akartam nyitni a szájamat, amikor ő kezdett beszélni. — Képzeld, Sanyiék autót vettek! És mit szólsz hozzá, Marikának ikrei születtek! Az egyik fiú, a másik leány. Remek megoldás, ugye? — lg... — próbáltam válaszolni ud­variasan, de Mili néni folytatta. r— Nem is hiszed, mennyire örülök, hogy látlak! Sajnos, engem az egész rokonság elhanyagol... De most már mesélj valamit magatokról! ■■H Mi... — kezdtem bele, de Mili néni máris felújjongott. ■— Ugye, nagyon meghíztam?... Nem baj. Szegény boldogult férjemnek mindig a molett nők tetszettek... Na, de hagylak téged beszélni, szívem! ?- Oh... — iparkodtam szóhoz jutni, de a há-betű félig bennem szorult. — Hát igen, rettenetes ez az időjá­rás! Napok óta szaggat a lábam. Nem tudsz valami jó házi szert? lg... — fogtam bele ismét. — Igaz, míg el nem felejtem... Tu­dod mi történt? Bözsiék válnak! — Bő... — próbáltam nyögdicsélni, de nem kellett tovább fáradnom. Éppen egy sarokra értünk és Mili néni újra viharosan megcsókolt. — Búcsúzom szívem. Rettenetesen boldog vagyok, hogy találkoztunk! Olyan jólesett hallani rólatok vala­mit! — harsogta és reumáját megha­zudtoló könnyedséggel berohant a húsboltba. Én pedig egyedül folytattam utamat azzal a kellemes érzéssel, hogy meny­nyit meséltem magunkról. Szabó Ibolya Konstantinápolyban pusztult el Mátyás király könyvtára Mátyás király híres könyvtárá­nak, a Corvinának sorsa élénken foglalkoztatja a tudományos köz­véleményt Az 1927-ben megjelent irodalmi lexikon szerint a nagy király halála után „rohamosan pusztult” a „Bibliotheca Corvini- ana”, a mohácsi vész idején leg­értékesebb kódexei már kézen- közön eltűntek. Miksa császár bu­dai követe, Cuspinianus szinte rendszeresein „mentette át” Becs­be a nagy értékű ritkaságokat. Később olasz és cseh humanista tudósok valóságos üzérkedést foly­tattak a gyönyörű könyvanyaggal. Az utolsó 300 kötetet Buda vissza­foglalásakor vitték a bécsi udvari könyvtárba — az irodalmi lexi­kon szerint. Abból a töredékből — mondja a lexikon — melyet a török vitt magával még a XVI. században Konstantinápolyba, 1875-ben II. Abdul Hamid szultán ajándékaként 35 darab került vissza Magyarországra. Az irodalmi lexikon fenti meg­állapításaival ellentétben Csapodi Csaba professzor, az Akadémiai Könyvtár kézirattárának vezetője, nemrégiben közziétett tanulmá­nyában a XVI. és a XVII. század­beli kútfőket elemezve megálla­pítja, hogy Buda eleste után a könyvtár Konstantinápolyba hur­col ása vetett véget a kultúrtörté­neti szempontból oly jelentős gyű j temen ynek. Csapodi Csaba, megvizsgálva az 1686-ban Bécsbe vitt és ott őrzött 300 könyvről készített jegyzéket, arra a megállapításra jutott, hogy ezek a könyvek semmiképp sem alkothatták részét a nagy király legendás hírű könyvtárának. Nemcsak az szói ez ellem, hogy sok közöttük a nyomtatott könyv, holott Mátyás király Corvinái per- gamentre másolt, kecskebőrbe vagy selyembársonyba kötött és a Corvin-címerrel ékesített köny­vek voltak, emezeken pedig cí­mer nem található. A Bécsbe vitt könyvek között Erasmus-, Luther-, Calepinus- művek is voltak, ezek pedig a király halála után jelenték meg. A döntő bizonyíték azonban a könyvek tartalma. A Corvina­könyvtárban a művek többségét az antik irodalom alkotásai, to­vábbá történeti, filozófiai, földraj­zi stb. könyvek, egyszóval világi alkotások tették ki, az egyházi iro­dalom, elsősorban az ó-keresztény írók művei a könyvállomány egy- harmadát sem jelenthették. A Bécsbe jutott 300 kötetnek viszont kétharmada egyházi és csak egy- harmada világi mű. Hogy a könyvtár valóban Kons- tamtinápolyba került, azt az is bi­zonyítja, hogy onnan már a XVI. századtól kezdve II. Abdul Ha­mid ajándékáig állandóan jutottak Európába egyes kötetek. A Ma­gyarországi Corvinák című leg­utóbb megjelent értékes díszkötet szerint a világon 170 körüli hite­les Corvina található, s ennek egy­negyede, 43 Corvina vezető könyv­táraink féltett kincse. Pedagógusok írják „Bűnügyi Néhány nappal ezelőtt történt. Két hatodik osztályos tanuló kí­sért be egy harmadikat a nevelői szobába. Látszott, hogy „bűnös előállításáról” van szó. Az egyik kísérő keményen a szemembe né­zett és jelentette a nem minden­napi esetet: — Jolánka tanár néni azért kí­sértette be velünk ezt a fiút, mert ellopta a töltőtollunkat. Mind a kettőnkét. — Igaz ez? — kérdeztem a sze- pegő bűnöshöz fordulva. A gyermek szomorúan nézett rám könnyes szemeivel: — Igaz. — Miért vetted el a két töltő­tollat? A gyermek nem felelt, csak az orrán át szívta a könnyeit. Köze­lebb léptem hozzá és a mutató­ujjammal kissé megemeltem az állát, hogy rám nézzen. — Bizony, fiam, komoly dolog ez. Lopni nem szabad. Aztán visz- szaadtad-e a töltőtollakat? — Vissza. — Bízzál bennem, fiam! Nem lesz semmi bántódásod, ha őszin­tén megmondod, mire gondoltál, mit éreztél, mikor elvetted a tol­lakat. Meglátszott a gyereken, hogy lelkiismeretesen visszagondol ak­kori lelkiállapotára, és becsülete­sen, őszintén meg akarja vallani, mi késztette a lopásra. Rövid gon­dolkodás után így felelt: — Azt gondoltam, hogy nekem az kéne. Az argumentum súlya alatt még jobban megpuhultam a bűnös iránt, és szelíden megmagyaráz­tam neki, hogy ezzel a tettével csúnyán megkárosította két paj­tását. Azoknak tett rosszat, akik őt soha sem bántották. , — Haragszotok rá? — kérdez­tem a két károsultat. történet" — Igen, — felelték készségese« mind a ketten. « — Ugye, többé nem játszotok véle? — Nem. Komor és elszánt volt mind a kettő. Erkölcsi felháborodás tük­röződött az arcukon és az a tudat, hogy joggal vetik meg osztálytár­sukat Elvárták, hogy példás bün­tetést kapjon a bűnös. Megpróbáltam alkudni velük: — Hát ha megígérné, hogy töb­bé nem tesz ilyet, akkor is hara­gudnátok rá? — Hát... Kezdett megtörni a jég. és a re­pedésből egy csöppnyi jóság szi­várgott. Elbizonytalanodtak. — Én talán játszanék vele — mondta az egyik fiú, tömzsi, hun­cut szemű. Hiszen, ha nem is lo­pás, de apróbb zsiványságok majd­nem minden fiú lelkét terhelik. Mindkettőjükben valami ehhez hasonló gondolat motoszkálhatott, mert hamarosan a másik is haj­landó volt megbocsátani. A bűnös arcán mintha megeny­hült volna a kétségbeesett kifeje­zés, és mielőtt kérdeztem volna, bizakodó arccal fordult hozzám: — Megígérem, tanár bácsi, hogy soha többé nem veszem el a má­sét. Most már hamarosan minden rendbejött. A két fiút megdicsér­tem, mert ők is hozzásegítik paj­tásukat a javuláshoz. Én azonban nem nyugodtam meg. Nem is nyugszom meg addig, míg meg nem mondom az apjának, hogy néhány féldeci árán lehet venni egy töltőtollat, — amilyet az ilyen kis nebulók szoktak használni. Ve­gyen egyet, ha már annyira „ké­ne” a gyereknek! Tarján László szakfelügyelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents