Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
1ónms litván: Fecskésparton Két portré Koszta Rozália műterméből M» tál« A1H Itt Midet mftvelt Horgaim«« népik Birkát nevelt, lévai, tehenet; Küszködő*. étó, ahogy lehetett. Terméséiül démmálták a sok Tétlen henyélő, tartalmasok. Am a Jó Nap, nekik la fénylett S mégha mégi« nép volt aa élet! De hébert JÓM: gyilkolt, égetett, BpuMtftott minden életet! Ledöntötte a tetőt, a falat, he hás bél rank kis part maradt. Betete haitik, hogy a part ah»: Gyermek, felnőtt vádló szava scőL Panaszok sír fájón aa égig Bitókért, mit nem éltek végig!. Mucsi József: Hiszek a jövőben ' Tavaly télen rövid, vékony gyökérrel Egy ifjú fenyőt éltettem d, Hogy díszít«« aőldje házunk elejét, Hol leszek én, mikor a feje B fátokénak a mag* Tndan*. a fenyőfa nem gyent-nOvéeé, (Alig kell már hajamnak féaé) Gyönyörködöm benne, míg látja szemem. Higgyetek nekem, Mezek a Jövőbeni Fát, aa éltet aa én időmben, AU másnak ha mindig, csak jót akar. Zsuzsi (olaj) KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Friss áramlások hozzák a még szebbet Leányportré (olaj) Orosházán jártam néhány hete és a művelődési házban Zana Jánossal, a művészeti előadóval beszélgettem; többek között arról is, hogy az orosházi termelőszövetkezetek adndk-e valami pénzmagocskát a művelődési háznak a nem csekély szociális és kulturális alapból? Kiderült, hogy bizony nem adnak egy fillért sem, és sok megy el ebből a pénzből kulturális vacsorákra és a többire. Félreértés ne essék: hasznos és megfelelő kiadásokra is, csak éppen , az a sallangja a dolognak, hogy elég sok a vacsora azon a tájon. (Csak egy példa: ha győz a focicsapat, akkor azért, ha nem, akkor meg azért, hogy lássák a játékosok, törődnek velük. A járási művelődési Ternyik Ferenc: Elesett az édesapám TTit földet szobámba1» ölök. Rámtelepszik a ma* *»■ gány, a csönd. Kint szél nyöszörögte ti meg a kútágast, • vödör nekiütődik néha « kávának. Itt mégis csönd van, szinte zsongó csönd. A könyvek rendetlen összevisszaságban. de békésen pihennek. Pillantásom a pipán pihen meg. Megtörnöm, rágyújtok. Jól ég. A kígyózó füstből a nagy magány emlékszikra szállnak fel, t tovatűnnek. — Legalább egy világítson pár percig — könyörgök gyermekesen emlékeimnek. De azok tovatűnnek. Erősödik kint a szél. elklnzottan nyöszörög a kútgém. Csak úgy kalap nélkül, a szoba és a pipa melegével állok fél, a megyék M a* udvarra. Mindjárt zizke hópihék rajzanak körűi. Mint üres hajóhinta repül • vödör az ostornyélen. Néha megadja magát, megnyugszik egy pillanatra, hogy aztán újra Megpróbáljon elszabadulni. Messziről villany világit Ténykörében hópihék repdesnek. S ahogy nézem, áj emlék villan fel előttem, nem szikra. fénye egyre nő. Akkor is így esett a hó, amikor elesett az édesapám — vág belém éles késként az emlékezi», M osd le róla s csirizt, szépen pucold H, aztán vidd haza — mondta édesapám és nagyot nyújtózkodott. Egész nap vártam ezt a pillanatot Ezt a kis susztermühelyt ritkán érte újeipő-rendelés megtiszteltetése. Óvatosan kuporgottam, pökdöstem a csiriz-pettyeket. Aztán « beszáradt boksszal fényesre kentem. __ Hitelbe ne hagyd ott — kiáltott utánam édesapám. Futva jöttem vissza. Izzadtra szorongattam tenyeremben a pengősöket. s büszkén tettem az asztalra. Anyám meg én áhítattal vártuk a szortírozás pillanatát. Apám. ha pénzt kaptunk, mindig két csomóba rakta. — Ezen vegyél kenyeret, ezen veszek bőrt — mondta olyankor. Most háromfelé rakta. — Ezen vegyél kenyeret, ezen veszek bőrt, —de mi a harmadikat vártuk. Elém tolta. — Menj át Balázs úrhoz, hozzál egy üveg asztali bort! Anyámra néztem, de ö csak csendesen mosolygott Futottam. Balázs úr rámnézett, felvonta a vállát, mint aki egyáltalán nem bűnös a dologban és elém tolta a bort AtnyaláboUam, úgy vittem haza. — Mosdasd meg a gyereket — nézett ránk apám. Most az egyszer elfelejtettem kiabálni, hogy csípi a szemem a szappan. Közben apám másik nadrágot húzott. Anyám kendőt kanyarintott magára. — Hova megyünk? — kérdeztemt s nagynehezen belebújtam kinőtt kabátomba. — öreganyához — • hunyorított nevetős szemmel édesapám — megköszönjük a neve napján... izavarta a macskát, hóna alá vette az üveget és elindultunk. Fütyölt a szél, a veder úgy repült az ostomyélen. mint egy üres hajóhinta, 1 én hiába dugtam kezem a zsebembe, a csuklóm csak kimaradt, rövid volt már a kabátujj.. Anyám meg én sietősen kapkodtuk a lábunkat, apám esúszkurálva lassabban haladt. Ha lemaradt, bevártuk. A következő sarkon előreszaladtam, csúszkáláshoz szokott lábammal biztosan kanyarodtam be az ehyhet adó sarkon, hogy ott várjam be apámé kot. Villany égett. Néztem a szinte zümmögő hőpelyhek játékát a fény körül. Anyám fordult be utánam. levert magáról egy kit havat Aztán jött az apám. A szél fúvósától kicsit ferdén fordult be, s egyensúlyozta magát, amikor megszólaltam_ — Nézd, édesapám, milyen furcsa a villany... Felpillantott, s a síkosra fagyott járdán, ki tudja hogy: elesett. A kalapja elgurult, az üveg kiesett a kezéből. Riad rémület szállt rám. Csak egy pillanatig feK küdt, de olyan tehetetlennek látszott! Anyám feléje rebbent, de már akkor felugrott. Gyorsan a fejére tette m kalapot és én nem mertem szólni, hogy havat. — Hozd ide az üveget — mondta gyorsan. Pattantam, de guggolva maradtam. — Eltört — nyögtem, s elsírtam magam... Ö felemelte az üveg alsó, épebb részét, a villany felé tartotta, aztán eldobta... — Ne álldogáljunk, mert öreganyátok lefekszik — szólt mérgesen és megindult. Egy darabig álltunk még, és utána siettünk. Aggyon az Isten erőt. egészséget, nagymama — köszöntöttünk be. O sóhajtozott, bort töltött, kőtt kalácsot hozott._ — Mi újság az oskolában? — nézett rám. — Átmentem a Balázs úrhoz; csak a villany alatt, amikor befordultunk a sarkon... — hadartam, de akkor felnéztem, t elhallgattam. Édesapám pillantását éreztem magamon, édesapámét, aki egyszer életében szeretett volna tölteni nagymamám poharába... de elesett, s nem sikerült neki..u JkJT'gállt a szél. A hőpelyhek sem játszadoztak. A “ “ sarki villany újra előviláglik. A vödör békésen csüng az ostomyélen. Hasztalan szívom kihűlt pipám. Mégis valami nagy-nagy nyugalom száll rám. Elalvás előtt boldog félálomban mesélem magamnak... — Aggyon az Isten erőt, egészséget. nagymama... s míg anyám kibontja a fehér szalvétából a kőttest, az üvegből piros bort tölt nagymamám poharába az édesapám... házzal — anyagilag — viszont nagyon kevesen törődnek.) De mi a helyzet a megye másik sarkában, teszem azt Vésztőn? Kisebb község, kevesebb tsz és szintúgy igen jól dolgozó művelődési ház, akár csak Orosházán. — öt termelőszövetkezetünk van — diktálja ceruza alá Kiss József, a művelődési ház igazgatója. — Petőfi, Béke, Kossuth, Aranykalász és a Magvető. Baráti, megértő a kapcsolatunk mind az öttel. Főként az elmúlt évre jellemző ez, hogy az idén mint lesz, még nem tudora, Mindenesetre rajtunk nem múlik, hogy még szorosabbra vonjuk a baráti szálakat. A jó kftni^niat számos haszna közül elég, ha csak a tsz-akadémiát említem és azt, hogy a szervezésből mind az öt tsz kiveszi a részét! Pedig 61-ben mégnem ment ilyen simán a dolog. A Petőfi Tsz elnöke, Mar- hás Sándor mereven ellenezte az akadémiára járást. Az is előfordult, hogy a művelődési otthon felajánlott ennek a tsz-nek három ingyen helyet a Szegedi Szabadtéri Játékokra szervezett kirándulásra, és visszautasították ... Ma már más a helyzet. „Az egészet csak azért emlegetem, hogy lásd, honnan indultunk el az akadémia ügyében. Nem volt könnyű .. .*• Az ottaniak igen, de a megye más községeiben nem tudják, hogy a vésztői művelődési otthont most bővítik és bizony hónapok óta amolyan se kint, se bent — élet van náluk. Sőt: erre az esztendőre újabb 240 ezer forintos ígéretet kaptak új színpad és két új klubszoba építésére. A renoválás-bővítés mégsem gátolja a munkát A színjátszók, az énekkar az iskolában, az öt tsz közös akadémiája a KISZ-ben talált helyet addig, amíg ilyen átmeneti az állapot. Sőt, költözik az ezüstkalászos tanfolyam és a művelődési otthon sakk-köre is, mégpedig a Béke Tsz klubjába. Igen — bólintok Kiss József szavaira — ezek is a baráti kapcsolat, az összedolgozás jelei. De forintban — hogy is mondjam? — mennyire állja ki a próbát ez a barátság? Az igazgató gondolkozik, — no, gondolom viszont én, itt is olyasféle helyzet lehet, mint Orosházán? Amíg pénzről nem esik szó, minden a legnagyobb rendben, de ha a forint is előgurul a beszélgetésből, akkor már „nem szeretlek annyira.” Tévedtem. Jóleső tévedés volt. A művelődési otthon ugyancsak két tsz-től kap „forint-támogatást”, háromtól nem. (Azt mondja Kiss elvtárs, hogy úgy írjam: még nem), de ennek oka van. Nem vacsora, nem! — Először is a művelődési otthon bővítésénél a Kossuth Tsz 1600 forint értékű vontató-munkát vállalt és teljesített, az Aranykalász kétezer forintra becsülhető fűrészelést, és szintén kétezer forint lett volna annak a homoknak az ára is, amit ingyen adtak. A Petőfi most rendezte be klubszobáját a Leniníalvi részen. Televízió, asztalok és 100 vadonatúj szék van ebben a teremben. Sok pénzt kiadtak, nem is várhatjuk, hogy külön, pénzzel támogassák a művelődési otthont. Majd később. Ha jól emlékszem, 30 ezer forintot költöttek el a klub berendezésére. Nem kis összeg!... A Béke Tsz- ben hasonlóképpen most rendezgetik a klubot. Nagyon szép lesz: neon világítást szereltek fel, csempekályhát építettek, van lemezjátszójuk ... A baj csak az, hogy gyenge a KISZ- szervezet és tartalom, élet nincs a klubban. Most jön egy nagy kérdés: van-e terv arra, hogy a kialakuló tsz-klubban hogyan segítitek a kulturális élet, ízléses szórakozás kialakulását? Van tervük erre. Klubve- zetőképző-tanfolyamra gondoltak és amint hírlik, a járás már szervez is egy hosszabb ideig tartót. Kiss Józsefék azonban nem várnak erre, hanem a művelődési otthonban rendezett szellemi vetélkedők legjobbjait máris kiküldik a tsz- klubokba, ahol egy-egy minta-vetélkedőt vezetnek le. — Ez lenne az első lépés, utána majd jön a többi — mondja. — Az otthon törzs- gárdájára mindig számíthatok. Szívesen, örömmel segítenek. Szeretik a népművelést, ez az egyik titka. Néhány villanás mindez egy elismerésre méltó művelődési otthon életéből, és válasz arra is, hogy a tsz-ekkel kialakult baráti kapcsolat milyen sokat jelent. Persze, lassan formálódik az új, nem megy könnyen az, hogy a falusi emberek is mind több és több időt szánjanak önmaguk művelésére. De ha egyszer belekóstolnak ebbe a jóba: feleslegessé válik majd minden nógatás ... És ha sok Kiss Józsefünk lenne, az lenne az igazi! Viszont nincs sok Kiss Józsefünk és így két dolgunk van: türelem, és az, hogy minél több őszinte szívű és tudásban erős művelődési otthon igazgatót keressünk és találjunk, hogy a friss áramlások a legkisebb falu művelődési életét is felrázzák és megszépítsék. Ervin
