Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
8 ▼Márna* Korszerű műveltség - egységes gimnázim H z 1961. évben törvény határázta meg a magyar oktatási rendszert, méghozzá nem is csak a jelen társadalmi igényeket vette figyelembe, hanem gondolt a Jövővel is. Sót elsősorban a mesz- szebbre tekintő távlat szabta meg legfontosabb elvi alapjait. Az iskolarendszer egységes egészét tekintette, amikor kialakította a középfokú oktatás intézményeit Az oktatási törvény célkitűzéseivel a dolgozó magyar társadalom egyetért megalkotásában szinte csaiknem mindenki részt vett, megvalósításában a legszélesebb körű társadalmi érdekeltség hallatja hangját s elsősorban a pedagógusok működnek közre. Az új oktatási törvény gyakorlati megvalósítása elkezdődött Az általános iskolában már az ennek alapján elkészült tantervek szerint tanítanak, s az új gimnáziumi tantervek vitája október folyamán megkezdődött a tantestületekben, s az egyes szaktárgyi vitákat a tantestületi közösség együttesen szőtte közösen kialakított véleménnyé, s foglalt állást a Művelődésügyi Minisztérium által kiadott tantervvel kapcsolatban. A javaslatot tevő tantárgyi bizottságok Ismereteik és tudásuk legjavát adták a tervezet összeállításakor — állapítja meg Bsnczédy József elvtárs, művelődésügyi minisztériumi főosztályvezető minapi cikke a Népszabadság hasábjain — mégis az a meggyőződésünk, — hangsúlyozza az említett csikk —, hogy szükséges a szélesebb körű vita. A tantervnek ezek a kezünkben lévő gondolat- ébresztő dokumentumai alapos munkára vallanak, beható vizsgálódás eredményei. Azonban a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet által kimunkált alapelveket a tervezet készítői sem alkalmazták következetesen, ezért is fontos a tantervi vita. A minisztérium várja, igényli a vele kapcsolatos véleményeket Az Idézett törvény a gimnáziumról szólva megállapítja, hogy a gimnázium általánosan művelő középiskola, amely egyrészt magasabb tanulmányokra készít élő, ugyanakkor valamelyik szakmában előképzést is nyújt. A főkérdés tehát az általános műveltség fogalma, mégpedig a korszerű általános műveltség tartalma. A korszerű műveltség meghatározása önmagában is külön fejtegetést igényelhetne, meg is érdemelné, hogy részletesebben foglalkozzunk vele, hiszen merőben más ma, mint volt más társadalmi rendszerek idején. A mi korszerű általános műveltségünket magasabb rendű társadalmi viszonyaink alakítják. Cenld sem tagadhatja már, *'■' hogy a természettudományok nap mint nap tapasztalható térhódítása a technikai vívmányok közvetítésével életközeibe került, alakítja, formálja gondolkozásunkat, betört a mi hétköznapi emberi életünkbe is, még inkább magával ragadja a közeli jövő emberét Az újságok egyszerű hírei, a különféle folyóiratok ma még meglepő tudósításai, néhány esztendővel ezelőtt egyáltalán nem ismert, az átlagos műveltségű embernek is csodát jelentő eseményekről számolnak be. A mi nemzedékünk lázasan ismerkedik ezekkel az új eredményekkel, rengeteg új dolgot igyekszik megtanulni, sokszor csak nehezen birkózik a minduntalan előbukkanó újjal. Egyszóval: igyekszik korszeIrűsftenl ismereteit, ■ kénytelen valamelyes technikai jellegű készség elsajátítására is, hiszen ma már nem az a művelt ember, aki roppant adathalmazt mondhat magáénak, hanem az, aki irodalmi, művészeti kérdésekben éppen annyira járatos, mint amennyire tudja a rakétatechnika alapismereteit, és aki nem akad fenn, ha a háztartási gépeknek valami baja esnék. Nemcsak a hiba felismeréséig jut el, hanem a különlegesebb szakmai beavatkozást nem igénylő meghibásodást is el tudja hárítani. T^e már'így is messzire Jirtot" tünk. Térjünk vissza az előbbi gondolathoz. Ha a gimnázium általános műveltséget, korszerű általános műveltséget akar nyújtani, akkor mi szükség van a tervezet szerinti társadalomtudományi és természettudományi tagozatra benne? Meglehetősen éles különbség lesz a kettő között. Jelenleg lényegtelen eltérés van a humán és a reál tagozat között. És azzal egyetérthetünk, ha nincs különbség, akkor minek a két tagozat? De azzal már nehezen bőkü- lünk meg, hogy legyen két tagozat, mégpedig egymástól merőben elütő két tagozat. Eddig is szükségtelennek ítéltük, most még inkább annak tartjuk. A tanulók tagozatválasztása egyáltalán nem tudatos. A szülők jelentékeny részében tovább él a régi gimnázium, s ezért ragaszkodik a humán tagozathoz. Vannak, akik a latin kedvéért kívánják, s nem kevesen vannak olyanok, kik az osztályfőnök szerint választanak. Lényegtelen apróságnak tetszik, de felvetődik a kérdés: mi lesz, ha mindenki pl. humán tagozatba kívánkozik, s a reál nép- telen marad vagy fordítva. Az egyik osztályban elhelyézhetetle- nül magas létszámmal keli vesződniük a nevelőknek,- a másikban meg majd lézengenek a tanulók. Ki és hogyan szabja meg az arányokat? Mi lesz az egyetemi fél- vételekkel? Persze ez korai kérdés, hiszen az egyetemi reform még nem ismeretes. De önkéntelenül is elő tolakszik a kérdés: a társadalomtudományi tagozatos meggondolja magát, mérnök szeretne lenni, hogyan állja meg a helyét a felvételi vizsgán? Az sem közömbös, hogy a tankönyvekkel mi lesz? Célszerűnek látszik-e a két tagozat számára külön tankönyvek írása, kiadása? Nemzetgazdasági szempontból kifizetődő-e ez a luxus? De maradjunk csak a tartalmi követelményeknél! A tantervi anyag mindig válogatás eredménye volt, ezt a válogatást pedig Nagy Gyula, az orosházi Szántó Kovács János Múzeum igazgatója, 12 évi szorgalmas néprajzkutató munkájának .gyümölcseit érleli” az új esztendő. Az óv elején jelenik meg neves kutatók tanulmányait tartalmazó negyedik illusztrált nagy évkönyve a múzeumnak, amely, a már előzőleg kiadottak példájára, a hazaiakon kívül külföldi tudományos körökben is figyelemre számíthat. A gyulai nyomdában van Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán című, sok fényképpel és rajzzal mellékelt több száz oldalas monográfiája, amely a Néprajzi Múzeum, a Békés és a a nevelési cél határozza meg, a nevelés célját meg a társadalmi feladatok. Summázva tehát: a marxi-lenini világnézet tudományos alapjaival kell felvérteznünk ifjúságunkat, meg kell ismerniük a termelés tudományos alapjait, szerezzenek szilárd ismereteket, ismerkedjenek meg a tanulmányok végzésének, az emberek közti érintkezésnek eszközeivel, fejlesszék erejüket, ügyességüket U’zoket a célkitűzéseket mara- “"* déktalanul csak úgy valósíthatjuk meg, ha egységes anyagot kapnak a középiskolában. A mérnöknek pl. nincs szüksége aura, hogy idegen nyelveket tanuljon? A szaktudományok nyelve hemzseg az idegen kifejezésektől. Igazi értelmét csak úgy sajátíthatja el bárki, ha nyelvileg is kiművelt gondolkozású. Éppen ezért kár lemondani a második élő nyelv tanításáról a természettudományi tagozaton, mint ahogyan nem szabad háttérbe szorítanunk a természettudományos tárgyak oktatását a társadalomtudományin. Mindkettő fontos, kiegészíti egymást, segítik a sokoldalú képzést, amely nélkül aligha állhatunk helyt a jövő feladatainak megoldása közben. Végső fokon az élet maga sürgeti az egységes középiskolát. Az emberiség évezredes tapasztalataiból leszűrt eredményeket úgy sem raktározhatjuk el egyformán, de, hogy alapjaiban megismerkedjünk véle, nem elérhetetlen feladat. Jól megválogatott anyag kell hozzá meg gondosan megírt, használható, tömör, a lényeget megmutató tankönyv. Ezzel nyújhatjuk a mindenkinek egyformán fontos korszerű alap- műveltséget, amelyre felsőfokú intézetekben épülhet.a nemzetgazdasági érdekeknek megfelelő szakmai műveltség. A 17—18 éves ifjú — tapasztalat hiányában — amúgy sem képes olyan feladatok ellátására, amelyre különben szakiskolai, technikumi végzettsége képesítené. S ha számítóéba vesz- szüfc, hogy a termelés modernizálása egyre bonyolultabb, nagy szakértelmet kívánó gépék alkalmazásával valósulhat meg, akkor látszik meg igazán, mit kell tennünk. TT gy hisszük, egységes girnná- ^ Ziumot kell létrehoznunk, vagy még inkább a távolabbi jövőben egységes középiskolát, mert a dolgozó nép jövendő iskoláját így teremthetjük meg igazán. Korszerű műveltséget, mindenki számára való általános műveltséget legjobban egységes középiskolában lehet megszerezni. — er — Csongrád megyei tanács, valamint az orosházi városi és a kardoskúti községi tanács végrehajtó bizottságok 12 000 forintos támogatásával jelenik meg a tavasszal. Ugyancsak Nagy Gyula A gabona szemtermés tárolása Orosházán című illusztrált tanulmányait közli az Acta Ethnographies idegen nyelvű magyar néprajzi folyóirat, az Ethnographia című szak- folyóiratban pedig Olajütés Meké- nyesen címmel az orosházi kutatónak a szakirodalomban ritkaságnak számító rajzos, képes írását teszik közé. (B. L.) Évtizedes néprajzi munkát „érlelő99 új év az orosházi múzeumban cA hónap filmjei Az aranyember A legnépszerűbb magyar író, leg népszerűbb művét ftlmesitették meg a magyar filmalkotók. Jókai: Az aranyember című regénye 90 esztendős, de a történet meséje, képzeletgazdagsága, hangulatteremtő ereje most is lenyűgözi az olvasót és a nézőt egyaránt. A filmet többek között a békéscsabai Brigád és Szabadság Filmszínház január 9-ig, az orosházi Partizán Filmszínház 24—29-ig játssza. Egyiptomi történet Az „Egyiptomi történef az első magyar—egyiptomi koprodukció» film. Izgalmas, kalandos történet során viizi el a nézőt a Nílus országának sok színű, egzotikus világába. Békéscsabán, a Szabadság Filmszínház mutatja be január 31-től február 2-ig. Kertes házak utcája '1árom ember: két férfi és egy asszony. Három sors, amely keresztezi egymást, hat a másikra. Mai emberek, itt élnek közöttünk, az 6 történetük peregj rájuk figyelünk, de önkéntelenül magunkra is gondolunk. Mert ha sokban különbözünk is tőlük, van amiben hasonlítunk rájuk. A nagy érdeklő léssel várt filmet az orosházi Partizán Filmszínház január 10-től 15-ig; a csabai Brigád 17-től 23-ig, és a gyulai Petőfi 24-től 29-ig vetíti.
