Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-26 / 21. szám

1963. január 26. 2 Szombat Ha az MtEsisti Szövetség egysége gyengül, veszélybe kerülhet a nyugati világ Kennedy sajtókonferenciája — Washington Kennedy elméik csütörtöki saj­tókonferenciáján rendkívül ko­moly figyelmeztetést intézett Franciaországhoz. Előre elkészített nyilatkozatban, anélkül, hogy Franciaország nevét említette vol­na, kifejtette, hogy „a kommu­nista veszély ellen” sem az Egye­sült Államok, sem Nyugat-Európa egyedül nem tudna védekezni. A nyugati világ erőforrásai az Atlan­ti Szövetségben vannak összpon­tosítva. Ha ennek a szövetségnek az egysége nem marad, fenn, ak­kor a legnagyobb veszélybe kerül­het a nyugati miág — hangoztat­ta Kennedy elnök. Az Egyesült Államok kormánya a legutolsó 12 évben erre a reali­tásra alapította politikáját. Ha méltók vagyunk történelmi fel­adatunkra — mondotta az elnök — akikor folytatnunk kell ezt a po­litikát. Az elnöknek e2t a ' kijelentését washingtoni politikai körökben rendkívül komoly figyelmeztetés­ként értékelik De Gaulle felé. Kennedy elnök második fontos kijelentése arra a kérdésre vonat­kozott, hogy lát-e az elnök lehe­tőséget a nukleárisfegyver-kísérle- íek megszüntetéséről folyó tár­gyalások sikerére, azután, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter kijelentette: Franciaországnak is alá kellene írnia az egyezményt. Az elnök azt mondotta: ha a most folyó tárgyalások sikeresek lesznek, akkor remény van, hogy más országok is aláírják az egyez­ményt. Ha más országok nem ír­nák alá a szerződést és megkezde­nék saját kísérleteiket, akkor er­ÉssaSs-Surépában enyhül ez időjárás Éhező farkasok és rókák portyáénak Angliában, • Olaszországban, Görögországban Párizs Észak-Európa több pontján ta­pasztalható némi felmelegedés, de Európa déli vidékein még mindig hóviharok tombolnak és kemény fagyot mutat a hőmérő. A jelentések szerint Görögor­szág és Olaszország hegyes vidé­kein éhes farkasok ólálkodnak a behavazott falvak körül, Angliá­ban pedig két gyalogtúrára indult fiatalember vívott harcot az életé­ért egy éhségűzte rókafalkával. Bécs és Isztanbul mellett sok nagyváros küzd a víz. és tüzelő­anyaghiánnyal. Görögországban és Olaszországban a falvak százai megközelítheteüenek, nagy terü­leteken szünetel az áramszolgál­tatás, szünetel a tanítás, a gyárak nem dolgoznak. Kalandos vállal­kozássá vált az utazás az ország­utakon és a vasutakon. A Szovjetunióban csütörtökön a legerősebb hideget — mínusz 44 fokot — Kelet-Szibériában mér­ték. ítéletidő tombolt Novorosz- szijszk környékén, ahol a vihar ötméteres hóakadályokat is emelt. A Fekete-tengertől északra fekvő területeken több helyről jelentet­tek 35 fokos hideget, a fekete-ten­geri kikötőkben a szélvihar teher. hajókat tépett le horganyukról és sodort zátonyra. A törökországi Edimében há­rom ember fagyhalálát okozta a hőmérséklet hirtelen süllyedése mínusz 15 Celsius fokra. (MTI) ről ítéletet kellene alkotni és biz­tos vagyok benne — mondotta az elnök —, hogy ezt a megkötendő szerződésbe belefoglalnánk. Meg kellene ítélni abban az esetben, hogyha más állam nem csatlako­zik az egyezményhez, az szétzúz­za-e az egyezményt és ezért az egyezményt érvényteleníti-e. Azonban mindenekelőtt meg kel­lene kötni a három most tárgyaló fél között az egyezményt. A harmadik fontos kijelentése Kennedynek arra vonatkozott, hogy bizonyos kongresszusi körök hangoztatják, hogy a Szovjetunió ismét fegyvereket halmoz fel Ku­bában. A szenátus egy albizottsá­ga pénteken ebben az ügyben vizs­gálatot rendelt el. Az erre vonat­kozó kérdésre az elnök azt mon­dotta: legjobb információink sze­rint az októberi válság óta csupán egy szovjet hajó érkezett Kubába, amelyen esetleg katonai felszere­lés lehetett. De nem történt kato­nai erő felépítése olyan értelem­ben, hogy külföldről fegyverek áramlanának Kubába. Nincs sem­miféle bizonyíték arra sem, hogy az egyetlen, Kubába érkezett hajó offenzív fegyvereket szálli'ott vol­na. Nincs szó tehát katonai felsze­relés Kubába áramlásáról — han­goztatta az elnök, aki ezzel nyil­vánvalóan le akarta szerelni az egyes körök által szándékolt újabb hisaéria-hangulatot a ku­bai kérdésben. (MTI) 1963. január 26., szombat. Az indiai Tadzs-Mahal emlékmű Január 26-a India nemzeti ünnepe, arra emlékezésül, hogy 1950-ben ekkor lépett életbe az új alkotmány és alakult meg a volt angol gyarmatból az Indiai Köztársaság, melynek első el­nöke Prasad, miniszterelnöke pedig Nehru lett. 150 évvel ezelőtt, 1813. január 26-án született Emst Jones (ejtsd: Dzsonsz) angol író és munkásvezető. 1846-ban a Char­tista-mozgalomhoz csatlakozott, majd annak vezetője, Marx kö­vetője lett. Költeményei Az alsó osztályok dalai, India láza­dása s Dalok a demokráciáról címen jelentek meg. 1852—1858-ig kiadta a Nép újságja című lapot, amelyben a korai angol szo­cialista irodalom legkiválóbb termékei jelentek meg. • 95 évvel ezelőtt, 1868-ban e napon halt meg Vas Gereben (Radákovics József) író. A szabadságharc alatt Arany Jánossal együtt a Nép barátja c. lapot szerkesztette. Műveiben főleg a falu kisnemesi világát rajzolta meg, anekdotázó előadása egy időre népszerűvé tette nevét. A nemzet napszámosai c. regé­nye a vándorszínészet érdekes kultúrtörténeti rajza. Néhány további jellemző műve: Nagy idők, nagy emberek és a Garasos arisztokrácia. Az SZIíP K3 és a Szovjetunó Minisztertanácsának határozata a biológia fejlesztéséről Moszkva (TASZSZ) A Pravda pénteki számában közli a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak határozatát a biológiai tudo­mány további fejlesztéséről és a gyakorlatiad való kapcsolatainak szilárdításáról. A határozat megjegyzi, hogy a szovjet tudomány komoly ered­ményeket ért el az általános bio­lógiában, a szerves élet fejlődése elméletének további kidolgozásá­ban. Részletesen elemzi az elért gyakorlati eredményeket, kitér a hibákra, megemlíti a micsurini t irányzat részletesebb és behatóbb ' fejlesztésének szükségességét, va­lamint az orvostudomány előtt álló feladatokat. A határozat a bi. ológia fejlesztését előmozdító szer­vezési intézkedések felvázolásával zárul. (MTI) Fekete és fehér Kiutasították a Közép-Afrikai Unióból Terence Rangért. Ismeretes, hogy ez az állam há­rom (egyébként bomló) részből áll: Nyasszaföldből, valamint Észak- és Dél-Rhodésiából. Az is ismeretes, hogy a politikai hatal­mat az angol telepesekből álló faj. gyűlölő kormányzat tartja a kezé­ben. Terence Rangernek azért kell két héten belül elhagynia az or­szág területét, mert a „Faji koriá. tozások elleni mozgalom” egyik vezetője. Hadd fűzzük hozzá, hogy Terence Ranger — angol egyetemi tanár, arcszíne pedig fehér. Érdekes változáson megy át az afrikai fajgyűlölők politikája. Ugyanaz a kormány, amely a fe­hér bőrű professzort kiutasítja, az utóbbi hetekben többször is befo­god ta a fekete bőrű Csombet, tár­gyalt vele és a legteljesebb támo­gatásáról biztosította. Vajon mi­ért? Ha a rhodésiai bányákra és ültetvényekre, valamint a katan- gai bányaérdekeltségekre gondo­lunk, könnyen megmagyarázhat­juk az afrikai gyarmatosok maga­tatását: ■ A négereket éppen úgy lenézik, mint eddig, de bizonyos esetekben eltekintenek a bőr színétől — a pénz szagáért T. I. Parasztszcvetsig Mexikóban Mexikó City: Január elején új független parasztszervezetet alakítottak az ország minden kerületét képviselő mintegy két­ezer parasztküldött részvételével. A parasztszövetség harcol a világbékóért és harcol Mexikó teljes függetlenségéért és a demokráciáért, valamint a parasztok alkotmányos jogaiért. 104 tssifjiftii® írjf 41 Vi réikés*; jÉÉÍ jaj y .. i«%#sf5 sIOÉftÉi a** m A képen: az alapító gyűlés. (MTI Külföldi Képszolgálat) A repülőtábomok, miután az öttagú bombázórajnak utasítást adott, hogy kezdje meg a gépko­csisor elleni színlelt támadást, összeköttetést teremtett a többi repülőgépegységgel is. Vala­mennyi a megadott célpont kö­zeiében cirkált. A szomszédos szobában Likov tábornok folytatott német nyel­vű rádióbeszélgetést Ljulko szá­zadossal. — Készen vannak? — kérdez­te Likov. — Készen és „várjuk a továb­biakat — válaszolta a százados. — Helyes. Várjanak. Rögtön ott lesz a segítség. Anvnt ők el­kezdik á munkát, kezdjenek ma­guk is. — Mindent értek. — A szállítmányt ped;g kocsi­ra rakták, s már úton van. — Értettem. Ljulko százados —i a rádióssal és a leadókészülékkel együtt — egy gödör mélyén tartózkodott, nem messze a repülőtér épüle­teitől. Az elsőnek érkezett ejtő­ernyős egység az éj leple alatt osont ide át a szakadékból. A re­pülőtér legfontosabb objektumai, hoz helyezték él az ejtőernyősök egy-egy csoportját. Egyébként az egész repülőtér — a kifutó­pályák kivételével — romokban hevert. A szovjet bombázók — Kerimovék terveinek megfele­lően — még egy héttel ezelőtt használhatatlanná tették ezt a légibázist. Sivár, kihalt romhalmaz ké­pét mutatja most a repülőtér. De az ejtőernyősök tudják: nem maradt gazdátlanul. Dolgoznak a javítómunkások, helyén az őrség. Igaz, nincs sok értelme, hogy őr­zik, mert hiszen szétbombázták a benzintárolót is, s az üzemanyag hiánya miatt úgysem fogadnak itt gépeket. Az ejtőernyős egység parancs­noka kúszott oda Ljulkohoz. — Volt adás? — kérdezte sut­togva. — Igen. Azonnal itt lesznek a regülőgépek. Már csak percek lehetnek hátra. — És a teherau­tók? — Úton vannak. Három órára vagy talán még élőbb is megér­keznek. — Jól van. A parancs úgy szólt, hogy a bombázók akciója vezeti be az ejtőernyősök támadását a repü­lőtér ellen. Az ejtőernyős egység természetesen elegendő erővel rendelkezett ahhoz, hogy akár önállóan is elfoglalja a repülő­teret. Csakhogy ebben az eset­ben a hélyőrség jelentette volna rádión, hogy gyalogos egységek támadták meg. Ez pedig felfedte volna az ellenség előtt az akció igazi célját: a repülőtér elfogla­lását. A bombázó repülőgépek megjelenése viszont szinte már mindennapos jelenség, nem na­gyon izgatják magukat miatta a németek. Az ejtőernyősök tehát vártak. Négy hihetetlenül hosszúnak tűnő perc telt el, míg végre a magasan húzó bombázógépék jellegzetesen monoton hangját hozta a szél. — Ok azok — szólt Ljulko. Az ejtőernyős egység parancs­noka bólintott. A repülőgépek bugása erősö­dött. Ljulkoők bekapcsolták a zseblámpáikat. Mély fedezékek­ből jeleztek a gépeknek, úgy­hogy csak felülről, a levegőből lehetett látni a fényéket. A fény­vonal a szovjet csapategység el­helyezkedését mutatta a repü­lőknek. A bombázóknak az a fő felada­tuk, hogy megsemmisítsék a re­pülőtér összeköttetését a külvi­lággal: a telefonvezetékeket meg a rádióadó helyiségeket, amelyek biztos helyen, -a föld alatt van­nak, s csak telitalálattal sebez­hetők. Dehát hol keressék a célt, ha fentről nézve az egész kör­nyék egybefolyó koromfekete tenger? Mégis megtalálták a célpontot.

Next

/
Thumbnails
Contents