Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

2 Kedd 1963. január 22. •• Hruscsov és Kennedy a nuhleáriafegyver-kíaérletek megtiltásának kérdésében Hruscsov a szovjet miniszterta­nács elnöke és Kennedy, az Egye­sült Államok elnöke között több­szörös üzenetvállás folyt le a nuk- leáris^egyver-kíséiíeteík betiltásá­nak kérdéséről. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az üze­netváltások most nyilvánosságra hozott tartalmát Hruscsov elvtárs december 19- én kelt levelében kifejezte remé­nyét, hogy elérkezett az idő, ami­kor egyszer s mindenkorra véget lehet . vetni a nukleárisfegyver­kísérleteknek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta; a Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra, s az Egyesült Államoknak sem ígér ör­vendetes kilátásokat egy háború. A nemzetközi válságban bekövet­kezett enyhülés elősegítheti, hogy a halaszthatatlan nemzetközi ügyekben megállapodás jöjjön létre a Szovjetunió és Amerika között. Ilyen kérdés egyike egy egyezmény megkötése, amely el-v tiltana minden nukleárisíegyver- kíSérletet. A továbbiakban Hruscsov elv­társ üdvözölte Kennedyt, hogy azonos állásponton vannak a vi­lágűrben, a légkörben és a víz alatt végzett robbantások eltiltá­sának ellenőrzését illetően. Nem sikerült azonban eddig kölcsönö­sen elfogadható megoldást találni a föld alatti kísérletek beszünteté­sének problémájára. A Szovjet­uniót az a törekvés hatja át, hogy közös alapot találjon a megegye­zésre. Ezért fontos lépéssel köze­ledett a Nyugathoz: beleegyezett abba, hogy önműködő, szeizmikus állomásokat létesítsenek, a nuk­leáris hatalmak, így a Szovjetunió területén is. Beleegyeztek abba, hogy három ilyen állomást állít­sanak fel a Szovjetunióban; Kö- zép-Ázsiűban, az Altájon és Tá­vol-Keleten. Az üzenetben Hruscsov elvtárs megjelölte azokat a városokat 'is, amelyek környékén létesíteni le­hetne ilyen állomást. Megemlítet­té: a jelzett területeken kívül a Szovjetunióban van még két szeiz­mikus övezet: a Kaukázus és a Kárpátok, ezek azonban olyan sű­rűn lakottak, hogy ott gyakorlati­lag lehetetlen nukleáris kísérlete­ket végezni. Ugyanakkor hangsú­lyozta az üzenet, hogy az állomá­sokon tudományos munkát végző külföldi személyzet tevékenységé­hez is hozzájárul a Szovjetunió, miután szükség esetén óvóintéz­kedéseket tenne, hogy ezeket az alkalmakat ne használhassák fel felderítési célokra. Beleegyezik abba is a Szovjetunió, hogy mint korábban Dean, amerikai képvi­selő tolmácsolta Kuznyecovnak egy megbeszélés során: évente 2— 4 alkalommal helyszíni ellenőrzést végezzenek a Szovjetunió terüle- : tén. I — ön, Elnök Űr, és az ön képvi­selői arra hivatkoznak, hogy mi­nimális számú helyszíni ellenőr­zés nélkül nem lehet rábírni az amerikai szenátust az atomfegy­ver-kísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény ratifikálására. Ezt úgy értjük, hogy a feltétel megköti önt és nem teszi lehető­vé, hogy aláírja azt a szerződést, amelynek alapján egyszer s min­denkorra használaton kívül lehet­ne helyezni az atomfegyver-kísér­leti telepeket. Nos, ha ez az egyet­len nehézség, amely a megegyezés­nek útját állja, akkor az atom­fegyver-kísérletek megszüntetésé­nek nemes, és emberbaráti célja érdekében hajlandók vagyunk kö­zeledni Önökhöz, ebben a kérdés­ben is ... Ügy véljük, hogy most már egyenes és világos az út a megegyezéshez, — hangsúlyozta Hruscsov elvtárs, s reményét fe­jezte ki, hogy ez egyezmény meg­kötése megkönnyíti a leszerelési szerződés kidolgozását és még ha­tározottabban hozzáfoghatnak a többi halaszthatatlan probléma megoldásához is. Kennedy válaszüzene'ében hasznosnak mondotta Hruscsov ja­vaslatait — Ha nekünk az a szán­dékunk, hogy béke legyen az ide­ológiailag messzemenően eltérő rendszerek között, akkor meg kell találnunk az eszközöket, hogy csökkentsük vagy kiküszöböljük a félelem és a gyanakvás ismétlődő hullámait... — írta többek kö­zött. Egyetértett Hruscsov üzene­tével a helyszíni ellenőrzés kér­dését illetően és elfogadhatónak tartotta, hogy a helyszínre utazó zllenőröket bizonyos óvintézkedé- ;ekkel kísérjék, nehogy kémke­lésbe keveredjenek. Ugyanakkor a korábbi megbeszélésektől elté­rően azt az igényt jelentette be, hogy az Egyesült Államok 2—4 he­lyett 8—10-re növelhesse a hely­színi ellenőrzések számát. Más- észt pedig: véleménye szerint — Hruscsov elvtárs javaslatától eltérően — Kamcsatka és Taskent övezetében személyzettel működő állomásokat kellene felállítani, a földrengésektől leginkább fenye­getett övezetekben pedig személy­zet nélküli szeizmikus állomáso- j kát. Hruscsov január 7-én válaszolt Kennedy levelére. — Válaszát úgy értékeljük, ön nem tiltakozott az ellen, hogy a föld alatti nukleáris robbantási kísérletek betiltásával kapcsolatos egyezmény ellenőrzésének az alapja a nemzeti ellenőrzési esz­közök legyenek, az automatikus földrengést-jelző állomásokkal együtt — írta íöbbek között. Majd megállapította, hogy az elnök nem tett semmiféle megjegyzést az Al- táj-övezetben és Bodajbó város A Hruscsov—Kennedy üzenetváltás visszhangja London (MTI) Az angol külügyminisztérium szóvivője vasárnap este üdvözölte Hruscsov szovjet miniszterelnök új javaslatait az atomfegyver-kí­sérletek betiltására. Kijelentette: Ez nyilvánvalóan fontos fejle­mény, különös tekintettel arra, hogy a szovjet kormány elfogadja a helyszíni ellenőrzés elvét. A külügyminisztérium nyilatkozata hangoztatja, hogy „még számos probléma megoldásra vár”, s hoz­záfűzi: Erősen reméljük, hogy a mostani tárgyalások eredményre vezetnek, s aláírhatjuk az egyez­ményt az atomfegyver-kísérletek betiltásáról. Washington (MTI) Nyugati hírügynökségek közlése szerint Hruscsov szovjet minisz­terelnök és Kennedy amerikai el­nök levélváltását az amerikai fő­városban is nyilvánosságra hozták is ezzel összefüggésben a külügy­minisztérium hivatalos közle­ményben jelentette be, hogy az Egyesült Államok örömmel fogad­ja a Szovjetunió lépését. Mind­azonáltal kifejezte azt az amerikai Tgényt, hogy a Szovjetunióban ne két-három helyszíni megfigyelést, hanem legalább nyolc megfigye­lést tartsanak évente. j térségében elhelyezendő önműkö­dő földrengést-jelző állomásokkal kapcsolatban és így ez a kérdés elfogadottnak tekinthető. Vi­szont kétkedését fejezte ki az el­nök a másik szovjetunióban (Tá­vol-keleti és közép-ázsiai) állomá­sok felállításának kérdésében. A szovjet tudósok véleménye szerint ezeknek az állomásoknak Taskent és Kamcsatka körzetében történő elhelyezése rosszabb változatot je­lentene a mi javallatainkhoz ké­pest — írta Hruscsov. — Mivel az önműködő állomások munkáját e őrségekben komolyan nehezítik majd a szeizmográfikus zavarok. De ha Önök célravezetőbbnek tartják áthelyezni ezeket az állo­másokat, mi nem tiltakozunk, ez ellen. A Szovjetunió kész arra, hogy keresse a kölcsönösen elfo­gadható megoldást. Majd kérte Hruscsov elvtárs, hogy az ameri­kai fél is nevezze meg azokat a térségeket, amelyeken az Egye­sült Államok területén ilyen ál­lomásokat helyezzenek el és az amerikai fél az állomáshelyekkel kapcsolatos megállapodásban ve­gye figyelembe a Szovjetunió óha­jait is. Ugyanakkor hangsúlyozta, o valamennyi nukleáris hatalom területén végzendő ellenőrzések Szovjetunió által javasolt száma teljesen elegendő, hiszen az ame­rikai képviselők is elismerték: ah­hoz, hogy visszatartsák az orszá­gokat a szerződés megszegésének kísérletétől, nem szükséges ellen­őrizni minden gyanús jelenséget vagy ezek nagy részét. Eközben ők nevez‘ók meg az évenkénti el­lenőrzések számát, mely gyakor­latilag egybevág a Szovjetunió ál­tal javasolt kvótával. Végezetül hivatkozva Kennedy elnök üzenetére, javasolta Hrus­csov elv társ, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői e kérdés fontos kidolgozására ta­lálkozzanak New Yorkban. A Szovjetunió erre a megbeszélésre Fjodorenkot, állandó ENSZ-beli képviselőjét és Carapkint, — a Szovjetunió képviselőjét a tizen­nyolchatalmi leszerelési bizottság­ban — küldi el­100 Hatalmas, szürke ládákkal megrakott rácsos szállítókas emelkedett fel a mélyből. Mindenki, aki csak ott állt, né­mán figyelte ezt az egész titok- zatos játékot. Torp aggodalmaskodva fordult oda Upitzhoz. — Gruppenführer űr, most ezek itt mind meglátták ezt a környéket — szólt, s közben ár­gus szemeket meresztett min­denkire. — Most már nyugodtan meg­láthatják — legyintett álmosan UpiLz. — A rejtekhely megszűnt Egy jelentés tanulságai Vasárnap tették közzé a Köz­ponti Statisztikai Hivatal jelen­tését az 1962. évi népgazdasági tervek teljesítéséről. A jelentés arról tanúskodik, hogy második ötéves tervünk az előre meg­határozott úton évről évre reali­zálódik sőt évről évre több va­lósul meg belőle országos szin­ten, mint az előirányzat. Nem kívánjuk a jelentés vala­mennyi számadatát ismételni hi­szen azt mindannyian olvashat­tuk. De említésre méltó, hogy egész iparunk termelése az 1962- es tervcvben a tervezettnél ki­lenc százalékkal több volt, mint 1961- ben, s a többlet 63 százalé­ka vagyis csaknem kétharmada adódott a termelékenység növe­kedéséből. A kedvezőtlen időjárás ellené­re együttvéve a mezőgazdasági termelés is meghaladta az 1960. évi szintet. Ez a termelőszövet­kezeti gazdálkodás erejét, nö­vekvő termelőképességét bizo­nyítja, melyet noha befolyásolni tud is az időjárás, de állandóan felfelé ívelő tendenciáját meg­törni nem képes soha. A mosto­hább körülmények között is tus összes felvásárlás 5 száz° lékkai múlta felül tavaly az 1961-es színvonalat. A statisztikai jelentés az öt­éves terv második évének győ­zelméről tanúskodik. A növekvő termelés alapján — melyet a kormány nagy fontosságú beru­házásokkal segített — m'nd az iparban, mind a mezőgazdaság­ban növekedett az életszínvonal. A dolgozók egy főre eső reálbére 2 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit. Nőtt a kere­sők száma, s ennek megfelelően nagyobbodott a kereskedelmi forgalom. Csak a kiskereskede­lem 15 százalékkal több tar­tós fogyasztási cikket adott el 1962- ben, mint egy évvel azelőtt. A szép eredmények azonban mégsem jogosítanak fel arra egyikünket sem, hogy teljesen rejtékhelynek lenni, Torp. — A tábornok körülnézett. — Gépko­csiparancsnok! Ribin közelebb ment. — Kezdjék a berakodást — pa­rancsolta Upitz. — És közben ügyeljen, hogy minden kocsira annyit rakjanak, amennyit csak lehet. Minél többet. Itt nem ma­radhat semmi. — Igenis! — Ribin magához kérette Korzsovot, s továbbítot­ta az utasítást. Néhány pillanat múlva már oda is tolatott az aknanyíláshoz az első teherautó. A szállítókas újabb és újabb ládákat hozott a mélyből a fel­színre. A gépkocsivezetők és az SS-ek gyors mozdula okkal emelték ki a kasból valameny- nyit, s rakták a teherautókra. Upitz minden ládára rávilágí­tott a zseblámpájával, s jegyzet- füzetébe írta a tetejükre festett számot. Amikor az egyik kocsi megtelt, félreállt a tisztás szélé­re, s a következő teherautó to- 1 a‘ott az aknanyíláshoz. Gyorsan haladt a berakodás. Hamarosan arra a kocsira is sor került, amelyben Aszker ült. Ekkor azonban ő már nem volt abban a teherautóban. A szovjet felderítők néhány megrakott ko­csival teljesen elálltak az utat elégedettek legyünk. Sok bosszú, ság éri a vásárlót az üzletekben még ma is, amikor drágább a zöldség mint tavaly, amikor nem kap a hentesnél búst, ami­kor gyermeke gyorsan elkopta­tott cipőjének pótlása sem kerül kevesebbe, mint két esztendővel ezelőtt. Mindennek okára a statisztikai hivatal jelentése elemzően válaszol. Az eredmények mellett ugyan­is tény az, hogy a termelés emel. kedése általában nem járt a kí­vánt önköltségcsökkentéssel, ma­gyarán, a termelékenység két­harmados arányú növekedésével. Sőt, mezőgazdaságunkban az ön­tözéses gazdálkodás lehetőségei­nek elhanyagolása, az állatte­nyésztésben pedig az egy hely­ben topogás megakadályozta a jelzett áruk árcsökkentését. Igaz, hogy 1962-ben 380 ezer ka- tasztrális holdat öntöztek az or­szágban, s ez 65 százalékkal több volt, mint azelőtt. Ez a növeke­dés azonban még nem pótolta a szeszélyes időjárás okozta kiesé­seket. És az is igaz, hogy a szarvasmarha-állomány ugyan, ezen idő alatt nem nőtt, sőt a te­hénállomány 5,6 százalékkal még csökkent is. Tehát, amikor arról olvasunk a jelentésben, hogy a cipőtem-clés csak 98,5, a vajter­melés pedig csupán 94,3 százalé­kát érte el a tervnek, emögött meg kell látnunk a valóságos okokat is. A statisztikai hivatal jelentése ilyen módon nemcsak az ered­ményekről tájékoztat valamen­nyiünket. Megmutatja egyúttal, hogy hol „szorít a cipó”, hogyan kell tovább menni a harmadik tervévben. Ezt pedig összefoglal, va, így határozhatnánk meg: a termelékenység növelésében. Ipari és mezőgazdasági üzeme­inkben egyaránt most ez a fő feladat. V. D. egy másik, szintén ládákkal telt diesel körül. Ebben a körülbás­tyázott kocsiban ült Aszker. Per- cev is állandóan mellette volt, egy pillanatig sem hagyta magá­ra társát. Korzsov és két másik felderítő pedig Torpot tartotta szemmel. Az örökké szaglászó, karrierről álmodozó kopó nem is sejtette, hogy az az ember, áld annyi nyugtalan percet okozott neki, akire olyan hosszú ideje vadá­szik, ott van a közvetlen közelé­ben. Torp kezdetben éberen fi­gyelte a felszínre kerülő ládá­kat, nem vizsgál gat ja-e őket va­laki a kellejénél hosszabb ideig, de később — miután meggyőző­dött róla, hogy minden rendben halad — beült a terepjáróba és szundított egyet. Éjjel kettőre járt az idő, ami­kor befejezték a rakodást. Az utolsó ládák után a szállí'ókas felszínre hozta azt a húsz főnyi SS-legénységet is, akik lent a mélyben dolgoztak, a súlyos lá­dákat cipelték a tárolóhelytől a szállítókasig. Valamennyien egy- egy teherautóba ültek — a gép­kocsivezetőik mellé. Valaki megérintette Torp vállát. A Sturmführer — álom­ból ébredve — ijedten kapta fel a fejét, s á'mosan nézett az élőt. te álló férfire. Upitz Gruppen-

Next

/
Thumbnails
Contents