Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-19 / 15. szám
1963. Január 19. 4 Szombat Népmoxgalom-e a tanulás a Békéscsabai Ruhagyárban? I tanulást valóságos népmoz. ga lommá tenni és ennek érdekében tovább bővíteni az esti levelező oktatás és a dolgozók iskolái, nak üzemi tagozatait, nagyon is mai feladatok. így elhatároztuk, hogy megnézzük valamelyik csabai üzemet és afféléi érdeklődünk: miként látják ott e kérdést, tesznek-e érte valamit gyakorlatilag is. A Ruhagyárat választottuk. Beszélgettünk felelős beosztásúnkkal és munkásokkal egyaránt. Érdeklődtünk Zelenyánszki Andrásnál, a személyzetisnél, Vá- gi Jánosménál, az oktatási felelősnél, Kocziszky Lászlómé KISZ-tit- kámál és mindenütt, ahol a felnőtt és a fiatal dolgozók tanulása, szakmai oktatása felől tájékoztatást reméltünk a jelenlegi helyzet összegezéséhez. Az eredmény statisztikai formában, számadatokkal kifejezve valahogy így fest: Az üzem dolgozói közül az általános iskola hatodik, hetedik és nyolcadik osztályában harminchétén tanulnak. I csabai üt-, Híd- és Vízműépítő Technikum épületében működő ruhaipari technikumba négyvenketten járnak az üzemből. A Közgazdasági Technikum ipari tagozatán huszonkilencen tanulnak. JCözgazdasági különbözeti érettségit tett három, egy pedig most készül rá. Gimnáziumba járnak ketten, gépipari technikumba hatan, képesített könyvelői tanfolyamra egy, mérlegképes könyvelői tanfolyamra három, oklevelet nyújtó könyvvizsgáló tanfolyamra kettő. A munkásakadémia elsőmásodik évfolyama és a műszaki tagozat hallgatóinak száma összesen 109. Szakmunkásképző tanfolyamra huszonötén járnak. Ennek a tanfolyamtípusnak a látogatásához előfeltétel a nyolc általános elvégzése és három évi szakmai gyakorlat. Az üzemi KISZ-vezetőség tervbe vette a Szakma ifjú mestere címért küzdők érdekében egy tanfolyam szervezését. A szép és szükséges elgondolás azonban helyiséghiány miatt — akárcsak a már említett dolgozók iskolája üzemi tagozata — kútba esett. R felsőfokú ruhaipari technikumi oktatásba az érettségizendő szakipari technikumosok közül öten kívánnak az 1964/65. tanévben bekapcsolódni. Ez az oktatás Pesten folyik. Van az üzemnek egy egyetemi ösztöndíjasa is, Nagy Zsuzsanna, aki a’ Budapesti Közgazdasági Egyetem negyedik éve% hallgatója. A vakációk idején egy hónapot gyakorlati munkán tölt a gyárban. Lesz még egy: Nagy Jolánnak hívják, az üzem gyakorló technikusa, ő a 1963—64-es tanévben, vagyis őszszel megy egyetemre. IZ fiSSZjlép szemre tetszetős, különösen 4a figyelembe vesszük, hogy a háromszázat megelőzően is tanultak és iskolát, tanfolyamot végeztek mások is, azonban még tetszetősebb lenne ez a kép, ha tisztán, világosan állna az oktatási felelős, de az üzemvezetőség előtt is az, hogy az ezren felüli dolgozó seregből hány már a „képzett fegyverforgató”, vagyis alapvégzettségre, illetve szaktudásra szert tett felnőtt és fiatal, és mennyi azoknak a száma, akik jelenleg egyáltalán nem vesznek részt semmiféle továbbképzésben. Kár, hogy csak a felelős beosztásúak továbbképzését tartják nyilván. A többiekét beírják ugyan a munkakönyvbe, de hogy kinek milyen a végzettsége vagy miben kellene még továbbtanulnia és őt erre serkenteni; nincs adat, nincs áttekintési lehetőség. Csupán a jelenleg tanulókat tartják számon. Azzal érvelnek, hogy a’vezető káderek esetétől eltekintve, nincsenek ilyen nyilvántartásra kötelezve. Ez igaz, viszont úgy véljük, az üzem dolgozói közül még többen állnának be a tanulást és továbbképzést vállalók sorába, ha tervszerűen, tudatosan irányítanák a továbbtanulást. Egyébként a szoros összefüggést a tanulás és termelés. kapcsolatában sohasem szabad szem alól téveszteni. Ehhez nyújtana segítséget az üzemi oktatás állandó nyilvántartása és szakadatlan ellenőrzése. Különösen a fiatalok körében fontos ez, akik egymás után lépnek a nyugdíj bamenők nyomába. Nekik már az indulásnál legalább tanulmányi minimummal kell rendelkezniük, de lehetőleg többel is. Mégis a 170 Két történet« tanulságokkal Egy barátom mesélte: a Brigád moziban volt. Nem szeret várakozni, hát úgy osztotta be 'az idejét, hogy néhán> perccel az előadás előtt érjen oda. Amint a jegyet vizsgálgatta, helyét keresvén, udvariasan közölte vele áz Illetékes jegykezelő, hogy éppen őrá „vadásztak”: tévedésből érvénytelen jegyet kapott a pénztárban, de a hibát észrevették s most azonnal becserélik. Barátom mérges lett. Mérge csak fokozódott, amikor közölték, hogy már csak páholy-jegyet tudnak adni (holott ő a tizediknél hátrább levő sorokból alig lát valamit), de arra két forintot rá kell fizetni. Mire a jegycsere lebonyolódott, az orruk előtt becsapták az ajtót. Elkezdődött a híradó. Barátom — ha lehetséges —, még mérgesebb lett. Egy arra siető tekintélyes külsejű hölgy — nyilván valamiféle vezetője a mozinak — barátságosnak semmiképpen sem nevezhető szavakkal nyugtázta barátom felháborodását: A kéKISZ-tag között négy olyan akad, akinek a nyolc általánosa sincs meg. A nem KISZ-tagok között, mint mondják, sokkal több az ilyen. Nehéz kifogásul elfogadni, hogyha bárkit felvesznek a gyárba segédmunkásként vagy egyéb, be nem tanítotíként, nem követelhetik tőid még a nyolc általánost sem. Beszélgessenek el a hiányos végzettségűekkel arról, hogy hogyan, miként pótolhatják a „foghíjat” és arról is, hogy ez éppen annyira az ő érdekük, mint az üzemé. AZ edd gi eredményekért Valóban nincs mit szégyenkezniük, de ezek az eredmények még mindig növelhetők. Például a szocialista brigád címért küzdők vállalásai közt a tanulás, a továbbképzés is szerepel, mégis akad brigád, ahol éppen a brigádvezető nem tanul. Olyan dolgozókkal is beszélgettünk, akikről úgy éreztük, hogy nem kaptak biztatást, tanácsot. Hégely Gábor 29 éves és csupán hat általánosa van. Nem lehet rossz munkás. Keze alatt ég a munka. Mondja, hogy betegsége miatt csak tízesztendős korában iratkozhatott az elsőbe. A nehéz családi körülmények miatt abba kellett hagynia a tanulást, ezért rekedt meg a hatodik után. Szembe vele ül a varrógépnél Le- hóczky Mária. Ö harmincesztendős, hét általánossal. — Nem tudnék én már tanulni, hajtogatja kérdésünkre. Nem megy a fejembe, ami nem érdekel. E sorok írója a saját példájával próbál rá hatni, azzal, hogy negyvenéves fejjel ment neki a magasabb iskolának és ma, ötven esztendővel a háta mögött is rendszeresen továbbtanul. Erre túlfe- lől megszólal Hégely Gábor, hogy hát ő sem ijedne meg a továbbtanulástól. Ná, tessék! Csak szót kell értem, csak példázódni kell, s máris érdeklődés és igény jelentkezik a tanulás iránt. I Ruhagyári látogatásunk után az a véleményünk, hogy noha ott még nem népmozgalom a tanulás, de megvan a törekvés, hogy minden dolgozó tanuljon. Nem ártana, ha más gyárak, üzemek is számvetést csinálnának erről a maguk portáján!... Huszár Rezső són érkezők csak a híradó utáni szünetben foglalhatják el helyüket! Es ők tulajdonképpen elkéstek ... Barátom még folytatta volna, de — én siettem, éppen a másik moziba, ahol egy szép komoly filmet vetítettek. Ezzel kezdődik a második történet. Szóval: komoly filmet vetítettek a Szabadság moziban. Ennek ellenére néhány éretlen kölyök végig „humorizálta” a tragikus történetet; hangos (hiába: nincs más szó erre!), röhögéssel zavarta 2—3—100 ember (telt ház volt) nemesebbnek szánt szórakozását. Vártam, hogy éppen a barátom által mesélt történet analógiájára, a mozi dolgozói közül valaki erélyesen végét veti a „mucsai” helytelenkedésnek. De a figyelmeztetés elmaradt. Hát persze: mert egyrészt véleménynyilvánítási szabadság van és hát mindenkinek nem tetszhet egy film; másrészt a pénzéért mindenki úgy szórakozik, ahogyan kedve tartja; ésatöbbi, ésa- többi... K—y Az alábbi eset pár hete történt, egy koradélutáni órában, a postahivatal számos ablakának egyikénél. Az ablakhoz egy férfi lép: — Két hatvanfilléres bélyeget kérek. Az alkalmazott körülményesen letép az ívről két bélyeget, majd meglepődve tekint fel: — Nicsak! Vagy tán tévedek? — Hogx-hogy? — Nemde Mókusovits úrhoz van szerencsém? I — Pontosan. I Az alkalmazott, kezé- í ben a bélyegekkel, ba- | íátságosan bólogat. I — Hát, hogy s mint va. 5 gyünk, Mókusovist úr? í Olthon minden rend. j ben? Az asszony, a gye- , rekek egészségesek? És ? hogy megy az üzlet? | — Köszönöm. | — Remélhetőleg tartós marad ez a remek í idő... *^w*^^* ********^** ■■>■■■ «r* ■ fi rn.fi nn rwwwbnnorv A „hármasok »> szövetsz je Koljka Sznyegirov ugyanolyan gyerek, mint sok más. A VI. osztályba jár, nem tanul túlságosan jól, de nem is nagyon rosszul. Sok barátja van, ellenségei is akadnak. A legnagyobb ellensége azonban az unalom. Szívből utálja és ahogy tud, küzd ellene. Ha az úttörőgyűlésen unatkozik, egyszerűen elmegy. Ha az óra nem tudja lekötni érdeklődését, elkezd rágcsálni, ezért gyakran meg is büntetik. Az unalom kényszeríti arra, hogy megalapítsa néhány osztálytársával a „hármasok” titkos szövetségét... A filmet az újkígyósi Nemzeti mozi vetíti matiné előadás keretében január 20-án. Ifjúsági szellemi vetélkedő Szeghalmon Tudósítónktól) A szeghalmi községi szakmaiközi bizottság január 27-től február 17- i,g három korcsoportban szellemi vetélkedőt rendez a fiatalok részére. Az efső korcsoport győztese tíznapos ingyenes üdülésben részesül a gyulai Városerdőben. A második korcsoport első díja (egy lány és egy fiú részére) egy- egy háromhetes ingyenes üdülé6 Parádfürdőn. A harmadik korcsoport győztese egy „Lyubitel” Eényképezőgépet kap ajánlókul. Ezenkívül a IX. és III. helyezetitek értékes nyereménytárgyakat kapnak szereplésükért. A szellemi vetélkedőt a község pedagógusai vezetik. Az Orosházi Mezőgazdasági Technikum Biharugrára kihelyezett osztálya tavaly kezdte el működését. Hallgatói a biharugrai és körösnagyharsányi termelőszövetkezet tagjai közül kerültek ki. A nevelők — a Biharugrai Halgazdaság agronómusa és az általános iskola öt pedagógusa — tudásuk [legjavát nyújtva oktatták a résztvevőket. A lelkiismeretes munka eredményeként a technikum minden tanulója sikeres vizsgát tett az elmúlt év anyagából. A legszebb eredményt Tóth Lajosné, a halgazdaság kacsa-neveldéjének dolgozója érte el, ő 4,3 átlaggal végzett. A második évet huszon- ketten kezdik el. cl hússzá Mókusovits már türelmetlen. — Remélhetőleg — mondta kurtán. — Megkaphatnám a bélyegeket? — Hogyne, örömmel! — így a tisztviselő az ablak mögött, de a bélyegeket nem adja ki a markából. — Van még valami kívánsága? Talán egy-két levelezőlap... — Köszönöm, fölösleges. — Esetleg néhány húsz-, harminc- vagy negyvenfilléres bélyeggel is szolgálhatnék... — A világért sem! — Csomagszállítóle- vél, csekklap, pénzes- utalvány? — Egyikre sincs szükségem! — Látta már az ünnepi kiadású bélyegblokkot? Most került forga- , lomba. Nézze, gyönyörű, nemdebár? S mindösz- sze pár forintot kóstál az egész. Adhatom? — Nem érdekel. A postai alkalmazott becsukja a mappát. — Kár. És hogyan áll üdvözlőtáviratok dolgában? Van otthon elegendő készlete? Az ügyfél arca rákvörös lesz: — Adja már ide végre a bélyegeimet és hagyjon engem békében! A hivatalnok mosolygó ábrázatán semmi jele a sértődöttségnek. — Kérem, ahogyan óhajtja, talán majd legközelebb; itt vannak a bélyegek, egyhuszat kérek; szolgálhatnék esetleg még valamivel, nyithatnánk alkalmasint egy csinos kis postafiókot az ön levelei számára? Mókusovits bőszültem elrohan. A hivatalban most történetesen egy ügyfél sincs. A munkatársak az ablakok mellől értetlenül faggatják barátunkat: — Mi volt ez? Mi szükség volt erre a cirkuszra? • — Bosszúból! — feleli az, elégedett mosollyal. — Bosszúból? Hogyan? — Mókusovits a borbélyom és egyetlen alkalommal sem tudok tőle addig megszabadulni, amíg végig nem ajánlja egész műsorát, a borot- va-hajvágástól és a hajmosástól kezdve, a hajszeszeken, elixíreken, olajokon, hajnövesztő szereken keresztül a kölniig, pitralonig meg a jó ég tudja, micsodáig. Most végre az én készletemmel is megismerkedett! J. T.
