Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

1963. január IS.

4

Péntek

A puszta leánya tanulni szeretne

Végső elkeseredésében levelet írt a megyei KISZ-titkárnak.

„T. Baukó Elvtárs! Egyszer már segített nekem. Akkor, sajnos, nem tudtam elfoglalni új munkahelyemet (a mezőberényi tsz könyvelésén), mert beteg lettem. Azóta sok minden történt. Többek között — megfogadva tanácsát —. vizsgát tettem a nyolcadik osztályból. Most a közgazdasági technikum levelező hallgatója vagyok, de nem tudom, meddig leszek az. A gazdaságban, ahol lakunk nem tudiia'k munkát biztosítani. Sok levelet küldtem különböző helyekre, hogy segítsenek. Engem nem ért meg senki. Szeretném, ha még egyszer meghallgatna..

Nyugtalanított az elkeseredett leány sorsa. Felkerestem őt a pusztán, Zsadány mellett az egyik zimankóé téli délutánon. A hósapkás házak között csend feszült, kihajt volt a táj.

Nem volt nehéz megtalálnom Asztalosékat Itt mindenki ismer mindenkit, hiszen alig élnek kétszázán.

A család tagjai meglepődve fogadtak és bevezettek a belső szobába, ott van Margit, tanul

— mondták, s azzal magunkra hagytak bennünket, hogy nyugodtan beszélgethessünk.

Margit csendes-szomorúan, elfogódottan beszólt mindvégig. Fekete hajú, középtermetű lány, arca még mindig őrzi a nyári barnaságát. Beszédes, okos tekintete hol a könyveket, hol a ceruzám futását figyelte. Néha megsimogatta a könyvek bekötött fedőlapjait. A gyöngéd mozdulatokból a könyv, a betű szeretete sugárzott azét a szobában.

Elmesélte az életét

Okányban született, akkor ott laktak. Az apja gazdasági cseléd volt, most itt dolgozik az állami gazdaságban a gyerekeivel együtt. Nyolcán voltak testvérek, egy részük már kiszállt a családi fészek melegéből. Az általános iskola hét osztályát itt végezte el a pusztai iskolában. Szín- jelessel mondott búcsút minden osztálynak.

A nyolcadikból 1953-ban kimaradt.

— Dolgozni kellett menni— felelte a miértre lesütött szemmel, mintha ezt szégyellnie kellene.

— Kevés volt az apa keresete. Idénymunkás lettem, pedig nem ez volt az álmom. Orvos akartam

mindig lenni, s visszajönni ide, a pusztára gyógyítani az itteni embereket, s anyukát, aki sűrűn beteg De a munka miatt nem tudtam tanulni, pedig nagyon szerettem volna. Reggel 5 órától késő estig dolgoztam, tavasztól őszig. Aztán rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább...

1961-ben szívós akarással nekivágott a nyolcadiknak és tavaly áprilisban vizsgát tett. Sikeresen. Sarkallta, égette a vágy, hogy tovább, tovább! Szeptemberben beiratkozott a Békéscsabai Közgazdasági Technikum Szeghalomra kihelyezett első osztályába. Boldog izgalommal esett neki a tanulásnak.

* — Minden héten egyszer be kellett járni Szeghalomra az órákra. Ezek az utazások gyötrel- mesék voltak mindig. Délben indultam el innen a pusztáról. A lóréval mentem Nagy gyantáig, onnan busszal vagy gyalog a legközelebbi állomásig. Késő délután értem Szeghalomra. Amikor vége volt a tanításnak, csak Vésztőig tudtam visszajönni, tovább nem jött vonat. A váróteremben vártam reggel két óráig. Negyed 3-kor indult a vonat, s az ide legközelebbi állomásról gyalog jöttem haza. Reggel volt, mire álomra hajtottam a fejem. Most már nem bírom ezt... Lehet, hogy nem megyek el a félévi vizsgára sem.

Tompán hullottak a szavak. Aztán nagy csend lett hirtelen. A keserűség kicsalta a könnyeit.

—- Ha nem a pusztán élnénk, nem lenne ilyen nehéz De ide minden messze van... Kulturálódni szeretnék. Majdnem minden hónapban veszek magamnak olcsó könyveket. Filmet nem láttam már másfél éve. Vállalnék én mindenféle munkát, csak közelebb lehessek az iskolához. Lennék albérletben vagy munkásszálláson élő segédmunkás is vagy adminisztrátor, dolgoznék bárhol, csak tanulhassak. Talán vannak még, akik tudnak segíteni.

Azzal búcsúztam el tőle, hogy megírom kívánságát. Tehetséges leány, vétek lenne, ha elkallódna. Megérdemli a segítséget.

A címe: Zsadány—Orosipuszta.

Palla* Róbert

NAPTAR

Carolus Linné

1963. január 18., péntek.

— 185 évvel ezelőtt, 1778 januárjában halt meg Carolus Linné svéd természettudós, a növény-, az állat- és az ásványvilág első tudományos rendszerezője (1735- ben). ö alkalmazta először a növények ma is szokásos latinnyelvű elnevezését nemük és fajuk szerinti két névvel. Linné rendszerezését — bár két évszázadon keresztül uralta a biológiát — ma már a tudomány túlhaladta, ö ugyanis bizonyos külső jegyek szerinti csoportosítást alkalmazott és még nem vehette figyelembe a törzsfejlődés elméletét.

— 140 évvel ezelőtt, 1823-ban született Alexy Károly szobrász. A szabadságharcban való részvétele miatt várfogságra ítélték, majd Londonba emigrált, s 1861 után újra Pesten dolgozott. Kiemelkednek a hadvezé reket ábrázoló bronzszobrai és a romantikus stílusú, a volt Pesti Vigadót díszítő táncos nőcsoportjai.

*

— 90 évvel ezelőtt, 1873. január 18-án halt meg Edward Bulwer (ejtsd: Böluer) angol író és politikus. Hírnevét hosszadalmas, de korában igen népszerű, romantikus regényeinek köszönhette. Művei közül a legsikeresebb, a ma is olvasott, A pom- peji utolsó napjai című.

•

—• 20 évvel ezelőtt, 1943-ban ezen a napon szüntette meg a szovjet hadsereg a fasiszta német csapatok által Leningrad körű lzárását. >

DCörösi emberek

[

Csendes, | föd lenni ez a Köszelfd is

. ___L gató, kacérkodó.

P

artjai mentén a fűzfaligetek csodaszép tája, a gátakon túl kertészetekben, serénykedő emberek. Szép ez — és élet

Most is csendes. Félelmetesen csendes. Fehér a színe, de nem lágy. Roppant jégtömegek mellett tarlott bpkroik, nem hívogatok. Fázik a táj.

Tapossuk a havat hárman. A

kísérők körösi emberek. Túri Miklós technikus és Vámos Sándor gátbiztos.

Rettenetes hideg tud itt lenni a gát tetején. A jég-küldte szél bebújik a gallér mögé, s a piros orr mellett, csak hunyorítva nézem a óéit. Még 200 méter és ott vagyunk Vámos Sándor rezidenciájában, a gátőr-házban. De hosszú az út! Beszélni sem jó, húzzuk magunkat a cél felé.

Gátőrház. Ilyet még úgysem

láttam. Most igen. Irigykedem: „belvárosi” összkomfort (vízvezeték, mosógép, porszívó, villannyal hajtott kávédaráló, rádió, a legújabbik típusból, nagyképernyős televízió) és meleg, és békési kisüsti szilva...

Nem mondom, így lehet riportot írni. Igyunk pálinkát és beszélgessünk a vizrőL

IMindketten! a vizet. Ismerik a

imáriiák folyók titkait, sze- | IffldBia» | még job_

ban áldásos kincseit. Fiatalemberek. Az egyik, Túri Miklós vízműépítő technikumot végzett, most is építéssel foglalkozik. A szakaszmérnökség egyik öntözési szakembere. Vámos Sándor itt nevelkedett a Körös partján. Apja, dédapja, jó néhány rokona valamennyien gátőrök voltak. Ez a család szorosan a Köröshöz tartozik. A folyó magához láncolta őket. Nem tudnak szabadulni. Ö maga műszaki tiszt volt éveken

át, s aztán csábította, visszahívta a család folyója: a Körös.

Egyébként most nem a folyó szépségéről, nem arról, hogy mit jelent nekik a romantika vagy más egyébről beszélgetünk, ahogy várható. Egészen másról. A vízügyi emberek a folyón túl is látnak. S most is odanéznek legtöbbet. Tavaly 3400 hdda* kellett közreműködésükkel megöntözni a termelőszövetkezetekben. Ötezerötszáz holdat árasztottak ed vízzel. Valamennyi termelőszövetkezetben, ahová a kötelesség küldte őket, megelégedéssel nyugtázták a munkát, a köröstarcsai, a dobozi Petőfi Termelőszövetkezetekben, és máshol, Gyomától Dobozig, a Körös két partján. A fiatal szakemberek segítség nélkül nehezen boldogultak volna. Segített az igazgatóság. Volt eset, amikor személyesen az igazgató intézkedett, valamilyen problémájuk megoldásában. Ez volt tavaly.

I

S ül' I jövőre? Egymás szavába I vágnak, úgy magyarázzák. Hévvel, a szakmát

hivatásnak érző szeretettel ápol- gatják, a gondolatot is. Jövőre még többet öntöznek. Számításaik szerint is 35 százalékkal több volt a termés ott, ahol öntöztek. Kell-e ennél nagyobb és jobb bizonyíték?

— Kevés vasárnapunk volt tavaly. Most sem ijedünk meg attól, ha menni kell. Öntözni, mindig többet és mindig jobban. Ez a mi elvünk.

Körösi I akik a megf agyott •ntbprwlr I tájban is már a

I zöldellő mezőt látmeg a szakma... Ezért szeretik

legjobban a folyót, ez a kenyerük, a céljuk, a hivatásuk. Innen indultak, s ide tértek vissza.

Kinn tél víii.

Csendes, dermesztőén hideg tél. Benn a szobában tervekről, jövőről beszélgetünk. A körösi emberek igaz hittel mondják: ez a folyó félelmetességében is nagyszerű. De mi lesz itt a nyáron? Erőt, életet adó munka, a most születő tervekből valóság.

Kiss Máté

„A felvégtől az alvégig“

A Magyar Rádió ifjúsági osztálya néhány héttel ezelőtt érdekes témájú riportsorozat sugárzását kezdte el, A felvégtől az alvégig címmel. A műsorban a falusi fiatalok életéről, problémáiról, szórakozásáról. erkölcsi kérdéseiről, szakmai továbbképzéséről, a szövetkezeti demokráciáról esik szó. A tizenkét folytatásból álló adás három részre tagolódik. Az első négy adásban a hallgatók adnak segítséget — levek útján — a falun élő fiúk, lányok gondjainak megoldására. A műsor másik négy adása megyénk két falujában: Vésztőn és Füzesgyarmaton készül. A rádió ifjúsági osztályának munkatársai azt tárják fel, hogy az egyik helyen (Füzesgyarmaton) miért mennék jód, a másik helyen (Vésztőn) miért mennek rosszul a

fiatalok közös dolgai A negyedik adás kisebb kerekasztal-konferen- cia lesz, ahol a helyi és járási vezetők válaszolnak a felvetett problémákra. Az utolsó négy, márciusban elhangzó adás folytatásos játék lesz és a tavaszi gondokról szóL

Március végén Szarvason találkoznak a pályázaton a legeredményesebben részt vett fiatalok, megtekintik az arborétumot és a helyi mezőgazdasági szakiskolát, majd műsort rendeznek a fiatalok tiszteletére. A műsor keretében adják át a dijakat.

Az Ifjúsági Rádió „A felvégtől az alvégig” — adásait minden pénteken (Kossuth 19.05) és ismétlés alkalmával másnap szombaton (Kossuth 9.00) lehet meghallgatni.

jak, akik a jégtömbök alatt hömpölyögni látják a folyót. Lesz víz bőven. Lesz zöld növény, kap éltető nedvességet a konyhakertészet, s minden, aminek szüksége lesz rá.

Azt kutattam, kerestem, hogy miért szeretik ezt a . folyót. Azt hittem, csak a táj, a feladat romantikája vonzza őket Az is

Amikor a túlvilági IBUSZ társasutazást hirdetett az Árnyékvi. lágba, pillanatok alatt' tele lettek a jelentkezési ívek. Különösen a középkorban túlvilágra költözőt, tek jelentkeztek tömegesen, de szép számmal voltak az ókorból is. Lázas készülődés és találgatás előzte meg az indulás napját: Vajon mit változott az Ár- nyekvilág azóta?

A különjáratú busz csaknem szétrepedt, egymás hegyén-há- tán szorongtak a kíváncsi túlvi- lágiak, aztán felbúgtak a farmotorok és egyetlen döccenő nélkül megérkeztek. Legelőször is megállapították, hogy utazás tekintetében semmiben sem különböznek egymástól, mert a földi emberek szintén egymás há- tán-lábán helyezkednek ej a buszokban. Jelentős fejlődésnek tartották viszont, hogy manapság az állatok is utaznak és megtanultak embemyélven beszélni. Az egyik buszból ugyanis kihallatszott az indulás előtti te. re-fere:

— Maga hülye ló, vegye le a patáját rólam!

— Irigy kutya, adjon egy kas helyet a csomagomnak!

— Maga süket ürge, nem hallja, hogy ne lökdössöm?

— Vén kecske, mit dörgölőd- zik!

Továbbsuhantunkban érdeklő, eléssel nézegették, hogy a nők hogyan imbolyognak azon a hosszú, tüskeszerű valamin, ami a cipő sarkát helyettesítette. Rémisztő Kleofas, volt főhóhér elismeréssel jegyezte meg:

Ilyet még az inkvizíció korában sem ismertünk, pedig nagyon megkönnyítette volna a vallatást...

Az egyik presszóba belesve meg észrevették, amint egy fiatal nő az asztal alatt titokban ki. húzta lábait a cipőből és kéjesen mozgatta összalapított ujjait. Csiriz Tódor volt udvari cipész csalódottan mormolta:

— Semmi sem változott, a nők most is egy számmal kisebb cipőt hordanak, mint amekkora • lábuk...

A legtöbb sarkon egy-egy csomó furcsán-tarkán öltözött, lenőtt hajú fiatal vonta magára figyelmüket. Vigyori, a volt udvari bolond elismerően csetüntet t:

— Ez igen! Látjátok , mennyit fejlődött a szakmám? És micsoda konkurrencia! Az én időmben alig voltunk egy páran...

Egy nagy terem ablakán is belestek, ahonnan furcsa hangok hallatszottak ki. A látvány kétségbeejtő volt. Eltorzult arcú, düllfcdt szemű nők, férfiak rángatták, lökdösték, hajigálták egymást, a pódiumról pedig fehér kabátos férfiú kiabált egy hosszú szárú, tojás alakú micsodába, egy másik pedig mindkét kezében kerek fejű, színes buzogánnyal fenyegette a megvadultakat. Professzor Agyaié Gyula, korának híres idegspecialistája, aki már Néró császárt is kezelte, magyarázóan felsóhajtott:

— A helyzet még súlyosbodott, is azóta. Ügy látszik, az őrültek sohasem halnak ki! Ez itt egy tébolyda kortársak, lám, a pódiumról hiába kiabálnak és fenyegetőznek az ápolók, semmit se használ. Gyógyíthatatlanok szegények ... Mindenesetre bolondok dolgában nagyon sokat fejlődtek ...

Aztán egy nagy bekerített va-