Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-14 / 292. szám

Mi«, december 1». 2 Péntek A békés együttélés az emberiség megmentésének egyetlen módja — Lapvélemények Hruscsov beszédéről — London Hruscsov szovjet miniszterel­nöknek a Legfelsőbb Tanács ülé­sén mondott szerdai beszéde nagy érdeklődést keltett Angliá­ban. Londonban rendkívüli fon­tosságot tulajdonítanak annak az utalásnak, hogy lehetséges, sőt szükséges a kompromisszum a politikában. A Daily Mail Hruscsov beszé­de kulcsrészének tartja azokat a szavakat, hogy a Szovjetunió a jövőben is a béke megőrzésé­nek a politikáját folytatja. „Oroszország békés szándékai­nak teljes garanciája” — így ér­tékeli a szovjet miniszterelnök beszámolóját a munkáspárti Daily Herald. A Guardian szerkesztőségi cik­kében rámutat, hogy a békés együttélés politikájának meg­szilárdulása megfelelne nyugat érdekeinek is. PÁRIZS A párizsi lapok hatalmas címek alatt az első oldalon bő kivonato­kat közölnek a szovjet kormányfő beszámolói ábóL TOKIO Valamennyi tokiói lap első ol­dalon és a következő vagy hasonló címek alatt foglalkozik Hruscsov szovjet miniszterelnöknek a Leg­felsőbb Tanács ülésén mondott be­szédével: „A kubai kérdés megol­dása az értelem politikájának a győzelme” — „Hruscsov kijelen­tette: Az együttélés a szovjet kül­politika alapja”. Japan Times rámutat: „Hrus­csov figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy teljesítenie kell a Kubával szemben fennálló köte­lezettségeit”. Az Asahi hangoztat­ja, hogy az atomkorban az egyet­len lehetőség a békés együttélés védelmezése. SZÓFIA A Rabotnicseszko Delo hangsú­lyozza, hogy a békészerető népek elítélik a dogmatikusok tevé­kenységét és tévéé álláspontját. A tiranai dogmatikusok harciasko­dása enyhén szólva értelmetlen­ség. A bolgár NLP, amely mindig te­vékenyen támogatta a szovjet kormány következetesen békesze­rető politikáját, fenntartás nélkül helyesli, a Hruscsov által lévont helyes következtetéseket. Népünk a békeszerető népekkel együtt to­vábbra is síkraszáll a szocialista tábor egységének és erejének megszilárdítását és a tárgyalások politikájának győzelmét célzó irányvonal mellett — hangsúlyoz­za a Rabotnicseszko Delo. (TASZSZ, MTI) Fájdalom és elkeseredés Jugoszláviában lomcsilo Popovics halála mialt Belgrad. (MTI) Az egész jugoszláv közvélemény mély megrendüléssel fogadta Momcsilo Popovicsnak, a bad-go­­desbergi jugoszláv érdekképvise­let gondnokának halálhírét, aki­re ugyanaz a gonosz kéz adta le a végzetes lövést, mint amelyik 20 évvel ezelőtt a népfelszabadí.tó háborúban 17 súlyos sebet ejtett rajta. Az elhunyt .özvegyéhez távira­tot mtézett a Moszkvában tartóz­kodó Tito elnök, akinek részvét­nyilvánítása hangoztatja: Jugo­szlávia népe követeli, hogy a go­nosztevőiket büntessék meg. A beigárdí Politika, Figyelmez. tetés, amely kötelez című vezér­cikkében hangsúlyozza, hogy Momcsilo Popovics halála figyel-, mezteti mindazokat, akik együtt harcoltak, együtt ontották vérü­ket a fasizmus ellen. A bűnös fa­siszta golyót, amely kioltotta a jugoszláv hazafi életét — írja a lap — nem sikerült megállítani, de a fasizmus ellenségeinek szer­te a világon harcolniuk kell, hogy ez a golyó ne öljön meg másokat is. Nem, elégedhetünk meg hitege­tésekkel és ígérgetésekkel — fi­gyelmeztet á belgrádi lap. — A fe­jét felütő fasizmust csírájában kell elfojtani, mert tudjuk mit jelent, milyen szörnyűségeket hoz magá­val. (MTI) A városfejlesztés lendítő erői a lakóterületi pártcsoportok Gyulán csaknem 5 éve tevé­keny múltra- tekintenek vissza a lakóterületi pártcsoportok. 1958 tavaszán alakultak meg az első pártsejtek, melyek a munkahe­lyektől függetlenül magukba tö­mörítették az egyes körzetekben élő párttagokat. A pártcsoportok létrehozásának szükségességét és helyességét az­óta az élet számtalan formában igazolta. E szervezetek az utóbbi éveikben egyre jelentősebb szere­pet töltenek be a tömegfélvilá­­gosító munkában és abban a nagyszerű mozgalomban, mély a város fejlesztését, szépítését tűz­te ki céljául. A lakóterületi pártmunka a tanácsi tevékenységen keresztül, de közvetlenül is sok egyéni és közös probléma megoldását segí­tette elő. E pártcsoportoknak je­lentős szerepük volt a tanácstagi beszámolók előkészítésében. A közérdekű kérdésekben pedig szá­mos esetben személyesen eljár­tak a körzetükhöz tartozó lakos­ság ügyében. Ez a münka hozzá­járult ahhoz, hogy a városban a pártszervezetek és a pártonkívü­­liek kapcsolata megerősödött. Csakis így válhatott lehetővé, hogy — nyugodtan mondhatjuk —, országos jelentőségű eredmé­nyeket érhettünk él a városfej­lesztésben. Elindult és nagy tet­tek szülőanyja lett a „Szép Gyu­láért” mozgalom. A jó kapcsolat és a példamutatás eredményekép­pen a város lakossága sok ezer óra társadalmi munkával, szinte két kezével emelte, tette naggyá és széppé a Várfürdőt. Jelentős szerepük volt a lakóterületi párt­­csoportoknak a termelőszövetke­zetek megalakulásának elősegíté­sében és megszilárdításában. Pártunk VIII. kongresszusa új feladatokat tűzött, az egész párt­tagság és az ország lakossága élé. Nagyobbak az igények, ennek következtében megnövekedtek fel­adataink is. A népgazdasági ter­vekben megtalálhatjuk a mi saját részfeladatainkat, melyek elvég­zéséhez közös összefogásra, közös erőfeszítésre van szükség. Az ipa­ri, a mezőgazdasági munka és az általános alkotó tevékenység meiL kyf int minden évben, az idei 1 1 december közepén is össze­ül Párizsban az Atlanti Tanács. Csütörtöktől szombatig tanácskoz­nak a Bois de Boulogne szélén emelkedő székházban, a NATO 15 tagállamának külügy-, hadügy- és pénzügyminiszterei. Amolyan évi mérleget állítanak fél s el­sősorban azt vizsgálják: mennyi­vel jutott előbbre a NATO-had­­erő fejlesztése. A kiindulási pont a hírhedt Mc—70 dokumentum, a Lisszabonban tíz esztendeje elő­irányzott fegyverkezési program. Ennek alapján most is keveselle­­ni fogják a jelenlegi 22—23 had­osztálynyi európai NATO-hadse­­reget, hiszen egy évtizede az Mc— 70 ötven hadosztály felállítását tűzte ki célul. Ez a haderő hagyo­mányos fegyverzetű, további nö­velése nyilván a „klasszikus” fegyvereket előállító amerikai, angol, nyugatnémet hadiiparnak áll érdekében. S a fegyvergyáro­sok emberei „szakértőkként” ott húzódnak meg az egyes küldöttsé­gekben a diplomaták és táborno­kok mögött. lett olyan rendkívüli feladatok is várnak páresoportjaiiikra, mint a tanácsok újjáválasztása. Most arra van szükség, hogy a lakóterületi pártcsoportok tagjai a VIII. pártkongresszus szellemé­ben segítsenek olyan hangulatot teremteni., amelyben dolgozóink nyugodt szívvel vehetnek részt a ’ választások felelősségteljes mun­kájában Sz. F. Az Egyesült Államok küldöttsé­ge nyomást is fog gyakorolni a NATO minisztertanácsában szö­vetségeseire, hogy fokozzák erőfe­szítéseiket, hozzanak több áldo­zatot a hagyományos fegyverzetű hadosztályok számának szaporítá­sa érdekében. A Rusk és Macna­­mara vezette amerikai delegáció ezzel együtt el akarja érni, hogy a nukleáris fegyverkezés költsé­geiben is nagyobb részt vállalja­nak az európai NATO-államok. Cserébe egyelőre homályos — de mindenképp veszélyes — módon beleszólást kíván engedni nekik az atomfegyverek felhasználásá­ba. Az amerikai sajtó úgy véli, hogy ilyen engedmények árán kí­vánná a Kennedy-kormány Euró­pában külön, nemzeti „átomütő­­erők” kialakulását megakadályoz­ni. Nyugati lapok azt írják, hogy valamilyen „európai” vagy „at­lanti” közös nukleáris fegyverzet ígéretével kísérli meg az Egyesült Államok meghátrálásra bírni De Gaulle tábornokot, aki a „fran­cia atomütőerőt” mindenképp létre akarja hozni. A közös nuk-Öncélú fegyverkezés a NATO-ban? KOMMENTÁR Párhuzamok... A nyugat-európai televíziós lánc, az ismert Eurovízió vala­mennyi tagja egy Terence Rattingham nevű angol író állítólag rendkívül szellemes darabját kö «vetítette. Illetve, bocsánat, még­sem az Eurovízió valamennyi tagja — az egyik tagország, a Né­met Szövetségi Köztársaság nem vette át az adást. Méghozzá nem technikai, hanem adminisztratív okokból: a bonni kormány — amelynek most a Spiegel-akció és a hala­dó szervezetek ellen indított hadjárat nyomán nagy rutinja le­het az effélében — egyszerűen betiltotta a színmű bemutatá­sát. Az indokolás a maga nyersen agresszív őszinteségében szin­te páratlan. Az illetékes kormányszervek ugyanis kereken megmondták, hogy a nyugatnémet tv-előfizető azért nem lát­hatja Rottingham munkáját, mert annak témája „Strauss, a le­mondott hadügyminiszter korrupciós ügyeire” emlékeztet. Érdekes: a Spiegel elleni brutális akciót nem tiltotta be Adenauer kormánya — pedig a szerkesztők letartóztatása na­gyon is emlékeztetett arra, amikor az ugrásra kész fasizmus börtönbe vetette Cári von Ossietzky Nobel-díjas publicistát... (ha—) Strausst elvitte az ár — Segíts, Konrád! — Nézd, szívesen nyújtanám húzlak ki, hanem te rántassz be! leáris fegyverzet feleslegessé ten­né az angolok eddig megvolt kü­lön atomfegyverkezését, mi több: a nyugatnémetek sem igényelné­nek maguknak önálló atomütő­erőt... eddig a nyugati hírmagya­rázók okoskodása. Arra a kérdésre azonban adó­sok maradnak a válasszal: a kö­zös NATO-atomfegyverkezés nem azt vonná-e maga után, hogy a Bundeswehr náci tábornokai is közel férkőzhetnének a tömeg­­pusztító fegyverekhez? Az Atlanti Tanácsban szó es­ti étik a régóta húzódó vitáról: az angolok csatlakozásáról a Közös Piachoz. Az Egyesült Államok kormánya most minden befolyá­sát latba veti, hogy siettesse Anglia belépését s ezt követően a NATO gazdasági alapépítményévé változtathassa az európai gazda­sági közösséget. IN e az Atlanti Szövetség mi­** niszterei megvitatják a ke­let-nyugati viszony döntő kérdé­seit: hogyan, mikor és miről tár­gyaljanak a Szovjetunióval a füg­gőben levő nemzetközi problé­mák megoldása végett. (Leszere­lés, Berlin stb.) Ezt a vitát a ku­bai válság eseményei is befolyá­solják: a NATO uraira sem ma­radhatott hatástalan, ami a nyu­gati világ közvéleményében mély nyomokat hagyott. A Szovjetunió a kezem, de félek, hogy nem én (Erdei Sándor rajza) bebizonyította politikájának bé­kés céljait, s ezzel új, kedvező légkört teremtett a tárgyalások számára. Persze lesznek a párizsi NATO- palotában, akik úgy vélik, hogy továbbra is az „erő helyzetéből” kell az atlanti nagyhatalmaknak tárgyalásokba bocsátkozniuk. Ugyanazok nyilatkozhatnak így, akik 1959 végén a NATO erejé­nek fokozását — a nemzetközi enyhülésre hivatkozással sürget­ték. Ez a politika vezetett aztán az 1960-as csúcstalálkozó megtor­pedózására. Wégül nem kétséges, hogy a ’ nyugati államok adófizetői, akiknek a zsebéből a NATO újabb milliárdokat akar kiemelni, mind­inkább megelégelik a felesleges, veszélyes és bűnös fegyverkezési hajszát. A közvélemény fokozódó ellenállásának akart-e elébe vág­ni Acheson volt amerikai külügy­miniszter, Kennedy mai egyik tanácsadója, amikor a napokban kellemetlen igazságokat vagdosott a NATO-államok vezetőinek fejé­hez. West-Pointban elmondott be­szédében még azt is felhánytor­­gatta, hogy az Atlanti Szövetség tevékenységét hosszú időn át a katonai készülődések merítették ki, s ezek végül is öncélúakká váltak... Pálffy József

Next

/
Thumbnails
Contents