Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-11 / 289. szám

líftí. december 11. 5 Kjfdd Találjuk m r az Építők kultúrotthonátl Korántsem azzal a szándékkal és javadalmazása, amely teljes sú. léptük át Békéscsabán, a Trefort lyával, egész ember erejével tud utca 2. számú ház. kapuját, hogy kutassuk ki a ház ura, s ha nincs, miért nincs? Nem volt célunk va­lami érdekes hír után kutatni, egy. szerűen látogatásra jöttünk ide, ebbe a váratlanul mind csende­sebb épületbe. És az Építők kultúrotthona sze­rényen, szomorúan fogadott Nem próbált takargatni semmit, inkább beletörődve tartotta elénk amije van, s amiből azonnal látható, hogy miért is olyan csendes, hall-Két épületszámya repedezett betontáncteret ölél, végében ha­talmas pocsolyával, szélén szét­­málló, hulló, valamikor szabadtéri színpad maradványaival, a falak mentén szódós. és sörösüvegek Iá. dákban. Ezen a szürke, novemberi délelőttön talán még lehangolóbb ez a látvány, mint lenne egyéb­ként. De belül...! Csodálatosan szép színházte­rem; méreteivel, színpadával szel­lőző-berendezésével, modem' esdi. lárjaival lenyűgöző. A klubszoba türelmes biliárdasztalokkal; a tel­jesen felszerelt fotólaboratórium, az öltözők (melyeket jobb híján lomtárnak használnak), a filmve­títő, a könyvtár és az óriási értékű elektromos dzsessz-zongora, kin­csek. A hatalmas lehetőségek, a kincsek kínálják fel magukat és ez nem kell senkinek. Szinte hihetetlen! Valamikor ebben a házban a helyi munkásmozgalom bölcsője ringott A razziák mindennaposak voltak, s a biliárdasztalok mögött fülelő rendőrkopók álltak. S mégis: komoly kulturális és poli­tikai munka folyt. Ma pedig csend, nyugalom, érdektelenség, sőt talán valamilyen fajta fejetlenség ural­kodik. De hát nincs érdeklődés, nem lenne közönsége ismeretterjesztő film. és egyéb előadásnak, nincs fotózni vágyó, nincs, aki szívesen eljönne egy elektromos dzsessz­­zongora-hangversenyt meghallgat­ni, nincs, aki a képzőművészettel jegyemé el magát? Mert a bélyeg, gyűjtés nagyszerű dolog meg az is, hogy már van egy működő szín­játszó-együttes és vasárnaponként tánc, de vajon elég-e ez? Mi hiányzik ahhoz, hogy felkelt­sük az érdeklődést, megteljenek a szakköri szobák, a foglalkozáso­kon lelkes tagok dolgozzanak, hogy kulturális programjuk csábító le­gyen? A vezetés. Itt az ideje, hogy az élkövetke­zendő gazdasági évben valamelyik szerv költségvetésében szerepeljen egy olyan vezetőgárda létrehozása hatni, dolgozni és tervezni. Vagyis függetlenített, szakképzett igazga­tót, művészeti és gazdasági veze­tőt kíván ez a kultúrház ahhoz, hogy jól és eredményesen dolgoz­hasson, s összefogja mind az építő­ipari dolgozókat, mind pedig a környék lakosságát. Nem lehet fél. állású megoldást alkalmazni ak­kor, amikor a munkások kulturá­­lódásáról, önművelődéséről van szó. Valamelyest segít a helyzeten, ha a kultúrház szom­szédságában felépül a munkásszál­ló, melynek lakói megtölthetik az üres termeket, televíziós-szobát, színházterem nézőterét, az olvasó­terem széksorait, fotó-laboratóriu­mot. Ehhez azonban nagy szakis­merettel rendelkező szakvezetők­re, egészséges szellemű, igényes művészi feladatokat megoldó szín­játszó-csoportra és nem utolsósor­ban átgondolt gazdasági és művé­szeti vezetésre van szükség. Így válhat kedvelté, rentábilissá az Építők kultúrotthona, s talán ak­kor nem lesz ilyen kihalt, szomorú a Trefort utca 2. számú ház. Tizenotéves jubileumára készül méhkeréki román nemzetiségi együttes Méhkerék termelőszövetkezeti községben, fennállásának 15. év­fordulóját ünnepli februárban a román nemzetiségi együttes. A fia. talökból alakított együttest József Attila ifjúkori ismerőse: Turku Máriusz pedagógus, most román nemzetiségi tanulmányi felügyelő vezette, több év óta pedig Dúló György fiatal tanár, a helyi Haza. fias Népfront-bizottság titkára, az együttes alapító tagja irányítja. Legérdekesebb műsorszámuk az elmúlt években a helyi hagyomá­nyokból és szokásokból feldolgo­zott Méhkeréki leányszöktetés cí­mű táncjáték volt. Az idén kiszista fiatalokból „fel­frissítették” az együttest, amely külföldről jött új taggal is gyara­podott: a román népdalokat szé­pen éneklő Bálint Mária szüleivel együtt a Román Népköztársaság­ból települt át a Békés megyei községbe. Az új műsorban szere­pelni fog Kora Jánosné, idősebb termelőszövetkezeti asszony, a fa­lu „nótafája”, alti tiszteletbeli tag­ja az együttesnek. Az évforduló tiszteletére összeválogatott műsort először karácsonykor mutatják be a méhkeréki fiatalok. Postásokat jutalmaztak meg a magyar sajtó napján A magyar sajtó napja alkalmá­ból pénteken megjutalmazták azokat a Békés megyei postai dol­gozókat, akik az újságok, folyóira­tok terjesztésében, az előfizetők számának növelésében a legjobb munkát végezték. A Szegedi Pos­taigazgatóság jutalomban része­sítette: Lovas Pál békéscsabai, Balogh János dobozi, Carai Bélá­­né orosházi, Pethő Imréné füzes­gyarmati, Dékány Lászlóné tót­­komlósi Soltai Sándomé kondoro­­si, Kárász János kardoskúti, Va­lódi László békési, Izsó István műsora December ll-én délután 3-kor: tüzijAtek Arany if), bériét. December ll-én este 19.30-kor Bélme­gy eren: • HAMLETNEK NINCS IGAZA Úttörő szakkörvezetők értekezlete volt Békéscsabán szarvasi, Benesik Imre békés­­szén tandrási, Szabó József szeg­halmi, Tímár Brigitta gyomai. Krajcsó Pálné békéscsabai postai dolgozókat. Jutalmat kapott Honti József elvtárs, a megyei postahivatal hírlaposztályának ve­zetője is. A Békés megyei Lapkiadó Vál­lalat jutalomban részesítette: Töröcsik Lajos kardoskúti, Roszik Mihály örménykúti, Valach Lász­ló békési, Kovács György szabad­­kígyósi, Izsó István, Szarvasi Mi­hály, András Mihály szarvasi, Dé­nes István és Szemenyei István orosházi, Lovas Pál és Gálik Pál békéscsabai postai dolgozókat, a hírlapterjesztés terén végzett oda­adó munkájukért. Az énekesnő hazatér A román opera megteremtésének és egy híres énekesnőnek történe­te ez a film. A román filmesek híven követik a valóságos esemé­nyek menetét, ugyanakkor finom eszközökkel, mély lírával vázolják fel egy világhírű énekesnő művészi karrierjét. A filmet Kondoro­son, az Alkotmány mozi mutatja be december 9—11-ig. Nemzetközi Eszperantó Egyelem nyílik nyáron Gyulán Ülést tartott a Magyar Eszperantó Szövetség Békés megyei bizottsága t Veronika néni, Békéscsabán, a Kállai Éva Köz­ponti Űttörőházban, delcember 5- én, az ottani szakkörök vezetői, éves munkatervük megbeszélésére és a már kész munkatervek átta­nulmányozására jöttek össze. Lakos Mária, az úttörőház igazga­tója, irányadó beszédében hangsú­lyozta, hogy a szakkörök életében is érvényesülnie kell az úttörők erkölcsi kódexének, a 12 pontnak itt is a szorgalomra, jó tanulásra, köbedességtudatra kell nevelni a pajtásokat, azonban ügyelni kell arra, hogy ne az iskolai tanítás jellegét öltse magára a szakköri foglalkozás, mert hiszen ez a moz­galom egy része, s az egész úttörő­­mozgalom egy hatalmas játék, amellett, hogy a KISZ-életre ké­szíti elő a pajtásokat. A szakkör­vezetők ezt mindenkor tartsák szem előtt, hiszen köztudott, hogy a párt az úttörők nevelését a KISZ-re bízta. Az értekezlet szer­vezeti kérdések megtárgyalásával és hozzászólásokkal ért véget. Ia gye. mántdip­­_ lomával tanítónő 81. Arca kitüntetett életévében jár. csupa ránc és csupa jó­ság. Szemében még most is az igazi nevelő öntu­datos és meggyőző mo­solya fénylik, ha megtör­tén is. 81 év! Veronika néni halkan, akadozva beszél, mert a szíve, ez a kis élet-motor gyen­gén ver, ki-kihagy. — Négy évtizeden át tanítottam. Ebből 16 évet Kertmegpusztán. Onnét mentem nyugdíj­ba. 82 gyerekkel, néha többel is foglalkoztam. Nem volt könnyű. De én sohasem panaszkodtam. — Pedig 16 év tanyán, A MESZ megyei bizottsága de­cember hó 6-án tartotta ez évi ren­des ülését Békéscsabán, a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsa szék­házában. Dumitrás Mihály elvtárs elnöki megnyitója után dr. Szeme­nyei Bálint titkár, a hat napirendi pontból álló program második pontjaként beszámolót tartott az előző negyedévben végzett mun­káról. Örömmel közölte, hogy me­gyénkben az eszperantó-mozgalom fellendülőben van, s az előző év­negyedekhez mérten javulás mu­tatkozik mind az oktatás, mind pedig a szervezés és az eszperantó irodalom, eszperantó sajtó terjesz­tése tekintetében. Különösen a gyulai, az orosházi, a sarkadi és a szeghalmi járásban (az utóbbi he­lyen kiváltképpen Vésztőn) vett nagyobb lendületet a munka. Az előző negyedévivel szemben most örvendetesen javul a békéscsabai eszperantó tevékenység. A harmadik napirendi pontként az új megyei bizottság esedékes megválasztásának előkészítéséről számolt be a titkár. Hivatkozással a Békés megyei feladatok sokrétű­ségére, kérte a bizottságot, hogy az elnök mellé a jövőben alelnököt is delegáljanak, s a bizottság létszámát kilencről tizenegyre emeljék. Az ülés a kérelemnek helyt adott. A negyedik napirendi pont a már folyamatban lévő me­gyei eszperantó versenyt tartal­mazta. A járások, községek eszpe­rantó csoportjai sorra bekapcso­lódnak a versenybe, melynek főbb követelményei a taglétszám növe­lése, a nyelvtanulás szervezettebbé tétele és a sajtóterjesztés. Az ötö­dik napirendi pont alapján a bi­zottság megtárgyalta és egyhangú­lag elfogadta az 1963 júliusában, Gyulán rendezendő II. Eszperantó Nyári Egyetem (II. Soméra Espe­ranto Universitato) tervét és prog­ramját. E pont megtárgyalásánál meghívottként jelen volt Enyedi G. Sándor, a gyulai városi tanács vb elnöke is, tekintettel arra, hogy a tanács, felismerve az esemény kulturális jelentőségét és idegen­­forgalmi szempontból sem lebe­csülendő értéket, teljes erővel tá­mogatja azt. Enyedi elvtárs a bi­zottság előtt ismertette a minden részletében kidolgozott programot. A megyei Eszperantó Bizottság ez évi utolsó ülése a hatodik napi­rendi ponttal: az indítványok meg­vitatásával ért véget. — hő — vww WVVVWVSA/VVVV\.VVVVWVVV\.VW\A /wwwwwwwwwwri Bartók Béla Kertmegpusztán nem kis dolog — jegyez­tem meg. — Megszoktam, meg­szerettem. A tanyasi gyerekek meg a szívem­hez nőttek. A szülők is hálásak voltak. Szóval, a hivatásomnak éltein: tanultam és tanítottam. — Bizonyára sok él­ménye volt a' 16 év alatt? — Volt. De csak a magam környezetében. Mert a kis tanítónőt nemigen vették észre a major urai. — Ügy hallottam, hogy Bartók Béla is járt Kertmegpusztán. — Igen! De már nem emlékszem pontosan, hogy mikor’ Talán 1921 —22-ben, nyár derekán. A kasznáréknál vendé­geskedett egy-két hé­tig, Tóth Emiléknél. I — Beszelt I — Sajnos Vele ? nem- Egész !_____ ' napját a kertben tötötte, a nagy diófa alatt. Ott íroga­tott, komponált. Ven­déglátóival is alig érint­kezett. Ügy belemerült munkájába, hogy az evésről is megfeledke­zett. Ezért az intéződ lakástól a diófáig hosz­­szú kötélen egy csengőt szereltek fel és azzal je­lezték, hogy itt az ét­kezés ideje. Ügy tudom, Szőlőspusztán is megfor­dult... Járta az országot. Gyűjtött és komponált. Ennyit tudott mondani Veronika néni Bartók Béláról. Elgondolkoztam az emlékezés csendjé­ben: vajon melyik nép­dalt jegyezte Bartók kottára a kertmegpusz­­tai parkban, s melyik remekművébe szőtte be annak dallamát, motí­vumait? Nem tudjuk. Tény azonban, hogy Bartók Béla több népdalt gyűj­tött ittjártában Vésztőn ’s környékén. Bíró Gyula Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents