Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-11 / 289. szám
fS6& december n. 6 Kedd Greek Ági bátor kislány, nyugodtan tűri a kezelést. Ezt tapasztaltuk látogatásunk alkalmával a békéscsabai iskolafogászaton. Sok- sok türelem és néha erély is kell a gyermekekhez, s az előbbi hatványozott mértékben szükséges az orvos részéről, aki velük foglalkozik. Mert agyé néha a felnőtt is egy kicsit szorongva lépi át a rendelő küszöbét, ahol a fehér köpenyes orvossal keli találkoznia? A gyermekek közül néhányat pedig még erőszakkal sem lehet odavinni, hiszen „félelmetes” hatása van az injekciós tűnek és egyéb — a laikus számára ismeretlen — műszernek. Az iskolafogászaiton ezt a féieS- nnet igyekeznek eloszlatni a gyérTürelem — gyermekszeretet — pszichológia műkőkben sok-sok türelemmel és szeretettel. Amikor ott jártunk éppen a II. számú általános iskola m/b osztályán volt a sor. — Bátor osztály, okos gyermekek — mondotta dr. Balogh László főorvos. Valóban azok. Félelem egyik arcon sem látszott. Régi ismerősök Se már: az orvos és a gyerekek. Nem először jöttek ide, s még néhányszor látogatói lesznek a fogászatnak, hiszen az általános iskola L osztályától a VIII-ig minden évben megvizsgálják a gyermekek fogait, s akinél szükséges* kezdésben is részesítik. —* Igen fontat lenne már hároméves kortól a fogak kezelése — mondotta tájékoztatásul a főorvos. — Sajnos éppen koruk miatt nem lehet még kezelni a kicsinyek fogait. így csak iskolás korban kerülhet sor erre. Békéscsabán, a kilenc általános iskola minden tanulóját — 6400 gyermeket — évente egyszer megvizsgáljuk. Naponta egy-egy ceztály jön el a pedagógus kíséretében. A 140 ezer forintos költséggel bővített fogászaton, a szépen berendezett várószobában találkoznak a gyermekek először az orvossal. Ilyenkor aztán a kérdés-felelet játék kezdődik. — Mikor keü fogait mosni? Kérdezz-íelelek játék a fogmosásról. A doktor bácsi megmutatja hogyan kell mosni a fogat. kérdezi az orvos, s a gyerekek egymással versenyezve válaszolnak. Mindenki jól tudja, mit kell tenni, hogy egészséges maradjon a foga, ám a gyakorlat mást mutat, amikor a rendelőben vizsgálatra kerül a sor. — Ejnye-ejnye kisfiam, itt baj van a fogmosással — szól az orvos Pistinek, aki pedig igen jó választ adott a váróban elhangzott kérdésre. Előkerül a műszer, megtisztítják a fogat a rárakódott idegen anyagtól. A pszichológia pedig abban van, hogy mindig egy lányt és egy fiút hívnak be. Míg az egyiket kezelik, a másik nézi, s mivel egy kis hiúság is van a világon, csak nem mutatkozik gyávának egy fiú a lány előtt?TM vagy fordítva. A csoportos kezelésen kívül egyénit is végeznek és a terv az, hegy — bár az ország egyik legkorszerűbben felszerelt iskolafogászata a békéscsabai — tovább bővítik, hogy még jobban kielégíthessék az egyre növekvő igénye-Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László \f&d(uí tedútoült ^/WWVWVWVVWWVWVW^A Elkelne némi magyarázat Végre Békéscsabán is megváltoztatta a tanács a mába nem illő utca neveket. E nevek egykori viselői, annak idején a feudálburzsoá rend kiszolgálásában és védelmében szerezték azokat az érdemeket, amelyeknek ellenszolgáltatása fejében, jobb sorsra érdemes utcáink és tereink cégtáblájukká váltak, örömmel olvasta hát mindenki a hírt: Űj utcanevek Békéscsabán. Olyanok neve került az előzőek helyébe, akik a nép, a köz boldogulásáért éltek, s közülük nem egy az életét is áldozta. Ügy vélem, szép és hálás feladat lenne például valamelyik csabai iskola történelem-szakkörének, ha a sajtóban, ügyes kis dolgozatban, tájékoztatná a nagy nyilvánosságot arról, hogy miféle „érdemek” hordozói voltak a such katalánok, a wetterek és társaik és mit jelent ezzel szemben a népnek Latinka Sándor, vagy Jamtorik József mártíromsága, a Tiszát szabályozó Vásárhelyi Pál munkássága, mit jelent az ifjúságnak a negyvennyolcas szabadsághős, Vasvári Pál izzó hazaszeretete és így sorra mind. Az egyetlen Jambrik József kivételével azonban sem pro sem kantra nem leltünk a régi, s az új nevekkel kapcsolatban felvilágosítást a hírben. Maga a közlemény sem olyan természetű, hogy erre kitérhetett volna, másrészt — valószínűleg — feltételezik, hogy az olvasók tisztában vannak a nevek mögötti személyek emberi, politikai arculatával. Szerintem ez legtöbb esetben nem így van. Például magam sem tudom minden esetben, hogy a régi, s az új utcanevek viselői személy szerint kik is voltak tulajdonképpen? Holott jó lenne ismerni őket egy kicsit. Ez esetben ugyanis még jólesőbben írnánk magunkban a „veszteség-számlára” az egykori potentátok nevének eltűnését, és még büszkébben írnánk leveleinkre az új utcaneveket1. H. R Big-Bill Szeghalmon Elek Gyula szeghalmi levelezőnk írta a napokban szerkesztőségünknek: „A szeghalmi MÉH vállalatnál az udvaron, egy kis épületben szokták tárolni a nap mint nap beérkező papírhulladékot. Ezek között jócskán akad több évtizeddel ezelőtti képeslap, sőt még ponyvaregény is. A múltkor a MÉH-nél jártam és láttam, hogy egy ember nagy buzgóséggal váló. gat a ponyvaregények közül. Volt miben válogatnia! Megkérdezte», hogy ezeket csak úgy egyszerűen ei lehet vinni? Közben arra gondoltam, hogy azok a könyvek, amiket elvisz, ezek szerint áj*® belekerülnek az olvasás „áramába?” Hasznos dolog ez? Az illetiazt mondta, hogy engedélye va» arra, hogy válogasson és vigye» belőlük. Szerintem, ez telj® mértékben helytelen gyakorlat a szeghalmi MÉH-nél.’3 Aranylakodalom Körösladányban Kedv® családi ünnepség zajlott Je nemrég Körösladányban. Tóth Ferenc és felesége, a körösladányi Üj Barázda Termelőszövetkezet tagja ünnepelte aranylakodataiát. Tóth bécsi a felszabadulás előtt uradalmi juhász volt, s 1950-ben lépett be a termelősaöveSkezeCbe. Azóta házat építtetett és jó anyagi körülmények között él. Az ünnepségen a termelőszövetkezet tagjai és a hozzátartozók kő .zöntötték az idős házaspárt. Tóth Ferenc jelenleg nyugdíjas, de tovább dolgozik a termélőszövetkeaetben és tapasztalataival is segíti a szövetkezet vezetőségét. 1671 Most már nem kételkedett, hogy ez a három ember kapcsolatban van egymással. Csak az ütött szöget a fejébe, hogy köztük látta Khümetz gépkocsivezetőjét is. „Vagy te is egy követ fújsz velük? — gondolta megvetéssel róla. — Micsoda kis ártatlannak tette magát, a gazember.” A férfi már messze járt. A lépései sem hallatszottak. Wiesbach hirtelen ideges, nyugtalan lett. Nyomukba indult volna, de aztán meggondolta, elállt tőle. Nem lehet kockáztatni. Észrevehetik, s akikor fuccs az egésznek. A legfőbbet elérte: ő, éppen ő vette észre Schubertét, s derített fényt a kapcsolataira. Nyomozni utána — ez már mások dolga. S Wiesbach futni hagyta mind a hármat. Aztán lassan elindult a járdán. Nem sietett. Meg kellett nyugodnia, össze TceHetl szednie a gondolatait. Eszébe jutottak Bohlm Standartenführer szavai, amelyeket az egyik találkozójuk alkalmával mondott: „Wiesbach, juttassa nekem kézre a városban illegálisan működő kommunistákat, s én semmit sem fogok sajnálta magától. Megígérem: vaskeresztet kap, Stuirmführeri rangot és egy villát a hegyekben.” Soha jobbkor! Másfél óra. múlva találkozóra megy Boáimhoz és Beckerhee. Most aztán szolgálhat egy-két vaskos meglepetéssel! Valóságos izgalom fogta el Wiesbachot. Már egyenruhában látta magát — annyi év után végre leszámolhat ezzel az átkozott kettős élettel. Maga előtt látta a kényeim® kis házat, az ő saját házát az erdők sűrűjében, valami idilli tó partján. S Wiesbach meggyorsította lépteit. Igyekezett a mulatóba, hiszen a siker akkora volt, hogy feltétlenül áldomást kellett inni rá. Néhány perc múlva már a mulatóhoz ért. Bement, ruhatárba adta a felöltőjét meg a sapkáját, s egy szabad asztalt nézett. A pincér hamarosan hozta a sört. Alaposan meghúzta a korsót. Aztán széjjelnézett, s csodálkozva ráncolta össze a homlokát. A szomszéd asztalnál Heinrich Gübe, a sofőr ült. Aszker, amikor pillantása találkozott a hegesztőével, üdvözlésre emelte a korsóját. — Egészségére, Wiesbach űrt Wiesbach összeszedte magát, s> fanyar mosolyt vágott. — Köszönöm — válaszolta, — Hogy szuperál a masinája? — Nincs vele semmi baj... Oe jöjjön, üljön át hozzám, Wiesbach úr. Itt kellemesebb, jobba» belátni az egész termet. Wiesbachnak nem volt e8tenére az invitálás, a kis beszélgetés Gubeval, legalább jobba* szemügyre veheti. Most még kapóra is jött az alkalom. Bólintott, fogta a söröskorsóját, s ástelepedett a szomszédhoz. A mulató terme gyorsan megtelt. Sok egyszerű német már régen megelégelte az újságokat, a rádiót,, amelyben folyton-folyvást ugyanazt a témát csépelték: a német fegyverek nem létező győzelmét a keleti trón ton. S megunták az emberek a filmet is, amely szintén örökkön-örökké csak a kikent-kifant német katonatiszteket mutogatta, s a győzelem habárait lengette még akkor is, amikor már Bécs is elesett. Így aztán a szabad időt inkább a mulatókban, kiskocsmákban töltötték az emberek. Olyan helyeken, ahol fel lehetett hajtani egy-egy korsó műsört — mert abból sem futotta természetesre már akkor — találkozni lehetett az ismerősökkel, jóbarátokkal, s ha suttogva is, de megtárgyalhatták a legújabb híreket, amelyeket nem a berlini rádió harsogott el. Aszker és Wiesbach csendesen beszélgettek. A téma a hegesztő „Berúgtam gyerekek" Jeges fürdő, életveszéllyel A vezető fékezett. A gépkocsi hirtelen megtorpant. Jurta Kálmán, a gépkocsi vezetője gyors mozdulattal kiugrott a kocsiból és az országúton termett. A bentülők utána... Valami történt. A fékezés óta három perc sem telt el, amikor ott álltunk a több méteres mély csatorna partján és előttünk abban az irányban, amerre egy kerékpámyom mutatott, bugyborék ugrott a víz felszínére. A buborék után egy fekete kucsma hegyes csücske tűnt fel hullámgyűrűt lökve maga kőié. Lassan, egyáltalán nem sietősen emelkedett. Alatta feltűnt egy -vörös ábrázat, egy idős parasztember torz, •unikum-reklám feje. Egy pillanatra kővé dermedjünk. Jurta elvtárs tért előbb magához, s a síkos lejtőn lecsúszott az ember mellé, lábát megtámasztva megragadta a tétován toresgélő kezet Kerékpárosok jötték. Vetőnk együtt emberlánc húzta az öreget. Valaki erős rántással kiemelte a megfürdetett kerékpárt is. Elmúlt a nagyobb veszély. B. Szabó Gábor, a megmentett, restelkedve tárogatta a kezét: Berúgtam gyerekek, berúgtam... hebegte, miközben kutya módjára rázta magából a jeges vizet. Kívülbelül elázva, arcán a karcolások és ütődések véres nyomaival cudarul nézett ki. Az embereit boszszankodtak is, mosolyogtak is. De inkább a komolyság volt túlsúlyban. Nem csoda. Közel volt a halál. Egészen közel. Ha az esés közben ért ütésektől megszédül az öreg, akkor vége. A mély csatornában a keresgélés nem menti meg, megfullad. Most az egyszer még szerencséje volt. Talán tanult belőle. ». Z.
