Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-08 / 287. szám
1962. december 8. 4 Szómba« Vallomás szívhangokon A bánkúti iskola nevelői szobájában találkoztam vele. Pár perccel előbb, amikor gyalogosan baktattam az iskola épülete felé, előttem ment vagy harminc, huszonöt lépéssel. Nagy tekercs kék papírt vitt — utólag bevallom, azt hittem, iskolás. Mondjuk, nyolcadikos. Még akkor is ilyesmi bújkált az eszemben, amikor bekopogtam és az igazgatót kerestem. Mondja, hogy továbbképzésen van, Csabán. Kérdi, hogy miért . keresem. Mondom: már régen megígértem, hogy eljövök ide egyszer, csak azért. Beszélgetünk kicsit, s akkor már tudtam, hogy jó nagyot tévedtem. Meg is mondtam néki, mit gondoltam róla az előbb. Nevetett. Akár egy kislány. No, igen, iskolás kislányra gondolok. És amikor kiderült, hogy képesítés nélküli tanítónő Szenteczki Irén már két éve, egyből riportalany lett, kitűnő riportalany. Szívesen mesélte el „pályafutásának” eddigi történetét és el sem hinné az ember, hogy mennyi minden belefér abba a szűk két kis esztendőcskébe! Hogy is volt? Először is az érettségi, Mezőkovácsházán. Nála nem banális, hogy azzal kezdte a vallomást: nagyon szereti a gyerekeket és mindig is pedagógus akart lenni. Azért nem banális, mert érzi az ember, hogy mikor mond valaki, valamit a szívéből, egészen bentről, és mikor „ csak úgy, hogy nem érezni a nagy szavak mögött semmit sem. Szenteczki Irén szavai mögött reális érzések, tudatos akarások húzódnak meg és átsütnek az egyébként egyszerű, talán túlontúl egyszerű szavakon is. Mint mondottam, Mezőkovács- J házán érettségizett, 1960-ban. Először védőnőképzőbe jelentkezett, valami olyan titkos vággyal, hogy mint védőnő is gyerekekkel foglalkozik majd. Elmondja, hogy bizony ez nem sikerült. Nem faggatom, hogy miért; nem sikerült, ez a lényeg. Útja a kovácsházi tüdőgondozóba vitt, itt dolgozott egy darabig. Ezekben az időkben találkozott — ismerősök révén — Tompa Ádám megyei szakfelügyelővel, „Ádám bácsival”, ahogy a megye tanítói ismerik és hogy-hogy nem, neki is elmondta bánatát. Hosszú lenne a történet, ha minden zegét-zugát felsorolnám, itt viszont az a lényeg, hogy sikerült. 1960 novemberében Bánkútra helyezték képesítés nélkül, és a felső tagozatban kezdett tanítaná földrajzot, rajzot, fizikát és számtant. — El sem képzeli — pirul Ki egy kicsit, ahogy emlékezik — milyen furcsa volt az összevont 6— 7—8. osztályban tanítani. És tanítani! Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy mindjárt az első napokban, hetekben értettem a dolgom. Ha nem kapok annyi segítséget, amennyit kaptam, akkor talán a kedvem is elmegy az egésztől. De kaptam és a segítség meg a kezdeti sikerek arányában nőtt a kedvem is, annyira, hogy egy-két hónap múlva már pontosan éreztem: ez az, ez kell nékem, ez lesz az én élethivatásom! Aztán úgy hozta a sors, hogy áthelyezték Magyarbánhegyesre. Itt harmadik osztályt tanított, aztán most az ősszel újra vissza Bánkúira. És itt remekül érzi magát. ... Most már valósággal szégyellem magam, hogy iskoláslánynak néztem. Vidám kedvű, törékeny, és finom arca gyerekes bájt sugároz, az igaz. de...- Ha látná — dicséri az egyik kolléganője —, Irén milyen fegyelmet tud tartani! És hogy ez a fegyelem milyen tartalmú, azt a tanítványok ragaszkodása és szeretete árulja el. Meggyőződtem róla. Szenteczki Irén tehát elköielez-Űj utcanevek Békéscsabán A városi tanács végrehajtó bizottsága a korábbi hónapokban hozott határozatával több utcanevet megváltoztatott. Megrendelték az utcákat jelző név- és számtáb- Iákat, amelyeket már ki is raktak. Az eddigi szokástól eltérően a házakat jelző számtáblákra csak a számok kerülnek arab-jelzéssel, míg az utca ki- és bejáratánál a számtáblákkal csaknem egy magasságban az utca nevét viselő táblát erősítik fel. Azokat az utakat, amelyeket több helyen mellékutcák szakítanak meg, alkalomszerűen, szintén ellátják az út nevét viselő táblával, A városi tanács vb határozata alapján az I. kerületben az Arany utca Arany János, a Gálilk utca Jurij Gagarin, a Körösi utca Ok-Cserélje ki régi készülékét Budapest nagyszuper, ízléses formájú, 9 csöves, 3 hangszórós, négyféle automatikus hangszín-beállítású rádióra Ára: 2400,— Ft. OTP hitelakcióban is, 12 havi garancia mellett, beszerezhető a szakétetekben 73733 tdber 6 utca elnevezést kapott. A 11. kerületben a Sztálin utat Tanácsköztársaság útjának, a Lepény Pál utcát pedig Kun Béla utcának nevezték el. A 111. kerületben a Szeberényi Gusztáv tér Rózsa Ferenc tér elnevezést kapott. A Károlyi utca Károlyi Mihály, a Szentimre utca Lestyán György, a Szentmiklósi utca Lipták András, a Sztráka utca Boly ánszki Pálné, a Wetter utca pedig ezentúl Vasvári Pál nevét viseli. A IV. kerületben a Zsírt® utcát Sebes Györgyről, a Haruekem utcát pedig Latinka Sándorról nevezték el. Erzsébethelyen, az V. kerületben a Boczkó utcát Asztalos Jánosról, a Such Kálmán utcát Jambrük Józsefről (az 1956-os ellenforradalom mártírjáról), a Linder Károly utcát Vásárhelyi Pálról nevezték el. Megváltozott a VI. kerületi Puskin tér beosztása is. A szlovák kollégium homlokzata felé eső utcarészt Peter Jelemnicky utca, a Puskin tér szlovák kollégium túlsó oldala pedig a Puskin utca nevet vette fel. A Ligeti sor, Ligeti Károly elnevezést kapta. DECEMBER 8. Békési Bástya: a francia nő és a szerelem. Békéscsabai Brigád: Hátha mégis szerelem. Békéscsabai Szabadság: A gyáva. Békéscsabai Terv: A lekiismeret lázadása n. rész. Gyomai Szabadság: Kísértetkastély Spessartban. Gyulai Erkel: Eszmélés. Gyulai Petőfi: Esős vasárnap. Mezőkovácsházi Vörös Október: Aki szelet vet. Orosházi Béke: Iván gyermekkora. Orosházi Partizán: Szombat esti tánc. Sarkadi Petőfi: Fagyosszentek. Szarvasi Táncsics: Candide. avagy a XX. század optimizmusa. Szeghalmi Ady: Gázolás. te magát. Pedagógus lesz a szó legteljesebb értelmében. Ez évben beiratkozott a szegedi felsőfokú tanítóképző levelező tagozatára, és három év múlva kezében lesz a képesítés. A nagy út elején halad. Jó irányban. A régi, titkos vágy fűti most is, melyet csak akkor fed fel egy pillanatra, amikor elgondolkozva, melegen mondja: — Szeretem a gyerekeket.. I Sass Ervin I 65 | Közben üprtz megtalálta az akció másik résztvevőjének személyét is: az ügynököt. Ezzel a feladatai, mint már tudja az olvasó Otto Lässt, fedőnéven Scsukot bízták meg. Wiesbach tehát belépett a szobába, ahol Bohlm és Bec ker már várta őt. Levette a sapkáját meg a felöltőjét és leült. Izgatott volt. Idegesen tördelte a kezét. Miután rágyújtott, Wiesbach kezdte a beszélgetést. — Másfél órával ezelőtt Schubertfoe ütköztem bele. — Oscar Sehubertfoe? — Bohlm felállt. — Öt magát láttam. Ügy, 'mint ‘hogy most magukat nézem itt. És tudja, kivel voit Schubert? Majd valaki más... Néhány nappal ezelőtt megyénk két nagy vállalatának igazgatójával beszélgettem. Egyikőjük, Bakó Ignácz elvtárs, a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár vezetője, a kongresszusi munkaversenyről elmondotta véleményét és tőle hallottam, hogy az Esztergomba szállítandó alkatrészkomplexumot úgy tudták határidő előtt elkészíteni, hogy a tevékenység minden részletét megbeszélték a munkásokkal, közöttük elsősorban a szocialista brigádok tagjaival, a kongresszusi munkaverseny élenjáróival. A Gyulai Húsipari Vállalat november végére teljesítette éves tervét. Kutattam, hogyan sikerült ezt a nagyszerű eredményt elérniük. Megtudtam: a munkások (szó szerint értendő) mindenről tudtak. Csak velük lehetett a tervet rövidebb idő alatt teljesíteni. Milyen jó ilyen dolgokról beszélni is, írni is. Az ember tudja, hogy ahol így jegyzik a munkások és a vezetők kapcsolatát, ott nincs különösebb baj. De ezeket a sorokat most kivételesen nem is a két üzem dicséretére írom, hanem valami másért. A kongresszus előtt megyénk majdnem valamennyi üzemét felkerestük, személyesen vagy telefonon, hogy híreket adjunk olvasóinknak a kongresszusi munkaversenyrííl. Szereztünk jó tapasztalatokat is, de rosszból többet. Számtalan helyen az igazgató egyszerűen nem tudott semmit vagy csak keveset a kongresszusi munkaverseny állásáról. Hányszor hangzott el: várjon az elvtárs, hívom a tervest vagy a munkaügyi előadót, az ö kezébe futnak össze a szálak. Ilyenkor, talán az igazgató mentésére, a kongresszusi munkaverseny számok nélküli bírálatát kértük. „Nem tudom én azt elvtárs, sok a dolgom, nem érek rá vele foglalkozni.” Nem akarom azt mondani, hogy minden esetben nagy mulasztásról, felelőtlenségről van szó. Tudom, hogy egy vállalatigazgatónak rengeteg gondja-baja van. Irányítani a termelést, mérni az erőket, látni a hibákat, hiányosságokat, egyszóval állandóan a pulzuson tartani a kezét, nagy elfoglaltságot jelent. De hogyan lehet különválasztani az ilyen dolgokat például a kongresszusi munkaversenytől? Csak úgy, hogyha a versenyt magáért meg a statisztikáért csinálták, nem pedig az eredmények jobb alakulásáért. Valaki másra tartozik az üzem életének figyelemmel tartása? Á verseny pedig az üzem életét jelenti — azt kellene, hogy jelentse mindenütt. Azért említettük a két vállalati igazgatóval történt beszélgetést, hogy lássák: nincs semmiféle lehetőség a dolgok kettéválasztására. Kongresszusi munkaverseny vagy egyáltalán a munkaverseny és a termelés alakulása, egy és ugyanaz. Még akkor is, ha néhányan a vállalati igazgatók közül valaki másra szeretnék hárítani ennek gondját. Kiss Máté Háromnapos elnöki és titkári tanácskozást tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Békés megyei pártbizottság pártiskoláján, a népfront bizottságok elnökeinek és titkárainak december 4-től háromnapos munkaértekezletet tartott. A tanácskozáson megvitatták a Hazafias Népfront gazdaságpolitikai feladatait, a kulturális munkát, valamint a békemozgalom kérdé— Wiesbach a hatás kedvéért egy kicsit kivárt, csak aztán folytatta: — Ottó Staleokerrel! Bohlm izgatottan járkálni kezdett a szobában. Már jó ideje, hogy Schubert kisiklott a kémelhárítók hálójából. Pedig nagyon fenték rá a fogukat. Most, hogy ismét rábukkantak — ez nagy szerencse. Az pedig, hogy Schubertét Stalockerrel együtt látták, még biztosabb reményt adott az Abwehrnek. Feltételezhető mindebből, hogy Schubert éppenséggel Stalecker révén tart kapcsolatot az egérutat talált ejtőernyőssel — Mondja el Wiesbach, hogyan történt az eset — utasította Bohlm. seiről és a választásokat előkészítő feladatokról volt szó. Az értekezletek munkájában mindvégig részt vett Bátkai Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mozgalmi osztályának vezetője, valamint Kisfaluéi Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa. —7 Ö maga hívott fel telefonon. — Wiesbach elmosolyodott, s egy formás füstkarikát fújt a levegőbe. Valósággal kéjelgett a bejelentéseit követő hatásban. — Megállapodtunk, hogy holnap találkozunk. Telefonáljanak a központba, hogy készítsék elő az embereket. Ügy kell az egészet megoldani, hogy holnap reggel, amikor én kilépek az utcára és elindulok a találkozóra, attól kezdve le ne vegyék rólam a szemüket az embereik. Bohlm bólintott, majd a telefonért nyúlt, s felemelte a kagylót. Beléfújt, s jobb kezének ujjaival idegesen csapkodta a készülék villáját. — De még nem fejeztem be. Schubert és Stalecker ismeri Henrich Gubét, a Gans-Béhmer gyár sofőrjét. ' Heinrich Gube! Bohlmnak eszébe jutott az Upitzcal folytatott mai beszélgetése és a Cupa nevű fogoly kihallgatása. Most már világos volt, ki hagyta ott a tőrt Amdrejnek. — Még mindig nem mondtam el mindent. — Wiesbach közelebb hajolt a két kémelhárítóhoz. — Félórával ezelőtt megállapítottam, hogy Ostburgba érkezett Georg Homann! — Georg Homann? — ámult el szinte egyszerre Bohlm és Becker. — Az istenit! Nem működik ez az átkozott telefon. — Nem működik, mert kikapcsoltuk — szólalt meg az ajtónál egy férfihang. Mindannyian abba az irányba fordultak. Aszker állt a küszöbön. — Senki ne mozduljon! Fel a kezekkel! — parancsolta Aszker. Becker hirtelen felugrott, s villámgyorsan a zsebéhez kapott. Aszker meghúzta a pisztoly ravaszát. Tompa lövés hallatszott. Becker kiejtette a kezéből a pisztolyt, s nagy huppanással elvágódott a padlón.
