Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

1962. december 8. 4 Szómba« Vallomás szívhangokon A bánkúti iskola nevelői szo­bájában találkoztam vele. Pár perccel előbb, amikor gyalogosan baktattam az iskola épülete felé, előttem ment vagy harminc, hu­szonöt lépéssel. Nagy tekercs kék papírt vitt — utólag bevallom, azt hittem, iskolás. Mondjuk, nyolca­dikos. Még akkor is ilyesmi búj­­kált az eszemben, amikor beko­pogtam és az igazgatót kerestem. Mondja, hogy továbbképzésen van, Csabán. Kérdi, hogy miért . keresem. Mondom: már régen megígértem, hogy eljövök ide egy­szer, csak azért. Beszélgetünk ki­csit, s akkor már tudtam, hogy jó nagyot tévedtem. Meg is mond­tam néki, mit gondoltam róla az előbb. Nevetett. Akár egy kislány. No, igen, iskolás kislányra gondo­lok. És amikor kiderült, hogy ké­pesítés nélküli tanítónő Szentecz­­ki Irén már két éve, egyből riport­alany lett, kitűnő riportalany. Szí­vesen mesélte el „pályafutásának” eddigi történetét és el sem hinné az ember, hogy mennyi minden belefér abba a szűk két kis esz­­tendőcskébe! Hogy is volt? Először is az érettségi, Mezőko­­vácsházán. Nála nem banális, hogy azzal kezdte a vallomást: nagyon szereti a gyerekeket és mindig is pedagógus akart lenni. Azért nem banális, mert érzi az ember, hogy mikor mond valaki, valamit a szí­véből, egészen bentről, és mikor „ csak úgy, hogy nem érezni a nagy szavak mögött semmit sem. Szen­­teczki Irén szavai mögött reális érzések, tudatos akarások húzód­nak meg és átsütnek az egyébként egyszerű, talán túlontúl egyszerű szavakon is. Mint mondottam, Mezőkovács- J házán érettségizett, 1960-ban. Elő­ször védőnőképzőbe jelentkezett, valami olyan titkos vággyal, hogy mint védőnő is gyerekekkel fog­lalkozik majd. Elmondja, hogy bi­zony ez nem sikerült. Nem fagga­tom, hogy miért; nem sikerült, ez a lényeg. Útja a kovácsházi tüdő­gondozóba vitt, itt dolgozott egy darabig. Ezekben az időkben ta­lálkozott — ismerősök révén — Tompa Ádám megyei szakfelügye­lővel, „Ádám bácsival”, ahogy a megye tanítói ismerik és hogy-­­hogy nem, neki is elmondta bá­natát. Hosszú lenne a történet, ha minden zegét-zugát felsorolnám, itt viszont az a lényeg, hogy sike­rült. 1960 novemberében Bánkút­­ra helyezték képesítés nélkül, és a felső tagozatban kezdett tanítaná földrajzot, rajzot, fizikát és szám­tant. — El sem képzeli — pirul Ki egy kicsit, ahogy emlékezik — mi­lyen furcsa volt az összevont 6— 7—8. osztályban tanítani. És taní­tani! Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy mindjárt az első napokban, hetekben értettem a dolgom. Ha nem kapok annyi segítséget, amennyit kaptam, ak­kor talán a kedvem is elmegy az egésztől. De kaptam és a segítség meg a kezdeti sikerek arányában nőtt a kedvem is, annyira, hogy egy-két hónap múlva már ponto­san éreztem: ez az, ez kell nékem, ez lesz az én élethivatásom! Aztán úgy hozta a sors, hogy át­helyezték Magyarbánhegyesre. Itt harmadik osztályt tanított, aztán most az ősszel újra vissza Bánkúi­ra. És itt remekül érzi magát. ... Most már valósággal szégyel­lem magam, hogy iskoláslánynak néztem. Vidám kedvű, törékeny, és finom arca gyerekes bájt sugá­roz, az igaz. de...- Ha látná — dicséri az egyik kolléganője —, Irén milyen fegyelmet tud tartani! És hogy ez a fegyelem milyen tartalmú, azt a tanítványok ra­gaszkodása és szeretete árulja el. Meggyőződtem róla. Szenteczki Irén tehát elköielez-Űj utcanevek Békéscsabán A városi tanács végrehajtó bi­zottsága a korábbi hónapokban hozott határozatával több utcane­vet megváltoztatott. Megrendelték az utcákat jelző név- és számtáb- Iákat, amelyeket már ki is raktak. Az eddigi szokástól eltérően a há­zakat jelző számtáblákra csak a számok kerülnek arab-jelzéssel, míg az utca ki- és bejáratánál a számtáblákkal csaknem egy ma­gasságban az utca nevét viselő táblát erősítik fel. Azokat az uta­kat, amelyeket több helyen mel­lékutcák szakítanak meg, alka­lomszerűen, szintén ellátják az út nevét viselő táblával, A városi tanács vb határozata alapján az I. kerületben az Arany utca Arany János, a Gálilk utca Jurij Gagarin, a Körösi utca Ok-Cserélje ki régi készülékét Budapest nagyszuper, ízléses formájú, 9 csöves, 3 hangszórós, négyféle auto­matikus hangszín-beállítású rádióra Ára: 2400,— Ft. OTP hitel­akcióban is, 12 havi garan­cia mellett, beszerezhető a szakétetekben 73733 tdber 6 utca elnevezést kapott. A 11. kerületben a Sztálin utat Ta­nácsköztársaság útjának, a Le­pény Pál utcát pedig Kun Béla utcának nevezték el. A 111. kerü­letben a Szeberényi Gusztáv tér Rózsa Ferenc tér elnevezést ka­pott. A Károlyi utca Károlyi Mi­hály, a Szentimre utca Lestyán György, a Szentmiklósi utca Lip­­ták András, a Sztráka utca Bo­ly ánszki Pálné, a Wetter utca pe­dig ezentúl Vasvári Pál nevét vi­seli. A IV. kerületben a Zsírt® ut­cát Sebes Györgyről, a Haruekem utcát pedig Latinka Sándorról nevezték el. Erzsébethelyen, az V. kerületben a Boczkó utcát Aszta­los Jánosról, a Such Kálmán ut­cát Jambrük Józsefről (az 1956-os ellenforradalom mártírjáról), a Linder Károly utcát Vásárhelyi Pálról nevezték el. Megváltozott a VI. kerületi Puskin tér beosztá­sa is. A szlovák kollégium hom­lokzata felé eső utcarészt Peter Jelemnicky utca, a Puskin tér szlovák kollégium túlsó oldala pedig a Puskin utca nevet vette fel. A Ligeti sor, Ligeti Károly elnevezést kapta. DECEMBER 8. Békési Bástya: a francia nő és a szerelem. Békéscsabai Brigád: Hátha mégis szerelem. Békéscsabai Szabad­ság: A gyáva. Békéscsabai Terv: A lekiismeret lázadása n. rész. Gyomai Szabadság: Kísértetkastély Spessart­­ban. Gyulai Erkel: Eszmélés. Gyulai Petőfi: Esős vasárnap. Mezőkovácshá­zi Vörös Október: Aki szelet vet. Oros­házi Béke: Iván gyermekkora. Oros­házi Partizán: Szombat esti tánc. Sar­­kadi Petőfi: Fagyosszentek. Szarvasi Táncsics: Candide. avagy a XX. szá­zad optimizmusa. Szeghalmi Ady: Gá­zolás. te magát. Pedagógus lesz a szó legteljesebb értelmében. Ez évben beiratkozott a szegedi felsőfokú tanítóképző levelező tagozatára, és három év múlva kezében lesz a képesítés. A nagy út elején halad. Jó irányban. A régi, titkos vágy fűti most is, melyet csak akkor fed fel egy pillanatra, amikor elgondol­kozva, melegen mondja: — Szeretem a gyerekeket.. I Sass Ervin I 65 | Közben üprtz megtalálta az akció másik résztvevőjének sze­mélyét is: az ügynököt. Ezzel a feladatai, mint már tudja az ol­vasó Otto Lässt, fedőnéven Scsukot bízták meg. Wiesbach tehát belépett a szo­bába, ahol Bohlm és Bec ker már várta őt. Levette a sapkáját meg a felöltőjét és leült. Izgatott volt. Idegesen tördelte a kezét. Miután rágyújtott, Wiesbach kezdte a beszélgetést. — Másfél órával ezelőtt Schu­­bertfoe ütköztem bele. — Oscar Sehubertfoe? — Bohlm felállt. — Öt magát láttam. Ügy, 'mint ‘hogy most magukat nézem itt. És tudja, kivel voit Schubert? Majd valaki más... Néhány nappal ezelőtt megyénk két nagy vállalatának igazgatójá­val beszélgettem. Egyikőjük, Bakó Ignácz elvtárs, a Békéscsabai For­gácsoló Szerszámgyár vezetője, a kongresszusi munkaversenyről el­mondotta véleményét és tőle hal­lottam, hogy az Esztergomba szál­lítandó alkatrészkomplexumot úgy tudták határidő előtt elkészíteni, hogy a tevékenység minden rész­letét megbeszélték a munkásokkal, közöttük elsősorban a szocialista brigádok tagjaival, a kongresszusi munkaverseny élenjáróival. A Gyulai Húsipari Vállalat no­vember végére teljesítette éves tervét. Kutattam, hogyan sikerült ezt a nagyszerű eredményt elér­niük. Megtudtam: a munkások (szó szerint értendő) mindenről tudtak. Csak velük lehetett a ter­vet rövidebb idő alatt teljesíteni. Milyen jó ilyen dolgokról be­szélni is, írni is. Az ember tudja, hogy ahol így jegyzik a munká­sok és a vezetők kapcsolatát, ott nincs különösebb baj. De ezeket a sorokat most kivételesen nem is a két üzem dicséretére írom, ha­nem valami másért. A kongresszus előtt megyénk majdnem vala­mennyi üzemét felkerestük, sze­mélyesen vagy telefonon, hogy hí­reket adjunk olvasóinknak a kongresszusi munkaversenyrííl. Szereztünk jó tapasztalatokat is, de rosszból többet. Számtalan he­lyen az igazgató egyszerűen nem tudott semmit vagy csak keveset a kongresszusi munkaverseny ál­lásáról. Hányszor hangzott el: vár­jon az elvtárs, hívom a tervest vagy a munkaügyi előadót, az ö kezébe futnak össze a szálak. Ilyen­kor, talán az igazgató mentésére, a kongresszusi munkaverseny szá­mok nélküli bírálatát kértük. „Nem tudom én azt elvtárs, sok a dolgom, nem érek rá vele foglal­kozni.” Nem akarom azt mondani, hogy minden esetben nagy mulasztásról, felelőtlenségről van szó. Tudom, hogy egy vállalatigazgatónak ren­geteg gondja-baja van. Irányítani a termelést, mérni az erőket, látni a hibákat, hiányosságokat, egyszó­val állandóan a pulzuson tartani a kezét, nagy elfoglaltságot jelent. De hogyan lehet különválasztani az ilyen dolgokat például a kong­resszusi munkaversenytől? Csak úgy, hogyha a versenyt magáért meg a statisztikáért csinálták, nem pedig az eredmények jobb alakulásáért. Valaki másra tarto­zik az üzem életének figyelemmel tartása? Á verseny pedig az üzem életét jelenti — azt kellene, hogy jelentse mindenütt. Azért említettük a két vállalati igazgatóval történt beszélgetést, hogy lássák: nincs semmiféle le­hetőség a dolgok kettéválasztásá­ra. Kongresszusi munkaverseny vagy egyáltalán a munkaverseny és a termelés alakulása, egy és ugyanaz. Még akkor is, ha néhá­­nyan a vállalati igazgatók közül valaki másra szeretnék hárítani ennek gondját. Kiss Máté Háromnapos elnöki és titkári tanácskozást tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront megyei bi­zottsága, a Békés megyei pártbi­zottság pártiskoláján, a népfront bizottságok elnökeinek és titkárai­nak december 4-től háromnapos munkaértekezletet tartott. A ta­nácskozáson megvitatták a Haza­fias Népfront gazdaságpolitikai feladatait, a kulturális munkát, valamint a békemozgalom kérdé­— Wiesbach a hatás kedvéért egy kicsit kivárt, csak aztán folytatta: — Ottó Staleokerrel! Bohlm izgatottan járkálni kez­dett a szobában. Már jó ideje, hogy Schubert kisiklott a kém­­elhárítók hálójából. Pedig na­gyon fenték rá a fogukat. Most, hogy ismét rábukkantak — ez nagy szerencse. Az pedig, hogy Schubertét Stalockerrel együtt látták, még biztosabb reményt adott az Abwehrnek. Feltételez­hető mindebből, hogy Schubert éppenséggel Stalecker révén tart kapcsolatot az egérutat talált ej­tőernyőssel — Mondja el Wiesbach, ho­gyan történt az eset — utasította Bohlm. seiről és a választásokat előkészí­tő feladatokról volt szó. Az érte­kezletek munkájában mindvégig részt vett Bátkai Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa moz­galmi osztályának vezetője, vala­mint Kisfaluéi Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa. —7 Ö maga hívott fel telefo­non. — Wiesbach elmosolyo­dott, s egy formás füstkarikát fújt a levegőbe. Valósággal ké­­jelgett a bejelentéseit követő ha­tásban. — Megállapodtunk, hogy holnap találkozunk. Telefonál­janak a központba, hogy készít­sék elő az embereket. Ügy kell az egészet megoldani, hogy hol­nap reggel, amikor én kilépek az utcára és elindulok a találkozó­ra, attól kezdve le ne vegyék rólam a szemüket az embereik. Bohlm bólintott, majd a tele­fonért nyúlt, s felemelte a kagy­lót. Beléfújt, s jobb kezének uj­jaival idegesen csapkodta a ké­szülék villáját. — De még nem fejeztem be. Schubert és Stalecker ismeri Henrich Gubét, a Gans-Béhmer gyár sofőrjét. ' Heinrich Gube! Bohlmnak eszébe jutott az Upitzcal folyta­tott mai beszélgetése és a Cupa nevű fogoly kihallgatása. Most már világos volt, ki hagyta ott a tőrt Amdrejnek. — Még mindig nem mondtam el mindent. — Wiesbach köze­lebb hajolt a két kémelhárító­­hoz. — Félórával ezelőtt megál­lapítottam, hogy Ostburgba ér­kezett Georg Homann! — Georg Homann? — ámult el szinte egyszerre Bohlm és Becker. — Az istenit! Nem működik ez az átkozott telefon. — Nem működik, mert kikap­csoltuk — szólalt meg az ajtónál egy férfihang. Mindannyian abba az irányba fordultak. Aszker állt a küszö­bön. — Senki ne mozduljon! Fel a kezekkel! — parancsolta Aszker. Becker hirtelen felugrott, s villámgyorsan a zsebéhez ka­pott. Aszker meghúzta a pisztoly ravaszát. Tompa lövés hallat­szott. Becker kiejtette a kezéből a pisztolyt, s nagy huppanással elvágódott a padlón.

Next

/
Thumbnails
Contents