Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-08 / 287. szám
1962. december 8. 5 Szembal ORVOS ÍRJA A RÁKKÉRDÉSRŐL MI AZ A RÁK? Egy mondatban: rosszindulatú daganat. Ez azt jelenti, hogy a testünk valamelyik pontján keletkezik egy gyorsan növekvő és környezetét elpusztító daganat, mely aztán hamarosan szétszóródik a testünk különböző pontjaira, és ott is megkezdi növekedését és romboló tevékenységét Testünk külső rétegét bőr képezi, belülről a szerveket és a testüregeket nyálkahártya, illetve sávos hártya borítja. Mindkettőt szorosan egymás mellett helyet foglaló hámsejtek alkotják. Ez a normális állapot. Ha aztán a test valamelyik része bizonyos hosszabb ideig eltartó hő, vegyi vagy mechanikus ingerek hatása alá kerül, akkor fejlődhet ki a rákosodás. Az addig szabályos sorban, egyenletes sima rétegben elhelyezkedett hámsejtek most egymás hegyén-hátán, összevissza egyenetlenségben, kifelé és befelé egyaránt gyorsan kezdenek burjánozrtí. Ez a csomószerű képződmény csakhamar szabad szemmel is láthatóvá válik és gyorsan növekszik. Ez lehet a test belsejében, szemünkkel nem megfigyelhető helyem is. Néha érzi a beteg a bajt, gyakran azonban hosszú időn át teljesen fájdalmatlan. Ilyenkor általában az első észlelés az érdekelt részéről, a soványodás és a fel tűnő sápadtság szokott lenni. A daganat növekedésével aztán a panaszok is fokozódnak. HA IDEJÉBEN észrevesszük és megfelelő orvosi kézbe kerül, túlnyomó mésrt>en tökéletesen gyógyítható. A legfőbb veszedelem az, hogy kezdetben ahg okoz panaszt, fájdalmat és éppen ezért nem veszik komolyan és nem fordulnak idejében, és megfelelő orvoshoz. Mikor pedig a panaszok már annyira fokozódnak, hogy végre felkeresik az orvost, rendszerint már késő, már nincs segítség. Fontos tehát, hogy legalább a leggyakoribb rákfajtáiknak a kezdő tüneteit ismerje a kíjztudat, hogy ha azokat észlelné, forduljon a legsürgősebbem segítségért orA többiek lassan a nnegaába emelték a keeüket. Síri csend lett. Wiesbach még mindig két ujja között tartotta égő cigarettáját, amelynek a füstje bágyadtan kacskaringózött felfelé, a mennyezet irányába, — Kezeket a tarkóra! — parancsolta Aszker. — Letérdelni! Így ni. Most boruljanak arccal a szőnyegre. Na! — emelte fel a hangját, amikor látta, hogy a két fasiszta nem nagyon igyekszik. Bohlm — két kezét a tarkóján tartva — kelletlenül lehajolt a szőnyegre, amely beborította az egész szobát. — És maga? — Aszker kíméletlen szigorral nézett Wiesbachra. A. hegesztő erre követte Bohlmot. Aszker az ablakhoz hátrált, s megzörgette, de közben egy pillanatra sem vette le a szemét a két németről. A jelre csakhamar Schubert és Stalecker jött be a szobába. * Hogyan történt, hogy Aszker, Schubert és Stalecker az AbU'ehr konspirativ lakásán termett? Schubert megbízatását teljesítve, Stalecker végigjárta az egész várost. Volt abban a házban, ' at$ol Aszker lakott, a gyárban, s még az igazgató villáját , sem voshoz. Ezzel sok és keserves, korai halált tudunk elkerülni, ha ezen ismereteket be visszük a köztudatba. Felsorolunk néhányat: Belső szervek rákjánál közös, korai tünet szokott lenni a gyorsan fokozódó lesoványodás, rendszerint halvány, sápadt arcszínnel. Mellráknál a rendszertelen, hosszan tartó, esetleg több éves szünet után újból jelentkező vérzés (menstruáció). Gyakran színes, húslészerű folyás. Emlőráknál kemény, gyorsan növekvő csomó képződik az emlőben. Csak akkor fáj, amikor már a hónaljban is jelentkezik ilyen kemény csomó formájában. Ajakrák: rendszerint az alsó ajkon, gyakran elszínesedő, sötét színű, kemény csomó, mely gyorsan nő, néha ki is sebesedik. Bőrrák nagyjában hasonló. Gyomorrák: húsundor; véresen elszínezett széklet. Igen gyors soványodás. Később, gyomortáji fájdalom. HA EGYIK irányban sem érzünk magunkban semmi panaszt, nem észlelünk semmi elváltozást, akkor is a legbiztosabb dolog, ha legalább 1—2 évenként elmegyünk a díjtalan rákszűrésre, hogy ne érjen semmi szomorú meglepetés. Szeretnék még megemlékezni a rák gyógyításáról is. A legfontosabb tennivaló — ha nincs még megkésve — a rákos területnek és vele magának a*ráknak műtét útján való kiirtása, eltávolítása. A műtétet úgy kell elvégezni, hogy a szemmel láthatóan rákos területeken kívül a közvetlen szomszédos szövetrészek is él legyenek távolítva. Ezzel csökkentjük le a legbiztosabbban a későbbi klújulás veszélyét. Olyan esetekben azonban, amikor a rák már nagy kiterjedésű és ellepte a szomszédos vagy környéki szöveteket is, úgynevezett áttéteket alkotva azokon (erek vezetésével történő szétszóródás a testben),— akkor már nem ,operálható meg, mert oly sok helyről már nem távolítható el a daganat. Ilyenkor is van azért bizonyos segítség. A hagyta ki, hátha a lakásához rendelte a kocsit, s Krause a kapu előtt várja Khümetzet. De a kutatás eredménytelen maradt: Krauset sehol sem találta. Ottó akkor a mulatóba indult Néhány szót váltott Dietrichhel. • Stalecker elmondta neki, hogy azt kérik tőle: a lebukás kockázata árán is beszéljen Krebssel. Aztán szétnézett a mulató belső termeiben. De itt sem találta meg Krauset. Hol lehet az az ember? Stalecker kiment az utcára. Mitévő legyen?. Csak nem Wiesbachnál van már Krause? Elmenjen ő is utána Wiesbachhoz és valami ürüggyel hívja el onnan Krauset? De hogyan csinálja ezt meg' És joga van-e neki erre a lépésre? Nem követ-e el ezzel jóvátehetetlen hibát? Arról a feladatról, amit Kerimovnak Ostburgban el kellett végeznie, csak Oscar Schubertnek volt pontos tudomása. A többiek nem ismerték azt a történetet, "amelyet Max Wiesbach Homannak elmondott az iratokat őrző titkos rejtekhelyről. Bár Stalecker a jelek és az események alpján gyaníthatta, mi a küldetés célja. Jól látta: Krause beszélgetése a raktárossal . és Schubert aggodalma annak a vallomásnak a hallatára, amelyet Krebs tett Dietrichnek, — ez a kettő szorosan összefügg. sugárkezelés, melyet vagy megfelelő adagolású röntgen-besugárzással, vagy rádiumkezeléssel végzünk el. Ügy a röntgen, mint a rádium olyan sugarakat bocsát ki magából, amelyek bizonyt« adagolásban adva, elpusztítják a rákos sejteket, .anélkül, hogy a környéken lévő ép sejtekre is hatással lennének. A sugárkezelést néhány hétig folyamatosan végezzük és azt néhány hónap múlva, néha többször is, megismételjük. Ezzel védekezünk a rák egyik legveszedelmesebb tulajdonsága, a kiújulás ellen a legeredményesebben. A sugárkezelést még akkor is érdemes elvégezni, ha a beteget már gyógyíthatatlannak mondjuk, és nem is operáljuk. Ilyenkor is eléri a sugár azt, hogy a rák erősen megkisebbedik, a beteg panaszai csökkennek és kissé újból felerősödik. Ezzel pedig azt, hogy meghosszabbíthatjuk az életet legalább néhány hónappal, de nem ritkán több évvel is. , BEFEJEZÉSÜL nyomatékosan ajánlom e közlemény minden olvasójának, hogy a mindnyájunkat fenyegető szörnyű veszély lecsökkentésére legalább egy-két évenként ellenőriztessék le magukat orvossal, lehetőleg megfelelő szakorvossal. Még akkor is, ha semmi rendellenességet sem vesznek észre magukon. Ugyanis a rák a kezdeti stádiumban jóformán teljesen panaszmentes, csak a későbbiekben válik keserves szenvedések okozójává. Amellett a megfelelő gyakorlattal bíró orvos azonnal felismeri azt is, ha valami olyan elváltozás található, amely ugyan még nem rák, de a leggyakrabban képződik belőle az. Ezt „rákot megelőző állapot”-nak nevezzük, és ha felfedezzük, azorinal kezelésbe is vesszük, hogy meggátoljuk vele a rák kifejlődését. Évente sok ezer ember életét sikerül megmenteni azzal, hogy tudatosítjuk ezt a mindnyájunkra leselkedő veszedelmet. Dr. Krieseh Lajos De hogyan, miért függ ez össze? És mi köze ehhez Wiesfoschnak? Miért fél annyira Schubert, hogy Kráuse találkozik a hegesztővel? Wiesbach hegesztő. Az SS-tiszí, aki az igazgatói szobába rendelte a raktárost', hegesztőapparátokról beszélt. A hegesztőpisztolyok dolgát feszegette Krause is, amikor Krebssel beszélgetett... És Stalecker váratlanul azt kezdte érezni, hogy gyűlöli WiesbachO't, az ellenséget gyanítja benne. Nem, ezek után nem lehet elmenni Wiesbach lakására. Ki tudja, miféle szerzet az az ember. Stalecker úgy elöntött: még egyszer elmegy Aszker lakására, hátha hazament már. Bement az egyik kapu alá, gyufát gyújtott, s az órája fölé tartotta. A mutató elhagyta a tizet. Milyen izgalmat élhet át most Schubert! —■ gondolta magában. Hamar elérte az ismerős kis utcát. Stalecker belökte az épület utcai ajtaját, s felszaladt á lépcsőin. Becsöngetett abba a lakásba, ahol Aszker szobát bé_ relt. A háziasszony nyitott ajtót. — Visszajött már? — Vissza. De nem egyedül van... Schubert volt Aszkemál. Amikor Stalecker belépett a szobába, Oskar éppen akkor fejezte be az utolsó mondatot. (Folytatjuk) Veszélyes út Magyarul beszélő szovjet filmet tűzött műsorára december 9-től 11- ig a magyarbánhegyesi Kossuth mozi. A film története eltér a megszokottól, bár alapjában véve egy bonyolult, szövevényes bűnügyi nyomozásról szól. Egy teherautó sofőrjének családi életébe nyer a néző bepillantást, különböző emberekkel ismerkedik meg. A film alkotóinak fő érdeme, hogy sokat adtak az emberi jellemek tökéletes ábrázolására. E RÁDIÓ- ÉS TV-FIGYELŐ -„Vidék"-e még a vidék? Az ország legrégibb múzeumának, a Nemzeti Múzeumnak 160. évfordulója alkalmával, a televízió műsorában Bojár Iván emlékezett meg patinás intézményünknek— írjuk így: nemzeti kincsünknek — a történetéről. A képes-szöveges tájékoztató előadás ismét felélesztette berniem a már oly sokszor támadt „gyanút”, hogy Pesten, ahol nemegyszer hangzik el bírálat a provincializmus, a lokálpatriotizmus ellen és ahonnan számtalanszor száll a dunántúli lankák, az alföldi tájak, s a Börzsöny, a Mfátra falvai, városai felé a szó, hogy „nincs vidék”, „ne érezzétek magatokat tf, vidékiek vidékieknek, mert etlnek ma már semmi értelme”, ezen a Pesten mégis gyakran szem elől veszítenek minket, megfeledkeznek rólunk, azaz „vidékiekként” kezelnek. Mert például mit vártunk a Nemzeti Múzeumnak, a televízió jóvoltából, az ország nyilvánossága előtti bemutatásától? Azt, hogy a múltjára való visszaemlékezés mellett, hallani fogjuk,és mozgóképen vagy egyenes adásban látni fogjuk mai valóságában ezt a közérdekű, kulturális műintézményt: egy kis ízelítőt a régiségtárából, a növény- és állatgyűjteményéből, és így tovább. Azonkívül külső és belső építészeti szépségét is szívesen bámultuk volna a képernyőn, no meg „szárnyiníézményeit”, a Képzőművészeti Múzeumot, aSzéchényi-könyvtárat meg a többit ugyancsak megmutathatták volna néhány villanatra. Ugyanis sokan élnek az országban, akik talán éppen ezeknek a látványától Ihletve, pesti útjuk alkalmával feltétlenül December 8-án este 7 órakor: XÜZWATÉK Somlay- és szelvénybérlet. December 8-án 17.30-kor Orosházán: HAMLETNAK NINCS IGAZA felkeresik a múzeumot, gyönyörködnek kincseiben, okulnak és okosodnak értekei láttán. Ehelyett azonban inkább történelemkönyvbe illő kép- és adatsorozatot láttunk, hallottunk' a nyolcvanas évekkel lezáróan. Valahogyan úgy volt ez, hogy „a többit, a múzeum mai valóságait a fővárosiak úgyis láthatják, megismerhetik. És — tapasztaljuk nemcsak kulturális, de más területein is az életnek —, hogy Budapest némelykor, némely dolgokban megfeledkezik arról, hogy az ország szíve, és hogy lüktetésére minden városba, faluba el keli jutnia az életadó vérnek, mindenütt várják tápláló, éltető hatását, miként az ő éltetésére is küldi a „vidék” a maga hasznos energiáit. Sötéten, torzan látnánk a helyzetet, ha azt állítanánk, hogy a politikában, a tudományban, a gazdasági és műveltségbeli felemelkedésben vidék és város között égbekiáltó ellentétek mutatkoznak. Javarészt megszűntek ezek a jelenségek és a felfogást, a magatartást illetően, kihalóban vannak azok a típusok, akik az okos nagybácsi fölényével ereszkedtek alá a „civilizálatlan, gyámoltalan vidéki rokonhoz”, hogy előtte „pesti felsőbbrendűségükkel” kérkedjenek. A „vidéki” tömegek világnézeti fejlődése, kulturális felemelkedése —_ melyben nem csekély szerepe volt és van n filmnek, rádiónak, televíziónak, a politikai, gazdasági, tudományos és kulturális ismeretterjesztésnek, bel- és külföldi társasutazásoknak, meg a többi —' gondolkodásban, látásmódban és külső életkörülményeit illetően — átlagszinten, erősen szűnőben van a fővárosban és az ország más tájain élők közti társadalmi szintkülönbség. Ebből az a tanulság, hogy műveltségbeli és minden egyéb közkincsünket mindenkor bátran szét kell osztani a tízmillió 1' őzt, tehát nem egy várossal, de egész országgal kell számolnunk mindenben, ami közhasznú. Huszár Rezsi
