Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-06 / 285. szám

' 1962, december 6.

2

eltörtök

Tömegszervezeti vezetők a Vili. pártkongresszusról

Szakszervezeteinkben erősítésre vár a vezetés színvonala

Lipták Pál az SZMT titkára:

— Azzal kezdeném, hogy ezekben a napokban készülünk ötödik megyei küldöttértekezletünkre, melyet 15-én tartunk Békéscsabán. Ezen az értekezleten a VIII. pártkongresszus tükrében értékeljük azt a munkát, amit az elmúlt években végeztünk szakszervezeti tagságunk körében. Itt szabjuk meg teendőinket.

—- A kongresszus útmutatása segítségével még hatékonyabb munkát tudunk végezni a szervezett dolgozók között. Tisztábban látjuk céljainkat. Gazdasági szervezőmunkánkban, a második ötéves terv hátralevő éveiben mindent el kell követnünk a termelési tervek teljesítéséért Ezt a feladatot csak úgy tudjuk végrehajtani,

ha a® eddiginél gondosabban takarékoskodnak üzemeink az importanyaggal, jobban használják fel a helyi elfekvő nyersanyagokat, csökkentik az önköltséget, javítják a minőséget.

Arra törekszünk, hogy biztosítsuk a beruházások célszerű felhasználását, elsősorban új gépek beállítását ,a fejlett technológia elterjesztését. Szenvedélyes harcot kell folytatnunk a szervezetlenség, indokolatlan túlóráztatás, hóvégi hajrázások, a maradiság, elavult szokások, a béraránytalanságok ellen. Terveink valóra váltása nagymértékben függ attól, hogy mennyire karoljuk fel az újítómozgalmat, mennyire serkentjük a munkaversenyt, a szocialista munkabrigád szélesítését, a műszaki és szakmai műveltség emelését, a szocialista műhely, szocialista üzem mozgalom- feltételei, nek megteremtését. Javítjuk az üzemek munkavédelmi hálózatát, a munkásszállások, üzemi étkezdéik, munkahelyek kulturáltságát.

elvtárs beszámolójának azon mondataira hivatkozom, amelyekben méltatja a nép tanulási vágyát, érdeklődését a szakismeretek, a tudomány és a művészeitek iránt, s felhívja a figyelmet az iskolán kívüli nevelés rendkívül felelősségteljes feladatára.

Az iskolán kívüli nevelés társadalmi ügy. A nép és a társadalom igényeinek kielégítése és a szunynyadó igények felébresztése csakis széles körű társadalmi összefogással, értelmiségünk legjobbjainak bevonásával oldható meg.

Társulatunk — állíthatom —

megyénkben már valóban, az értelmiség tömegmozgalmává tette az ismeretterjesztést. Megyénk valamennyi falujában, gazdasági vagy lakóközpontjában rendszeres ismeretterjesztés folyik. S ebben a tevékenységben megyénk értelmiségeinek csaknem valamennyi szakágazata képviselve van. A munkás- és a termelőszövetkezeti akadémiákon — melyek a termelékenység növekedését, a munkások és a termelőszövetkezeti tagok társadalmi úton való rendszeres szakképzését biztosítják — az illető üzem, tsz legkiemelkedőbb szakemberei tartják az előadásokat. A Békéscsabai Ruhagyárban 12 tagú előadói csoport működik, melynek többek között a gyár főmérnöke, laboratóriumi vezetője, üzemmérnöke, főikönyvelője, s a párttitkára is tagja. Vagy a most induló vésztői termelőszövetkezeti akadémián a járás mezőgazdasági osztályának vezetője, a helyi tsz-ek egyik elnöke, főállattenyésztője, agronómusa, állatorvosa, jogtanácsosa és főkönyvelője ád elő. A gyengébbek közül két termelőszövetkezet patronálását is vállalta a társulat. E munkának első lépései jó tapasztalatról tanúskodnak.

Előadásaink és egyéb rendezvényeink megyénk dolgozóinak szinte valamennyi rétegéhez szólnak. Talán kiemelném még az ülnök- és a belkereskedelmi akadémiánkat, melyek egyrészt a szocialista törvényesség, másrészt a szocialista kereskedelem alapvető kérdéseiről adnak tájékoztatót.

Megyénkben — éppen a párt VIII. kongresszusának irányelvei és a kongresszus szelleme hatására —

a gazdasági vezetők is kezdik

egyre inkább belátni, hogy az ismeretterjesztés közvetlenül és közvetve is népgazdaságunk fejlődését segíti,

vagyis nem közömbös, hogy milyen tudású, képzettségű dolgozók végzik el a munkát. Természetesen még akadnak kirívó példák: Békéscsabán a mai napig egyetlen tsz-ben sem tudtuk megindítani a tsz-akadémiát vagy a sorozatot, holott rendszeres ismeretterjesztés folyik már mindenütt. Néhány üzemben nem szervezik meg a hallgatóságot, mint a Szarvasi Vasipari Ktsz-ben, s elmaradnak az előadások.

A közszellem azonban nagyon kedvező. Társulatunk tagsága napról napra növekszik: egyre több értelmiségi érzi, hogy tudását, gyakorlati tapasztalatát nemcsak a saját szakterületén, hanem szélesebb körben is kell gyümölcsöztetnie. Javul előadásaink minőségi színvonala, nő a hallgatói átlagunk, egyre nagyobb és nagyobb tömegek kapcsolódnak be a tudás, az ismeretek tár- 1 házának kiaknázására. E kibon- ; takozásban nem kis része volt és van az MSZMP VIII. kongresszu- ! sának, s annak a politikának, mely töretlenül vezeti népünket szocialista társadalmunk építésé• ben,

Ajándék a kubai gyermekeknek

Mint már lapunkban megírtuk, a Vöröskereszt szervezésében megyénk iskoláinak tanulói ajándékcsomagokat állítanak össze és m nemzetközi szolidaritás jegyében a különböző országok gyermekeinek küldik. Képünkön a kubai gyermekeknek szánt ajándékok egy részét láthatjuk.

KOMMENTÁR

Részesedés

Egy esztendős évfordulót üinek az American Motors Corp. nevű autógyárban. Egy esztendeje kötötték meg az egyezséget arról, hogy a munkások részesedést kapnak a tiszta haszonból. S’miután az idei haszon a tavalyi 23 millióról 32 millió dollárra ugrott, a részesedést valóban ki is osztják. Summa sumraárum mindent ki- és leszámítva egy munkásra átlag 128 dollár jut a múlt esztendőről. S ha ez az egy havi bérnek csak egy része is, de adnak. Le a kalappal — mondhatja az olvasó.

De egyelőre hagyjuk még fenn a kalapot. Nézzük az érem másik oldalát. A részesedést nem készpénzben kapják, hanem részvényekben, — és még ezt sem vihetik magukkal. Erről is csak elismerést kapnak és a részvénypaketteket a Detroit Bank and Trust Company kezeli.

Először: a munkások ünnepélyesen lemondtak arról, hogy a létfenntartási költségek emelkedésével automatikusan emeljék bérüket. Másodszor: a szociális juttatások nem kötelezőek a vállalatra, ezt is a nyereségtől teszik függővé. Harmadszor: a munkások lemondtak arról a pihenő-időről, amely munkaidőn belül járt nekik. T. I.

növeljük az üzemi bölcsődék, napközi otthonok férőhelyeinek számát. Kulturális és propagandamunkánkban az vezet bennünket, hogy

tanítsuk az embereket szocialista mádon élni, dolgozni, gondolkozni.

Műszaki klubokat hozunk létre, folytatjuk a jól bevált ismeretterjesztő munkát, a munkásszállásokon, munkásakadémiákon. Ami a szervezeti életet illeti, úgy látjuk, hogy erősítésre vár a vezetés színvonala és a szakszervezeti demokrácia az alapszervezetekben. A vezetés minden szintjén bátrabban kell bevonni a nőket, erősítenünk kell tömegkapcsolatainkat.

Hz ismere'teresztés társadalmi ügy

Dr. Krupa András, a 2/7 megyei titkára:

A párt VIII. kongresszusa valóban munkaértekezlet volt, hazánk, szocialista társadalmunk fő kérdéseiről, feladatairól szóló őszinte tanácskozás. Ez jellemezte a tudomány, a kultúra, a népművelés, tehát az ismeretterjesztés komoly problémakörének megvitatását is. Azt hiszem elegendő, ha Kádár

Amerikai beruházások Afrikában

Accra

Az Egyesült Államok afrikai beruházásainak összege az elmúlt évben 1 070 000 000 dollárra rúgott, vagyis 100 millió dollárral több

volt, mint 1960-ban. A tíz százalékos növekedés elsősorban a kelet és nyugat-afrikai országokra vonatkozik. (MTI)

Viktor Bezorugyko:

Mama, papa, nagymami és én

Ezen a világon valami nincsen

rendben. Erre aznap jöttem rá, amikor szüleim először vittek iskolába.

Előző este új táskámmal futkároztam a szobában. Ez a játék nagyon kedvemre való volt. Csakhogy belépett a papa és így szólt:

— Ejnye, ejnye, Leonyid Pavlovi® Prosa, ez aztán mégsem illik Ogy iskolásfiúhoz. Hisz úgymond ráléptél az önálló élet útjára. Objektív szempontból ez annyit jelent, hogy bekapcsolódtál a szoci altsta folyamatba, te meg ugra-bugrélsz Itt, miint valami bakkecske.

A papám társadalmi... alk . .. tívista és főkönyvelő. Szörnyen szeret olyan szavakat használni, amelyeket sem a mama, sem a nagymami, 6em én nem értek.

Mama azt mondta:

— ö, istenem, istenem! Szörnyű dologi A gyerek még hétéves sincs ás szegénykének már muszáj Iskolába mennie. Hisz még olyan pici! Nem,nem, ez már sok egy kicsit. Ezt én nem élem túli

Anyukámról azt mondják, hogy háztartásbeli és a papa egyszer, amikor veszekedtek, azt mondta neki, hogy utálatos portéka.

Nagymami meg ezt mondta:

— A munka és a tudás a mi megmentőnk!

Nagymamám egyszerűen csak nagymama. Szüleim úgy is hívják, hogy ,,házi barométer”, mert a lábait reuma kínozza és előre meg tudja mondani, milyen idő lesz. Mint a rádió. Nagymami nagyon szereti a meggybefőttet és szívesen foglalkozik álom fejtessed.

A papának ma véletlenül nem

akadt értekezlete, sem gyűlése, sem előadása, sem szemináriuma. Azt mondta: a nagy eseményt, hogy az alkotó élet útjára lépek, meg kell ünnepelni.

Be akartam vallani, hogy én már régóta élek önálló életet, de aztán inkább csendben maradtam, mert mindig, ha mondok valamit, a papa mindjárt belekapaszkodik és így szól:

— Rendiben van, ezt még átbeszéljük. — Aztán sokáig dumál, de hogy mit, azt senki sem érti, nekem pedig hallgatnom és figyelnem

kell.

így tehát elkezdtünk ünnepelni. Kaptam egy ,,AranyiróZ6a''-tortát, a mama egy ,, Arán y k u 1 cs ócska ''-kölnit, a papa egy üveg ,,Aranyló ősz" nevű bort, a nagymami meg egy üveg meggybefőttet.

Papa nekem is öntött egy keveset abból az Arányló őszbő'. Koccintottunk és ittunk. Aztán a papa magyarázni kezdte, hogy én már nem vagyok gyerek, hanem rendes állampolgár, hogy megvan a lehetőségem képességeim fejlesztésére, hogy élmunkássá és újítóvá válhatok, és 6ok minden effélét. Beszéde oly hosszú volt, hogy nagymami közben e'aludt.

Nagyon sokáig ültünk az asztalnál. Már szerettem volna örülni annak aiz iskolának, de a papa egész idő alatt korunk erkölcsi arculatáról tartott előadást. Főleg a cigarettázó iskolásokra célzott és hangoztatta, hogy saját tapasztalatából tudja, milyen káros, hogy már az első elemiben kezdett dohányozni.

Végül már nem bírtam tovább. Felkaptam új táskámat és megint elkezdtem futkározni vele az asztal körül. A papa azt mondta, hogy illetlenség felállni a® asztal mellől' és rohangásznl, amikor ő még ül és beszél. Mama azt mondta, hogy feleslegesen kifárasztom magam. Nagymami ,nem mondott semmit, mert aludt.

így hát abbahagytam a futkározást és megint nekiestem a tortámnak.

Mama hirtelen összecsapta a kezét és felkiáltott:

— Ö! A virág! Hol a virág?

Amint a mama azt mondja: öl mindenki elhallgat és csak 5 beszél. Természetesen a papa ás a nagymami voh a hibás. Miért nem szereztek virágot? Anyukám sohasem hibás, mert mindig igaiza van.

Hát aztán miért ne tudnánk meglenni virágcsokor nélkül? Vannak könyveim, színes ceruzáim, van tolltartóm, s olyan tinta,tartóm, amelyből nem ömlik ki a tinta, még akkor sem, ha felborul. Ezenkívül a pap» két töltőtollát Is bedugtam a táskámba. Igaz, hogy nem írnak, de hát sebaj, az ember nem tudhatja, mire lesz szüksége az iskolában.

Beszéljenek már a mamával! Mert megkezdődött nálunk az, amit a nagymami bolondok házának nevez, A p»pu és a mama öeszete'cfonáiták az ismerősöket, hogy nem tudják-e, hol vehetnének ma este virágcsokrot?

En eközben az asztalnál ülve elaludtam ...

Másnap reggel nagyon korán felkeltettek. Már mindenki ta'pon volt. Mama vezényelt, a pap» és a nagymami pedig végrehajtották a parancsait.

Először bedugtak a fürdőkádba és sokáig sikáltak, dörzsöltek. Aztán a papa bekölrizett és a nagymamivel öltöztetni kezditek. A barna

ruha nem tetszett anyunak, ezért leszedték rólam és rám adták a világoskéket. De a p»ap>a azt mondta, hogy a világoskék ruha nagyon kiabáló. Végül a szürkét adták rám. Nagy mamii szandált akart rám adni, de a mama azt mondta, hogy ez esztelenség volna és kiadta a parancsot, hogy adják rám az új cipőt.

Nagyon sajnáltam a p>apát, a mamát és a nagymamit, hogy oly sok gondot okozok nekik. Anyu azt mondta, hogy ez az iskola sí-ba viszi őt és ha nem szereznek virágcsokrot,! minden bizonnyal szivszé'hűdést fog kapni. Jakov Pavlwlcs megígérte, hogy hoz egy csokrot, de anyu azt mondta, hogy Jakov Pavlovicsnak csak a szája jár és hogy a v'ragot csak május negyvenben kapjuk meg.

Már épp>en harmadszor ismételgette ezt, amikor kopogtak a® ajtón és Jakov Pavlovics toppant be egy hatalmas virágcsokorral. Nagyon szép csokor volt. Csak rózsáit tíz szálat olvastam meg benne. Több is volt belőle, die én csak tízig tudok számolni.

Mama azt mondta:

— Mindig mondtam, hogy ha Jakov Pavlovic6 megígér valamit, okvetlenül teljesíti. Nagyon hálás, vagyok magának, nagyon-nagyon hálás.

Mind a négyen elindultunk az iskolába. a p>apa fogta a kezemet, a mama vitte a csokrot és a táskámat, a nagymami a rózsaszínű Mntatartót, amelyből soha nem ömlik ki a tinta.

A papa taxit akart rendelni, de a nagymami tiltakozott ellene.

— Amikor én vittelek először iskolába, szépen jöttél a saját lábaidon, tehát a Ljónya is jöhet a saját lábacskáin — mondta, majd hozzátette: — Miért hát nem jósoltaim meg, hogy 6zép időnk lesz?